Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-10-21 / 85. szám
85. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Vasárnap, október 21. __________XIII. évfolyam. S zerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető ' közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cBc-vnotein 0ÍCd r-4 KÖNYVNYOMDÁJA, >. Jiová a hirdetések és í i előfizetési pénzek ) ) bérmentesen intézendők. I A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. \ ; Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. % / Előfizetési ér helyben házhoz hordva, \ vagy vidékre postán küldve: ; Egész évre 6 írt — kr. ( Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 írt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. ! Nyilttér sora 15 kr. 5 %—_-----------------ac P olitikai szemle. A kinek még kétségei voltak a felett, vájjon a kormány horvát politikáját a meghátrálás vagy a méltányosság politikájának tekintse-e : az olvassa el a híreket, melyek a magyar feliratú ez i me re к leszedésének részleteiről jöttek Zágrábból, s ha még azok után sem látja a magyar állam teljes megaláztatását, akkor nincs érzéke a nemzeti becsület követelményei iránt. A magyar feliratú czimerek kedden szedettek le s cserzettek, ki felirat nélküli czime- rekkel. Már'^er^teggel hire terjedt, bogy a Guudulics-utczai és felső városi pénzügyi épületekről ma leszedik a gyűlölt czimertáblákat, s mindkét épület előtt nagy néptömeg gyülekezett össze. 9 órakor egy század katonaság vonult ki s egy katonai zenekar foglalt állást a Gundulics-utczai pénzügyi épület előtt. És azután a katonai zenekar rázendítette az „0 du mein Österreich“ kezdetű osztrák hazafias dalt, s ennek harsogó akkordjai mellett szedték le a hivatali szolgák a magyar állameszme jelvényeit. Az épület előtt összegyűlt nép tömeg gúnyos megjegyzésekkel kisérte ezt a hivatalos akcziót, mely Hrvoics kormánybiztos jelenlétében ment végbe A leszedett czimerek helyébe azután kifüggesztették a felirat nélkülieket, melyekről nemcsak a magyar feliratot, hanem még a magyar nemzeti szinü szegélyeket is eltávolították. Ez a királyi biztos közbenjárására történt ; mert a királyi biztos kiváló gondossággal igyekezett mindazt megszüntetni, mi a horvátok nem tetszését vagy épen elégületlenségét idézhetné elő. — Mikor a Gundulics-utczai épület előtt a zágrábiaknak tetszetős ünnepiességek véget értek, a század katonaság és a katonai zenekar a nagy nép- tömeg kíséretében a felsővárosi pénzügyi épület elé vonult és itt ismétlődött az előbbi jelenet. Újra harsogott az „0 du mein Österreich“, leszedték a magyar felírással ellátott czimereket s felfűzték a felírás nélkül való csupasz czimertáblákat. A néptömeg itt sem demonstrált zajosan, de a gúnyos kifejezések egy- máüt érték. A magyar állam megaláztatása teljes volt. Nem volt elég, hogy a zágrábi utczai csőcselék ténye szentesit tetett a magyar országgyűlés által, a magyar feliratok eltávolitattak, — az osztrák generális gondoskodott még újabb megaláztatásról is. A czimereket még a magyar nemzeti szinti szegélyektől is megfosztotta s az uj czimereket osztrák nemzeti dal hangjai mellett függesztette ki. S a horvátok- nak, kiket a magyar felirat annyira felbőszített, semmi kifogásuk sem volt az osztrák ének ellen. Hogy is lett volna ? Hisz nem oly rég történt, hogy újólag felajánlták magukat eszközül a kamarillának, mely már egyszer felhasználta őket a magyarok és a szabadság ellen. Ily perfid néppel szemben nincs értelme a méltányosságnak. Vagy hagyjuk őket magukra, biztosítva magunknak Fiúmét s a Fiu- mébe vezető utat, valamint a három dráván- tuli vármegyét, vagy pedig, ha nem kellett a baráti jobb, éreztessük velük a magyar állam hatalmát. A horvátokkal szemben tanúsított meghunyászkodó politikának már is megvan a magyarellenes elemekre bátorító hatású következménye. A horvátok példája hasonló hősködésre buzdította az oláhokat is. Tiska György, törcsvári tanító, mint az „Ellenzék“-nek Írják, a napokban a felizgat ott' nép jelenlétében a törcsvári szolgabirói hivatalról letépte a ma- 1 gyár czimert, sárba dobta s összetiporta. A ) brassói államügyészség a magyar állameszme ellen elkövetett hitvány merénylet megtorlása iránt azonnal intézkedett s a tettest letartóztatta. Ferry, a f r a n c z i a kor m á n y el n ö к e Rouenban és Havreben tartott beszédeivel hadat üzent a radikálisoknak és intransigensek- nek, kiket keményen megtámadott. A radikálisok a kihívásra manifesztuinot tettek közzé, mely ezeket tartalmazza : „Megtámadtatva tizenkét év óta az összes reakcziónárius és klérikális pártok által, továbbá az elpártolt republikánusok segélyével, a köztársaság ismét veszélybe jutott Nemcsak a köztársaság hanem a haza is. Rajtatok áll, valódi demokraták, hogy a belső üzelmek hajótörést szenvedjenek, melyek a külső velleitásokat támogatják. Ne higyjetek 1848- iki elődeitek illúzióiban, s ismerjétek föl a veszélyt! A szégyen regimeje, az aiávalóság és szoczialis kizsákmányolás kormánya, az orleánizmus, hogy valódi nevén nevezzük, készen áll, hogy bennünket megdöntsön. Л nemzet kirablói, kik Erancziaorszá- got veszélybe ejtik, hogy ambiczióikat kielégítsék, a iiarcz ez emberei, az Ordre moral megteremtőinek méltó utódai, ez antipatrioták, kik azt akarják, hogy egy uj testvérgyilkos harcz támadjon, hogy Fanczia- ország és a köztársaság romjain állítsák fel politikai uralmukat, ellenséget látnak bennünk, kik törvényes fegyverrel, a szavazólappal harczolunk ellenük. “ A párisi tüntetések Alfonz ellen a spanyol kormány életébe kerültek, mely különben már elébb is bukófélben volt. Az uj kormány szabadelvű s tüntetőleg igyekszik kimutatni a franczia köztársaság iránti barátságos érzelmeit s ehez képest szükségesnek látja még egyszer félhivatalosan publikálni, hogy Német- és Spanyolország közt semmiféle megállapodás nem létezik ; a párisi eseményeket illetőleg pedig megelégszik Alfonz király és Grévy elnök beszélgetésének a madridi hivatalos lapban való közlésével, nem kívánva többé hasonló reprodukálást a franczia kormány részéről A nihilisták harmadfél évi várakozás után III. Sándor czárra is, miként apjára, kimondták a halálos Ítéletet. „A forradalmi népbizottság — mondják a proklarnáczióban, melyben a halálos Ítéletet kimondták — egyhangúlag elhatározta, hogy III. Sándor czárra kimondja a halálitéletet. Az idő, melyet számára engedtünk, ismeretes volt Sándor előtt a Népakarat közlönyünkből s proklamácziónkból. Ez idő már eltelt s az orosz kormány egyetlen lépést sem tett, hogy a nép szenvedéseit enyhítse.“ II. Sándor czár rettenetes halála példát nyújtott arra, hogy a nihilisták beváltják fenyegetéseiket III. Sándort eddig nem bánI A „Nemere“ tárczája. IhÆàr IrMilló lombbal . . . Már hulló lombbal terítve a föld, Es én mégis tudok reményleni ! Egy mosolyodra újra élnek im, E sokszor megcsalt szív reményei. Vajh nem volt-é a végső napsugár Ez a mosoly, mely ajkidon lebeg? Nem-é azért engedsz egy kis reményt, Hogy még boldogtalanabbá legyek ? Elzengte már dalát a kis madár, Aztán búcsúzva messze, messze szállt . . . Es én mégis mindegyre hallgatom S mohón várom még ajkad szavát. S e biztató szó vájjon oh nem é A búcsút mondó, távozó mádé)1, Melynek elszálltán néma, hangtalan S olyan kopárrá lészon a határ ? Elfojthatlan sóhaj kél ajkamon, Mely végig borzaszt és én reszketek ; Köröttem a szeleknek szárnyain Repülnek a letépett levelek. Mély «óhajtás kel az erdő felől, Sírjába szállott már amott a nyár, S az őszi szellő szomorún susog : Halál, halál, és mindenütt halál ! Oh, hallgassunk most, lányka! nézd, miuő Unnepies, gyászos e néma csend ; A már haldokló kis virágnak is Hervadt kelyhébe’ harmat könnye reng. Csak még egy szót! leányka, szép szemed Egy-két könnyüt érettem ejt-e majd, Ha engem is ez a fagyos közöny Reményfos2tottan majd a sírba hajt ? Nemo. Ki volt a tolvaj ? (Szenzácziós bűnügyi pör a század elejéről.) Irta: Balázs Sándor. (Vége ) Solyraossy Dávid uram fiskálisa természetesen föllebbezett ezen erőszakos és igazságtalan ítélet ellen a bécsi udvari kanczelláriához. Az volt akkor a legmagasabb forum. De Solyraossy Dávid uram is fellebbezett egy még magasabb fórumhoz — az úristenhez. Egy reggel a porkoláb, midőn reggelijét bevitte, elvérezve találta őt ágyában. Tollkésével metszette föl ereit. Asztalán a következő levelet találták : „Ártatlanságom önérzetében megvetem ugyan az ellenem támasztott gyanút, s az ennek alapján hozott igazságtalan ítéletet, de mégis meghalok, mert büszkeségem nem tudja elviselni, hogy csak egy pillanatig is tolvajnak tarthattak!“ De hát ki volt akkor a-tolvaj!? Ez a kérdés sok ideig izgatottságban tartotta a közvéleményt, de sehogy sem tudták kisütni. Pedig Pécsből ézkezett rendeletre másodszor is megejtették, és most már még szigorúbban, a vizsgálatot, de ez sem derített ki semmit. Az alhivatalnokok és főpónztárnok könyvei és számadásai mind rendben voltak, s az is kétségtelenül be lett bizonyítva, hogy a kincstárban az alpraezidens jelentése nélkül soha sem fordult meg senki. A pénztár kulcsai az alpraezidens birtokában találtattak, az ajtó zárján lévő pecsét pedig sértetlen és érintetlen volt. A tett elkövetőjét ugyan ki nem süthették, Soly- mossy uram vagyonát azonban konfislcálták, s az állam vesztesége meg lön téritve. De hogy hát ki volt a tulajdonképeni tolvaj, az nem sült ki. Végre azonban, fájdalom, hogy már későn, az is kisült. Kisütötte a legbölcsebb és legjobb vizsgálóbíró, — a véletlen. A rejtély megoldása igazán meglepő és különös módon történt. Egy derék és közszeretetben álló piarista páter - nak, pater Szelényinek, a szerzet kolozsvári quar- diánjának kellett meghalnia, hogy ezen sötét ügy, melynek felderítéséről már lemondottak az emberek, teljesen, és minden kétséget kizáró módon meg- világosittassék. A derék szerzetes, nemcsak mint kitűnő tanár volt az egész országban ismeretes de egyszersmind kiilönczködéséről is hires volt. Különczködése abban állott, hogy mindenféle erdei és vadállatokból egész gyűjteményt tartott fenn, s főkedvtelését abban találta, hogy azok megszelídítésére kísérleteket tett. Volt neki rókája, farkasa, baglya, szarkája, vidrája, büdösbankája, vadkacsája s isten tudja, még mennyi mindenféle vadja. Ezeket mind együtt tartotta egy színben, hol azok szabadon jártak-keltek, a nélkül, hogy egymást bántották volna. A szárnyasok még ki is repkedhettek kalandokra, az etetés idején mindnyájan otthon voltak.
