Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-10-11 / 82. szám
— 327 — jobb belátása szerint választja, — szóval a csekély anyagi ajánlatok vagy kötelezettségek alapján a teljes és háborítatlan jogok gyakorlatában áll, mint iskolaszéki testület, minden időben. Ellenben az állami iskola kizár keretéből minden községi vagy felekezeti jogokat ; ott omnipotens maga az állam s utána a tanfelügyelő ; a gondnokság csak mintegy 5 szál emberből álló numerus, s így ott az történik, a mit a tanfelügyelő akar: különben a felterjesztés indokolva mehet Budapestre s a gondnoksági opponáló tag szűre könnyen kitétetik a testületből. Hogy is ne! hiszen a gondnokság tagjait a tan- felügyelő ajánlata folytán nevezi ki a miniszter ur, sőt magát a gondnoksági elnököt is, és aki a tan- felügyelői hegedű szerint nem járja a tánczot : nagyon természetes, hogy onnan az illetőnek el kell lábolni. A tanítói személyzetet viszont az állami iskolánál ugyancsak a tanfelügyelő ajánlata folytán nevezi ki a miniszter ur ; az oklevél igazolja, hogy az illetők képesítettek, de hogy azokat minő bölcsőben ringatták s hogy milyen anyai tejet szívtak be, s hogy önérzetesek-e vagy vakon engedelmeske- dők, — arról a diploma nem szól, arról részben s első sorban csak a tanfelügyelő tudhat valamit. Az állami iskolánál nem jő tekintetbe az sem, hogy a községbeli 3 — 6 tanító vájjon mind Mózes-vallásu-e, avagy protestáns? — egy szóval: az egész iskolai adminisztráczió s minden az iskola bel- és kíiléle- tébe vágó intézkedés sikere, vívmánya a plenipotens tanfelügyelő döntő hatalma alá van adva, s az ügyek mikénti folyása miudig attól függ, milyen jellemű, minő szakkószültségü az illető. Nagyon természetes, hogy ezek a feltevések nagy részben elesnek egy olyan állami iskolánál, melyet kizárólag maga az állam építtetett s tart fenn évről évre ; mert az ilyen iskolánál, hol maga az állam fedez minden kötelezettséget: elvitázhatlan, hogy teljhatalmulag minden jogot csakis neki lehet gyakorolni. Ellenben ama feltevések nagyon jogosultak egy olyan szervezendő állami iskolánál, a hol maguk a hitközségek iskolai épületekkel, tanítói lakokkal járulnak díjtalan ama nemes czél megvalósításához. Nagyon méltányos az előbb elmondottak szem előtt tartása ott, hol községenkint 400—600 —1200 frt pénzbeli jutalékkal járulnak az illetők az állami iskola fentartásához. Az ilyen alakítandó állami iskoláknál, meg vagyok győződve, hogy a nagyméltóságu közoktatás- ügyi miniszter ur igazságszeretete méltó helyet en- geg a hitfelekezetek szerződési kikötéseinek, feltételeinek ; mert hiszen a hol több irányú kötelezettségek biztositvák állami iskolai czélnál : ott bizonyára az egyenes érdekekből kifolyó joggyakorlatoknak is van helye. Ilyen viszonyok és tények állanak fenn a hót-, illetőleg tizfalusi magyar hitközségeket tekintve, az alakulandó állami iskolákkal szemben. Azért hangsúlyoztam, hogy e falvakban alakulhatnak bátran állami iskolák; de hogy azoknak hosszú élete, virágzó lótjoga lehessen : ki kell egyeztetni az egyenes érdekeket és szerződés szerint kell biztosítani azon jogokat, a melyek méltán megilletik a volt iskolafentartókat. Akkor az államiasitás ügye sokak előtt nem lesz olyan nagy ijesztő mumus, hanem állam és egyház az iskolai terheket egymással megosztva, hathatósan előmozditandják a népnevelés magasztos ügyét, mely nemes munka végeredményében mindig be fogja bizonyítani — mind a két részre egyaránt eme nagy igazságokat: „A műveltség: hatalom“, — „az egyesitett erő sikert, győzelmet aratand !“ Libertás. VEGYES HÍREK. Két temetés volt vasárnap S.-Szentgyörgyön, melyeken a folyton permetező, hűvös, őszi idő daczára is nagy számmal jelent meg városunk közönsége. D. u. 2 órakor özv. Nagy Leopoldné szül. Bacskádi Friderika asszony temettetett el. A boldo- gultban gyermekei egy szeretett jó anyát, városunk értelmisége egyik általánosan tisztelt, előzékeny modorú s müveit lelkű tagját vesztette el. Koporsójánál Révay Lajos ref. lelkész mondott megható imát s a ref. egyház dalárdája énekelt el Benkő János vezetése mellett egy szép gyászdalt. A halá Iáról kiadott gyászjelentés igy hangzik: Benedek Jánosné született Nagy Vilma, a maga, férje Benedek János sepsi-szentgyörgyi kir. közjegyző, gyermekei János és Andor nevében; Nagy Mór, Kolozsvár városi tanácsos, a maga, neje szül. Polgári Teréz és gyermekei Jolán, Kázmér. Erzsébet és Emil nevében; Nagy Béla, tordai polgári iskolai szaktanító, a maga, neje szül. Derzsi Lila és gyermekei Flóra és Piroska nevében; Nagy Leona, okleveles tanitónő, és Nagy Olivia oki. gyermekkertésznő, mint gyermekek, fájdalmas szívvel tudatják, miszerint özv Nagy Leopoldné szül. Bacskády Friderika folyó hó 6-án reggeli 3 órakor, életének 65-ik és özvegységének 15-ik évében, hosz- szas szenvedés után elhunyt. A boldogult hült tetemei folyó hó 7-én, délután 2 órakor — a halottas háznál megtartandó gyászszertartás után fognak a sepsi-szentgyörgyi ev. reformátusok temetőjében örök nyugalomra helyeztetni Gyermekei miveit, szelíd és jólelkü anyát vesztettek a boldogultban. — Nyugodjék békével és legyen a föld könnyű porai felett! Sepsi-Szentgyörgy, 1883. október 6-án. Délután 3 órakor Gál István aljárásbiró temet- tetett el, kit, mint irtuk, pénteken délelőtt szélhü- dés ért Nagy-Ajtán, hol az ottani szabadságolt já- rásbirót hetek óta helyettesítette. A holttestet szombaton szállították Sepsi-Szentgyörgyve. A boldogult, ki ritka szorgalmú, hivatalnok s önzetlen jellem volt, özvegyet s négy kiskorú árvát hagyott maga után. Köszönet nyilvánítás. Azon részvétért, melylyel e nemes város nagyérdemű közönsége anyánk elvesztése fölötti fájdalmunkat enyhíteni méltóztaztott, hálás köszönetünket a legmélyebb tisztelet készségével sietünk kifejezni. Pótolhatlan veszteségünk szomorú képe fényes keresztet nyert e vigasztalásban, mely egyfelől annak fájó eszméjét mérsékli és szerény értékét magasra emeli, másfelől pedig erőt adott, melylyel csüggedtségünkből felemelkedhessünk, s gyógybalzsatnot nyújtott, melylyel szivünk fájdalmát eltompithassuk. Fogadják mindannyian kiváló nagyrabecsülésünket. Sepsi-Sztgyörgyön, 1883. október 8-án. Néhai özv. Nagy Leopoldné gyermekei: Nagy Mór, Kolozsvár városi tanácsos. Nagy Vilma, férj. Benedek Jánosné. N agy Béla, tordai állami polg. isk. szaktanító. Nagy Leona, községi tanitónő. N agy Olivia, oki. gyermekkertésznő. Tánczvigalom. Az izraelita ifjúság folyó 1883-ik évi október hó 11-én Sepsi-Szentgyörgyön a Féder-féle házban zártkörű tánczmulatságot rendez. Miután ezen zártkörű tánczvi- galmon csakis a t. meghívottak vehetnek részt, s minthogy a meghívók egyszersmind belépti-jegyekül is szolgálnak, a megjelenésnél a meghivó-jegy előmutatása kéretik. — Kezdete esti 8 órakor. 71-ik közlemény a háromszókmegyei „Erzsébet“ árvaleány-nevelőintézet részére tett szives adakozásokról. Székely Ivánné és Török Bálintné ivén. Alapítványok: ifj. Tóth Istvánná 25 forint, Tóth Gó- záné 25 frt. Egyszer s mindenkorra történt adakozások: Bocslcor Mihályné 3 frt, Dénes Lajosné 2 frt, Pethő Józsefné 2 frt, Balázs Lajosné 2 frt, Silvester Dénesnó 2 frt, Barthos Károlyné 2 frt. Összesen alapítvány 50 frt, egyszer s mindenkorra történi adakozás 13 frt. — Id. Dávid Istvánná és Nagy Károly ivén : Rápolty Gábor és neje alapítványa 25 frt. Fogadják a buzgó gyűjtők és szives I adakozók az árvaház nevében hálás köszönetünket. K.-Vásárhelytt, 1883. szeptember 28. Br. Szent- kereszty Stephanie, elnök. Bőlcskévy Ilona jegyző. Luther Ünnepélysk az erdélyi részekben. A négy- százados Luther-ünnepélyelc, melyek Németország több helyén oly kiváló fÓDynyel tartattak meg, az erdélyi részekben is visszhangra találtak az ágostai hitvallásuak körében, kik több helyütt megülik az emlékezetes napot. így nagyban készülődnek Szász- Sebesen is. Brassóban az egyházi ünnepély november 10 én tartatik meg s kiállítással lesz egybekötve, melyen az egyház birtokában levő lutheri iratok és más, a reformáczió idejéből származó hazai és külföldi sajtótermékek lesznek közszemlére kitéve. Kétszáztiz ilyen kiállítandó tárgy van, melyek írók és korok szerint hét csoportba lesznek beosztva. Egyes ritkább példányokhoz felvilágosító jegyzetek mellékeltetnek. A Lutherról szóló egyházi beszédcziIdust Brassóban Thomas Károly szeptember 28 án kezdte meg. Mailáth György gyilkosai fejére szombaton délben olvasta rá a budapesti kir. fenyitő törvényszék a hármas halálos ítéletet. A rendkívüli érdeklődés, mely e bünpert kisérte, e napon valóságos izgatottsággá fokozódott. Százak és százak ostromolták már délelőtt a Fortunabeli nagy termet, mely úgy megtelt, mint eddig soha és a hallgatóság helyén nem maradt egy talpalatnyi tér, a hol emberek ne szorongtak volna. Tizenkét óra tiz perczkor megjelent a törvényszék, ólén Kriszt János alelnökkel, ki kezében hozta az ítéletet tartalmazó iratcsomót. Mikor az elnök kiadta a parancsot, hogy a vádlottak vezettessenek elő, mély csönd lett a teremben. Szuronyos őre kíséretében először Berecz lépett a törvényszék elé és könnyed meghajtás után közönyös, halvány arczczal állt meg a pad előtt ; majd Spanga jött be, aztán Pitély és Kálai, E közönséges tolvaj egész külseje több aggodalmat árul el, mint a két gyilkosé, a kiken nem látszott semmi felindulás. Miután a vádlottak őreik közt sorakoztak, a közönség és törvényszék fölkelt ültéből, mire az elnök csengő, de remegő hangon kezdé az ítélet felolvasását : (3 felsége a király nevében ! Mikor elhangzottak a súlyos szavak : halálra Ítéltetnek és a halálbüntetés első sorban Spanga Pálon, másodsorban Pitély Mihályon és harmad sorban Berecz Jánoson hajtandó végre, — a közönségen tompa moraj futott végig. A vádlottak arczán nem moczczant egy izom sem; annyival inkább meglátszott azonban rajtok a borzasztó lelki küz- ködés az indokok hosszú felolvasása alatt. Berecz lesütött szemekkel, mellére horgasztott fővel, magába mélyedve ült a vádlottak padján, mozdulatlanul, mintha halálos dermedet nyűgözné le minden tagját ; Spangának minden vére fejébe torlódott, arczán vörös foltok ütöttek ki, elfordulva a közönségtől, nagynehezen tudta elfojtani zokogását, ajka görcsösen rángott, melle zihált, szederjes kezeit szinte vérig morzsolta; Pitély lázas pírral homlokán, olykor mélyen fohászkodva függeszté égő szemeit az indokokat olvasó bíróra. — Az ítélet iu- doko ása, melyet dr. Laszy előadó biró állított ősz sze, világosan, erős logikával dolgozott mű, mely kitűnő jogászi képzettségre vall és teljesen méltó e nagyszabású pör keretébe. Az indokok felolvasása után az elnök egyenkint kérdezte meg a vádlottakat, hogy megértettók-e az ítéletet és fölebbeznek-e ? Berecz halk közönyös hangon felelt, hogy igen; Spanga töredezetten, Pitély pedig kemény, szinte daczos hangon jelentéibe felebbezését. A véres bün- pör epizód-alakja, Kálai á tolvaj, megnyugodott a rámért két évi fegyházbüntetésben. Mikor a közönség az ülés végén már fölkerekedett és nagy robajjal kezdett kitódulni a teremből, Spanga reszketve és lángoló arczal, mintha láz törné, megállt az elnök előtt és szólni kezdett. Az elnök alig tudott csöndet szerezni, hogy meg lehessen érteni a vádlottat, a ki többször ismételve első mondatát, remegő, olykor fuldokló hangon bevallotta, hogy a kötelet Mailáth országbíró nyakára Pitély kötötte. Nem azért mondja ezt, rebegte a bűnös, mintha valamit várna, hiszen neki már csak az isten kegyelmezhet, de ki akarja az igazságot deríteni a bírák és a közönség előtt. Ezzel a hallgatók százai felé fordult oly mozdulattal, mint a ki oda is szól. Pitély megdermedve, izzó arczczal állt helyén, szemeibe köny- nyek futottak és ha e pillanatban lehet őt szembesíteni bűntársával, bizonynyal mindent elvállalt volna. — Az országbíró gyilkosai, Berecz, Spanga és Pitély elitéltetésük óta nagy lelki nyugalmat tanúsítanak börtöneikben, különösen Spanga, ki a körülményekhez képest derültnek látszik, mintha örülne rajta, hogy lelkiisraeretével jó viszonyban van. Berecz a börtönben is megtartotta kemény fejét s megkérette Györfíy védőügyvédet, hogy a felebbe- zést az ő saját vallomása alapján készítse elő, jóllehet a védő ügyvéd figyelmessé tette ezen alap ingatag voltára, A csángó-ügyre vonatkozólag újabban a következőket jelentik : Az aldunai öblözetekben letelepített bukovinai székelyek állapotáról s általában a csángó ügyről, közelebbről nem a legkedvezőbb hírek hozattak forgalomba. Azon hirt illetőleg, mintha ezen ügyben visszaélések fordultak volna elő, meg vagyunk győződve, hogy az idevonatkozó felvilágosítások illetékes helyről, annak rendje és módja szerint bizonyára nem fognak soká késni. A csángók állapotáról szóló hírekkel szemben azonban a leghatározottabban kijelenthetjük, hogy azok legnagyobbrészt túlzottak, 8 a helyzetet a valóságnak meg nem felelő sötét színekkel ecsetelik. Igaz ugyan, hogy a bevándorolt székelyek közül többen visszamentek Bukovinába, de ezen körülmény azok előtt, kik a csángók állapotát közelebbről, személyes tapasztalat után ismerik, egyáltalán nem szolgáltathat okot semminemű aggodalomra. Mert minden tartózkodás nélkül kimondhatjuk, hogy a visszavándoroltak legnagyobb része azon elemhez tartozott, melyet saját munkája végzésére is karhatalommal kellett kényszeríteni s mely demoralizált voltánál fogva az otthona megalkotásán munkálkodó józanabb résznek határozottan ártalmára volt. A Her- telendyfalvára telepitett kálvinisták közül egy sem vágyik vissza Bukovinába ; sőt az ott maradiakat is egyre hívogatják magukhoz, mi világos bizonyítéka annak, hogy a csángók viszonyai még sem lehetnek oly mostohák, mint a milyennek azokat a szenzáeziónális hirkovácsok hirdetik. A csángók állapota nem aggasztó többé s most már teljes biztossággal lehet reményleni, hogy a kormány áldozatkészsége s Gromon kornmnybiztos csüggedést nem ismerő erélye az elérni óhajtott czélt illetőleg a kívánt sikert fogják eredményezni. Okuljunk. Hogy a papiros-czigaretták mily mértékben képezhetik utálatos fertőzet forrását, azt a következő eset is igazolja. Egy előkelő moszkvai család 15 éves leánygyermekének szájában olynemü daganatok támadtak, melyeket az orvosok a szájnak fertőző anyaggal való közvetlen érintéséből magyaráztak ki. A rögtön foganatosított vizsgálat kimutatta, hogy a leányka nem régiben egy még fel nem bontott czigaretta-csomagból, melyet apja vendégei számára vásárolt, nehányat kivett és titokban elszitt. További kutatás kiderítette, hogy a fertőzést a czigaretták okozták. Ennek következtében orvosi vizsgálat rendeltetett el egy nagy moszkvai dohánygyár muukásai között, —• tekintet nélkül a nemi különbségre, és több mint 40 embert vittek a kórházba, kik mind fekélyes nyavalyának áldozatai voltak. Dumas adoma. Idősb Dumas Sándorról, kinek legközelebb szobrát fogják leleplezni, a franczia lapok következő adomát mesélik: Dumas „La conscience“ drámáját, az Odeon színházba nyújtotta be, a hol az tisztességesen megállta helyét és a közönségnek szerfölött tetszett is. Az előadás végén Du- masnak egyik kollegája igy szólt hozzá : „Engedje meg, hogy szerencsét kívánhassak önnek. Azt ugyan nem tudhatom, hogy nagy pénzbeli sikere lesz-e a darabnak, de mindenesetre nagy erkölcsi sikere lesz.“ — „Annál rosszabb, — mondá Dumas szomorúan — mert tekintélyem elég volna, de annál nagyobb szükségem van pénzre.“ Hadgyakorlatoknál. Ezredes: Ugyan hadnagy ur, hogyan állította fel már megint a rajvonalat ! Nem látja, hogy az ellenség amott a magaslatról épen emberei borjújába lő ? — Hadnagy: Kérem ezredes ur, ma csak az ócska borjukat vette föl a legénység. Lelkiismeretes levélhordó. Egy nem készbesithető levél a következő megjegyzéssel jutott vissza feladója kezéhez: „Czimzettet felakasztották. Mostani tartózkodási helye ismeretlen.“ Fiatal rablógyilkosok. A klagenfurti törvényszék börtönében két, még alig 14 éves pásztói-gyerek
