Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-03-11 / 21. szám
21. szám Sepsi-Szentgyörgy 1888. Vasárnap, mârczius 11. XIII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön < Demetcr-féle ház, hová < a lap szellemi részét illető í közlemények küldendők. Kiadó hivatal: eBc vnsl'etn 01 CáidtKÖK Y V X YOMDÁJA, hová a hirdetések és \ \ előfizetési pénzek I bérmentesen intézendők. l. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. % cliW^ai, ЫпшШщ, szépindalnp. 1щемЩ(щц%Ы és%€iqmdászaU lap. Megjelenik ezen lap heten- ] kint kétszer : csütörtökén és vasárnap Előfizetési ár > helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: \ Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. ? Nyilttér sora 15 kr. * X Politikai szemle. A középiskolai törvényjavaslat hosz- szas vajúdás után végre tárgyalás alá került. A kapkodás, rendszertelenség, alkudozások müve, s mégis minden nagy hibája mellett is óhajtandó, hogy törvény legyen belőle. A középiskolai oktatás szabályozását tovább halasztani már nem lehet ; s ha a ház most elvetné a javaslatot, könnyen sok időbe kerülhetne, inig ismét egy uj javaslat terjesztetnék a ház elé. E mellett a szászok, oláhok, és panszlávok hazafiatlansága gondoskodott róla, hogy a javaslat azon részében, mely az állam felügyeleti jogára vonatkozik, a magyarság érdekei felé forduljon különösen. Egy állam alig kívánhat kevesebbet, mint hogy nyelvét és irodalmát valamennyi középiskolájában tanítsák. A szászok és oláhok azonban erről mit sem akarnak tudni, s a panszlávok is bizonyára épp úgy ellene vannak, habár eddig még nem nyilatkoztak. A magyarság azon ignorálása s a történelem meghamisítása, mely a szász, oláh és tót középiskolákban egész a szemérmetlenségig ment, felköltötte az óhajt, hogy ez állapotnak vala- hára légy eu már vége s a végrehajtó hatalom kezébe adjon a törvény eszközt, raeiylyel megakadályozhatja a magyarellenes eszmék táplálását a nemzetiségek középiskoláiban. A képviselőház hétfőn kezdte meg a törvény- javaslat tárgyalását. A vitát Szatmáry György előadó nyitotta meg, ki hivatkozva a középiskolai oktatásnál eddig előfordult szabálytalanságokra s rendetlenségekre, valamint a 14— 1.5 nem magyar tannyelvű intézet magyarellenes szellemére, elfogadásra ajánlja a javalatot. Utána Trefort Ágost közoktatásügyi miniszter beszélt. Előadta a javaslat keletkezésének történetét, melyet már 1870. április 7. benyújtott Eötvös, az akkori közoktatásügyi miniszter s tizenhárom évig kellett várni, mig végre a ház tárgyalás alá vehette. Az állami felügyeletnek, melyet oly sok oldalról kifogásoltak, két momentumban kívánt kifejezést adni: az érettségi vizsgánál, mely a további tanulásnak előfeltétele s a tisztviselők kvalifikácziójá- ról szóló törvény szerint kvalifikáczió is, — s a tanárképesitésnél, mivel a tanítás sikere a tanítás minőségétől, ez pedig a tanárok minőségétől van feltételezve. A különvéleményre megjegyzi, hogy az egységes középiskola lehetetlen, mert nem egyeztethető meg a mostani kulturális és közgazda- sági élettel ; a tulterheltetést nem a tárgyak sokasága okozza, hanem azon szabadság, melynél fogva minden tanár a saját tantárgyát akarja főtantárgygyá emelni. A kérelmek közül a szászokét veszi kritika alá s visszautasítja azon hangot, melyben tartva van. E kérvény, mely a német világban, mint vádirat czir- kulált, a tények ismerete nélkül bírálja a közoktatási bizottság eljárását; panaszkodik, hogy véleményét nem hallgatták ki, pedig a közoktatási bizottság az erdélyi evangélikus szuper- intendencziát is épp úgy meglővta, mint más egyházi hatóságokat. Ez emlékiratot jellemzi az államhatalom tagadása, e felfogás szerint az erdélyi evangélikus egyház oly testület, melyet az állam nem is érinthet. Nem