Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-01-25 / 8. szám - 1883-01-29 / 9. szám

30 — Ugrón Gábor: T. ház! Tudomásomra jutott, hogy egy képviselő társunk személyében a ház és a képviselők mentelmi joga megsértetett. Az eset következő (Halljuk!) Hároraszékmegye nagyajtai já­rásának szolgabirája, Incze .József képviselő társunk­kal szemben Írásbeli sértő kifejezésért oly Ítéletet hozott, mely őt elmarasztalja 100 fit pénzbírságra vagy 10 napi fogságra. Minthogy, meggyőződésem szerint, ezen ítélet végre nem hajtható addig, mig az illető képviselő mentelmi joga fel nem függesz- tetett s miután a sz.olgabiró ezen eljárásával elő­ször a törvényekben való járatlanságát, másodszor erőszakoskodását és roszindulatát fényesen bebizo­nyította, szükségesnek tartom azt azon szempont- hói, mivel hogy az nem csak egy képviselőnek, ha­nem mindnyájunk mentelmi jogának megsértését foglalja magában, a ház elé hozni, s kérni a t. há­zat, hogy az esetet a mentelmi bizottsághoz uta­sítsa véleménye« jelentéstétel végett : addig is pe­dig, mig ez megtörténik, felkérem a ház t. főnö­két, méltóztassék intézkedni, hogy ezen Ítéletet, a szolgabiró végrehajtani ne merészelje. (Élénk álta­lános helyeslés.) Elnök: T. ház! Azt hiszem, ezen esetben szük­séges, hogy a ház intézkedést tegyen. Ennél fogva azt gondolom, legczélszerübb lesz, ha az ítélet a mentelmi bizottságnak kiadatik jelentéstétel végett; addig pedig, nézetem szerint, a belügyminisztérium utján az illető szolgabiró értesítendő, hogy az íté­letet végre ne hajtsa. (Általános helyeslés !) Politikai szemle. Az országgyűlés csütörtöki és pénteki ülésében folytatta az uj adókról szóló törvényjavaslatok tár­gyalását. A takarékpénztári betétek megadóztatása, a hadmentességi-dij módosítása s a napszámosok adómentessége volt napirenden. A hadmentességi díjról szóló javaslat nagyobb vitát idézett elő, mely­ben a kormánypárt részéről Hegedűs Sándor elő­adó, a függetlenségi párt részéről Szederkényi Nán­dor, Halász Bálint, Földes Gyula, Győrfy Emil és Németh Albert vett részt. Földes egy hosszasan in­dokolt javaslatban, a tárgyalás alatt levő törvény- javaslat mellőzésével újabb törvényjavaslat elő­terjesztését indítványozza. — A többség mel­lőzte az indítványt s elfogadta a miniszter által be­nyújtott törvényjavaslatot. A részletes tárgyalás al­kalmával is élénk vita fejlődött ki, a benyújtott mó- dósitások közül azonban egyet sem fogadott el a ház, bár a többség nagyon leapadt, úgy bogy egyik módosítás, mely a 2. §. három első bekezdésének Mindnyájan meg voltunk hatva ; látszott minde- nikünkön a megütközés. Mintha mind némák let­tünk volna, egy szót sem tudtunk kiejteni, csak néztünk visszavissza a nagy messzeségbe fájdalma­san. Szüleim jutottak eszembe; elbúcsúztam tőlük magamban: „Isten veletek! — gondolám •— tán soha többé nem látlak, szegény anyám, kit olyan forrón szeretek!“ A csöndet В . . . ó Miska törte meg : „Barátim! — monda — itt válunk meg a haza földjétől: imádkozzunk!“ S mindnyájan imádkoz­tunk ájtatosan s tiszta szivünkből. „Most pedig éne­keljük el a szózatot!