Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-09-06 / 72. szám

— 287 —

annál kevésbbé visszalépést nem tűr ? Erősen meg vagyok azért győződve, bogy azt a bizonyos törvényt vissza nem csinálhatjuk. A haladás utján tett lépések, sőt még a legvakmerőbb ugrások is, vissza nem vonhatók, ha egyszer meg vannak téve. Nem is az a baj, hogy a zsidót emanczipáltuk ; hanem az, hogy kulturviszonyait nem vettük eléggé figyelembe.

A legvégzetesebb lépések egyikének tartom, me lyeket tizenhét év óta tettünk : az úgynevezett orthodox zsidóság hitközségi egyenjogúsítását az úgynevezett haladopárti (kongresszusi) zsidósággal. Emez nem zárkózik el a kultúra elől ; ismer állami és társadalmi törvényt, rendet, haladást ; magyarosodra s mivelődni egyaránt kész. Az orthodox mind ennek egyenes tagadása. Az ő szemében bűn a művelődés, átok a betű, szentségtörés a maga jargonján kívül minden nyelv, beszéd és szó ; a világi tudomány magában tilos és kárhozatos eretnekség ; az állami rendet, már csak az anyakönyvvel is, már csak a védkötelezettség miatt is, minden képzelhető furfanggal kijátsza ; iskolát nem tart (elég a tény, hogy egész Mármarosban egyetlen zsidó felekezeti iskolát sem láttunk !) rabbit nem képez ; tanult tanítót nem tűr, S ha még csak a közönséges orthodoxiával volnánk, a milyennel az ország szivében, Budapesten is találkozunk ! De itt Mármarosban (s az egész északkeleti haláron) találtunk zsidókat, kiknek az orthodox rabbi (pedig milyen orthodox !) nem kell, — nekik az is neolog! nekik csak a galicziai szent az orákulum, a kinek s babonájának vakon adóznak.

Azért nem a mozaismus ellen, nem a zsidóság és hite ellen beszélek, — az orthodoxiát s a mi azon túl van ; a szefárdizmust és kassideizmust vádolom !

A homoród-szentmartoni falfestmények.

Huszka József helybeli rajztanár a közoktatás- ügyi minisztérium megbízásából a múlt hó végén tiz napot töltött Homoród-Szentmártonban, hogy az ottani unitárius templom régi falfestményeit kiszabadítva évszázados mésztakarójuk alól, rajzolja le. Huszka a megbízatásnak eleget tett s ezzel egy lappal ismét bővült középkori kultúránk története.

A homoród-szentmártoni unitárius templom késő góth stylben van átalakítva. Ez az átalakítás a XVI. század első felében történhetett; hogy azonban a templom ennél régibb, világosan mutatja az, hogy a XVI. századbeli boltivek a freskókkal ellátott falakra vannak alkalmazva s a festményeket több helyen eltakarják.

A festmények részint Szt. László, részint Szt. Margit legendájából, részint Jézus történetéből, részint a végítéletből ábrázolnak egyes jeleneteket.

Legrégibb ezek közt Szent László legendája, mely semmiesetre sem lehet újabb a XV század első felénél. Ugyanazon iskolához tartozik,

herczeg a Conti-ágat alapította. Fiai : Lajos Armand (f 1685) harmadik s Ferencz Lajos (f 1709), bátyja halála után negyedik Conti herczeg. Ferencz Lajos fia II. Lajos Armand (f 1727), az ötödik, ezé II. Lajos Ferencz a hatodik, s ezé Lajos Ferencz József a hetedik és az utolsó Conti herczeg, kiben 1814-ben kihalt a Conti-ág.