tetszik nekik a magyar nyelv tanitása, ignoraiván, hogy nálunk a németnyelv tanitása is kötelezett tantárgy. A szászok, folytata Trefort, enyészetüket érezve, a halál ellen orvosságot keresnek, de nem a helyes utakon és módokon. Nagyon sajnálná, ha az oláh világ elnyelné őket, de ennek meggátlására nem a németek tévútra vezetése a helyes mód. Hogy a volt Királyföldön az oláhok többségben vaunak, hogy a szász a nyugoti kultúrától sokban elmarad, azt Németországban nem tudják, mert ha tudnák: a magyarok elleni gyűlölet táplálása helyett azt a tanácsot adnák a szászoknak, hogy főleg gyáripar által törekedjenek visszanyerni fel- sőségüket, s közegészségügyi intézkedések által hassanak oda, hogy a német faj a Szászföldön szaporodjék és német kultúrájuk mellett sajátítsák el a magyar kultúrát is, hogy minél több kiváló helyet foglalhassanak el a magyar államban és társadalomban. A minszter után Herman Ottó beszélt. Kijelenti, hogy közoktatási ügyekben teljesen vallásfelekezet nélküli álláspontot foglal el, nem úgy, mint a miniszter. Közoktatási feladataink tekintetében, a magyar államiság és nemzetiség álláspontjára helyezkedik. Az autonómia kérdésében pedig szigorúan a törvényesség alapján áll. Nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert tanügyi részében képtelen ; mert másodszor mereven czentralisztikus ; harmadszor mert leplezetlen reakezionárius ; negyedszer mert fennálló törvényeinkbe ütközik. Beszédje végén ő is a szászok ellen fordul ; visszautasítja azon vádat, mintha a függetlenségi pártot a törvény- javaslat elvetésében azon okok vezérelnék, mint a szászokat. Ha majd bekövetkeznek azok a napok, midőn a függetlenségi párt elvei érvényre jutnak, akkor ez a párt nem fog cselekedni kapkodólag, mint a közoktatásügyi miniszter, hanem azon rakonczátlanokkal, kik nem átallják, hogy Magyarországot a külföld előtt denuncziálják, úgy fog elbánni, amint arra a Schulverein hazája adott példát. György Endre a törvényjavaslat védelmére kelt, különösen azt emelve ki, hogy az állam felügyeleti jogának tágabb vagy szükebb körben leendő gyakorlása fölött lehet vitatkozni, de az autonómia szempontjából a javaslatot elvileg ellenezni nem lehet. — Kovács Albert azt tartja, hogy a közoktatásügyi minisztérium középiskolai szakosztályának ügyetlensége és kapkodása idézte föl a kulturharczet e törvény- javaslattal szemben. Elismeri a protestáns autonómia nagy jelentőségét, de e jelentőségre az által emelkedett, hogy a magyar nemzeti törekvések s a közszabadság védbástyája volt, nem pedig az által, hogy gátat vetett a nemzeti törekvések elé. Tagadja, hogy a törvény- javaslat ellenkeznék a protestáns autonómiával. Elfogadja tárgyalás alapjául a javaslatot. A keddi ülés a szászok napja volt. Gull József volt az első szónok, ki határozati javaslatot nyújtott be a törvényjavaslat elvetése végett. Latinovics Gábor, katholikus pap, A „Nemere" tárczája. Újra ő. Újra Ő! ... . . Lent nyugszol már, lent a sírban, mélyen csendesen ; hűlt tetemedet a föld hideg göröngyei fedik, sirhalmod felett halkan susog a téli szél, siri hangon így beszél : csendes legyen örök álmád, ne zavarja azt a bánat. . . Álmodj . . . álmodj csendesen ! Gondolatim mindennap felkeresnek; ha jön a regg: üdvözlöm emlékedet, s búcsút mondok, ha jön azt est ; sebzett szivem sold sem feled . . . Isten veled!. . . . Isten veled! Az idő, mely oly soknak nyujta már vigasztalást, elfeledett engem ; lejár, mint a homok-óra, fájdal- mimra irt nem adva, ezt suttogja szüntelen : hű kedvesed, a ki téged oly lángolón szeretett, lent a sirban nyugszik mélyen, csendesen. . . . Te kis szoba, boldogságom egykori szép tanyája, miért mondod azt szüntelen, hogy meghalt, elköltözött kedvesem ; hiszen most is itt van, itt mellettem ; halld, ezt susogja: szeretlek kedvesem. Lásd, itt pihen keblemen, hallom szive dobbanását, látom szeme ragyogását, érzem lehelletét, ajka édenét. • • • Oh te kedves álom, maradj, ne távozz ; hagyd élveznem e boldogságot, mit a való nem küldhet rám ; régi boldogságomról álmodám ; maradj, oh maradj, ne hagy magamra; ringass, oh ringass síromig andalító karjaidba! . . . Amott pihen, ah mi régen pihen már kedvencz munkája, félben van, nincsen a ki tovább folytassa ! Hol van ő? .............Csitt, csendesen, ott alszik, n yugszik édesen; zaj ne legyen; álma édes . . . hallga; most meg suttog, karja mozdul ölelésre. . . engem keres. . . álmában is ream gondol . . engem szeret. . Igen ... oh de mi ez? ajka hideg, szeme bezárva s fején hosszú fehér fátyol, fehér köntös fedi kedves tagjait, nem puha ágyon, koporsóban borítja a szemfödél; hiába várom ébredését, többé már fel nem kél.......... K is fiacskám jer keblemre, mond miért sírsz? . . nem találtad meg a mamát? Jer keblemre, feltalálod nálam, mert én látom őt, itt van most is, itt mellettem ; ezt suttogja, áldólag terjesztve ki karjait : kis fiacskám boldogsága adja meg sírom csendes álmait. ... Holnap vasárnap, felkeressük a mamát ugy-e bár ? Fel fiacskám, csak légy nyugton s töröld le könyeid, őrizd meg kis szivecskédben mamád kedves emlékét, mert őt többé itt e földön látni nem fogod ; elragadta a halál, most a temetőben pihen csendesen; de szelleme itt lebeg felettünk, örvend ha látja, hogy te híven megőrződ emlékét. . . . Kis virágok, ti elkényeztetett kedvenczek, mily szomorúak vagytok, miért e bánat? miért hervadnak egymásután el szirmaitok, hisz minden nap öntözgetlek, ápolgatlak titeket. . . . Igen . . . nincs a ki veletek csevegjen, igaz társatok elköltözött, őt sajnáljátok ugy-e bár? mert nincs a ki többé gyöngéd kezével, szive édes melegével ápolgasson titeket. . . . . . . Mindenütt, a hol vagyok, a hová megyek, téged »látlak ; ha alszom, álmain tárgya te vagy édesem ! Emléked oly híven véste magát szivembe, hogy onnan csak a halál hideg keze törli le. Virágokkal hintettem be azt a halmot, mely testedet fedi. mindennap eljárogatok könnyeimmel öntözgetni ezeket. . . . . . . Ha majd ébred a tavasz, első ón leszek, ki a temetőt felkeresve, я irhái módra koszorút teszek ; koszorút, melynek minden virága könnyeimtől lesz áztatva. Legkedvesebb helyem a te sirhalmod lesz, hová gyakran ellátogatva, örök álmod felett virrasztók, a virágokkal, melyek sírodon viritnak, csevegve elbeszélem, hogy leghőbb óhajtásom az lesz: hadd pihenjek mentol előbb én is ott lent melletted . . . Isten veled . . , Váncsa. Emlékeim a hatvanas évekből. (Folj tatás.) Egy szombati napra volt kitűzve a vár bevétele ; a védők angolok voltak, az ostromlók franczia és görög matrózok. Délután két órakor kezdődött az ostrom. Igen nagy néptömeg omlott ki a Dunapartra s a menynyi konzul, mind künn volt. Mi is kimentünk végig nézni az ostromot ; én, Semsey, Kosy, Balló, Nyo- márkay, Pák, báró Diószegi B., Pázmándy Béla, Bernât M. s többen úgy 5—600 lépésre helyet foglaltunk a Dunaparton valami felhalmozott gerendákon ; vagy 20 csíki székely pedig szintén gerendákra állva, alig 25 lépésre volt a vártól. Megkezdődött végre az ostrom ; a halmokba felállított hó- lapdák kezdtek repülni a várba befelé s onnan viszonozták. Ez egy darab ideig igy ment, az angolok azonban visszaéltek jogukkal, mert a hólapdák- ba köveket tettek s úgy hajigáltak, s bizony nem egy embernek vérezték be a fejét. Egy ilyen bomba a mi székelyeink közé is repült s egyiket úgy képen találta, hogy orrából azonnal megindult a vér. Több sem kellett! A megvérzett ifjú elorditotta magát: „No megállj, kutya ánglius!“ s neki rohant a várnak ; a többiek utánna s egy perez alatt