“ — és az erdő ezerszeresen visszhangozta a valódi mély érzéssel és meghatott­sággal elmondott énekünket. (Folytatása következik.) Őslakosai-c •*< oláhok Erdélynek? III. Az erdélyi с* romániai helynevek ellene vallanak az oláhok daciai eredetének. Ez megerősítést nyer az oláh nyelv által is. Az oláh a latinnak egyik leánynyelve. Testvérei az olasz, íranczia. provenoei, spanyol, portugál és rhaetoromán. Mellesleg megjegyezzük, ha a román név következetes mellőzése netalán föltűnt volna valakinek, hogy • a román név valamennyi latin nyelvnek a neve s nagy arroganczia az az olá­hoktól, hogy a híj nevét a régebbi rumun — vagy akar a dákoromán helyett is — saját maguk ré­szére foglalják le. a kik az egész román népcso­portban tahin csak a trancziák kivételével — legtöbb idegen elemmel keverték a régi római jel­leget. Az oláh nyelv római eredetét mindenki tudja, senki sem tagadja. De a román elem mellett van benne igen sok más elem is s ezek azután reámu­tatnak az oláh nyelv bölcsőjére is. Minden nyelv magán viseli azon környezet hatá­sát, melyben valaha fejlődött. A longobárdok és keleti góthok az olasz, a görögök és arabok a sici- iiai, az iberek, nyugati góthok és arabok a spa­elhagyását javasolta, csak három szótöbbséggel vet­teteti el. Szombaton a szőllődézsmaváltság lerovásának ked­vezményeiről szóló törvényjavaslatot tárgyalta я fogad­ta el a ház. Ezután tárgyalás alá vétettek az u. n. kath. kérvények. Berzeviçzy Albert előadó terjesztette elő a bizottság határozati javaslatát, melynek értelmé­ben a kérvények részint a ház különböző szakbi­zottságainak, részint a miniszterelnök utján a kor­mánynak lennének kiadandók. Jánosy János (kath. pap) hosszabb és a ház által nagyon türelmetlenül halgatott beszédben indokolja a kérvényeket; párt fegyelem szempontjából azonban elfogadja a kérvé- nyi bizottság véleményét. Utána Göndöcs Benedek szolt, ki nincs megelégedve a bizottság javaslatával, hanem ezzel szemben határozati javaslatot nyújt be, mely szerint utasittassék a kormány oly törvényja­vaslat benyújtására, mely a vegyes vallásu házas­felek előleges megegyezésére bízza, melyik vallás­ban akarják nevelni gyermekeiket. Beszéde több helyütt zajos derültséget, majd ismét élénk ellen­mondást keltett. Göndöcs után Tisza Kálmán mínisztelelnök szólt, nagy hatással fejtegetve álláspontját a vallási kér­désekkel szemben és kiterjeszkedve Göndöcs hatá­rozati javaslatára is, melyet mellőztetni kért. Beszé­dét a ház feszült ligyelemmel és zajos tetszésnyil- ványitásokkal kisérte. A vita folyt a hétfői ülésen is, mely alkalommal Ugrón Gábor nagy hatással és általános helyeslés mi llett fejtegette a kérvényezők föllépésének épen katholikus szempontból való helytelenségét. Utána Irányi Dániel és Moesáry Lajos nagy hévvel ta­ni idták meg a kath. klérus előjogait. —- Vidovich György (kath. pap a szélső baloldalon) a kérvénye­zők álláspontját védi, különben elfogadja a kérvé­ny! bizottság véleményét. Prónay Dezső b. a meg­indult mozgalmat a kormány kétértelmű egyház­politikájának tulajdonítja. E beszédre Tisza minisz­terelnök röviden válaszolt, mire ismét Prónay De­zső báró tett személyes megjegyzést. Végül még az előadó élt a zárszó jogával és következett volna a szavazás. Ekkor azonban felállt Göndics Benedek és szót kért. Erre nagy zaj keletkezett. A jobb ol­dal nem akarta neki megengedni a szólást, a bal oldal kész volt őt meghallgatni. Végre nehezen szóhoz juthatott és kijelentette, hogy nem volt szándékában viszályt kelteni a hitfelekezetek közt. A szavazásnál a kérvényi bizottság véleményét az egész ház elfogadta, csupán csak két pap-képviselő Göndöc • és Rossival maradt ülve. Szavazás alá került Göndöcs határozati javaslata is, de erre már nyol. a frankok a galló-román, a kelták és elfran- cziásodott normannok az angol, a finn-ugorok és ta­tárok az orosz, a törökök, szlávok, bajor-osztrákok s a latin nyelv a magyar, a magyarok, ozmanlik és albánok a szerb-horvát, a magyarok és néme­tek’ a tőt és ruthén, az oláhok a csángó és székely, a rómaiak s majd később a francziák a német nyelvre nyomták rá saját nyelvük bélyegét. S mi­nél szorosabb volt a viszony két nép között, annál mélyebb nyomokat hagyott az a nyelvben maga után. Tehát az oláh nyelvben is meg van a lenyomata azon nyelveknek, melyeknek környezetében fejlő­dött. A román elemen kivül. mely a nyelv alapját képezi, bírnia kell más elemekkel is. Ha az oláh nyelv bölcsője Daczia: nyomot kellett henne hagy- niok mindazon népeknek, melyek a római uralom óta hosszabb, vagy rövidebb ideig Dácziábau laktak Mint nyomot hagyott benne a magyar és szász. S ha e nyomokat hasztalan keressük: akkor nem is Erdély, nem is Románia az oláhok őshazája. Mint latin nyelvnek, azon latin nyelvből kelle az oláhnak kifejlődnie, ha igaz az, hogy az oláhok Erdély őslakosai, melyet a dácziai római gyarma­tosok beszéltek, akár ezek ivadékai, akár azon dá koké, kik e gyarmatosok nyelvét eltanulták. Dácziábau a nagy római birodalom minden ré­széből özönlöttek a gyarmatosok; csak egy helyről nem, az anyaországból, Itáliából, mely akkor már ki volt merülve. Mi következik ebből ? Az, hogy a dácziai római nyelv az irodalmi la­tin nyelv volt, melyre az itáliai dialektusok, az oszk, umber sat. semmi hatást nem gyakoroltak, de igenis nyomot hagytak benne azon nyelvek, me­lyeket. a gyarmatosok előbbi hazájában beszéltek. A legtöbb dácziai gyarmatos syriai eredetű volt. Ezek hozták magukkal Dácziába a Mithra-kultuszt, melynek főhelye Ulpia-Trajana voit a mai llunyad- megyében. Vájjon van-e valami nyoma a syr nyelv­nek az oláh nyelvben ? Az oláli tudósok, a kik minden adaton kapva kapnak, mely a daciai eredet mellett felhozható, még eddig nem találtak semmit sem, pedig a syriai gyarmatosok főtömege ép azon sak ő egymaga állt fel, ami nagy derültséget kel­tett a házban. Ezután az ismert tapolezai kérvény vétetett tár­gyalás alá. Berzeviczy Albert előadó indokolván a kérvényi bizoztság határozati javaslatát, felszólalt Istóczy Győző és hosszabb beszéd kapcsában, melv azonban nem nagy hatást tett a házra, határozati javaslatot nyújtott be az iránt, hogy a ház törvény­javaslatot nyújtson he az emanczipácziő eltörlése felől. A határozati javaslatot Istóczyn kivül aláírták : Ónody Géza, Széli György. Szentiványi Árpád, Lá­zár Lajos, Szalay Imre, S.monyi Iván, Meszlényi Lajos és Odescalchy Arthur herczeg. A külpolitika terén teljesen Fruncziaorszűy fele tóidul a közfigyelem. A monarcliisták űzőiméi a kormányt erélyesebb föllépésre sarkalják. A belügy­miniszter törvényjavaslatot nyújtott be a felől, hogy az egykori uralkodó családok azon tagjai, kiknek magaviseleté az állam biztonságát veszélyezteti, ajmi- niszteri tanács rendeleté által kiutasíthatók legyenek Francziaország területéről s visszatérés esetén egy­től öt évig terjedhető fogságbüntetéssel