Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-08-30 / 70. szám
állá törvény, másrészről annak látása, hogy a szegény prot. tanárok gyakran 30—40 évi szolgálat után, vagy korábbi szolgálatképtelenség esetében legtöbbször az isten irgalmára vannak utasítva, vagy itt-ott saját erejükből föntartott gyám- és se- gélyegyletök jótékonyságából részesülnek csak 2 300 frtnyi keserves nyugdíjban. Midőn ez állapotokat a pártórtekezleten, majd azután a képviselőház - ban ecseteltem : a közoktatásügyi miniszter ur, kinek áldásos tevékenységét a magyar közművelődés terén oly kitűnő eredmények jelzik, készséggel karolta föl az eszmét, és megígérte, hogy a felekezeti tanárok állami nyugdíjazása iránt külön törvényt fog előterjeszteni. Mint önök tudják, erre nézve már folyamatban vannak az előmunkálatok, s remélhetőleg nemsokára létesülni fog ez a humá nus, legfőbb mértékben méltányos és nagyon szükséges intézmény. Nem időzöm tovább e tárgynál, se a törvényhozás egyéb munkálataira nem terjeszkedem ki; hanem sietek hosszúra nyúlt beszédem befejezéséhez. Ha örvendetesnek mondható a törvényhozás eredménye : alig fogja valaki azt is tagadhatni, hogy a jelenlegi országgyűlés lefolyt két éve alatt a kormány és azt támogató többség a belső szilárdságnak, a czéltudatosságnak oly képét nyújtotta, melyre az ország csak megelégedéssel tekinthet, mely az állami czélok felé való biztos haladásnak legfőbb garancziáját képezte eddig és fogja képezni ezután is. Egységes vezérakarat által irányzott kormány, egységes és tömeges uralkodó párt, egységes állami organizmus természetes kísérői egymásnak. Párt- és kormányválságok lehetnek kellemesek egyes emberekre nézve ; az államra nézve azonban soha sem örvendetesek; mert az ily válságok vagy szükségesek és elkerülhetetlonek valának, de akkor meglevő bajoknak okozatai. — vagy nem voltak szükségesek s akkor okozóivá lesznek bizonyos bajuknak : az ingadozásnak, rázkódásoknak, a máról holnapra élő politikai rendszernek. Sokszor szemére hányják a jelenlegi kormánynak és a többségnek, hogy egy ember szab nekik irányt; hogy egy mindenható akarat szerint folyik minden a kormányban és az országgyűlésen. Hát erre én először is azt mondom, hogy egy ember, legyen bár leghatalmasabb, soha és sehol nem érvényesítheti abszolúte százak fölött a maga akaratát, és abszolúte hatalom parlamentáris kormányrendszerben nem is létezhet. A mit az akar, a ki legtöbbet tehet, az is sokak akaratának kifejezése, mely felöleli magába mindazon elemeket, melyeket a párt meggyőződése magában rejt, a miket a viszonyok tanácsolnak, a mit a közszellem és a helyesen megfigyelt közszükség parancsol. De ha abszolút akaratról nem is lehet szó, van igenis vezér akar at, mely irányozza a kormányt, melyet elismer a többség, melyre szüksége vau az országnak. Egy ily vezér- akarat hiányát megsinli bármely állam. Példákban nem szűkölködik Európa jelenlegi történelme sem ; de örüljünk, hogy a példát nekünk másutt kell keresnünk. A szabadelvű párt, mely a fönnálló rendszernek alapját alkotja, ez országgyűlés lefolyt két ülésszaka alatt is növekedett erőben és a sikerek által élesztett önbizodalmában. Külsőleg imponáló, beír sőleg egységes, s házi viszályoktól vagy egyenetlenségektől nem lett megháboritva. Egy oly kéidés — értem a zsidó-kérdést — mely az egész országot izgalomban tartotta, sőt tartja még most is, mely a szélső balpártot szétrobbanással fenyegette és tényleg csakugyan raegoontotta, érintetlenül hagyta volt a szabadelvű párt egyöntetűségét. E kéidésben én úgy gondolkozom, hogy a zsidóságnak igenis van egy r sze, mely csak nem régen vándorolt be északi megyéinkbe, mely a kultúra elől eddig mereven elsánczolta magát, mely válaszfalat igyekszik föntartani maga és a többi lakosság közt, mely a magyarságtól nyelvében, szokásaiban és érzelmeiben még mindeddig idegenkedik. Ez tény, melyet ignorálni botorság és gyengeség volna. De e bajokat nem gyülölséggel és nem bizonyos hangoztatott erőszakos eszközökkel kell meggyógyitni, hanem oly intézményeket létesíteni, melyek az ily bajok ellen valóban hatályosak, melyek a műveltséget, a felvilágosodást, a nemzeti szellemet és nyelvet egyaránt áraszszák minden hitfelekezet tagjaira, hogy mindannyian együttérző, egyenlő hazafias lélektől és polgári erényektől áthatott fiai legyenek a magyar hazának. A szabadelvű párt tehát, mely annak idejében diadalmasan küzdött meg a súlyos külügyi kérdések által fölkeltett izgatottsággal és kételyekkel; mely belügyi kérdésekben a renddel párosult szabadságnak, a nemzet anyagi és szellemi jóléte emelésének, a magyarság fejlesztésének jelszavaival ellátott zászló alatt végzi a maga föladatát : most nyugodtan számolhat a nemzet helyeslésére ; és akár a belső visszavonások által megbontott szélső, akár az egységes vezérelvek hiányában szenvedő mérsékelt ellenzékkel való összehasonlításban a korraányképességnek ez idő szerint egyedül mutatja megnyugtató biztosítékait. Monarchiánk a középeurópai három nagyhatalom szövetségének egyik tagja lévén, annak védszárnyai alatt a béke áldásait élvezzük, és nyugodtan nézhetünk a keletkezhető külbonyodalmak elé, melyek se e szövetségtől, se különösen monarchiánktól nem fognak fölidéztetni ; de ha más részről előidóztet- nériek, elegendő erővel rendelkezik a szövetség arra — 279 — nézve, hogy a békebontó fizesse meg nyugtalanságának kárát. Erősek vagyunk abban a tudatban, hogy mi senki birtokára nem vágyunk, egyik szomszédunktól sem akarunk semmit elvenni. De ha más akai ná sérteni a mi szent jogainkat, bántani a mi ezredéves örökségünket, ha más akarna aratni ott, hol a magyar hintette el századokon át a szorgalomnak és a vérnek áldást és dicsőséget ttrmő magvait: annak mindenkor lesz elég erőnk elrontani az ártó kedvét. Hazánk belső állapotai — istennek hála, és minden ellenkező frázisok daczára — szép fejlődésnek indultak. Népünk közt terjed a műveltség, tért foglal a magyar állameszme és a vezérlő nemzethez való ragaszkodás oly rétegekben és oly vidékeken is, hol azelőtt kopár közöny vagy épen ellenséges indulat uralkodott vala. Es ha e tekintetben még itt és ott s különösen épen itt az erdélyi részekben az izgatásnak, az indokolatlan ellenszenvnek tünetei merülnek föl : biztosak lehetünk, hogy azok egy mostoha múlt áldatlan hatásának utolsó maradványai, melyeket lassanként meg fog szüntetni az általános műveltség s a méltányossággal párosult szigor, mely minden nyelvnek és nemzetiségnek megadja a maga jogos és természetszerű illetőségét, de egy hajszálnyit sem enged az állaraegység eszméjének úgy nálunk, mint mindenütt elengedhetlen követeléseiből. Anyagi viszonyaink gyarapodása is tagadhatatlan. Hatalmas vasúthálózat szövi be keresztiil-kosul az országot; a kormány vasúti politikája nagyszerűnek mondható vívmányokkal dicsekedhetik ; a vasutak államosítása folyamatban van, s az állam tulajdonában már is roppant tőkeértéket képviselő vaspályák vaunak, s igy az alkoltmányosság kezdete óta történt befektetéseink, melyek az adósságcsinálást elkerülhetlenné tették, kezdenek már gyümölcsözni, és gyümölcsözni fognak évről-évro mindjobban, nem csak az állam, hanem közvetve az egyes polgárok részére is. Szóval, ha hazánk viszonyain bármely irányban végig tekintünk, nincs ok a csüggedésre; de van alapos okunk arra a reményre, hogy azon áldozatok árán, melyeket az állampolgárok meghoztak és még folyvást hoznak ; hogy azon erőfeszítés által, melyet magas czélokért kicsinynek és nagynak a legkülönbözőbb téreken teljesitni kell: sikerülend nemzetünk jövőjét biztos alapokra fektetni, és egy boldog Magyarországot teremteni, javára utódainknak, a kikért munkálkodunk, dicsőségére a jelen nemzedéknek, mely a múltak mulasztásainak helyrehozásán fáradozik. Midőn e reményemnek, mely bennem több, mint remény, mert meggyőződés, midőn ennek kifejezést adtam önök előtt, t. választóim, kérem, fogadják ismételve legmélyebb köszönetéin és hálám kijelentését eddigi kegyességükért, melylyel irántam viseltettek, és tartsanak meg önök továbbra is bi- zodalmukban, melynek hatalma erőt ad az erőtlennek, czélt a kételkedőnek, ösztönt a habozónak. Ez a czél a közbizodalom által a közügyek terén való munkálkodásra elhívott emberre nézve nem állhat egyébben, mint munkálni a jót legigazabb belátása, meggyőződése és tehetsége szerint; és az az ösztön nem sugalmazhat egyebet, mint hogy keresse a legszebb jutalmat, a mit a nyilvánosság embere várhat: a polgártársainak szeretetében és becsülésében való részesülést. Papválasztás Bikfalván.*) a kik esperes ur felhívására helyöket el is foglalták az asztalnál. Es most a kiegészített választató bizottság működését megkezdvén, az elnöklő esperes előterjesztette a három kijelölt nevét, és előmutatott egy hivatalos levelet, a melyet a megelőző napon kapott, és a melyben egyik kijelölt t. Zaj- zon Farkas ur a jelöltségről családi körülményei miatt lemond. Ennek tudomásul vétele után felhívta a gyülekezet tagjait, hogy nlncsen-e valakinek törvény szerint elfogadható kifogása a megmaradott más két jelölt ellen? S midőn senki sem emelt egyik ellen is kifogást: ekkor fölszólította az összeirt 258 választásra jogosultakat, hogy kivonulván a templomból, az itt 3 napig közhelyen kifüggesztve állott összeirási névjegyzékből rendre beszó- littatva, járuljanak egyenként a választó bizottság asztalához, és kiki szóval jelentse be, hogy melyik jelöltre kívánja adni szavazatát ? Ekkor felállott helybeli körjegyző t. Simon Sámuel ur és azt mondá: „Nem szükséges innen ki- mennünk és azután egyenként bejőve szavaznunk ; mert ez a gyülekezet egyhangúlag tudja kifejezni, hogy kit óhajt és választ papjául.“ Erre egyszerre a pompás és tágas imaház falait és kárpitját meg- rázkódtatólag dördült el e felkiáltás: „Éljen Vén Mihály!“ Ennek többszöri ismétlése után sikerülvén végre az elnöknek a csend helyreállítása, a bizottság határozatául azt jelentette ki, hogy a szavazást mégis végre kell hajtani. De a nép megint Vén Mihályt éljenezte. Most az egyhangú ismételt kívánatra egy óranegyedet tűzött ki a bizottság a végett, hogy ha ezen idő lejárta alatt senki sem jelenti, miszerint a más jelöltre akar szavazni: akkor elfogadják az egyhangú felkiáltással való választást. Ezen kiszabott határidő is ellennyilatkozat nélkül lefolyván, a bizottság végre Vén Mihályt a bikfalvi egyház egyhangú felkiáltással megválasztott papjának jelentette ki. S ezzel esperes ur a szép egyetértésért méltó dicsérettel halmozván el ezen egyházközséget, áldást kívánt az egy- ! házra, uj papjára, s a választást berekesztette. Ily örvendetes egyetértéssel folyt le a bikfalvi papválasztás, melynek látása örömkönnyeket csillogtatott e sorok írójának szemeiben is. Bizony példányul vehetik más egyházak is a szépen virágzó bikfalvi egyháznak ezen eléggé nem magasztalható eljárását hasonló alkalmak előfordulásakor. Mert sok pap- választásnál a pártok torzsalkodása, a viszály hosz- szas időre káros következményeket szokotc maga után hagyni. A közöröm a templomból való kijövetel után abban nyilvánult, hogy az egyház egyik buzgó hive, Páljános Zsi gmond né asszony által a templom hegyére rendelt uzoni barna zenészek lelkesítő zenéjével a szabad ég alatt az ifjúság tánezra kelt, s jó kedvvel fogyasztották az ugyanazon nő által oda vitetett italokat. Több házaknál valóságos lakomák tartattak a nap emlékére, mint pl. a tekintélyben álló s az egyház belnyugalmát eszélyes föllépése által megőrizett jegyző Simon Sámuelnél, a hói a választásra kiszállott bizottság tagjai, és özvegy papné t. Bong Istvánná úrnőnél, a hol az egyház elöljárói és az idegenek vendégeltet- tek meg. Természetesen együtt sem hiányzottak a szikrázó ötletekkel fűszerezett pohárköszöntések. Végkivánatunk az, hogy lelje föl ezen szép egyház uj papjában lelki vezérét és a béke apostolát, s virágozzék tovább is örökké! Veczei. — 1883. augusztus 23. A bikfalvi ev. ref. népes egyházközségnek a múlt év őszén elhalt lelkésze Bong Ijstván helyébe, a szabályszerüleg kitűzött pályázati határidő lefolyása után a jelentkezett pályázók közül a kijelölő bizottság három egyént, a kik az egyházi törvények által kiszabott minden kellékekkel bírtak, kijelölvén, sepsi-egyházmegyei esperes nt. Csiszár Gábor ur ezeknek mindnyájan az irt egyházban önismertető próba szónoklat tartására külön- külön vasárnapokat tűzött ki. Es miután azok egymásután ott meg is jelentek volna, a törvény által rendelt 8 nappal korábban kihirdettette, hogy a papválasztás aug. 23-dik napjára van kitűzve. Esperes ur e napon pontosan meg is jelent egyházmegyei gondnok tek. Ujjvárossy József és házassági törvényszéki ülnök s lisznyói pap t. D i é- nezs Antal urakkal. A törvényszabta módon ün- nepies harangoztatás által adott jelre az egyház hívei roppant számmal megjelenvén a templomban, ott esperes ur egy igen talpraesett alkalomszerű imát mondott, esedezvén Isten segélyéért, hogy az egyetértés lelke vezérelje ezen egyháznak buzgó, életét is ennek javára föláldozni kész lelkipásztora, valódi istenküldöttje ! Az áhitatos szép ima után a fenn nevezett választó bizottság helyet foglalt a templom közepén e czélra berendezett külön asztalnál, és ott a nt. esperes ur előre is felhívta a hívek egyetemét, hogy az egyházközség kebeléből is jelölnek ki két egyént a választató bizottság tagjaiul. Azonual közegyetértéssel felkiált attak mérnök t. Bőjthe Jó zsef és t. Pál István egyháztagok, *) A lapunk múlt számában közlőitek kiegészítéséül adjuk iiinir rendes levelezőnk következő sorait, melyek a mult számból már elkésve küldettek be. Szerk. VEGYES HÍREK. A sepsi-szentgyörgyi tanuló ifjúság folyó évi augusztus 25-én hangversenynyel összekötött táncz estélyt rendezett. Az egész kis mulatság gyermeki időtöltés volt. Öröm volt látni a kis ártatlan seregcsoportot, a mint most a hegedű-játékban, majd a szavalatban, — melyet egyik vagy másik társuk mutatott be a közönségnek — versenyeztek. Az öröm azonban úgy a szereplők, mint a szülők részéről akkor nyilvánult fokozottan, mikor felhangzott a zene s a kis ártatlan csoport tánezra perdült. A kis mulatság, mely a közs. iskola könyvtára részére 4 frt tiszta jövedelmet eredményezett, éjfél után ért véget ; akkor is nem az ifjúság, hanem a szülők óhajtására. A kik ezen estélyen jelen voltak, azon meggyőződéssel távoztak el, hogy legkedvesebb látvány s legszebb időtöltés egy ily mulató gyermekcsoport látása. A helybeli tanuló ifjúság által rendezett, hegedű duettel és szavalatokkal egybekötött tanezviga- lom összes bevétele volt 20 frt 30 kr, kiadás lü frt 30 kr, marad tiszta jövedelem 4 frt. Felülfizet- tok : tek. Bogdán Flórián ur 40 krt, Born Lajos ur 40 krt, Csutak János ur 1 frtot, Ehrenkranz Salamon ur 20 krt, Ivunnesz Lina к. а. 20 krt, Lehrer Jánosné úrasszony 50 krt, Mózes Jánosné urassz. 40 krt. Nagy István tanító ur G0 krt, Nagy Gyula ur 20 krt, Nagy Józsefné u. a. 40 krt, N. N. 1 frtot, Papp Béla ur 20 krt, X. X. 20 krt, Y. Y. 20 krt, Anonymus 10 krt. Fogadják a szives felülfizetők a rendező bizottság hálás köszönetét. Borszéket, nagy veszély fenyegette a múlt héten. A fenyvesekben egyszerre hat helyen tűzvész ütött lei, mely nagy rémülettel töltötte el a fürdő közönségét. A tett erélyes intézkedések következtében a
