Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-08-26 / 69. szám
69. szám. Sepsi-Szentgyorg}7, 1888. Vasárnap, augusztus 26.__________XIII. évfolyam. X-------------— S zerkesztőségi iroda t Sepsi-Szentgyörgyön \ Demeter-féle ház, hová } ‘ a lap szellemi részét illető ) < közlemények küldendők. ; Kiadó hivatal: I 91cd^-k j KÖNYVNYOMDÁJA, / hová a hirdetések és j előfizetési pénzek s I bérmentesen intézendők. < : A hirdetmények és nyiltte- l \ rek dija előre fizetendő. \ %----------------------------Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — ki-. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Politikai szemle. A h orvát kérdés bonyolódik. Minisztereink, Tisza Kálmán, Szapáry Gyula pénzügyminiszter, Bedekovich Kálmán horvát miniszter s gr. Pejacsevich László horvát bán, ki a horvát nemzeti párt álláspontjához csatlakozott, kedd óta Bécsben tartózkodnak s tanácskoznak, — s az ügy még ma sincs eldöntve. A tanácskozásokon a közös miniszterek, Kálnokv Gusztáv gróf külügy-, Bylandt-Rheidt gróf hadügy- s Kállay Béni pénzügyminiszterek is részt vesznek, a mi furcsa világot vet az ügyre. Mit keresnek azok egy Magyarország bel- iigyét képező miniszteri kouferenczián ? ügy tetszik, mintha a horvát csőcselék őrjöngését nem Zágrábból kommandirozták volna, hanem — mint harminczöt évvel ezelőtt — Bécsből sugalmazták. Maga a magyar kormány félhivatalos lapja, a „Nemzet“ kelti föl e feltevést, midőn azt mondja, miszerint mindenesetre föltehető, hogy a magyar miniszterelnök elhatározásait a horvát zavargásokkal szemben, ez alkalommal közös és osztrák kollegáival is közölni fogja. Az ügy ugyan — teszi hozzá — kizárólag magyar kompeteucziába esik, és kizárólag azon belül lesz elintézendő ; de elég fontos arra, hogy a magyar kormány felfogásáról az osztrák és nevezetesen a közös miniszterek is teljesen tájékoztassanak. S e közben kalandosnál kalandosabb hírek szállonga- nak. Beszélnek a magyar kormány vagy Taaffe bukásáról s a horvát zavargásokban a szomorú emlékű kamarilla ujabbi szárnypróbálgatását látják. Annyi bizonyos, hogy ami a nagy közönség előtt folyik, abból a legkalandosabb föltevések is tápot meríthetnek. Tény az, hogy a miniszteri tanácskozások még nem vezettek eredményre, holott Szapáry Gyula pénzügyminiszter teljes elégtételt kíván a rendeletére kifüggesztett czimerek leszakgatásáért, s tár- czáját kötötte a kérdés kielégítő megoldásához. S mint egy bécsi sürgöny mondja, Tisza nagy erélylyel lépett föl a horvát aspirácziók ellen s e magatartása, ha támogatást nem is, nyílt ellenzést — vagy megfordítva ; ha nyilt ellenzést nem is, de támogatást sem talált. E közben Horvátországból újabb zavargások hire érkezik. Uj-Gradiskán a közös (vagy helyesebben: magyar birodalmi) czimereket s a magyar lobogót letépték. Zenggben a leszedett czimereket a tengerbe dobták; Zagorjában, Zlatán helyiségben az út kavicsolása miatt paraszt-zavargás támadt ; Károly városban is nyugtalankodnak. Gr. Pejacsevich horvát bán rendeletére a magyar lobogó Uj-Gradiskán ismét kit űzetett ; az odaküldött 96. gyalogezredbeli század katonai tisztelgések mellett helyezte vissza a há- romszinü zászlót. A zágrábi zavargások alatt súlyosan megsérült Stiplosek asztalos sebeiben meghalt. Temetése szerdán volt. Roppant tömeg kisérte a megkoszorúzott négy lovas halotti kocsit. A koporsó egészen el volt borítva virágokkal, A rend azonban nem zavartatott meg. Mig nálunk a horvátok zavarognak, Ausz triának az irredenta ad gondot. Triesztben ismét életjelt adott magáról s az eddigieknél merészebben és erőszakosabban lépett föl. Okot különben Trieszt osztrák lakosai adtak rá. A király születésnapja előestéjén, midőn a katonai zenekar ünnepélyes takarodóval járta be a nagyobb utczákat, a „piazza Lipsia“-n egy petárda robbant föl. Ezen a trieszti osztrákok annyira “felbőszültek, hogy az olaszok torna- csarnokát megrohanták s összerombolták. Másnap estefelé egy mintegy 50 suhanczból álló s botokkal, bunkókkal fölfegyverkezett csoport Brehmer Arthurt, a „Triester Tagblatt“ egyik munkatársát, megtámadta s egy fejére mért ütéssel földre terítette s ott tovább ütlegeltek. A súlyos sebektől elborított Brehmert a kórházba szállították. A támadók ekkor a „Triester Tagblatt“ szerkesztősége elé vonultak s be akartak törni, a rendőrség azonban szétkergette őket. Háborús hírek keringenek ismét. Az egész európai sajtó erről beszél s minden azt mutatja, hogy nagy dolgok vannak készülőben. Bizonyos, hogy a gyakori uralkodó-találkozások nem igen bizonyítanak a béke szilárdsága mellett, sőt azt sejtetik, hogy nagyon közel állunk a háborúhoz. Uralkodónk s a német császár ischli találkozása után az oláh és szerb királyok látogatása Berlinben és Bécsben s a spanyol király tervbe vett németországi útja, másfelől Nikita montenegrói fejedelem tisztelgése a szultánnál egymásután rövid időközben —- sokkal gyanusabb, hogysem egyszerű udvariaskodásnak tekinthetnők. A római „Opi- nione“ egy berlini levele már meg is jósolja a háborút a legközelebbi jövőre. Németországot — mondja e lap — a revanche szomjas Francziaország és Oroszország egyaránt fenyegeti. Azok, a kik Németországot egyesitették, ismerik e veszélyt és nem akarnak előbb meghalni, mig az utónemzedéknek nagy és minden időkre hatalmas hazát nem biztosítottak. Ezért Ausztria-Magyarországot Oroszország hagyományaiba ütköző politikára szorítják, hogy az északi hatalom háborút provokáljon, mely az osztrák-magyar és német hadak gyors győzelme által Oroszország megalázásával végződnék s a győzőkre nézve letehető- vé tenné az időközben Francziaországot sakkban tartó hatalomnak segélyére sietni és Francziaországot is elnyomni. Az a Francziaországot sakkban tartó hatalom nyilván Olaszország, de a jelenségek azt mutatják, hogy a két szövetséges középeurópai hatalom Spanyolországot is be akarja vonni vagy már be is vonta a szövetségbe, s a legutóbbi fölkelés, melyben a spanyol kormány a franczia radikálisok kezét látja, meglehet, hogy e szövetség elleni sakkhuzása a francziáknak. Alig jelent meg az „Opinione“ szenzácziós közleménye, már is egy másik tekintélyes európai lap, Bismarck bizalmas közlönye, a „Norddeutsche Allgemeine Zeitung“ hoz egy czikket, mely a római hírlap által keltett nyugtalanság lecsillapítására legkevésbbé sem alkalmas. A német lap hevesen megtámadja a francziáA „Nemere" tárczája. Egy nevezetes magyar építész. (Schickedanz Altért). Budapest, augusztus 20. Egy fiatal épitészezel sétáltam a minap végig a Sugárúton, Európának e legszebb utczáján, mely noha olyan fiatal, hogy valamennyi foga még ki sem nőtt, már is olyan szép, hogy a külföldi vendégek nyitott szájjal bámulják a szebbnél szebb palotákat, díszesebbnél díszesebb villákat és stylszerü nyári lakokat, melyek e súgár-egyenes utczát díszítik. • l'iatal építész barátom sok mindent beszélt nekem az építészetről, erről a művészetről, melyet a megfagyott zenének szoktak nevezni. Elmondta többek között, hogjr ) év előtt oly hanyatlás volt az építészetben, hogy sem üzleti, sem művészi szempontból nem igen különböztették meg egymástól az architektet a — kőmives mestertől.-Megvallom, hogy nem igen hallgattam fiatal barátom csevegését, hanem annál jobban belemélyedtem a pompás uj villák nézésébe ; mert, noha állandóan a fővárosban lakom, csak két hétig ne legyek a Sugárúton, mindjárt akad egy-egy uj palota vagy villa, ami oly hirtelen épült fel, mintha csak a földből nőtt volna ki. — Vájjon ki tervezte ezt a pompás ornamentu- mot ? — kérdém, egy mór ízlésű villára mutatva. ■— Schickedanz Albert! — mondá fiatal barátom és tovább csevegett. Nekem egy gót ízlésű palota ragadta meg figyelmemet. — Hát e palota díszítése kitől ered? — Schickedanz-től ! — volt ismét a válasz. — Hát azt a tornyos kis lakot . . .? — Schickedanz ! — Schickedanz, Schickedanz, és örökké csak Schickedanz ! Hát annyira keresett ember az a Schickedanz ? — kérdém csodálkozva. — Lássa uram, mennyire nem tudjuk mi méltányolni a mi jeleseinket. Ön nem tudja : ki az a Schickedanz!? Menjen ki külföldre, ott majd megmondják önnek, hogy az egy nevezetes magyar építész, a ki . . . Kezdett érdekelni építész barátom előadása, s kértem, hogy ismertessen meg e kitűnő épitész- szel. Azt hiszem, hogy a nagy közönséget is érdekelni fogja, ki az a kitűnő művész, kinek építészeti és díszítési iparunk oly sokat köszönhet ; és ebben a meggyőződésben leirom, hogy mit tudtam én meg e sokoldalú építészről. Schickedanzot Késmárkon nevelték szülei, leik gazdálkodók voltak és a 48 iki szabadságharezban is tényleges részt vévén, fogságot is szenvedtek. Sch. Albert 15 év előtt mint technikus jött Budapestre. Yblnek, e nagyhírű építésznek vagy 10 évig volt segédje és különösen az Opera díszítési tervezeténél volt jelentékeny része. Mint 24 éves fiatal ember a Batthyány-siremlékre kiirt pályázaton a bel- és külföld legjelesebb építészeivel szemben ő nyerte el a pályadijat, tervezete költői és szép felfogásánál fogva. Es kivitelre is az ő tervezete fogadtatott el. A fiatul művészt azonban annyira elkeserítette az építési vállalkozó, ki nem tudta megoldani a feladatot, hogy csaknem kedélybeteg lett. Később részt vett Sch. a Deák mauzóleum nemzetközi pályázatán. Az ő terve nagy feltűnést keltett a szakkörökben és a jury ülésén nyilvános jegyzőkönyvi elismerést nyert. 1877-ben elvált Yrbl-től. Művészi természeténél és irányánál fogva elhatározta, hogy az iparművészeti és díszítési tanulmányokra adja magát és alapos képzettsége s raű- izlése folytán nem sokára annyira vitte, hogy kineveztetett az iparművészeti muzeum titkárává. Ez állásában bő alkalma nyílott tanulmányait, az iparművészet legkülönbözőbb szakmáiban folytatni és kiegészíteni. Leginkább a régi magyar műiparral foglalkozott és e téren működésének teremtő és buzdító hatása volt, A királyi pár ezüstlakodalma alkalmával a főváros őt bízta meg a diszfelirat szöveg'apjainalc művészeti díszítésével. Schickedanz e czélból a Cor- vin-codexek díszítési nyomán indult és a magyar ornamentika fénykorát vette mintául. Ily okmányokat többet készített, melyek nagy feltűnést keltettek. Az okmány-díszítés és miniature-festószet terén elismert tekintély lett és mint ilyen, legutóbb az orsz. kiállítás központi bizottsága által a kiállítás egyik diszokmányának tervezésével is megbizatott. Sokoldalúságáról tesz bizonyságot az is, hogy ő tervezte a nemzeti muzeum lépcsőházában elhe ■ lyezett díszítés üvegfestésű ablakok kartonjait ; készített diszbutorokhoz és szobaberendezósekhez rajzokat és majolika tárgyak mintáit, kovácsolt vas- műipar-mintákat és tömérdek sok egyéb plasztikus, festészeti és architektonikus munkát. A Deák-szobor nemzetközi pályázatán Huszárral együtt vett részt, a mennyiben az architektonikus munkában tényleg közreműködött ; az I. pílyadijt nyert szobrával és a talapzat elkészítésével csakugyan ő bízatott meg.
