Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-09-20 / 76. szám

— 303 —

enerváló jelszó a legjogosulatlanabb ábrándokra ragadja őket.

El hát a jelszavakkal, ezen szónoklati szörnyetegekkel, melyeknek nevében 15 év óta szenvedik nemzet jogaink a vereséget! Kövessük a becsületes megélhetés gyakorlati politikáját, mely abból áll, hogy legyen erőnk érdekeink megvédelmezésére és legyen terünk vagyoni izmosodásunk kifejtésére. Amaz erőt az önálló magyar hadseregben, eme tért az önálló hadseregben találjuk föl. ügy kell ezekhez ragaszkodnunk, mint az állami megélhetés kizárólagos föltételeihez.

Azt mondják, hogy a mit a vámom nyernénk, azt elveszítjük a réven, mert az önálló hadsereg több költségben kerülne, mint a mostani. De én nem reflektálok ezen megalázó állításra, mert mi szabad polgárok akarunk lenni, s szabad polgár igy nem beszélhet. így csak a rabszolga sopánkodhatok, a ki a miatt fél a íölszabadulástól, mert fél, hogy gazdájának konyhahulladéka nem jut meg ezentúl neki !

Ismétlem, nem kívánok szólani a törvényhozás aprólékos működéséről. Mit is mondhatnék azon parlamentről, mely két óv alatt ugyancsak meddő volt a javításban, szegény a gondolatokban és ferde az alkotásakban.

De nekem úgy tetszik, hogy ez nem is lehet másként, mert oly korszakot élünk, melynek talaja nem bir az egészséges alkotásokhoz kel’ő termő- erővel.

A közélet nem institucziókat termel, hanem fonák törvényeket ültet át idegen talajból, mert nálunk nem egy rendszeres törvényhozási cselekvés van folyamatban, hanem silány foldozgatása egy roszul kiépített s épen ezért állandó roskadozás- ban levő állami épületnek.

Parlamentünk úgy néz ki, mintha az eszmének megszűnt volna minden varázsa, s nemesebb vágyaimból teljesen kivetkőzött volna a nemzet.

Az eszmény helyébe rideg utilitarizmus fészkelte magát; a tanácskozásokban, termékenyítő gondolatok helyett kicsinyes személyeskedések uralkodnak.

Az emberekben nincsen meg az érdeklődés ruganyossága s a vérben nem lüktet hazafias önzetlenség.

A vitában több az insultus mint a tartalom, s a belső tartalommal együtt veszendőbe ment a nemes formák iránt régebb tanúsított jó Ízlés is.

(Vége következik.)

A Székely Nemzeti Múzeumból.

Oláh telepítések a Székelyföldön.

XIV.

My Szabó Péter Kézdi Vásárhelyi néhai Szabó Mojses fia Circumspectus és kézdi széki Lemhéuyi Kanisteros (?) János primipilus ez ide alább meg irt dologban bírált személyiek adjuk tudtára akiknek illik mindeneknek, Quod in hoc Anno 1713. die 10. 9-bris midőn volnánk Kózdi-Vásárhelyt nemzetes Barabás Gjörgy uram házánál, jelen lévén mi előttünk ab una megirt Barabás Gjörgy uram s ab altera Moldovai Barbosi Molnár János, minthogy az mostani időben az sok változás miatt kentelenitetet ez hazában jőni, maga szabad jó akaratjából foljamodék meg irt Barabás Gjörgy uramhoz, hogy eő kegyelme venné maga oltalma alá és szálitaná maga malmában, igirvén arra magát, hogy teljes tehetsége szerént eő kegyelmit és maradókit jámborul szolgálja, inig az ő kegyelme keze alatt leszen és jó gondot visel mind az Malomra és körülötte való alkalmatosságokra; eő kegyelmin és Maradékin kívül magát másnak nem kötelezi ; ha peniglen maga földire vissza menne, emberséges emberek előtt számot ad, bolcsut vészén, melyre mi előttünk keze be adásávall obli- gálá magát, hogy e'. nem szökik ; ha peniglen ez ellen vétne, akárki földirőlis Erdélyben reducal- hassa Barabás György uram és Posteritasa, és meg esküvén róla, hogy ezen obligatiójának meg állója leszen.

Melj dologra minket kezek be adásával megbírálván, az dolognak nagjobb erősségire adtuk ez mi petsétes levelünket fide nostra mediante.

Anno, die et loco supranotatis. Idem qui supra.

.... stos János, m. p.

Szabó Péter, m. p.

XV.

Mi nemes Kézdi székben Szentléleken lakó Orbai János nobilis és Nemes Eejérvármegyei Kantai Rácz Sámuel mostan az megnevezett székben Nagy- Nyujtodon lakó nobilis. Mik ez ide alább meg irt dologban kézén foga bírák vágjunk, adgjuk túl tára mindeneknek az kiknek illik, quod in hoc Anno praesenti 1720. die 19. mensis decembris, midőn volnánk nemes Kézdi székben Kézdi-Vásárhellyen lakó tek. nemzetes Albisi Barabás Gyeörgj uram jő kegyelme maga Kézdi vásárhellyi nemes házához a végre, a mint ennek előtte való esztendőben, ugj mint a szüld alkalmatossággal menvén el eő kegyelminek égj Szőcs Gyeörgj nevű jubbágja kézdiszéki osdolai oda ki életinek táplálására fiaival Miklóssal és Rádullyal, kik is bizonyos időkig Udvarholyszé- ken lakván, mellyeket sok fáratcsága után megirt Barabás Gyeörgj uram eő kegyelme meg találván és nagy kölcaégin szekeresnek való fizetésé által

be is költöztetvén, vissza is hozott, mint ore tenus mi előttünk pateálák, kiket is nem akarván eő kegyelme simpliciter elbocsáttani, elsőbben kezest kívánván, maga testvér eötcsit Jánost emlittet Xem- zetes Albisi Barabás Gyeörgj uram jobbágját Szőcs alias Szabó Jánost, hogy többé el nem szökik, hanem szolgállyik mind magát említett Barabás Gyeörgj Uramot és iő kegyelme fiait, és azok deíi- ciálván, leányágon levő posteritassit is. efí'Jet magok szabad jó akarattjok szerént való erős bűtöknek letételek után obligálák magokat és posteritas- sokat, e szerént erős hűtőknek letételek után és posteritassakat örükössöu, mely szabad akarat szerént való obbgatiojokat halván sokszor emlittet Barabás Gyeörgj uram is igiré magát, hogy tehetsége szerént segíti és jó gondjokat viseli, mint cse lódinek.

Mely dolog mi előttünk igy menvén végben, miis a dolognak nagjobb bizonyságára adtuk ezen igaz hütünk és szokot pecsétünk, subscriptionk alat költ levelünkét a meg irt napon és esztendőben.

Orbai János nobilis, kézdi széki szentléleki, m. p.

Fejérvármegyei Kantai Rácz Sámuel nobilis, m. ppria.

XVI.

Ego infrasriptus recognosco praesentiura testimo- nio, quod m hoc Anno praesenti 1730 die 9 January hivatván engemet K. Széki Albisi mostan Vá- sárliellyen lakó nts Barabás Györgj Uram maga Ns Házához a végre, hogj igaz hütöm szerént fordítanék meg égj Moldovai Boértól ő kglme Attyá- nak adatott jobbágj sellérről való oláh levelet, mellyetis de verbo ad verbum igaz hitem szerént ide alább magjar nyelvre ígj fordítottam.

Molnár Péter tégedet és a te Fiaidat, kik Jobbágyink vattok, adjuk tuttotokra, hogy el akarunk vala adui Mikes urnák ő Nagyságának, de most azt gondoltuk, hogj adjunk vásárhellyi Barabás Györgj Uram keze alá, azért ő kglimt látogassátok mindenben, mint égj földes Urat, ha mit parantsol és az ő dolgát fogjátok, és ne mehessetek el más földes Úrhoz ő kg Imitől ; de ha ő keglmit nem hal- gatljátok, authoráljuk ő kglmit, hogj megverjen és examiuáljon minden módon authoritative.

Mindaz által nem adtunk egészszen, hanem hogj szolgáljátok ő kglmit mint égj Földes urat (a többi hiányzik ; mintegy négy sornak hely van hagyva, azután következik a befejezés :)

Mellyről ut supra adom ezen kezem Írása által költ testimonialis levelet fide raea mediante sub- scriptiom és szokot petsétemmel megerősítvén.

Kézdi sz. p. c. (privilegialÍ8 civiras ?) Kézdi Vsrliellynek magjar oskolának tanító mestere

Kováits Mihály m. p.

VEGYES HÍREK.

Kegyelem az udvari öröm alkalmából. A trónörökös pár családi öröme alkalmából a király által megkegyelmezett 257 rab Közül 2 királysértés, 1 orgyilkosság, 1 rablógyilkosság, 53 emberölés vagy annak kísérlete, 10 gyermekülés, 1 gyermekkitétel,

1 családi állás elleni bűntett, 1 hamis vád, 4 rágalmazás, 125 súlyos testi sértés, 1 erőszakos nemi közösülés, 1 rablás, 26 lopás. 5 sikkasztás, 1 jogtalan elsajátítás, 3 magánokirat hamisítás, 1 hamis pénz forgalomba hozatala, 4 tűzvész okozás, 15 hatóság elleni erőszak s végre 1 közcsend elleni kihágás miatt volt biróilag elitélve Az elítéltek, illetve megkegyelmezettek közül büntetésének több mint felét kiállotta 203, felénél kevesebbet 29, 25 egyén pedig még meg sem kezdte büntetését. Az elengedett legtöbb idő 4 év, 4 hó, 29 nap : ezen legtöbb idő egy rablógyilkosság miatt 12 évre elitéit nőnek engedtetett el. A leghosszabb időre elítéltek közt volt egy férfi, ki rablógyilkosság miatt 20 évre és két nő, kik orgyilkosság, illetve emberölésben való bünrészesség miatt 15—15 évre ítéltetlek el. A rablógyilkosság miatt elitéit férfinak 2 év és három hónap, a nők közül az elsőnek 4 év, 3 hó és 10 nap, a másiknak pedig 4 évnél kevesebb idő engedtetett el kegyelem utján büntetéséből.

A székely községek pecsétnyomói. A „Székely Nemzet“ közelebbi számában a következő felhívást intézi a székely községekhez, melyhez mi is készséggel csatlakozunk: Köztudomású dolog, hogy a székely községek pecsétnyomói a közelmúltban újakkal cseréltettek ki, a régiek pedig ad acta tétettek. Minthogy ezen pecsétnyomók igen érdekes múzeumi tárgyak, a községek igen jól tennék, ha azokat biztos helyre, a Székely Nemzeti Múzeumba elhelyeznék és igy az elveszéstől is megoltalmaznák. A községi elöljáróktól mindenesetre sok függ, hogy ezek nemzeti kincsekké váljanak. Kérjük tehát a községek elöljáróit hassanak oda, hogy ezen pecsétnyo- uiók mielébb a Székely Nemzeti Múzeumba kerüljenek. A mennyiben pedig felhívásunknak eredménye nem lenne ez utón, akkor igen jól teszik a székely megyék törvényhatóságai, ha eme becses ereklyék beszolgáltatását közgyűlési határozat által rendelik el.

Furcsa útlevél. Egyik háromszéki mérnök a bodza-krasznai szorosban dolgoztatott. Nem messze e helyhez van egy oláh falu, hol szül löt termesztenek. Mérnökünknek egyszer eszébe jut, hogy jó volna szöllőt hozatni. De hogy küldjön érte. mikor nincs útlevél? Pedig a daraboncz urak nem ismerik a tréfát; azok nyakon csípik, a kinek nincs passzusa, ha mindjárt a mérnöknek akar is szöllőt vinni. Mérnökünk azonban nem sokáig volt zavarban, hogy honnan kerítsen útlevelet; visszaemlékezett rá, hogy van egy magyar koronával ellátott papiros, mely nagyon hasonlít az ideiglenes útlevelekhez; fölirata ez: „finom magyar bosszúra vágott pipadohány. 1 db ára 5 kr.“ Úgy gondolkozott, hogy az a passzus-vizsgáló daraboncz, ha véh tle- nül tud is magyarul, olvasni bizonyára nem tud; s ebben megnyugodva, egyik munkás kezébe oda nyomott egy ilyen papirost s elküldte szállóért. Ez szerencsésen eljárt a küldetésben, a kosár szöllőt elhozta s visszahozta a nevezetes pasusst is, rajta az oláh határőrség íáttamozásával.

Majláth országbíró gyilkosai közül egyik vádlott Jávor János előtt pénteken délelőtt hirdették ki a kir. tábla határozatát, mely szabadlábra helyezését rendeli. A tanácsban Kriszt alelnök elnökölt, bírák: dr. Laszy és Thold. A közvádlót Ra- kovszky kir. ügyész képviselte. A vádlotton kívül védője: Hets Ödön ügyvéd is jelenvolt, a kinek fö- lebbezésére rendelte volt el a tábla J a v о r szabadlábra helyezését. A határozat kihirdetése után a közvádló kijelentette, hogy a tábla határozata ellen nem fellebez. Jávor az ügyészségnél azonnal bejelentette rendes lakását, mire szabadon eresztették.

A törvényszék egyben okt. 1-re tűzte la a végtár- gyalás határnapját.

Budapest—Ischia. A magyar sajtó által az ischiai (olv. iszkhiai) károsultak javára vasárnap délután a Margitszigeten rendezett ünnepély fényesen sikerült. Bár egész nap borús idő volt, a gyönyörűen díszített s magyar és olasz zászlókkal és jelvényekkel ellátott sziget megtelt közönséggel. Megjelentek a budapesti olaszok is Fabio konzul vezetése alatt. A szigeten szerteszéllyel sátrak voltak fölállítva, hol hölgyek (Pálrnay Ilka, Hainpelné Pulszky Polixéna, Helvey Laura, Csillag Teréz, Vizvá'yné, Pulszky Károlyné Márkus Emília, Fáy Szeréna, Bartolucci Viktória stb.) árultak szivarokat, virágokat s más apróságokrt. Volt velocipéd-verseny ; a dijak: egy íschli fapipa s egy pár bosnyák harisnya. Hat katonai s több czigány zenekar játszott felváltva; volt összjáték is. Az ünnepély legsikerültebb részét a „kis népszínház“ képezte, mely minden várakozáson felül sikerült. A jegyekért valóságosan ostromolta a közönség a pénztárt. A nyomtatott jegyeken kívül számos, rögtönözve kiállított belépti jegy kelt el ; a terem karzata is megtelt, úgy hogy körülbelül 400 ember hallgatta végig a konczertet. Rövid nyitány után Blaha Lujza asszony énekelt magyar népdalokat Schwarz Gyula zongora- kísérete mellett. Két dalt énekelt a művésznő azzal a páratlan bravourral, mely mindannyiszor valóságos extázisba hozta a közönséget. Zúgott a taps mindaddig, mig Blaha asszony Vidorral el . nem énekelte a „Cserebogárét. A kettős rendkívüli hatást tett ; a közönség frenetikus tapsviharral adott kifejezést elragadtatásának. Hegyi Aranka Zayéz G. „Invite à la danse“ ez. dalát, majd Strausz „Tavaszi hangon“ keringőjót énekelte ép oly ízléssel, mint bájolón. A fiatal művésznőt a közönség zajodul megtapsolta és többször kihívta. Pálmai Ilka Suppé „Nefelejts“ czimü dalát elragadóan énekelte. Soly- mossi Elek a „Szorongatott poéta“ ez. költeményt adta elő sok komikummal és óriási kaczagás közt. Vidor magyar népdalokat énekelt. A művész gyönyörű éneke köztetszésben részesült. Végül Kassai Vidor diszmagyarban zászlóval kezében elénekelte Serly zongora kísérete mellett saját szerzeményű Rákóezy indulóját, mely általános derültséget keltett. Este hangverseny volt, melynek fénypontját Jókai prólogja képezte. A gyönyörű költeményt lapunk jövő számában közöljük.

Uj lap. „E llenőr“ czimmel f. hó 30-án lapunk munkatársa Hevesi József társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilapot indít meg. Az „Ellenőr“ rendesen vasárnap délutánra 4 órakor fog megjelenni, mint esti lap és közölni fogja a vasárnapi legújabb híreket és táviratokat.

Megszökött lovar. Conrádi János a Maros-Vásárhelyen működő Conrádi lovartársaság ügyes tagja, épen midőn az első előadásra készültek megszökött. Ilii- szerint az igazgató méltatlan bánása és azon körülmény, hogy Renz háromszáz forint havi fizetéssel kecsegtette, bírta Courádit a kerék megoldására. Vesztére a kolozsvári rendőrség meghiúsította szép tervét, mert elfogta és rendőrbiztos társaságában visszaküldte Maros Vásárhelyre.

Chambord gref törvényes utódai. Párisból írják, hogy az elhunyt Chambord grófnak törvényes utódja van, ki közelebb áll hozzá, mint a párisi gróf. Ez Lucinge herczeg, kinek anyja abból a házasságból származott, mely Berry herczeg és Brown Amy angol nő közt köttetett ISOG-ban. Hogy ez a házasság érvényes volt, abból tűnik ki, hogy XVIII Lajos trónralépte után a házasság felbontását kerte a pápától. A pápai kúria teljesítette a király óhaját, de a házasságból származott két leányt törvényesnek ismerte el. Az egyik leányt Francigny-Lucmge gróf vette nőül, a másikat Charette báró. A mos./