Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-10-11 / 82. szám

82. szám.

Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Csütörtök, október 11.

^---------------------------%

S

zerkesztőségi iroda

Sopsi-Szentgyörgyön

:: Demeter-féle ház, hová

; a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. /

Kiadó hivatal:

cfc&'vnúUi'n \

KÖNYVNYOMDÁJA,

I hová a hirdetések és ;

' előfizetési péntek '

! bérmentesen intézendők. <

A hirdetmények és nyiltte- '

\ rek dija előre fizetendő. \

%------------------------------‘Ж

t

ársadalmi, szépimlatnii. és MzqazdÉszatí lan.

XIII. évfolyam.-■T—-1—1«

^~------...... ^

\ Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap.

ZEIlőfizetési ár

helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 6 frt — kr.

Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr.

Hirdetmények dija:

3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr.

< Nyilttér sora 15 kr. i

«Л

Politikai szemle.

A határozati javaslat felett, melyet Tisza a horvát ügyben a képviselőház elé terjesztett, szombaton indult meg a vita oly nagy érdeklődés mellett, minőt rég nem tanúsított a ház. Magyarország meghurczolt becsülete még azokat is fölrázta egykedvűségükből, kik vakon szoktak a kormány után indulni s még ezek is gondolkozóba eshettek, különösen azon megsemmisítő kritika után, melylyel Helfy és Szilágyi Dezső elítélték a kormány intézkedéseit a horvát ügyben, vájjon kellő elégtételt nyert e a nemzeti önérzet az ellene intézett merényletért ?

A horvát ügy előtt a csángók ügye került szőnyegre, melyről már hetek óta oly szégyenletes hírek keringenek, melyek arczunk- ba kergetik a vért. A csángók megcsalatva érzik magukat, és sokan közülük ismét visszatértek Bukovinába, hol legalább kisebb nyomorúsággal kell küzdeniök, mint itt az Anyaországban, hova annyi szép remény közt jöttek. A magjar sajtó feljajdult. azon botrányos állapot hallatára, melyben a Pancsova vidékén letelepített véreink élnek ; de a felszólalásnak egyéb eredménye nem lett, mint hogy a volt kormánybiztos Nagy György a jelenlegit Gro- mon Dezsőt, ez meg Nagy Györgyöt vádolja a csángók nyomorúságáért. Végié megnyílt, az országgyűlés és Irányi azonnal felhasználta az alkalmat, hogy a csángók ügyében indítványt terjeszszen a ház elé. Az indítványt melyet közelebb adtunk, a képviselőház szombati ülésén indokolta Irányi. Már május hóban indítványt nyújtott be a háznak, arra kérve, miszerint utasittassék a kormány, hogy testvéreinknek száraz, egészséges helyet jelöljön ki letelepedésre, hogy nekik elégséges belső telket adjon, és külső művelésre a szükséges földeket oszsza ki, hogy őket a megszerzendő eszközökben is segítse s általán fogva, hogy kezébe vegye az egész telepítési ügyet, és azt a nemzet méltó várakozásához képest jó eredményre vigye.

A miniszterelnök kijelentésére, hogy a kormánynak ugyanaz a szándéka, visszavonta akkor indítványát. És ime — mondá Irányi — alig egy nehány hónap múlva mit kellett megérnünk? Azt, hogy bevándorlóit honfitársaink közül igen sokan ismét vándorbotot ragadtak, hogy visszatérjenek oda, a honnan nemrég reményteljesen beköltöztek, visszatérjenek rongyosabban, mint a hogy jöttek, kéregetve városról városra segélyt, nehogy útközben el kelljen pusztulniok.

Ezen hírek méltán megütközést szültek s megdöbbentették a nemzetet, s annálfogva azt hiszi szóló, hogy a képviselőháznak nemcsak joga, hanem kötelessége egyszersmind rajta lenni, hogy e tények okai kiderittessenek, hogy tudja a ház : mi igaz van ezen tudósításokban ; ha történtek hibák, ki okozta azokat, ha történ tek mulasztások, kinek kell azokat tulajdonítani ?

Nem vádol egyelőre senkit, csupán vizsgálatot, világosságot kiván ; azután lesz ideje megmondani, van-e hibás és kicsoda az, azután lesz ideje kérdőre vonni az illetőket és miután nincs egyéb czélja az indítványnak, reményű, hogy a kormány maga sem fogja annak elfogadását ellenezni.

S zap ár y Gyula pénzügyminiszter pártolja az indítványt, melynek tárgyalását a horvát- íigy után tűzte ki a ház.

A horvát ügyben Helfy I g n á c z szólalt lel először. I; tál azon példátlan helyzetre, hogy a kormány hivatalosan egy árva szót sem terjesztett elő azon ügyről, mely tárgyalás alatt van s mindamellett előáll egy határozattal, melyben arra kéri a házat, vegye helyeslő tudomásul azt, a mit nem tud. Kikel az eddigi kormányok ellen, melyek elmulasztották a magyar állami szuverénitás első követelményét teljesíteni : elmulasztották Horvát- ors2£^^^K/magyar nemzeti jelvényeket kitűzni, s e vétkes mulasztás terheli a jelenlegi kabinetet is, mely az 186.8 óta lefolyt tizenöt év nagyobbik részében kormányzott.

Végre azonban a jelenlegi kormány elrendelte a czimerek kitűzését, a mi mindenesetre elismerésre méltó dolog De hogy éjjel, titokban történt a kifüggesztés, ez. sértette a nemzet méltóságát, ügy tették ezt, mint mikor valami szégyenletes dolgot müveinek. Ez által mintegy provokálták a csőcseléket, mely sárba tiporta a czimereket. Ezen zavargásokkal szemben a miniszterelnök erélyes cselekvés helyett elment Bécsbe tanakodni a közös miniszterekkel, kiknek pedig az ország belügyeibe nem szabad avatkozniuk. Ezért a kormányt vád alá kellene helyezni, de szóló ezt nem indítványozza, mert a hiba a tényleg kifejlődött rendszerben van, mely oda vezet, hogy ha a magyar állam területén lázadás tör ki, ezt el kell tűrnie a nemzetnek heteken át, mert a kormánynak fel kell mennie Bécsbe koldulnia, kunyorálnia katonát.

Végre két. heti alkudozás után sikerült a kormánynak kinyernie a kellő eszközöket a horvátországi zavarok elnyomására. De mily áron ? Meg kellett ígérnie, hogy mihelyt a lázadás elnyomatik, törvényhozásilag fogja szentesíteni a zágrábi csőcselék gyalázatos tényét. Kineveztetett a királyi biztos egy osztrák tábornok személyében. Szóló csodálja, hogy zeneszóval nem fogadták ; hisz a horvátok egyebet nem kívánnak, mint hosry a magyarnak minden nyoma enyészszék el onnan, — osztrák jöjjön akárhárhány !

így folyt le a tragikomédia első felvonása, s bár a kormány eljárása sértette, meggyalázta a nemzeti önérzetet, a miniszterelnök előáll egy határozati javaslattal, melynek első pontja nem kiván kevesebbet, mint hogy a nemzet saját meggyaláztatásáért, köszönetét, bizalmat szavazzon a kormánynak.

A mi a czimereket illeti, akár benne van a törvényben, akár nem, hogy igy vagy úgy tü- zendők ki, semmiféle magyarázat nem fér ahhoz, hogy a kormány az állam cziinereit saját területén kifüggesztheti. A mely állam területének egy részén ezt nem képes kivinni, ez annyit tesz, hogy az állam azon területének nem ura. A czimerek kitétettek, azoknak ott kell maradniok, a mig Horvátország Magyar- országhoz tartozik.

A czimerek magyar feliratát csak erőszakosan lehet nyelvkérdéssé felfújni, az a három szó, mely a czimerek fölött áll, nem követeli azt, hogy a horvátok megértsék, az a három magyar szó csak a magyar államiságot jelképezi. Ha a miniszterelnök határozati javaslata elfogadtatik, meglesz az öröm Zágrábban, a horvátok ujjongani fognak a fölött, hogy ők győztek, hiába küldtek le hozzájok nehány hétre egy királyi biztost.

A magyar feliratú czimereket mindenkép ki kell függeszteni. Horvátországot úgy sem lehet kiengesztelni, de elereszteni sem lehet. Nem marad tehát más hátra, mint éreztetni vele a magyar állam hatalmát, nem azért, hogy sújtsa, hanem hogy tudja meg, érezze, hogy a kötelék, mely őt a magyar koronához köti, nem

pókháló szál, hanem olyan kötelék, a melyet csak karddal lehet kettévágni.

S ezért szükségesnek tartja revízió alá venni a horvátokkal kötött kiegyezést. Ezzel távolról sincs szándékában azt mondani, hogy Horvátország százados autonom jogai megszorit- tassanak. De biztositani akarja azt, ami a kiegyezésben a magyar állam számára fenn van tartva. Az ne legyen Írott malaszt, hanem bírjunk kellő eszközökkel és biztosítékokkal, hogy ez a hatalom ott érvényesülhessen is, és ne legyünk kitéve annak a hátrányos állapotnak, hogy a magyar kormány rendeletéit, ha nekik nem tetszik, számba sem veszik, amint voltak reá példák az utóbbi időkben.

A helyzet jelenleg olyan, hogy a magyar kormánynak Horvátországban egyetlen egy közege sincs, mint ezt a zavargások bebizonyították ; volt egy, Dávid pénzügyigazgató, s ennek is távoznia kellett.

De arra sincs a kormánynak módja, hogy kellően tájékozva legyen a nép hangulata felől. Volna egy mód: a képviselők által, kik ezen közös országgyűlésen Horvátországot képviselik ; de a horvát képviselők nem a népet, hanem az uralkodó pártnak a nézeteit képviselik, mert nem közvetlen a választók küldik őket ide, hanem a horvát országgyűlés. Ez igazságtalanság a horvát. nép iránt s nagy alkalmatlanság mi reánk, kik tájékozást leginkább a képviselők utján szerezhetnénk. Szóló szerint ezt okvetlenül meg kell változtatni.

Beszéde végén a következő elleninditványt 113 ujtotta be :

„A kormány-elnök által benyújtott határozati javaslattal szemben mondja ki a ház:

1. Hogy a kormánynak a horvátországi za- zavargások következtében szükségessé vált akczió körül követett eljárását nemcsak nem helyesli, hanem mint részben alkotmányelleneset, részben a magyar korona méltóságát sértő eljárást a leghatározottabban rosszalja. — 2. Hogy a magyar korona országai, jelesen Magyarország s Horvát-Szlavonorszá- gok területén létező minden közös hivatali , helyiségre a magyar korona országainak közös jelvénye magyar-horvát felirattal tűzessék ki. — 3. Hogy, miután kétségbe nem vonható tények bizonyitják, miképp a legújabb események igazi oka nem a czimer- kérdésben, hanem sokkal mélyebben rejlik, úgy, hogy a czimerkérdés elintézésével az ügy lényege eldöntve még sem lesz, nehogy^ a magyar állam bármely részében is újabb meg újabb nyugtalanságoknak legyen kitéve, a képviselőház elérkezettnek látja az időt arra, hogy az 1868-ki XXX. t.-cz.; mely 15 évi tapasztalatok szerint a czélnak úgy sem felelhet meg, revizió alá vétessék akként, hogy egyfelől Horvátország százados autonom jogai jövőben is tiszteletben tartassanak, másrészről a Szent István birodalmához való tartozása, valamint a magyar korona fensősége minden eshetőséggel szemben s minden kételyt kizárólag biztosítva legyen.“

Helfy után Szilágyi Dezső szólalt fel s másfél óráig tartó nagyszabású beszédében kitűnő dialektikával szedte apróra a kormány határozati javaslatát. A ház élénk derültsége mellett fejtegette a javaslatnak szembeszökő tévedéseit, homályosságát s hibás nyelvtani szerkezetét. A kérdés lényegére térve, fejtegette, hogy a kormány, mely kudarczot. vallott a horvátokkal szemben, most ennek eltakarására azt követeli a képviselőháztól, hogy kétféle meggyőződést nyilvánítson, t. i. mondja