Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-12-06 / 98. szám

390 —

szembeteg, 3 elmezavarban, 24 különféle betegségben.

Az állategészségi állapot teljesen kielégítő volt. A hasznos háziállatok őszi vizsgálata alkalmával .megvizsgáltatott a megye területén 10,288 ló, 52,015 szarvasmarha, 4259 bival, GO.853 juh, 5174 kecske s 24.724 sertés. A vizsgálat jó eredménynyel befejeztetvén, a jelentés a földmivelés- iparés kereskedelemügyi minisztériumhoz felterjesztetett.

(Vége következik.)

Incze .József beszéde.- Tartotta a képviselőhöz november 27-iki ülésén. — (Vpge)

Itt olasz mintát utánzóit a t. bizottság, úgy de az olasz törvény szerint nemcsak a két évnél nem régebben, hanem egyúttal a 20 évnél nem régebben kötött házasságoknál is ki van zárva a válás ezen ez ira en .Miért nem alkalmazta hát egészben az olasz törvényt? hisz akár phisiologiai akár psichologiai szempontjából tekintjük a kérdést, akár az utánzott olasz nemzet temperamentumát, erkölcseit és szokásait hasonlítjuk össze nemzetünkével : mindig azt kell találnunk, hogy annyi nálunk is kimondható, mint ott.

Kimondható annál inkább, mert az ott általános törvény, mig nálunk ez részlege? lesz, mely két oly idegen elemet fog összehozni, melyek egyikéről, a zsidókról nagy dicsérettel és nem kisebb igazsággal hangsulyóztatott e házban, hogy ők a köteléket sokkal inkább respektálják, mint a keresztények, mert házi és családi erényekben inkább bővelkednek.

Ha ezen jelenséget látjuk, ebből már magából lélektani alapossággal arra lehetne, sőt kellene konkludálni, hogy minél kevesebb válási okot kell teremteni a specziális törvénynél.

A t. bizottság szövegezésében tehát elfogadásra talált az olasz példa éle, az éremnek egyik oldala, 8 igy abból félrendszabály lett. (Igaz! ügy van! bal- felől, ellenmondás jobbfelől )

Tán jobb.; lett volna, ha a szabály másik felét veszi át, t. j. '15.,éven túl nem engedte volna a házasság felbontását engesztelhetetlen ellenszenv czi- mén ; mert fe ház, méltőztassék meggondolni, hogy itt két telje.spp idegen elem házasságáról van szó, kik eddig nem. csak. társadalmi érintkezésben nem voltak, de egymásról n mileg ellenséges vagy legalább téves felfogásokat tápláltak, különböző erkölcstanok szerinti;p.eveltetettek; ezek között tehát a teljes életközösség kezdetével, a kölcsönös megismerés időszakában, szokatlan tulajdonságok felismerése folytán inkább keletkezhetik visszataszító undor, harag vagy gyülölség, mint később, mikor már a megszokás nivelláló ereje jótékonyan elsimíthatja a netán felkelő ellenszenvet.

E mellett az ilyképen kötendő házasságokban az első időben sokkal könnyebben és gyakrabban valósulhat meg az a franczia igazság, mely szerint: „az ember mindig visszatér első szerelméhez“, s ez itt a válást szükségessé teheti.

Egy szóval t. ház, tán több ok van, avagy lehet a két első évben a válásra s a válási czim gyakrabban elő állhat , a házasság kezdetén, mint 15—20 év után s a szakaszban még is kezdetben tiltatik meg a válás s utóbb megengedtetik.

A phisiologiai és lélektani törvény és általános tapasztalat az, ,-hogy a házasság az érzelmek he vés lüktetésével kezdődik, de lassankint átmegy a csendes becsülés érzetébe. Szerelem és gyűlölet egy- képen az indulatok lobogását jelentik, s igy egymáshoz közelebb,.állanak, mint bármelyik a csendes becsüléshez.

Az általános, . vita egyik jeles szónoka, Hermann Ottó tisztelt barátom, ki leginkább anthropologiai alapon szólott a kérdéshez, a házasság benső természetéről s.z,ólva,,.ezeket monda: „A szerelem ellenállhatatlansága az az, hogy az eredeti ős ösztön a kor haladtával egymás iránti megtérésben, az emberek az egymás közötti. megbecsülésben találja fel a megerősítést j és megmarad addig, mig az emberi élet le nem hanyatlik.“ A házas felek egymás tulajdonságaikat nemcsak megszokják, de el is tulajdonítják, érzelmek, gondolatok és vágyak hasonlókká lesznek, s lassanként az elválliatlanság érzete kifejlődik.

A statisztika (a mennyiben ilyen létezik) szintén azt bizonyítja, hogy 15—20 év után válás egyáltalán kevés történik s akkor sem ily czimen ; a mennyiben pedig ily czim hozatnék fel. az csak »zinleges a valódi ok elpaláatolására.

15 — 20 év után a házasságot már sokkal erősebb kapcsok tartják össze ; mert senki sem hajlandó eltogadni Istöczy képviselő ur tanait az ily házasságok feltűnő meddőségérői. Ez állításnak phisiologiai al'á'fjjk nincs. (Igaz!) De viszont.az ily kötelék széttépésé sokkal borzasztóbb következményekkel is jár. "

T. ház! Oly nemzet számára hozzuk ezen törvényt, melynek legalább 80 százaléka ezen válási czim et, a saját egyháztörvényeiben nem ismerte; ne terjeszszük ki tehát oly nagyon és könnyen e czimet, mert népünk felfogásában bizonyára amúgy is sokat fog veszteni a házasság az ő fenségéből, ha az egybázrjelleget nélkülözi. Avagy nem azt tapasztaljuk ë Eraiicziaországban, hogy a házasságot megkötik a polgári hatóság előtt, de ekkor, mintha semmi sem történt volna, elmennek a paphoz, nem csupán az egyház áldása végett, hanem formális copulatio végett, S ez nem árt az államnak, mert az állam szempontjából is kívánatos az, hogy a házasság minél szentebbnek és állandóbbnak tartassák, a polgárok részéről; s az egyház jő szolgálatot tett az államnak azzal, hogy pol- i gárait ily felfogásban nevelte fel századokon át.

Ha most az állam törvényt hoz, melyben a gyülölség czimén való elválást tanítja : akkor egyfelől — az eddig előadottak szerint — nem az élet szükségletének felel meg, a mi pedig minden törvénynek feltétlen c/.élja ; másfelől pedig polgárait oly felfogásra neveli (mert a. törvénynek nagy nevelő ereje van), mely az állam jól felfogott érdekeinek rossz szolgálatokat tehet.

Ezeket kívántam ezen szakasznál elmondani, t, Iláz, és mert ezek alapján azon nézetben vagyok, hogy ezen specziális törvény a maga czélját bizto sabban eléri és hatályosabb is lesz s az állam magasabb ethikai ezéljai is inkább lesznek respeldál- tálva, ha szerény javaslatom értelmében módositta- tik ; alázatosan kérem a t. Hlzat, hogy módosit- ványomat, melyet ezennel írásban beadok, elfogadni méltőztassék. (Helyes ! halljuk a módositványt !)

Módositványát beadja Incze József képviselő. Az 55-ík §. egészen elhagyatik, esetleg ha ez el nem fogadtatnék, a harmadik bekezdés vég éré pótlólag oda tétessék: „vagy ha már 15 év eltelt“.

Iskolaügy s annak m in őszinte barátai.

Hétfalu, 1883. november 17.

(Folytatás.)

Tessék csak megnézni az 1881-ilc évi kimutatást a 318 állami, az 16SG községi és a 14,745 felekezeti iskoláról, ott: ama „másnemű uralom hatalma alatt“ áll az iskolák adminisztrácziója első sorban ma is, de a haragos menydörgést mégis a minden kit egyaránt kötelező szentesített országos törvények szabályozzák most is. Tessék elvitatni ama meg- czáfolhatlan tényeket! Tessék elfogultan tagadni, hogy egy községben a hazafiság, a nemzeti érzület, a szellemi erő s az erkölcsi hatalom nem első sor ban az illető pap keblében s kezében vau-e letéve mai napság is ? !

Valamint édes hazánkban „a legelső magyar ember a király“, azonképen egy községben általában a legelső főtényező a lelkész. Vagy talán Sinceritas ur azt hiszi, hogy a hét falu egyikében hazafiság- ban, jellemben, önérzetben, tettekben ön az első ? No, akkor az egész Hétfalu csakugyan bogár után menne к vele együtt Libertás is, kire oly igen haragszik s ki ellen mint fogadatlan hízelgő a nyilvánosság előtt hirdeti a tamási hitetlenség tanát és elveit — persze ok s érv nélkül, csak úgy oda- vetőleg, szárazon, csupaszon, férfiúhoz épen nem il- lőleg !

Az 1883-ík év szeptember hó 2G-án, midőn alól- irótt czikkei megjelentek, még tényleg csak Tür- kösben volt állami iskola, de más községben sehol sem. Ott pedig nem a rendes, nem is a segédlelkész lett az elnök, hanem a jegyző. Ha tehát tényleg ezek mellőztelek is Türkösben, csak annyiban lett rajtuk a csúf elütve ; igy tehát S. ur tényt ferdít, midőn állítja: „Ezeket a szép czimeket csakugyan megköszönhetik Libertás urnák azok a lelkész urak, kik egyik-másik gondnokságnak tagjai.“ — Micsoda lelkész urak ? hiszen Türkösben vagy az egyik, vagy a másik lehetett volna csak elnök, de kettő egy helyen semmi szin alatt nem. Micsoda egyik-másik gondnokság tagjai ? hiszen a türkösi segédlelkészen kívül Hétfaluban szeptember 26-án még egyetlen egy lelkész sem volt gondnoksági tagnak kinevezve. A pürkereczi pap gondnoksági tagnak fel volt ugyan terjesztve, de a kinevezési okmány nem volt kéznél, mint tudom ; ténynyé pedig csak akkor válhat az ügy. ha a kinevezés leérkezett. Aztán meg alulírott nem is a rég fennállott gondnokságokról s azoknak elnökeiről szólott, hanem az 1883. szept. 26 án túl kinevezendő elnökökről beszélt. A tények megtagadását, a dolgok elferdítését kérem szépen S. ur, tán csak nem kívánja meg az állam érdeke, meg aztán a férfiasság szabálya sem ? Tessék hát a nyilvánosság előtt igazat írni és ne ferdítsen !

ügy látszik, Sinceritas ur a lelkészek és gondnoksági tagok fogadatlan prókátorául is felszegődött. Milyen jól ért a felizgatáshoz hamis ferdítésekkel és lefogásokkal ! ámde uram, az eféle rozsdás, férfiatlan fegyverek a tényekkel szemben soha sem arathatnak győzelmet. Nagyszerű, milyen jól ismeri S. ur a vidéki lapokat és Hétfalu íróit, midőn hazug ajkakkal a hírlapban szőról-szóra ezeket kürtöli („.Nemere“ 355. oldal) : „. . . kik szúró, maró hírlapi czikkekben s az állami intézmények indokolatlan ócsárlásában .s népszerütlenitésében mutogatják csupán a népuevelésügy iránti érdeklődésüket.“

Nincs kétségem, hogy a „kik“ közül első sorban alulírottat tartja ilyennek S ur. Azért is én a magam részéről, inig Sinceritas ur meggyőző okokkal, döntő tényekkel be nem igazolja, hogy az állami intézményeket hol, mikor, mik által ócsároltam : addig előttem aljas gyanusitónak marad s addig is

közleményének amaz idézetét körmönfont hazugságnak nyilvánítom. A méltatlan ajakról jött erkölcsi leczkét pedig visszautasítom addig, mig S positiv meggyőződést nem szerez arról, hogy ki az a Libertás, továbbá hogy mik azok a teendő':, a melyeket nem teljesített és mik azon vívmány ik, a melyeket keresztül vitt ?

Libertás.

( Fol y t atása kö vetkezik.)

CSARNOK.

Tá/iuos jtA-tiász.

— (Népballada rimáin motívum után.) —

/öld pázsiton a part mellett János juhász ott heverget,

S csak rágja a pipaszárát,

Tán felejti búbánatját.

Rágja rágja, de hiába;

Hal ványság száll az arczára,

8 ha, rágondol a hűtlenre:

Égetően forr a vére.

Hogy szerette, mint a lelkét ! ügy gondozta, mint a szemét,

S mégis, mégis csak elhagyta,

Gazdagságért feláldozta.

Nem nézte a szenvedését,

Nem nézte sok forró könnyét;

Pedig hányszor esdve, kérte :

Ne hagyja el, . . . legyen lelke!

Mind halványabb János arcza,

Reszket a bot a markába’;

Fel-felszökik, ismét ledűl,

Futni akar s el-elszédüh Végre összeszedi magát,

Megtörüli könnyes arezát;

Kebeléből gyűrűt vesz ki,

Megcsókolja, nézi . . . nézi.

Aztán bedobja a vizbe,

Bár utána sir a lelke.

Egy szalag is megy utánira :

Jegy ességkor ezt ő adta.

János bemegy a faluba,

A ki látja, megsajnálja.

„Szegény fiú! . . . hogy összement !

Mi sor járja? mi baja lett?“

Éjféltájban bíró háza Mért van úgy kivilágítva?

Jegyességet ülnek ott benn,

Borinámorban, szerelemben.

János juhász látja . . . nézi,

Aztán szemét a könny lepi ;

Siratja a hűtlen lánykát,

Mért nem is akarta javát?

Másnap reggel virradóra Halva van a bin) lánya ;

Ott kapták meg a kertvégen,

Hófehéren . . . piros vérben.

Eltemették .... Harmadnapra Egy ifjút, dob ki a Csertra.

— A bíróság gyilkost keres ....

János juhász kése — véres.

VEGYES HÍREK.

Jókainé jubileuma. A nagy művésznő, a magyar színművészet fénykorának utolsó élő tagja, pénteken és szombaton ülte meg színésznői pályájának ötven éves jubileumát. A nemzeti színházban „Co- riolftn“-t adták, melyben Volumnia szerepe Jókainé egyik legnagyobb s legművészibb alkotása. Az ünnepély első része a zárt színpadon folyt le. Itt üdvözölték a művésznőt Podinaiiiozky intendáns az igazgatóság, Bercsényi Béla a színház tagjai nevében. Ribáry József min. tanácsos átnyujtá a királyi kitüntetést, a koronás arany érdeinkeresztet. Ezután következett az előadás. A nézőtér zsúfolásig megtelt. A házban fényes közönség foglalt helyet. A földszinten levő közönség nagyobb része szalon- toilettben jelent meg. A páholyokat Audrássy Gyula, Szapáry Gyula és Géza grófok, az arisztokráczia, s a í'Ővárót vagyonos és előkelő köreinek számos tagja, valamint a nemzeti és népszínház művésznői foglalták el. Mindenütt élénk érdeklődéssel várták az érdekes előadást, mely kevéssel 7 óra után vette kezdetét. Midőn a függöny az első felvonás második változásában újra felhuzatolt s a színpadon Volumnia nemes alakja látható lett, egyszerre felhangzott a szűnni nem akaró, perczekig tartó hatalmas tapsvihar, miközben a zenekarból egy koszorút dobtak a művésznő lábai elé, a magasból pedig lebocsátották a színpadra ama tiz gyönyörű, díszes szalaggal ellátott koszorút, melyeket kevéssel azelőtt különböző intézetek, egyesületek, testületek és magánosok küldöttek. Sokáig tartott, mig a közönség folyton megújuló tapsai lecsöudesedtek s az előudást folytatni lehetett. Felvonás végén a tape ismétlődött, s ekkor, valamint utóbb is minden felvonás után ötször hatszor hívták ki a művésznőt. Különösen nagy volt a hatás a darab fény- 1 pontjánál, ama hatalmas jelenetnél, midőn az anya