Bujtassanak ; az igazságügyminiszter pedig a köztársaság kormá­nyát gyalázó sajtó megfékezésére nyújtott he javra latot A franczia lapok egy legitimista összeesküvésről beszélnek, melynek feje Charetto báró, ki a hadse­regből mintegy 30 ezer embert nyert meg a legi­timisták ügyének. Brestben kimustrált fegyvereket és lőport vásároltak össze, hogy a kellő pillanatban szétosztassanak. Bebizonyult, hogy Dreux-Breze legitimista mar­quis kezei közt Chambord gróf egy manifesztuma van, melynek tartalma hasonló Napoleon herczeg kiáltványához. Hir szerint a főbb pénzügyi körök kiválóbb tagjai Rothschild báró vezetése alatt igen erős pressziót gyakoroltak a kormányra az orltansi ház tagjai javára. Az utóbbi napok eseményeiről érdekes híreket találunk a párisi lapokban. Így a „Lanterne“ tudni akarja, hogy Charette tábornok nemrég felkereste Aumale herczeget, hogy megtudja tőle, vájjon pár­tolja-e vagy nem a legitimista törekvéseket, mire a herczeg állítólag kijelentette, hogy ő nem azono­síthatja magát a fehér zászló embereinek hatalmi csinyjével, a minek aztán mély szakadás lett a kö­vetkezése a legitimisták és orleanisták között. Továbbá a radikális egy sous néplap Írja, hogy múlt októberben a nagy vadászatok orvé alatt csa­ládi tanács ült össze Chantillyban, melyben Rotli­Folytatás a mellékleten. 1'.' - " ..... 1 ■■■■ " __ ...... a helyen tartózkodott, hol az oláhok Dacia feladá­sa után — amint tudósaik állítják — meghúzták magukat. S aztán az oláh nyelv nem is az irodalmi latin­ból származott. Az itáliai dialektusok hatása két­ségtelen módon jelentkezik benne. Ilyen pl. a latin „qu“ betűnek „p“-vel való felcserélése. A latin „aqua“ (viz), „quatuor“ (négy), equa (kaneza) sat. szók az oláhban „apa“, „patru“, „eapa“ alakban vannak meg. De ugyanily sajátságot mutategyik itáliai dialektus, az oszk; a latin „quidem“, „quum“, „qu mi“, ;;quo“, „aqua“ sat szók az oszk nyelvben „pidum“, „pun“, paam“, „pód“, „aapa“-nak hangzottak. E hangtani sajátság tehát az oláh nyelvben kétségkí­vül az oszk dialektus egyik maradványa. Ismeretes továbbá a latin nyelvnek . azon sajátsága, hogy a két mássalhangzón végződő szók utolsó betűjét az alanyesetben elejtette; igy álltak elő az ilyen szók. mint „lac“ (tej), „dens“ (fog), mig a szótő ez : „lact-“, dent-“. Az itáliai dialektusok megtartották mind a két betűt : megvan ez az olaszban is, mely tudvalevő­leg nem az irodalmi, hanem a vidéki latin nyelv­ből származott. Az oláh nyelv szintén megőrizte a teljesebb alakot, igy az említett „lac“ és „dens“ szók „lapte“ (lacté) és „deute“ formában vannak meg benne. Az oláh nyelvnek tehát oly helyen kelle képződ­nie, hol az ki volt téve a vidéki latin nyelv hatá­sának. Daciában csakis az irodalmi nyelvből fejlőd­hetett volna; — ez tehát nem lehet az oláh nyelv bölcsője. De nem lehet azért sem, mert Dacia népvándor­láskori lakosságának hatását is hiába keressük benne. A római uralom megszűnése után Erdélyt telje­sen elözönlötték a góthok. Előbbi neve, a Dacia is megszűnik s Ivaukaland, azaz belföld (Hochland) nevet nyer. A gőth ik körülbelül másfélszáz évig lakják, azután — talán már a hunn uralom idejé­ben -- a gepidák, egy a góthokkal testvér nép, szállj I meg, mely szinten bírja legalább is másfél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom