Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-08-26 / 69. szám
— 275 — leges állományú tiszteket képezzen, nem fog kellőleg mindaddig megfelelhetni, mig lehetővé nem tétetik, hogy még a védköteles kort el nem ért serdülő növendékek vétessenek föl kiképzés végett. Ez akkor csak egy kimondott szó, csak egy jámbor óhajtás volt, melynek megvalósithatását egy tényleg fennállott törvény is akadályozta. És egy évvel azután, ma már, ez a jámbor óhajtás ténynyé vált. Minek köszönhetjük ezt a vívmányt ? Köszönhetjük annak a kitűnő 'tapintattá és nagy tevékenységű férfiúnak, ki jelenleg a honvédség ügyeit vezeti; aztán kormányunk eszélyes és bizalomkeltő politikájának, mely lépésről-lépésre tért tud hódítani jogos aspi- ráczióink számára; mely a meglevő törvényből fejti ki a következőt, a fennálló intézményből a még hiányzót, követve azt az elvet, hogy : peragit tran- quilla potestas stb. Köszönhetjük továbbá azon örvendetes jelenségnek, hogy a legmagasabb körök mindinkább meg vannak győződve a felől, hogy a magyar nemzet hatalmának, védképességének erősö- [ dése és természetszerű kifejtése egyjelentésü a monarchia és az uralkodó-ház hatalmának és biztonságának kérdésével. Legyen szabad továbbá még ugyancsak e kérdés kapcsában egy helyi érdekű kitérést tennem. Két évvel ezelőtt, midőn a székely közmüv. egyesület évi gyűlésének alkalmából itt a szomszéd Kézdi- Vásárhelyen egy fölolvasást tartottam : volt szerencsém fejtegetni, hogy nemzetünk jövőjének megalapítása és szilárdítása szükségessé és halaszthatlanná teszi, hogy müveit ifjúságunk minél számosabban lépjen a katonai pályára; és hogy e tekintetben a székelység e vidéke, melyen még a régi katonai tradicziók folyvást fönnállanak, melynek fiai kiváló testi és etkölcsi tulajdonokkal vannak fölruházva épen a hadi pálya tekintetéből, — hogy, mondom, épen a székelysógnek ezen vidéke van hivatva e téren elől járni ; de egyúttal az államnak is kötelessége erre módot és alkalmat szolgáltatnia, az által, hogy e vidéken katonai iskolát állítson, mintegy folytatásaképen a régi ilynemű intézetnek, mely igaz, hogy német volt, nem is szolgálta directe a nemzeti érdeket, de kétségtelenül sokat tett mégis a nép kultúrájának emelésére. Ugyanez eszmét nem rég a „Sz. Nemzet“ hasábjain is olvastam egy czikkben fejtegetve. Hát erre vonatkozólag most kettőt jegyzek meg. Először azt, hogy ilynemű magyar katonai nevelőintézetet addig, mig a Ludo- vika-akadémia valóságos katonai akadémiává nem növi ki magát, vidéken föllálitani nem lehet. Csak akkor válik ez lehetővé — a miről én meg vagyok győződve, hogy bekövetkezik, — ha a L. A. oly valóságos katonai akadémiává fejlődik ki, a melynek aztán előkészítő intézetei gyanánt szerteszét lesznek az országban oly alsóbb rendű iskolák, mint a milyenek a közös hadsereg akadémiái irányában a katonai alsó és felső reáliskolák. De hogy akkor egy ily alsóbb rendű katonai nevelőintézetnek első sorban itt, e vidéken, van helye : ez oly gondolat, melyet nem szabad elaludni hagyni, hanem folyvást hirdetni kell. A második, a mit megjegyezni kívánok az, hogy addig is, mig ez az óhaj megvalósul, a székelységnek törekedni kell fölhasználni a kínálkozó alkalmat arra, hogy fiai minél számosabbau jussanak be mind a közös hadsereg intézeteiben, mind a Ludovika-akadémián az állam által adományozott helyekre. Igyekezzenek e végett az ifjak, hogy a fölvételi vizsgához szükséges előtanulmányaikat minél kitünőbben végezzék ; mert ma már a katonai pálya a legjobb képzettségű és a legtehetségesebb növendékeket látja legszívesebben, s az ilyenek előtt biztos és fényes jövő nyílik akár a közös hadseregben, akár a honvédségnél. Ne higyjék el, hogy a magyar ifjú amott akadályokra találna előmenetelében stb. A szülők pedig legyenek meggyőződve, hogy nem csak magyar emberhez méltó- lag cselekesznek, s nem csak hazafias, hanem szülői kötelességüket is igen jól teljesitik, ha fiaik közül az arra valót katonai pályára neveltetik. g) A vallás- és közokt. miriszteriumtól egyetlen törvényjavaslat volt az, melj bennünket ez ülésszak alatt foglalkoztatott, s ez a középiskolákról és azok tanárainak képzéséről szóló törvényjavaslat. Tudják önök, t uraim, hogy e törvényjavaslat tárgyalása, a magyar parlament annalisaiban talán pá ratlan vitát idézett elő, páratlan mind hosszúságára, mind tartalmasvoltára, mind érdekességére. Es az ország közvéleménye, helyes tapintattal Ítélve meg a dolog fontosságát, nem panaszkodott időpazarlásról, nem hányta szemére az országgyűlésnek a sok beszédet. Pedig egyedül a képviselőházban négy héten keresztül folyt a vita ; nem is említve a bizottság tanácskozásait; nem említve a részletekbe beható azon nagy értekezleteket, melyek előzetesen a szabadelvű párt körében tartattak. Midőn már így is hosszasan vettem igénybe t. választóim szives figyelmét, becses türelmükkel való visszaélés lenne e bő tárgy taglalásába bocsátkoznom. Nem is teszem. Szorítkozom csupán annak megjegyzésére, hogy e törvényjavaslathoz nemzetiségi és felekezeti érdekeltség és féltékenység fűződött. A nemzetiségi féltékenység mesterségesen volt szítva, s forrásához és indokaihoz méltó visszautasításra lelt a ház minden pártjának részéről. Valóban, nincs is valami znéltatlanabb és képtelenebb dolog, nincs visszautasításra érdemesebb arrogantia, mint a magyar törvényhozást kárhoztatni, elnyomó szándékkal vádolni a miatt, mert az állam nyelvének kellő érvényt szerez, mert azt akarja, hogy a hivatalos nyelvet megtanulja mindenki, a ki az államban magasabb állásokat elfoglalni óhajt, általában a ki a müveit osztályok tagja vagy azokhoz kíván számíttatni. Ez mindenütt magától értendő dolog; még Romániában is tudni kell románul benszülöttnek és idegennek, ha boldogulni, ha emelkedni akar; csak nálunk legyen máskép? csak mi tegyünk kivételt? mi, a kik magasabb kultúrával dicsekedhetünk, mint keleti és déli szomszédaink, kiknek műveltségűnk, vallásunk egy a nyugoti nagy népekével ; kik ezer éves államnak vagyunk föntartói!? Nehezebb föladat volt a felekezeti aggályokat megnyugtatni, azért, mert ezek indokaitól a jóhiszeműséget s a hazafias érzést megtagadni nem lehetett; továbbá azért, mert azon aggodalmak különböző irányból, úgy a katholikusok, mint a protestánsok köreiből vették kiindulásukat, s kisebb-na- gyobb mérvben, enyhébben vagy élesebben pronun- cziálva mindenik párton képviselve voltak. Tudják önök, uraim, hogy ez aggodalmakat sikerült a tárgyalások folyamán eloszlatni ; az érzékenykedés tárgytalanná vált, a jogos kifogásokra tekintettel volt a párt a beadott módositásoknál. A törvény nem bántja se a kath. egyház — mint iskolafön- tartó testület — jogait, se a protestánsok tanügyi autonómiáját; csupán biztosítja az államhatalom ellenőrző jogát az iránt, hogy minden középiskola megfeleljen a maga föladatának, az oktatás és képzés czéljának. Mi protestánsok csak restelhetnők, ha az állami felügyeletnek a törvényben lefektetett ezen mértéke feszélyezne bennünket; mert akkor mintegy elismernők, hogy nem bízunk iskoláink versenyképességében és életrevalóságában. Pedig abban teljes joggal bizhatunk. Szerintem e törvény hatása abban fog mutatkozni, hogy nehány életképtelen gymnázium, s talán főleg prot. részről, meg fog szűnni; a mi nem is lesz baj, mert ha igaznak ismerem is el azt a mondást, hogy a legrosszabb iskola is jobb, mint a semmi: de mégis e mondat igazságát csakis a népiskolákra szorítom. Annyi bizonyos, hogy a népiskola, még ha a minőség alacsony színvonalán áll is, mégis hasznosabb, mint ha ugyanazon helyen épen nem volna iskola. De ugyanez nem áll a középiskolára nézve. Egy rossz gymnázium határozottan több kárt csinál, mintha azon a helyen nem is léteznék ; mert csak a tudomány érdekeinek árt, és helytelen útra terel, csekély utravalóval lát el oly növendékeket, és igy csak az oly elégületlen és félmüveit emberek számát szaporítja, a kik különben pl. az iparos pályán igen hasznos polgáraivá lettek volna a hazának, és megelégedésben folytatták volna életöket. (Vége következik.) Papválasztás. Bikfalva, 1883. augusztus 24. Tisztelt szerkesztő ur ! Értesíteni kívánom, miszerint Bikfalva községben az ev. ref. egyház kebelében megürült papi állomás betöltése folyó év augusztus 23-án megtörtént. Megválasztatott, még pedig egyhangúlag Vén Mihály akadémita, jelenleg a nagy-enyedi kollégiumban működő köztanitó. Ugy-e csodálatos és meglepő eredmény azokra nézve., kik a bikfalvi viszonyokat ismerve, előre láthatták, hogy itt más, mint Sepsi-Szentgyörgyön a felső leányiskolánál tanító Zajzou Farkas ur, — meg nem választható ! ? Valóban, Zajzon Farkas ur személyében egyház- községünk tultöbbsége teljesen megbízott, és azon nézetből indulva ki, hogy a mai társadalmi felfogás és általános miveltségi előhaladás korában, nem annyira a dogmát ékes nyelven hirdető orátorokra, mint inkább a társadalmi miveltség terjesztőjére van szükség, a népnevelés és tanitás mesterét, erkölcstanárát szereti a nép papjában látni: egyház- községünk jobbjainak ily irányú felvilágosítása után az egész egyházközség csaknem kivétel nélkül örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy leendő papjában ezen előrehaladásnak indult község, társadalmi életében is vezetőjét megtalálandja. De számításunk csalt ; mert a mi társadalmi életünk vezetőjének szánt Z. F. ur többszöri lemondás és ismételt újra fellépés után az utolsó órában, t. i. augusztus 22-én véglegesen visszalépett, bártöbbsége minden körülmények között biztosítva volt és a körébe csoportosult értelmiséget a hozzá kötött szép remény még mindig össze tudta tartani. Ezek után az esperes hivatalos válaszában maga sem fogadván el azon ajánlatot, hogy a már 23-ára kitűzött választás elnapoltassék és uj pályázat hir- dettessók : a választás reggele már két pártot talált a választó helyiségben. Azonban a Zajzon Farkast jelölők, nehogy visszavonulásuk által a kedélyeket elkeserítsék és a megválasztandó papra is rósz hatást gyakoroljon az, ha csak a melléje sorakozó 20—30 választó szavazatát kapná: a választók tultöbbsége Simon Samu vezetése alatt szintén megjelent a templomban és itt ünnepélyesen kijelentette, hogy a Vén Mihály egyhangú megválasztatásába belenyugszik, és az adott viszonyok között egy uj pályázat megnyitását elejti. így Ion, hogy Bikfalván az előre megálapodott közkívánatom ellenére győzött Vén Mihály, kinek személye és tehetsége iránti remény ha teljesülni fog — mit hiszünk is — uj választottjában is felleli azt, a mit keresett Egy Zajzon-párti. A Székely Nemzeti Múzeumból. Oláh telepítések a Székelyföldön. (Folytatás.) VII. Mü Demien Kelemen Szentkatolnai nobilis, és Cziki Tamás primipilus inartonfalvi Kezdi Székiek és ide aláb megli irt dologhban bírált szeméiiek. Daraus pro memoria per praesentes, quod in hoc Anno praesenti 1690, die vigesima Mensis February Midőn volnánk Kézdi szóit ben Kezdi Vásárhelyt nemzetes Barabás Georgj uram házánál jelen lévén mi előttünk egy felől ugyan megh irt Barabás Georgj uram, ab altera verő egy Molduai Itekeczej Péter nevű oláh, kys annak előtte megh irt Barabás Georgj uram földia lakot, akarván asért magának job securitast venni, maga sabad jo akaratia szerént adá és Ivötelezé eörökös jobbágjságra magát és Feleségit Uricat két ágon levő posteritasit megh irt Barabás Georgjnek, és posteritasinak ob- ligalván mi előttünk magát juramentomának depo- sitioiával is, melj ellen ha casu со impingalna is, vigori contractus akárhol s akarmi helleken hoza múlhasson és mulathasson megh irt Barabás Georgj ur, és posteritasi. Melj dologh mi előttünk igj menvőn végbe, raiis pro futuro tostimonio ezen peczet alat költ levelen- kot fide nostra mediante attuk. Datum et actum Anno die locoque supra notatis. Iidem qui supra. Demen Kelemen nobilis de Szent Katolna, m. ppria. VIII. Mi Imrék Deák Kászon széknek vice király bi- ráia nobilis, Peter István Deák Kászonszéki Jakab- falvi primipilus ez ide alább megh irt dologban bírált személyek adgyuk emlékezetül mindeneknek, az kiknek illik ez levelünk által, quod in hoc anno 1690. Die 8. August! midőn volnánk Kézdi-szókben Iíézdi-Vásárhelt Nemzetes Albisi Barabás Georgy ur házánál íelen lévén mi elótünk személyek szerént egy felől Nemzetes Barabás György uram ab altera Havasalföldi oláh Todor és Csilján György, kik is magok szabad io akaratyok szeréut minket megbírálván, kezek beadásával erős hütet megh esküvén obligalak magakot iobágyul fen megh irt Nemzetes Barabás György urnák és posteritá- sának iure perpetuo úgy hogy emigh ezen az földön laknak, ő kglmén küvül jobagyképen mást ő kglmén kúvul ne szolgálhassanak, s nem is szolgálnak és ha casu quo ezen erdélyi birodalomban redeálnának vigore praesentium ö kegyelme nem- zetes Barabás György uram és posteritasa Imza nyúlhasson és nyulhathasson akarmely helyeken és udoben. Mely dolog mi előttünk igy menvén véghbe ezen dolognak nagyob bizonyságául attunk magunk kezünk írása alat költ pecsetes levelünkét fide nostra mediante. Actum Anno Die locoque supranotatis. Iidem qui supia. Imre Deák mp. Peter István Deák, m. p. VEGYES HÍREK. Értesítés. A helybeli polgári fiúiskolában az 1883 —84-ik tanévi beiratások folyó évi szeptember 3-án kezdetnek meg s tartanak 6 -áig, az igazgatósági irodában, délelőtt 8 —12 óráig. Szeptember hó 6-án lesz a tanév ünnepélyes megnyitása. Az 1-ső osztályba olyan növeudékek vétetnek fel, kik legalább is 9 évesek s iskolai bizonyítványt mutatnak fel arról, hogy 4 elemi osztályt jó sikerrel végeztek ; különben felvételi vizsgát kell tenniök. A polgári iskola bármely osztályába bevehető minden oly tanuló, ki koránál fogva az általa kijelölt osztályba beillik és az azon osztályban megkivántató előkószültségről vizsgálat utján bizonyságot tesz. A felvételi vizsgálat díjmentes. Tandíj egész évre 4 fit 50 kr, mely a beiratáskor azonnal fizetendő. Szegénysorai! tanulók, hatóságilag igazolt szegénységi bizonyítvány alapján, a tanclij-fizetós alól egészen vagy részben föl mentetnek. Szegény tanulók tankönyvekkel is sc- gélyeztetnek. Minthogy a tanév megnyitásával egyidejűleg a tankönyv-segélyezések is megtörténnek : félhivatnak a t. szülők, hogy a beiratkozásra kitűzött időt pontosan tartsák meg, mivel a később jelentkező tanulók segélyre igényt nem tarthatnak. Önként vállalkozóknak franczia nyelv is fog taníttatni. — Sepsi-Szentgyörgyön, 1883. augusztus 24. Az igazgatóság.
