Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-10-03 / 80. szám

80. szám. 1 Szerkesztőségi iroda > Sepsi-Szentgyorgyön j Derneter-f'éle ház, hová \ a laj) szellemi részét illető ; közlemények küldendők. Kiadó hivatal: lt n OlCcirk I KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és , előfizetési pénzek , bérmentesen intézeiulők. I A hirdetmények és nyiltte- [ rek dija előre fizetendő. Sepsi-Szentgyörgy, 1883, Csütörtök, október 3. XIII. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Előfizetési felhivás „NE m'e R E“ tizenharmadik évfolyamának utolsó negyedére. ZE21őfi:z;etési ár : Egész évre....................6 frt — kr. Háromnegyed évre ... 4 frt 50 kr. Félévre .........................3 frt — kr. N egyed évre.....................I frt 50 kr. E gy hóra.......................—- frt 50 kr. K ülföldre egész évre . . 8 frt — kr. Az előfizetéseket, melyek legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhetők, kérjük mielőbb megtenni, hogy a szét­küldésben fennakadás vagy zavar ne történjék. Előfizetési pén­zek Bernstein Márk könyvnyomdájába,' mint kiadótulajdonos­hoz intézendők. A „Nemere“ kiadóhivatala. Politikai szemle. Nagy és nehéz feladat vár az országgyűlés­re, mely utolsó ülésszakára gyűlt össze, de tartunk tőle, hogy a kormány kitér a nehéz­ségek elől s elodázza, mint szokta tenni, az országgyűlés szünetelése alatt fölvetett nagy kérdések megoldását, vagy olyan intézkedése­ket tesz, melyekben nem lesz köszönet. Az antiszernitikus mozgalmakkal szemben a legtöbb teendő magára a zsidóságra vár. Volt már alkalmunk elmondani azon követelménye­ket, melyek teljesítését a magyar nemzet és a társadalom megvárja a zsidóságtól, s azért azokat nem ismételjük. De van teendője a kor­mánynak is, csak hogy nem az, a mire Tisza nagyváradi felköszőiitőjében czélzott. A köz­szabadság megszorítása, a sajtó megrendsza- bályozása ugyan legkevésbé sem fognák meg­szüntetni azon okokat, melyek az antiszemi­tizmust megteremtették. A kormány teendője : a polgári házasság mielébbi behozatala, mely a zsidók elvegyülésének legfőbb előmozdítója. Ezt tovább nem szabad halasztani, bár tud­juk, liugy egyhamar most már nem lesz meg azon üdvös hatása, mely ki nem maradhatott volna akkor, ha az emanczipáczióval együtte­sen hozzák. Egy másik leendője a kormány­nak e kérdésben a lengyel zsidóság beözönlé- sének s 'az orthodoxok üzelmeinek megakadá­lyozása. A liorvát kérdés megoldását lázas izgatott­sággal várja az ország. Az országgyűlés hor- vát tagjai csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap értekezleteket tartottak b. Inkey el­nöklete alatt. A pénteki értekezleten Tisza Kálmán is megjelent. Ez alkalommal a liorvá- tok előadták, hogy nem igen tartják lehetsé­gesnek addig, mig a királyi biztos működik, a közös magyar országgyűlésen megjelenni, minthogy a liorvát képviselők ugyanazon hely­zetben vannnk, mintha d. Magyarországba ki­rályi biztost neveznének ki, a midőn a magyar képviselők sem jelennének meg bizonyára egyet­len delegáczionális ülésen sem. Más képviselők ismét arra utaltak, hogy azon kérdés, misze­rint a liorvát képviselők a magyar országgyü lésen egyáltalában megjelennek-e, jelenleg alá­rendelt jelentőségű dolog, melynél sokkal fon­tosabb az, hogy a liorvát képviselők jelen le­hetnek-e akkor, midőn a magyar országgyűlés a czinierkérdés ügyében dönt, habár csak va­lamely határozat meghozataláról volna is szó, Mert minden a kiegyezési törvényre vonatkozó kérdésre nézve az 18G8-iкi kiegyezési törvény 70. § a értelmében, a hol világosan meg van mondva, hogy „ez egyezmény az egyezkedő országok ‘külön törvényhozásainak tárgya nein lehet“, a magyar országgyűlésnek külön és a zágrábi tartomáay gyűlésnek külön kell tanács­kozni és határozni. E kérdés megvitatásánál tehát a Jgy^át képviselők semmi esetre sem jelen^me!?#^^ az országgyűlésen. Hogy a hon'éolí' a /íÍjotji tanácskozásokon megjelennek-e vagy sem, most teljesen közönyös. Tisza Kálmán miniszterelnök ezen észrevé­telekkel szemben kifejté, hogy a liorvát kép­viselők az országgyűlésen mindenesetre megje­lenhetnek és hogy ott a jó visszony érdekében meg is kellene jeleuiök, miután ő azon szán­dékban van, hogy a parlament elé indítványt ter- jeszszen, melynél fogva a kormány illetve a miniszterek csupán felhatalmaztatnának, a czi- merkérdés tekintetében belátásul? szerint el­járni, minek megtörténtével a miniszterek el- távoJlitatnák a magyar czimereket s. helyet­tük minden felirat nélkülieket a 1 - k a 1 m a z t a t n á n a k. — Ez el járással ki volna kerülve a kiegyezési törvény minden interpre- tácziója. Magáról a kiegyezésről nem is lesz szó, és a miniszterek, kik csak az országgyűléstől nyerhetnek meghatalmazásokat, előttük jónak látszó s remélhetőleg a liorvát nézeteknek is megfelelő módon fognak eljárni. — A minisz­terelnök kijelentette, hogy a kormány akkor is követni fogja ezt az eljárást, ha a liorvá- tok nem is jelennek meg az országgyűlésen vagy akárminő határozatokat hoznak. A ma­gyar kormány elhatározásaira most már a hor- vát képviselők tanácskozásai és határozatai sem az egyik, sem a másik irányban nem bír­nak semminemű befolyással. Szóló helyén le­vőnek találta e békéltető propoziczió megtéte­lét, hogy a horvátok a kölcsönös megértés út­jára térhessenek ; ha ezen megindított kölcsö­nös megértés hajótörést szenvedne, ezért csak egyedül a liorvát képviselőket- ér/ié a fele­lősség.- Szombaton újra tanácskoztak a fölött, mily eljárást kövessenek a magyar országgyűlésben való részvételt illetőleg. A vita heves volt. Voltak, kik a nyílt szakadás mellett emeltek szót ; a mérsékeltebbek azonban utaltak arra, hogy ily módon nagyon kevés a kilátás az al­kotmányos állapotok visszaállítására, mert ma­guk a liorvát képviselők akadályozzák meg az orvoslás lehetőségét. Mások kiemelték, hogy tekintettel a Horvátországban uralkodó hangu­latra és a jövő évben történendő választások­ra : okvetlenül megóvandó a jogi álláspont, és bár az országgyűlésen való megjelenés lehető is volna — a czimerkérdés fölötti vitában való részvétel mindenesetre megengedhetlen, mert ezzel Horvátországra nézve épenséggel veszé­lyes praecedens alkottatnék, miután a kiegye­zési törvény értelmezése ez esetben minden­korra ki volna szolgáltatva a magyar ország- gyűlésnek, a hol a horvátokat mindig lesza­vaznák. A tanácskozás azon határozattal végződött, hogy b. Гпкеу vezetése alatt Bart/olovics, Jo- sipovics Imre, Kussevics, Miskatovics és br. Ozsegovics tagokból állő küldöttség menesztes­sék a miniszterelnökhöz,’ ki elé a következő négy pontból álló nyilatkozat terjesztetett : 1. A czimtáblák az ezelőtt szokásban volt tör­vényes felirattal függesztessenek ki. 2. Az al­kotmányos kormány állíttassák mielőbb helyre s ezután hivassák össze a tartománygyülés. 3. A közös miniszterek nyilatkoztassák ki, hogy készek mindazon visszaéléseken és panaszokon, a melyeket maguk is ilyenek gyanánt elismer­nek és melyek részletes megjelölésére készek a liorvát képviselők, adminisztratív utón segí­teni, illetve azokat eltávolítani ; azon törvény­ellenességek pedig, melyeken ily módon nem lehetne segiteni, alkotmányos utón esetleg reg- nikoláris bizottságok által beszéltessenek meg és orvosoltassanak. 4. A horvát képvise'ők ki­jelentik, hogy az országgyűlésen várható ta­nácskozásokban a czimerkérdés ügyében nem fognak résztvenni. Tisza szombaton este fogadta a küldöttséget s kijelentette, hogy feleletét a legközelebbi na­pokban fogja a horvát képviselőkkel közölni. A kibékülés tehát meglesz Horvátországgal ; a válság egy időre ismét elodáztatott. Marad minden a régiben, a horvát tisztviselők ismét izgathatnak a magyarok ellen, mint eddig tet­ték s annak a végtelen rósz közigazgatásnak, melyről a leplet az utóbbbi lázongások lerán­tották, minden nyomorúságáért ismét minket okolhatnak ; a helyzet mindössze is annyiban fog változni, hogy nehány újabb engedményt fognak a kormánytól kicsikarni, amint hogy a czimerre nézve Tisza már Ígéretet tett nekik, hogy a magyar nyelv száműzetni fog Horvát­ország területéről. Mig Budapesten alkudoznak, azalatt a dal- mát, határrészeken Starcsevics-párti ügynökök felkelésre lazítják a lakosságot A vállalkozók­nak 100 frt foglalót s napjára 3 forint bért Ígérnek. A lázitás a következő jelszóval folyik : „A magyarok ellen ! Itt van az idő, hogy a magyar igát lerázzuk !“ A katonákat nem ve­szik föl, — igy szól a hír — miután ezt a fiatal császár nem akarja Bedekovich horvát miniszter lemondott állá­sáról. Helyébe Josipovics Imrét emlegetik. A szerb szkupcsina megnyittatott s a pártok összemérközésénél a radikálisok győz­tek. Az igazoló bizottságba 6 radikálist s 3 szabadelvűt választottak, a korelnök Nikolaje- vich Sándor is radikális. Mind nagyobb mér­tékben terjed az a meggyőződés, hogy egy mér­sékelt radikális kormánynak kilátásai lehetnek arra, hogy a jelenlegi skupcsinában többséget szerezzen magának, s ennélfogva nem is ala­kul uj konnáuy, hanem csak a kevéssé nép­szerű tagok távoznak és engedik át helyeiket radikális elemeknek. A király nem idegenkedik e megoldástól, föltéve, hogy a kabinetbe lépő radikálisok biztosítékokat nyújtanak a párt alkotmány terveire vonatkozólag. Mindenesetre azt hiszik, hogy az uj kabinetnek sikerülni fog a jelenlegi szkupcsina egyetlen tárgyát, a vasúti szerződés megkötését foganatosítani, mert eddig a radikálisok maguk is azt hangoztatták, hogy a nemzetközi kötelezettségeket respek­tálni kell. Búig- á ri a helyzete napról-napra válsá­gosabbá lesz. Sándor fejedelem elhagyta or­szágát s inkognito Bées felé utazik, hogy vissza se térjen többé Sofiába. E komoly Ilii* mindezideig nem nyert hivatalos czáfo- latot. Karagy orgy e vies Péter herczeg, Bu­karestbe ment s a bulgár kolónia előkelő­ségeivel azonnal tárgyalásokba bocsátkozott. E tárgyalások értelmét fölösleges fejtegetni. A herczeg Oroszország protekeziója alatt áll, azt mindenki tudja; az pedig, hogy Oroszország Bulgáriával rendelkezni akar, szintén read dolog'. A s p а и у о 1 királyt, ki Németország­ból hazamenet Párisi is meglátogatta, hol Grévy s a franczia iniuiszterek fogadták, a párisiak inszultálták. Alfonz szombaton érkezett Páris- ba, s amint a pályaudvarból kilépett s kocsiba szállt, fütty és orditás hallatszott: „Le az ühlá- nussal!“ „Le Alfonzzal !“ Az üvöltésbe a gyer­mekek gunykiáltásai vegyültek. A király e lárma közt ült kocsira, a lovasság ügetve meg­indult s a kocsit úgy körülfogta minden oldal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom