Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-02-01 / 10. szám

— 40 — így az egylet összes vagyona készpénzben és érték­papírban 618 írt 53 kr. Szerelvények és gépek be­szerzéséből maradt még adóssága 1242 írt 50 kr. Ezzel szemben a szerelvények, gépek és bátorok értéke 5064 írt 36 kr. Megáliapittatotl a költségvetés 1638 írt 87 krban, ebből őrség- és szolgatizetésre és ruhailletményre 45!J irt., szerkocsira 440 írt s szerel vényj a vitásra 100 írt, adósság törlesztésre 484 írt fog fordittatni. Az illés öt óra körül ért véget. Az első' csalódás, Ob, az a csúf báli tudósító!. . . Albiné először volt bálban. Hetek óta készült a nagy napra, mely minden lány életében egy új kor­szakot nyit meg. Egy új korszakot, melyben vége már a kis leány kedvteléseinek, örömeinek, játékai­nak. A bábu ünnepélyesen száműzetik, a kis leány­ból nagy leány lett, ki bábu helyett szivekkel fog játszani. Az öröm és félelem lázas izgatottságával gondol a nagy napra, mely eddigi életének zárkö­vét képezi; az idő majd gyorsan, kimondhatatlan gyorsan repül, majd meg oly végtelen lassúsággal mászik, mintha csak megesküdött volna a szegény kis leány bosszantására. Oh! az a csúf idő! Oh! az az időnél is csúfabb báli tudósító ! . . . Elérke­zett a várva várt nap s annak még százszorta epe- dőbben várt estéje. Szól a zene a bál teremben, mely a szokottnál sokkal díszesebb külsőt nyert ez estén ; zászlókkal, fenyőágakkal ízlésesen föl van ékesítve s fényözönnel árasztják el a csillárnak és gyertyáknak a tükrökben minden felől megtört su­garai; de minden elhalaványul a bálteremnek azon százszorta, ezerszerte szebb ékessége, az előtt az élő virágkoszoru előtt, mely a fényes padlókon hul­lámzik föl s alá. Közte volt Albiné is, hófehér ru­hában, miként lelke, mely oly szép összhangzásban van nevével. Szól a zene s hol elandalitó s mámo- rositó, hol fölvillanyozó hangjainak bűvös hatása megragadja azt is, ki fásult szívvel szemléli azt a kitörő jókedvet, mely a lankadt izmoknak új erőt kölcsönöz, s azt az örömöt, mely az arczokról su­gárzik le. S mily édes lehet az az öröm, melyet a lányka érez, midőn szivének lázas dobogása bele- fojtatik az első táncznak, melyet annyi izgalom közt várt, kéjes érzetébe! . . . S oh, az a csúf báli tu­dósító, az zavarta meg ez ártatlan örömöt! ... De nem! nem csúf, hanem szerencsétlen báli tudósitó! Nyugalma tönkre van téve s mindez egy álmos и'/.edőgyerek ügyetlensége miatt. Oh kisasszonyom és asszonyaim, kik azt hiszik, hogy okuk van ha­ragudni rám, inkább szánják a szegény Báli Tudó­sítót. Bál. Sepsi Szentgyörgyön, a Barthos Domokosné úrasszony házában február hó 10-én (szombaton) a görög nem egyesült egyház javára tánczvigalom rendezhetik. Belépti díj : családjegy 1 írt, személy­jegy 50 kr. Túróra jött étvágya K. Mihály szemerjai polgár­társnak s különösen megkívánta azon fél tömlő tú­rót, melyet A. ur kereskedésében pillantott meg. Törte a fejét, mint lehetne a jelen esetre alkalmazni azon ősrégi közmondást, hogy t. i. „a kecske is jól lakjék, a káposzta is, — már mint azon nyolcz- tiz forint, melybe a túró kerülne — megmaradjon“. 8 a fejtörésnek lett is eredménye, mert hogy hogy nem, azt a boltban ugyan senki nem tudta volna megmondani, a féltömlő túró egyszer csak a zeke alá került. A polgártárs azonban ismeretes azon jó szokásáról, hogy onnan is szeret elvenni, a hova nem tett, elég az hozzá, hogy a turpisságra rájöt­tek. — A sikeresen végrehajtott munka elégiiltsé- gével adta át magát atyánkba az édes nyugalom­nak. midőn csakhamar azon keserű tapasztalatra kelle ébrednie, hogy Szeinerja nincsen az isten háta mögött, csak egy macska ugrás Szentgyörgy váro­sához. Egy pár csattanós magyar ötös tájékoztatá a polgártársat, ha netalán még kétségei lettek vol­na A. ur nála tett látogatásának indokáról, hogy szokott feledékenysége a vett áruk kifizetésénél a tudatlanok által a nyolezadik parancsolattal zavar* tátik össze. Fájdalom ! hogy a járásbíróságnál is uralkodik e fogalomzavar, s az elég szívtelen volt atyánkfiát ily hideg időben hűvösre tétetni. A brassói kath. nb'egylet bálja. A brassói kath. nőegylet í. hó 27-én tánczvigalmat rendezett a Nro 1. dísztermében, mely az idei farsang egyik legszebb, legsikerültebb elite-bálja volt. A társaság nagyobb része kilencz óra leié kezdett gyülekezni, (írót Bethlen András főispán és neje fél tiz órakor érkeztek meg. s jóval tizenegy óra után távoztak is. Az elegáns helyiség megtelt közönséggel, melynek sorai közt a város előkelő családjai, honvéd, huszár és a gyalog ezred tisztei nagyszámmal voltak kép­viselve. A jókedv már a bál elején kezdődött, azonban a csárdás újrázása miatt pár perezre meg­zavartatok azáltal, hogy Döpfner es. kir. gyalog ezredes meg akarván mutatni, hogy ő is tulajdon­kénen a „magyarfalók“ sorába számit: midőn a csárdást ujrázni kérték, az ujrázók csoportja közé lépett és elég meggondolatlanul oda kiáltotta a ka­tona zenekar vezetőjének és az uj rázó Imák : „Csár- d á s w i r d nicht wiederholt! “ Ennek liai latára a rendezők kérdőre vonták a nemzet pénzén kihiz­lalt vastag nyakú magyargyülölő ezredest, hogy tulajdonképen a zenekar ingyen játszik-e, hogy ka­tonai hatalmát a bálban is gyakorolni kívánja; mi­re azzal felelt: „Es wird nicht wiederholt,“ s ez­zel mint egy gőzmozdony dühös, arczczal járkált töl s ala a teremben, s olyan tekintetet vetett a sze­gény cseh karmesterre, hogy az ijedtében még a léjét is behúzta a karza'ról: a közönség pedig „ren­deljenek czigáuyokat“ hangoztatva zajt ütött s az ezredes körül csoportosulva a csárdás újrázásától elállni nun akart: mely körülmény kissé gondolko­zóba íjtet'e ezredes uramat s végre is a katonazene rákezdeti az abbahagyot csárdásra, s igy a jókedv ismét helyreállt és folyt a tancz egész reggelig. — Hogy az ezredest minő ok indította ezen bot­rány előidézésére, az előttünk még talány. A leg­nagyobb elismerés illeti lvratohwill honvédezredes- nét. az egyesület buzgó tagját, a kinek a bál si­kere körül az érdemből legnagyobb rész jut. A né­gyeseket 60 — 70 pár tánezolta. A hölgyek közül ott voltak: Bogdán Blanka (S.-Sztgyörgyről), Gyér- tyániíy Emilné, Maier Mariska, Schmidt kisasszo­nyok, báró Bánffy Farkasné, Ilápolty Károlyné és leánya, stb. (y—n.) Meghivó a háromszéki „Erzsébet“ árvaleány-ne- velő intézet és a kézdi-vásárhelyi „Stephanie“ raen- ház czimü jótékony intézetek közös javára Kézdi- Vásárhelytt, 1883. február 3-án a tanácsház nagy­termében tartandó álarezos tánezvigalomra. A köz­gyűlés által kiküldött rendező hölgybizottság nevé­ben: Szőcs József, polgármester bizottsági elnök. Benkő Gyula, bizottsági jegyző. Belépti dij : sze­mélyjegy 1 frt, családjegy 3 írt. Jegyek előre vált­hatók t. Fejér Lukács ur és Kósa Mózes ur üzle­tében s este a pénztárnál. Estélyünk a Kézdi-Vá­sárhelyit rendezett farsangi estélyek legkedélye- sebbike Ígérkezik lenni. Csinos, újabb divat szerinti maszk-öltözékekről t. Kósa Mózes ur előre is gon­doskodott. Nem lesz hiány semmiben. A terem ele­gáns berendezése, a választékos maszköltözékek készlete, bálunk eddigi renommée-ja lehetővé teszik, hogy a legfokozottabbigények is ki elégítve legyenek Kezdete 8 órakor. Germanizáczió a Székelyföldén. Márkosfalva köz­ségházán, mint a „’Székelyföld“ ívja, a következő ékes német felirat díszeleg: „Gemeindehaus“. Helye­sen jegyzi meg laptársunk, hogy attól ugyan nem lehet félni, mintha e tősgyökeres magyar helység­ben egy német felirat valami kárt okozna, de mégis megtehetné az érdemes elöljáróság, hogy a sötét múlt ezen utolsó emlékét bemeszeltesse és magyar felirattal lás;,a el a községházat. Nagy vihar dúlt a múlt héten Ein ópaszerte. Oraviczáról írják az „Egyetértésnek“, hogy múlt szerdán oly vihar dühöngött ott, melyhez hasonlóra a legidősebb lakosok sem emlékeznek. A vihar egész nap tartott, estére és éjjel pedig még fokozódott. Ablakokat, kapuajtókat egész könnyűséggel fordí­tott ki sarkaikból ; a tűzfalakat, kéményeket halomra döntötte, a távírda-oszlopokat sok helytt erősen megrongálta. A vasúti állomás mellett számos ház, a vasút mentén több őrház tetejét lefújta. A sze­rencsétlenséget fokozta az a sajnos körülmény, hogy segítséget nyújtani nem lehetett. A mint valaki az utczára lépett, alig néhány másodpercz múlva a szél azonnal felkapta, mint pelyhet s a földre te­rítette. Az Oravicza és Anina közti magas töltésen haladó tihervonat két kocsiját oly erővel emelte föl a sínekről, hogy a kapcsoló láncz elszakadt s hét kocsi a mélységbe zuhant ; szerencsére ember­élet nem esett áldozatul. Az orkán azonban Ang­liában éreztette legiszonyatosabbau romboló erejét. Ott csütörtökön este tört ki, melyet csakhamar fel­hőszakadás s egyes helyeken nagy havazás követett. Rémitő hírek érkeztek Londonba. Egész területek el vannak öntve s a partokon oly számos hajótörés fordult elő, hogy legalább is 400 emberélett eset áldozatul. Üldhamban az orkán száz mázsás követ sodort egy fonógyár fedelére, melyben több száz egyén dolgozott. Az irtózatos erővel alázuhanó kő áttörte a fedelet és két emelet boltozatát s azután egy nagy terembe esett le, hol egy csomó munkás­nő éjien fonalat csomagolt. Három közülük azonnal meghalt s ötveti oly súlyosan sebesült meg, hogy nincs remény felgyógyulásukra. Bradfordbaß beom­lott a legnagyobb gyárak egyikének kéménye. Sze­rencsére azonban senki sem sérült meg. A hóziva­tar legjobban Dublinban dühöngött. Az utczák egész nap járhatatlanok voltak; az orkán több mint ötven háznak fedelét sodorta le, s 600 ablak lett porrá- zuzva. Egy nagy ház teljesen szétromboltatott, mely alkalommal 40 egyén lelte halálát. A bukaresti magyar katolikusokat nagy csapás érte. Magyar plébánosuk, páter Felicián, ki 33 évig volt lelkipásztora a bukuresti katholikus magyarok­nak, elhunyt. A csapás annál nagyobb, mert mint a „Bukuresti Híradó“ Írja, testvéreinknek Paoli Ig- nácz nikápolyi és bukuresti püspök ellenszegülése miatt alig lehet reményük arra, hogy ismét ma­gyar papot nyerjenek. A boldogult az ötvenes évek keserű korszaka alatt is nemcsak hogy magyar ma­radt, hanem az akkori osztrák kémek daczára is fennen hirdette a magyaroknak a lángoló hazasze­retetek A temetésen a bukuresti magyar társulat küldöttsége fekete fátyollal bevont nemzeti zász­lóval s egy pompás koszorúval jelent meg. A gyász- szertartást a püspöki helyettes végezte, mely után György István áldozár tartott egy megható gyász­beszédet magyar nyelven. Azután a bukuresti ma­gyar dalárda énekelt el egy gyászéueket, melynek elhangzása után az egyház legtekintélyesebb tagjai vitték ki a templomból a koporsót s tették a hat- fogatu gyászkocsira. A temetőben Vizi és Bartalus Ny. Bernstein Márknál S.-Szentgyörgyön. János ref. pap tartottak beszédet. A temetésen igen nagy szánni közönség jelent meg, s különösen a magyarok közül alig maradt hóim valaki. — Egy más köztiszteletben álló tagját is elvesztette a bu­kuresti magyar kolónia, Péterfalvi Потоку Ferenc./ háztulajdonost és kocsigyárost, di\ Потоку Ferencz- nek, ж nagy-ajtai járás s a magyar államvasutak orvosának édes atyját. A boldogult 38 év óta la­kott Bukarestben s január 23-án. 65 éves korában hunyt el hosszas szenvedés után. A „Cimbria“ elsüllyedésével odaveszett magyar kivándorlók gyászos esete oly megdöbbentő hatást gyakorolt I első-Magyarországhan, hogy igen sokan, kik ki akartak vándorolni s unir az előkészületeket is megtették, teljesen elvesztették kedvüket, a ki­vándorlástól, úgy hogy annak nagy mérvű esők ■ kenése csaknem biztosan remélhető. Irodalom, művészet. Rózsavölgyi és Társa ismét két újabb zenemüvet adott ki. Egyik a „Krampusz-csárdás“, melyet „Sört innék, bort innék, ha volna“, „Gyöngyvirág a bokor alján“ s „Kivirult az ákáczfa virága“ nép­dalok ból zongorára alkalmazott Nagy Zoltán; a másik „Séta az erdőben“, eredeti szalon-ábránd, zongorára alkalmazta Mihályi Ignác/. A két zene­darabot zongorázó olvasóink figyelmébe ajánljuk. Az elsőnek ára 60 kr, a másodiké 80 kr. A „Képes Családi Lapok“ 18, számának tartal­ma: Mikor a rózsabimbó kinyilil, bcszély Márkus-tól — Idegen költőkből (A holdhoz, Leojiardi után Dengi János; Halkan rezg, Heine után Kiss Sándor ; — A legszebb rímek, Hamerliug után Fehér L.) — Angolosan ; beszélyke, irta Szomory Károly. — Biikkösy Bálint leányai; elbeszélés, (vége köv.) irta Ivajdaosy Riza. — Szilveszteréji kaland; beszély, (folyt.) közli Gámán József. — Heti tárcza (Со- quelin monológjai.) irta K. J. Egy vidám kedély (Andersen rajza), közli Schuck Béla. — A feláldo­zott kéz! elbeszélés, (vége) irta Raindorf, fordította Juhász Lajos. — Ivépmagyarázat. — Mindenféle. Képek: A törzsvendégek. — Szibériai foglyok ott­hona. — Szabadságra menő katonák. Wimpfi'en Bódog gróf. A „Titokzatos vendég“ e/.imii regény 49—65. oldala — „Gazdasági és háztartási la­pok február havi száma. Előfizetni: Mehner Vil­mosnál. Budapest. IV. kér., papnő ve Ide-utcza 8. sz. Egész évre 6 frt, félévre 3 frt. negyedévre 1 frt 50 kr. Az „Üstökös“ legújabb száma következő tarta­lommal jelent meg: Az „Üstökös“ arczkéjicsarnoka. (Ugrón Gábor képpel.) — Gyi fakó. (Vers) — A házból. (Képpel.) Szöcske Máté viselt dolgai. (Két képpel.) — Ha . . . (Vers.) — Országgyűlési tu­dósítás. — Göiulöcs Fonákról. (Képpel.) Zsidóor­szág. — A szarvasi borbély szerelmi vallomása. — A liptóvárosi klubból. (Képpel.) — Borkorcsolyák, — Miiferditések. — Szerkesztői subrosa. — Az „Üstökös“ előfizetési ára negyedévre 2 frt. A Vasárnapi Újság legutóbbi száma a következő tartalommal jelent meg: A Napóleonok (irta —s —n); Dér fagyán (Költemény Szabó Jánostól), — A kinek nincs képzelő tehetsége. (Elbeszélés Szávay Gyulától. Újabb találmányok (Természettudományi értekezés Ilojtsy Páltól), Elveszett kincsek (irta K. T. K.), Családi élet a majmoknál, Csetevájó vissza­helyezése királyságába; Egyveleg. A mellékleten: A Duna áradása; Zene a természetben; Irodalom és művészet; Közinlézetek és egyletek; Mi újság У Halálozások; Sakkjáték sA magyar hírlapirodalom 1883-ban (összeállította B. Szinnyei József). Ké­pek: Napoleon Jeromos lig: A Duna áradása Becs­nél s Győrnél s a budapesti Aldunapor a jégzajlás idején; A zuluk országából Csetevájó testvérei s egyik neje, s a visszahelyezését kérő zulu küldött­ség; a mellékleten: a Duna áradása Győrnél. Piaczi á г а к Sepsi-Szentgyörgyön, 1883. január 29-én. I legszebb .... . . . 6.60 hj Búza ■ közepes .... vegyes ...................... . . . 6.— H Rozs legszebb .... . . . 4.80 0 közepes .... . . . —.— Árpa legszebb .... . . . 3.30 közepes .... . . . —.— * > legszebb .... . . . 2.— 0> I—■ H1 rf 0 H К <rç I U Zab I közepes Törökbuza . Kása . Borsó , . Lencse . . 3.60 5,— 9.— Fuszulyka............................................ £>.50 Lenmag.................................................—• — Burgonya............................................ 1-— Marhahús............................................—-40 Disznóhus............................................—-44 Juhhus ............................................—•— Faggyú (friss) ......................................—-30 F elelős szerkesztő: Nagy Géza. Kiadótulajdonos: Bernstein Mark. b■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom