Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-11-01 / 88. szám
88. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Csütörtök, november 1.__________Xllí. évfotyam. К —~-------Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-tele ház, hová ‘ a lap szellemi részét illető , I közlemények küldendők. ' Kiadó hivatal: eB QlZ-ázíi ; KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és ; ' előfizetési pénzek ; ■ bérmentesen intézendők. ; A hirdetmények és nyiltte- ■ rek dija előre fizetendő, Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : j csütörtökön és vasárnap. \ Előfizetési ár ' helyben házhoz hordva, > vagy vidékre postán küldve : ( Egész évre 6 írt — кг. I > Fél évre 3 frt — kr. \ > Negyedévre 1 frt 50 kr. ' Hirdetmények dija: ) 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. \ Nyilttér sora 15 kr. \ Politikai szemle. A magyar delegáczió külügyi albizottságának pénteki ülésén Káinoky Gusztáv külügyminiszter fontos nyilatkozatot tett a monarchia külügyi helyzetéről, főleg pedig a monarchia s Oroszország közt levő viszony természetéről A nyilatkozat a diplomácziai nyelv természete szerint a lehelő legelburkoltabb formában ugyan, de mégis elismeri, hogy Oroszország készül ellenünk. Látszólag tagadja ugyan, mintha Oroszország részéről támadó háború terveztetnék kifelé, de mindjárt hozzá teszi, hogy csak azért, mert tudva van, hogy ily támadás ellenében nem fogunk magunk állani : a két állam kormánya közti viszonyt normálisnak mondja ugyan, hanem e mellett szükségesnek látja az orosz sajtó magatartásáról is megemlékezni, mely után azt lehetne hinni, hogy Oroszországban általános ingerültség uralkodik ellenünk, vagyis más szóval tudomást vesz a monarchia kormánya az ingerültségről, de azért ma még az orosz sajtót igyekszik felelőssé tenni ; s tudomást vesz Oroszország katonai készülődéseiről is s kinyilatkoztatja, hogy tudomást vett róluk, hanem most még nem szólal fel ellenük, mert minálunk is hasonló munkálatok folynak s azokba mi sem tűrnénk, azaz ma még nem szeretnénk beleszólást. A nyilatkozat fontossága abban rejlik, hogy a kormány elérkezettnek látja az időt, kerülő utakon ugyan, de mégis tudtára adni a világnak, hogy köztünk és Oroszország közt háborúra kerülhet a dolog, ami azt mutatja, hogy a kormány nem reméli, hogy a béke sokáig fentartható lesz. Káinoky a nyilatkozatot Csernátony felszólalására tette, ki a következő kérdést intézte hozzá : Abban a beszédben, melylyei Ő felsége a delegácziók ez idei ülésszakát megnyitotta, átalánosságban szó volt arról, hogy a monarchiának viszonya valamennyi európai államhoz teljesen kielégítő. A mai diskussziő folytán a külügyminiszter ezt több államra nézve még részletesen is megerősítette. 0 azonban most oly államról akar szólni, mely úgy monarchiánk, valamint a béke fentartására nézve legfontosabb, t i. Oroszországról. Mert a mint a viszonyok ma állnak, a békét komolyan csak két oldalról lehetne fenyegetni : az egyik Fran- cziaország, a másik Oroszország. Igaz, hogy ezek nélkül, mások által történhetnék kísérlet az európai béke megzavarására, de ennek a két hatalomnak támogatása nélkül ily kísérlet komolyan soha nem lehetne. Francziaországról ez úttal nem beszél, ámbár egészségtelen állapotnak tartja azt, hogy ott mindenkit ellenségnek tekintenek, a ki Németországgal jó barátságban van. De Oroszországra visszatérve, emlékeztet arra, hogy majdnem minden tavasz- szal és öszszel nyugtalanittatik a közvélemény oly hírek által, melyek orosz csapatösszpontosi- tásokra vonatkoznak és onnan eredő támadó háború veszélyéről szólnak. (3 a maga részéről az ilyen aggodalmaknak nem tulajdonit súlyt, mert Oroszországot nem iiiszí oly helyzetben levőnek, hogy két oly hatalmas állam ellen, mint monarchiánk és Németország, súlyos ok nélkül támadást intézhetne ; de az apró keleti államokban ama nyugtalanító hírek folytonos izgatásra használtatnak fel, a minek következtében ő arra kéri a külügyminisztert, szíveskedjék annyit mondani, a mennyit lehet a monarchia és Oroszország közt levő viszony természetéről. Káinoky válasza a következő volt : A két állam uralkodói közt létező viszonyokról ő nem szól, mert ez mindenkor a leg- szivélyesebb volt ; de a két állam kormányáról is azt mondhatja, hogy az ezek közt fennálló viszony teljesen normális, a mi igaz, ellentétben áll az orosz sajtónak magatartásával, mely a nyugtalanságnak egyedüli okozója. E sajtó nyilatkozatai szerint azt lehetne hinni, hogy Oroszországban általános ingerültség uralkodik ellenünk, de ő meg van győződve, hogy ez az ingerültség, ha létezik ott, az csak igen szüle körökre szorítkozik. 0 maga részéről is határozottan helytelennek tartja azt a felfogást, hogy Oroszország részéről támadd háború terveztetnék kifelé, nemcsak azért, mert ama birodalom belállapotai nem olyanok, a melyek ily állapotot kívánatosnak tüntetnének fel, hanem mert azonkívül tudva van, hogy ily támadás ellenében nem fogunk magunk állani. Nem tagadja, hogy Oroszországban katonai téren sokat dolgoznak, de a birodalom belsejében történő erődítések ellen senki sem szólhat, valamint mi sem tűrnénk beleszólást a hasonló munkálatokba, a melyek nálunk történnek, a nélkül, hogy nálunk valaki támadó háborúra gondolna. Ö tehát ismétli abbeli meggyőződését, hogy nemcsak az orosz császár személyesen nem gondol háborúra, de kormánya sem, és reméli, hogy az irányadó köröknek ismételten kifejezett azon szándékába, hogy köztünk és Oroszország közt a barátságos viszony fönn maradjon, nemsokára bele fogja magát élni az orosz nép is, és igy a mostani békés kornak huzamosabb tartamát remélni lehet. A franczia köztársaságnak egy uj ellensége támadt : a pénz. A monarchisták, miután minden tervük dugába dőlt, most az utolsó kártyát is ki akarják játszani. A köztársaságot pénzzel és megvesztegetéssel akarják megdönteni. A „Köln. Ztg.“ erre vonatkozólag Párisból a következő kalandos terveket veszi : Számos liir kering itt e pillanatban ama veszélyről, mely a köztársasági alkotmányt minden oldalról fenyegeti. Többet e hirek közül alaptalannak lehet kijelentenünk, mert félelem szüleményei vagy bizonyos publicisták önző törekvései, melyek arra irányulnak, bogy a párisi lakosság telhetetlen szenzáczió-vágyának naponkint uj anyagot szolgáltassanak. Nem hagyhatjuk azonban emlités nélkül ama jelenleg több oldalról hangoztatott hirt, hogy magasabb franczia pénzügyi körökben 100 millió frank- nyi tőkét szándékoznak összehozni, oly módon, a mint a vasúti szerződések létesittet- tek, a monarchia restaurácziója szabályszerű törvényhozás utján vitessék keresztül. A „Nemere" tárczája. Mit csinált örömében Darkó Dénes V* (Folytatás.) Pedig kár volt a sok siránkozás, mert az öregnek adtak ám Makfalván igazat. Azt ítélte a törvény, hogy minden ember szabadon bánhat azzal a faággal, mely äz ő kertje fölébe áthajlik. Még a gyökeret is szabad kiszaggatni, ha más földjébe ereszti be azt az idegen fa. Mikor kijöttek a perlekedésről, Darkó Dénes elcsüggedve morogta magában : — Nincs igazság ! Azzal lement a hosszú fogadóba, hová később ellenfele is bevetődött. Szótlanul üldögéltek két asztalnál s a nyertes fél ugyancsak gyakran hajtogatta az üveget, széles jó kedvében. Egészen megfeledkezett arról, hogy az öreg embernek nem bir meg sokat a természete. Meg is látszott rajta hamar. A mit nem tett már legalább két esztendő óta : csendesen dudolgatni kezdett valami régimódi, kenetes szép nótákat, melyek a zsoltárok énekére emlékezteiének. A nyelve is megeredett s bizalmasan összedarált mindent, boldognak, boldogtalannak. Végre nagy barátságosan Darkó Déneshez is csak oda fordult : — Ne neheztelj reám, Dénes fiam, mert látod, nekem van igazam, pedig szegény ember vagyok. Nem vétettem én neked semmit. Tudod, én szegény ember vagyok, de olyan ember vagyok, hogy azt * Mutatvány Jakab Ödön „Székely históriák“ cziiuü müvéből. mindenki ismeri, hogy én milyen ember vagyok. Nem ártok én, fiam, a légynek se. Nem volt vége-hossza az öreg ember beszédének : folyt az, mint a zavaros áradat. Eltartott volna, isten tudja, meddig, ha társa nem kezd útra készülődni. — Dénes fiam, én is veled megyek, mert én neked jó embered vagyok, tudod, Apádnak is én fogtam volt a fejénél a koporsóját, mikor kivittük a házból. Jó ember volt szegény. Várj meg na ! Aztán megindultak ketten. Pár napja vala már, hogy a kora tél beköszöntött. Vastag kőréteg boritá a földet, melyre még egyre szállingóztak a szürke felhők lustán kóválygó hópelybei. A faluk felett tömött köddé verődött ösz- sze a fehér kémények lerekedt füstje. Alkonyodni kezdett. Mikor a nagy-útból Geges felé kitértek a begyre, oly sürü havazás lepte meg a mezőt, mint mikor a méhek nyárban eresztenek. Nem látott a szem egy balog hajitásra. Az öreg Antal Jánosnak szerfelett megártott az ital : alig birt a lábán megáilani. Belé fogődzott Darkó D nesbe, ki maga is apránként kezdett kibékülni a körülmény nyel s nem taszitá el magától a gyenge útitársat. Beértek a cserefás erdőbe. Az öreg kábultan gyökinfgetett fejével s szakadatlanul motyogott az utón : — üreg a legény, a nyűadtát ! Pedig én olyan legény voltam, hogy . . . Eldünnyögte a többit. A bo.ivizkútnál megállott : — Szuszezanjunk egy kicsit. Nagyon vastag a levegő. Melegem van. Hat lépést se tettek, s újból beszélt : — Te Dénes fiam ! Látod azokat a fényes karikákat az utón ? En látom, te. — Nincs ott semmi, csak a szeme káprázik. Jőj-* jön, mert itt hagyom. Nem volt már, kinek beszélni : az öreg keveset tudott a világról. Teljesen oda lett. Darkó Dénes boszankodott és szidta, hogy vegyen erőt magán; Utóbb egészen kijött a sodrából s egyébért is kezdett haragudni : — Vén tolvaj ! Megnyesi a fámat, megnyer a törvényen, s aztán még én kínlódjam vele ! Kínlódjék az apja ! Maga sem tudta, miként, — csak egyszer azon vette észre, hogy ismét a régi haraggal haragszik a tehetetlen, elalélt emberre, kit alig birt valahogy fenntartani. • Gonosz szándék villant meg felbevült agyában. Habozás nélkül lökte az öreget az út melletti sánezba s örvendő boszuval sziszegte utána : — Ott fagyj meg, kutya ! Gyorsan iramodott visszafelé, a merről jöttek. Nem akart azon a rövidebb utón haladni tovább. Úgy gondolta : visszatér ismét a nagy-ûtra, bol a Küküllő mentében egyenesen Szentgyörgynek veszi le majd magát. Hosszú kerülő ugyan, de azon is csak haza verekedik valahogy éjfélre. Otthon aztán azt fogja állítani, hogy ő nem is egy utón indult haza az öreggel. így rendén lesz a dolog. A mint azonban a hegyről a nagy-útba aláereszkedett, egy ember szólitá meg, ki velők Makfalván a hosszú fogadóban együtt mulatozott, most pedig nyugodtan ballagott haza ; Csókfalvára. (Folytatása következik.)