A Bourbon-ház királyi ága szintén több mellékágat hajtott. Bourbon Antal vendomei herczeg és navarrai királynak Jeanne d’Álbrettől, II. Henrik navarrai király leányától csak egy fia maradt : Navarrai Henrik, ki Valois Henrik halála után 1589-ben IV. Henrik név alatt franczia király lett. Henrik (f 1610) elébb Valois Margitot, II Ferencz, IX. Károly, III. Henrik s Alençon Ferencz nővérét bírta nőül, ettől azonban, mivel az magtalan volt, elvált s 1600 ban Medicis Máriát, Medicis Ferencz toszkánai herczeg leányát vette nőül, kitől két fia lett: XIII. Lajos (született 1601. uralkodott 1610 — 1643.) s Gaston orleánsi herczeg. Ez utóbbinak négy leánya volt, fiú utódai azonban nem maradtak, XIII. Lajosnak Ausztriai Annától, III. Fülöp spanyol király leányától, kivel 1632-ben kelt egybe, két fia maradt: XIV. Lajos (szül. 1638. uraik. 1640—1715), s Fülöp, orleánsi herczeg (f 1701), az ifjabb Orleans-ág alapitója. XIV. Lajos ismét a spanyol házból nősült, IV. Fülöp király leányával Mária Terézia infánsnővel kelvén egybe, kitől fia, Lajos dauphin lett. A dauphin, ki 1711-ben, apja előtt halt el 50 éves korában, Bajor Annától három fiút hagyott hátra : Lajost, Bourgogne herczegét s apja halála után dauphint (f 1712), V. Fülöp spanyol királyt (1701—46), elébb Anjou herczeget, a sjjanyol áj alapítóját, s Károly, Berry herczeget, ki örökösök nélkül halt el.

Az Orleans s a spanyol ág ma is virágzik, — az egyenes ág, Bourgogne herczeg ága most halt ki Chambord grófban.

melyhez a beesenyei s a gelenczei, sőt az utóbbihoz annyira hasonló, hogy azzal nemcsak egy időben készült, de valószínű, hogy mindegyiket ugyanazon képiró festette. A festmény a templom nyu- goti záródásán kezdődik s folytatódik az északi falon egész a szószékig, mely megett a diadalív van. Fölötte kár, hogy a freskót a késő góth bolthajtás ivtámjai négy helyen megszakítják s nem szemlől- lélhető a legendának minden részlete. Összesen öt ' jelenet látható a legendából : 1) a király audien- cziája, mely teljesen egy a gelenczei falfestmény hason jelenetével; 2) a vitézek kivonulása a kunok ellen, mely szintén hasonló a gelenczeihez s attól csak itt-ott tér el; 3) a csatának csak a vége látszik két boltív között, lefolyását eltakarják a bolt- gerinczek; 4) a következő boltivek közt látszik a leányt rabló kun, s az őt űző király előre szegzett dárdájának vége ; ez is nagyon hasonlít a gelenczeihez, melytől csak annyiban tér el, hogy a kun lábaszárát sodrony-nadrág borítja; 5) a birkózási jelenetet a boltív födi, de látszik a kun lenyaka- zása, mely ismét teljesen hasonló a gelenczeihez s csak annyi a különbség közöttük, hogy a homoród- szentmártonin a kardot tartó leány mögött alakok látszanak, a mi a gelenczein nincs meg.

Egyidejű vagy közel egykorú ezzel az alatta levő M a r g 11-1 e g e n d a, mely Gelenczén is megvan, de más jelenetekkel és későbbi munkában. A boltivek itt is több helyt megszakítják a fesményt, mely a következő jelenetekből áll: 1) a követség a király előtt ; 2) Margit eljegyzése; 3) az itt ábrázolt jelenetből csak a trónon ülő király lába, egy oszlop, mögötte Margit szoknyája s egy poroszló lába látszik; 4) Margit kifeszittetík, meg- korbácsoltatik s fogókkal csipdestetik ; 5) e jelenetből ismét csak Margit s két poroszló lábai látszanak, felső testüket a boltív fedi ; 6) a király egy bálvány előtt imádkozik, Margitot pedig a töm- löczbe kisél ik ; 7) Margit a bálványt megkorbácsolja, miért a következő jelenetben 8) olajba főzik, miből azonban csak az üst, lángok s a két poroszló lábai látszanak ; 9) lefejeztetik s két angyal az égbe viszi lelkét ; s végül 10) sírba tétetik, holtteste körül byzanti öltözetű papokkal.

Az északi falon Kristóf ábrázoltatik byzanti viseletben, Jézussal s Jézus fejénél a görög I H C — XPC (Jesos — Christos) majuskel betűkkel átírva.

Mellette egy későbbi, a boltívekkel egykorú alak látszik.

A következő két konsoí között a keresztre feszitett Jézus ábrázoltatik, mellette két női (Mária s Magdolna) s a kereszttó alatt egy kisebb alakkal (János apostol), a háttérben Jeruzsálem, a kereszt felett kivehetetlen szeszélyes ornaraentatio.

A következő két bolttartó konsol között, mely már a szentély hatszögü záródásának képezi egyik oldalát, Jézus sírba tétele ábrázoltatik, a sir körül kilencz szent asszonynyal.

A szentély északi oldalán három jelenet van.

Egyik a poklot ábrázolja, a mint a pápa s két barát egy elkárhozott lelket löknek be, kit a trónon ülő, szarvval, nagy farkkal s lábain is szájakkal ellátott sátán ragad meg s fejét tépi le. Alant tűz s elkárhozott lelkek láthatók.

Mellette a következő két konsol alatt a végítélet látszik, a mint egyik angyal a lelkeket mérlegeli, mellette egy alak, kinek felső teste nem látszik, a sátánt tiporja le, a sátán fejénél majuskel betűkkel következő felirattal: Belial sv(m) — Belial vagyok. A freskó Sz. László legendájával egykorú.

Erre egy későbbi festmény van rávakolva, mely a poklot ábrázoló freskóval egykorú s annak ellentéte. A mennyországot tünteti elő, a mint Péter ereszti be a lelkeket s ezek imádkozva, kezükben pálmaágakkal mennek a mennybe az Ur színe elé, itt azonban a festmény már annyira elmosódott, hogy az alakok kivehetetlenek.

Bacli-korszakbeli história.

Teleki Sándortól az „Ellenzék“ hétfői tárczája egy szellemes fürdői csevegést közöl, melyből átve- szük a következő érdekes történetkét:

A német világban, mikor azt a sok sehonnai bitangot beváudóroltatták ide a lebunkózott hazába, s csináltak egyikből főispánt, másikból törvényszéki elnököt, s a mint ők mondták: „ein jeder von uns, hat sein Auskommen gehabt;“ ide koldnlta magát egy bizonyos Hubrik nevű bukovinai német, — neve Ubrik Borbáláról jut mindig eszembe — Kővár vidékére tolonczozták főispánnak. Apropos. Egy kis histólia jut eszembe; mikor ezek a német csángózások jó sallárium mellett történtek, Ostendében voltam tengeri fürdőn, jobban mnndva ott időző rokonaim látogatására mentem. Az emigráns embertől nem nagyon telik, hogy a tenger hullámaival nyalassa a testét, s lesse az apályt és dagályt, az inkább megélhetésére fordítja kenyér- gondjait.

Ott találtam egy napon egy nagyon kedves magyar társaságot, rokonaimon kívül Eötvös Józsefet. Karácsonyi Guidót, Bogdanovics Vilibáldot kivel Aradon együtt várfogságoskodtam, Nagyon örültünk a viszontlátásnak.

— Ebédelj ma velünk mondá Eötvös.

— Köszönöm, két húgom van itt, Kállay Gusztáváé és Kornizs Zsigmondné, nálok szoktam ebédelni, s ha nem megyek, mindig neheztelnek ; — va- j csoráljunk együtt.

— Az nem ér semmit, — mondja Bogdanovics.

— Miért nem semmit? kérdém.

— Vacsorára nincsen ott Jellasics.

— Mi közöm nekem Jellasicshoz ; miféle Jellasics ?

— A nagy horvát bán.

— Törje ki a nyavalya, már így épen nem megyek.

— Te! neked nincsen arról fogalmad, hogy milyen mulatságos ember az. Az osztrákokat jobban piszkolja, mint te, Bachon nem hagy egy garas ára becsületet, dühös német-ellenség, s a dynasz- tiát kivéve mindenkit a földig ránt.

— Jellasics? kérdém bámulva — és miért?

— Azt mondja, hogy nem váltották be Ígéretüket, megcsalták a horvátokat és különösen őt.

— Veletek ebédelek; menjünk.

— Légy az én vendégem — mondá Eötvös.

A vendéglő nagy éttermébe külön asztal mellett ült Jellasics többed magával, osztrák urak és katonatisztek voltak, mi a szomszéd asztalnál foglaltunk helyet. A társalgás nagyon lanyhán folyt s Bogdánovic3 megjegyzé. hogy ő excelenciája ma nagyon csöndes; a csevegésnél Jellasics átszól Eötvöshöz :

— Báró ur ! tudja mi történt velem a múltkor . Prágában ?

— Nem.

— Hallgassák meg, mulatságos história ; én Prágában régóta mindig az „Agyú“ vendéglőbe szállók, oda vagyok szokva, az ételek jók, jeles magyar borai vannak, különösen a szolgálat kitűnő ; reggelizni akarok ; csengetek, nem jön senki ; hnzom másodszor, harmadszor, senki ; elvesztem a türelmet, elkezdek harangozni s addig huzom, mig a csengettyű kötele leszakad, ekkor méregbe jövök, kiállók a folyosóra s elkezdek kiabálni, végre nagy lelkendezve a lépcsőn felfelé szalad a gazda, boszu- san kérdem :

— Hát önnek nincsenek kellnerjei ?

— Nincsenek feleli szomorúan.

— De hát hogyan nincsenek?

— Nem lehet kapni.

— Kellner eket nem lehet kapni Prágában ? — — kérdém bámulva.

— Nem, mind elvitték Magyarországra főispánoknak.

Legújabb.

A király elnöklete alatt hétfőn tartott közös miniszteri értekezleten Tisza javaslatai elfogadtattak. Horvátország a nyugalom helyreállásáig ostrom-állapot alá helyeztetik. Teljhatalmú kormánybiztossá In*. Raiuberg lovassági tábornok neveztetett ki, a ki ma este veszi át az összes adminisztráczió vezetését. A magyar államczimerek katonai tisztelgés mellett fognak visszahelyeztetni.

Groriczán vasárnap éjjel nagy zavargás volt. A csendőrök lőttek. Egy mészáros halva maradt.

VEGYES HÍREK.

A trónörökös nejé, Stefánia főherczegasszony vasárnap reggel V88 kor leánygyermeket szült, kinek megkeresztelése ma délután 1 órakor történt Laxen- burgban. A hivatalos értesítés a megyéhez vasárnap estefelé érkezett meg, mire 21 taraczklövés adta tudtára a hirt városunk közönségének. Hétfőn a helybeli róni. kath. és ref. templomban ünnepélyes istenitisztelet tartatott.

A király, mint kibocsátó. Különös kérelmet intézett egy szegedi lakos a királyhoz. Nem kér egyebet, minthogy legyen oly kegyes ő felsége s Írjon alá neki egy 500 frtos váltót, mert máskülönben Szegeden megélnie nem lehet. A kérvény leküldetett a hatósághoz véleményadás végett. A kérvény különösségét még növeli az, hogy meglehetős követelő hangon van Írva.

A háromszéki erdigondnoksági állomások a keddi

közigazgatási bizottsági gyűlés alkalmával a következőkép töltettek be: a sepsi-szentgyörgyi főerdészi állomásra megválasztatott Simon Gyula (boros-jenői), a selmeczi bányászati és erdészeti akadémiát végzett okleveles erdész, jelenleg deési járási főerdész ; a kézdi-vásárhelyi főerdészi állomásra Dezső Zsig- mond, nagy-enyedi városi erdész ; a kovásznai főerdészi állomásra Siimegh Ignácz (nyitramegyei, sasvári), okleveles erdész, a kismartoni hg. Eszter- liázy uradalomban erdőrendezési gyakornok, — mindhárman egyhaugulag.

Szentkatolnai Cseh Gyulát megyénk főispánja a központhoz joggyakornoknak nevezte ki.

A sepsi szentgyörgyi zsidóüldozés A „Székelyföld“ s utánna több lap azt írja mintha városunkban zsidóellenes zavargás lett volna, a zavargók a zsinagógába törve, ott a padokat össze-vissza