Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-08-23 / 68. szám
68. szám. <?ч \ Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyorgyön < Demeter-tele ház, hová i a lap szellemi részét illető í <j közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cBet-noíei n ЭТСсиПг \ / . ; KÖNYVNYOMDÁJA, <; hová a hirdetések és \ \ előfizetési pénzek < bérmenteson intézendők. ; A hirdetmények és nyiltte- ' { rek dija előre fizetendő. \-----------------—eK X IIГ. évfolyam. j Megjelenik ezen lap lieten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. I Előfizetési ér- helyben házhoz hordva, ' vagy vidékre postán küldve- Egész évre 6 frt — 1er. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért G kr. : Bélyeg-dijért külön 30 kr. I Nyíl ttér sora 15 kr. %------------------------------X P olitikai szemle. Л zágrábi magyarellenes tüntetéseknek megvolt az a hasznuk, hogy a visszahatást az egész magyar nemzetben fölkeltették a horvátok mind kihivóbb magatartása ellen, s remélhető, hogy a magyar czi- mernek az uícza porában lett meghurczoltatása az ulolsó szálait is összetépte annak a politikának, melyet kormányaink tizenöt év óta követtek s mely nem volt más, mint a folyton követelőbbé váló horvát aspirácziók legyezge- tése. Ezt annál inkább remélhetjük, mert a kormány a hivatalos lapban szombaton kinyilatkoztatta, hogy : „A Zágráb városában a legutóbbi zavargások alkalmával erőszakosan eltávolított horvát-magyar feliratú, állami czimerek a legközelebbi napokban ismét ki fognak tétetni.“ S ez végleges szakítást jelent a horvát nemzeti párttal, melynek kiválóbb tagjai a következő nyilatkozatot tették közzé : Azok a sajnálatos események, melyeknek Zágráb az utóbbi napokban színhelye volt, egyfelől bizonyítékát képezik a helyzet komolyságának, másfelől azonban kiszámít katlan komoly következményeket vonhatnak maguk után. Ezekre voló tekintettel, nem vonhatja ki magát az állásfoglalás kötelezettsége alól az a párt sem. a mely hazafiassága és politikai programmjával összhangban, hazánk törvényes viszonyainak álláspontját foglalja el, a mely ez alapon biztosan reméli és óhajtja, hogy hazafias kötelességeit teljesíthesse, de azt is követeli, hogy vele szemben teljesittessenek azok a kötelezettségek, a melyek a megkötött szerződésből származnak s ennek folytán soha sem tűrheti, hogy az érvényben levő törvények akár felülről, akár alulról, akár a hatóságok, akár a tömegek által megsértessenek. Egyik fő- és kardinális alapelve pedig a létező törvényeknek az, hogy a horvát-szlavon-dalmát királyságban hivatalos nyelv a horvát nyelv. Ebben látja a nemzet egyetlen, de egyúttal legerősebb biztositékát is nemzetiségének. Ez okból az országgyűlési nemzeti pártnak Zágrábban jelenlevő tagjai határozottan el is ítélik az utóbbi napok kihágásait ; de épp oly határozottsággal kijelentik a nemzeti párt jelenlevő tagjai azt is, hogy a zágrábi királyi pénz ügyi hatóság eljárása, a mely a fentebb érintet utczai jelenetekre az okot szolgáltatta, a törvényt nek a hivatalos nyelvre vonatkozó félreraagyaráz- liatlan értelmével ellentétben állott, A párt jelen levő tagjai ez alkalommal kijelentik azt is, hogy hazafiui érzelmeik és képviselői kötelességeikkel nem hozhatnák összhangzatba, hogy oly kormányt támogassanak, a mely elrendelné, vagy segédkezet nyújtana ahhoz, hogy hasonló esetek ismétlődjenek, hogy ily törvényellenes köriratokkal ellátott czimerek a középületeken újra kifüggesz- tessenek, vagy a törvény ellenére oly hivatalos pecsétek használtassanak, általában oly valami köyet- tessék el e királyság területén, a mi a kiegyezési törvények szellemét és határozatait nyilvánvalóig, sérti. A jelenlevő képviselők egyúttal elhatározták azt is, hogy e nyilatkozatukat a bán ő excellenci- ájának tudomására juttatják és ama biztos reményüknek adnak előtte kifejezést, hogy a törvények és magas állása által rendelkezésére bocsátott minden eszközzel oda fog hatni, hogy jövőben a kiegyezési törvények úgy a fenforgó kérdésre, mint egyéb ügyekre nézve is tisztán és sértetlenül megtartassanak. Zágráb, 1883. augusztus 17. Vukotinovics Lajos, Kresücs M., Mihalocics K., Hatz W.} b. Zegovie L., dr. Sram L., dr. Andrievics S., Poh A., Miskatovics J. A két nyilatkozatból kitetszik, hogy a válság kikerülhetlen. A horvát kormányzatban gyökeres változásnak kell bekövetkeznie ; az a párt, mely egy évtizeden át vezette Horvátország ügyeit, többé nem alkalmas arra, vagy különben к i kerül hetlen a konfliktus. S hasztalan ringatják magukat a horvátok abban a reményben, hogy a konfliktus az ő hasznukra fog válni. Amint egyszer bekövetkezik az az idő, midőn a 68-iki szerződés széttépetik, — azonnal beáll az a pillanat is, melyben felélednek régi jogaink a drávántifli meg}ékre s egy uj szerződésnél nem fogunk azon hibába esni, hogy Szlavóniát Szerém, Pozsega s Verőcze megyékkel zavarjuk - össze s Horvátországot a Száván innen keressük. Az osztrák- magyar és német szövetségről a félhivatalos „Nemzet“ is nyilatkozik s megerősíti a berlini „Prov. Corr.“ erre vonatkozó nyilatkozatát. „Az utóbbi napokban — mondja a Nemzet — igen különböző hi- rek keringtek az osztrák-magyar monarchia és Németország viszonya felől. Különösen london lapokban merültek fel kombinácziók, melyekben az volt az alapgondolat, mintha a két nagy állam szövetsége egész a legutóbbi időkig kétséges volt volna. Londoni lapok ugyanis azt a hirt hozván, hogy Németország * beleegyezett Boszniának Ausztria Magyarország által való annektálásába, hozzátették, hogy monarchiánk intéző elemei az annexió tervének Németország részéről való támogatását azon biztosítás fejében nyerték meg, hogy Ausztria- Magyarország hű marad a német szövetséghez, s hogy mi eredménye sem marad az orosz- franczia szövetség érdekében Griers által Becsben színre hozott, cselszövényeknek, melyekkel azóta gyönge újraélesztési kísérleteket tettek. Már volt alkalmunk reá utalni, hogy ez az egész kombináczió alaptalan s fölemlítettük a berlini Prov. Corr. nyilatkozatát, mely egész kategorikusan kijelentette, hogv újabban köztünk és Németország közt semmiféle specziális egyezség nem létesült, de ilyenre semmi szükség nem is volt. Mint Bécsből értesülünk, a berlini Prov. Corr. ez utóbbi nyilatkozata a valónak és á helyzetnek annyival inkább megfelel, mert a leghitelesebb helyről vett, minden kétséget kizáró infonnácziónk szerint Németország és az osztrák-magyar monarchia kormányai közt fennállt szövetség már a múlt év végén további hat évre ismét meghosszab- bittatott. Értesítésünk nem említi, hogy e szövetségben szerepel-e mint harmadik, Olaszország, de akik a múlt év végének publicistikai és diplomácziai eseményeire visszaemlékeznek, velünk együtt aligha azon véleményben nem lesznek, hogy ama békepolitika, melynek alapját az érintett szövetség képezi, Olaszországra, mint a két szövetséges nagyhatalom intencióit mindenben előmozdító harmadik tényezőre, szintén számíthat.“ A magyar-osztrák monarchia és Németország közti szövetség ez újabb hangsúlyozása a fél- hivatalos lapok részéről annál feltűnőbb, mert ezzel egyidejűleg hire jő, hozy Beck tábori.ári A „Nemere“ tárczája. TeznetőToen. Akáczvirág hervad, lombja is lesárgul, Lefújja a szellő az elszáradt ágrúl ; Zizzenés sem hullik, olyan lassan hullnak Puszta jelvényéről a néma sírdombnak. Leáldozó napnak aranyos sugara Búcsú csókját hinti az elhagyott tájra. Puszta a temető, de egész világom Örömét, bánatát csak benne találom. Egyedül vagyok itt. Imádkozom buzgón, Térdre borulva a virágos sírhanton; 0 hozzá könyörgök, nem pedig ő érte : Hisz’ ő úgy is angyal Isten szép egébe’. S a mig imádkozom, bánatom felejtem; Gyönyörrel telik meg múltba tévedt lelkem: Mintha ismét látnám keblemre borulni S nefelejcs-szemével arezomba mosolygni. A hangját is hallom, azt a bűvös hangot, Édes szerelemről, menyországról suttog; Selyem lágy hajával elborít egészen ... — Csalfa tünde-képek ! meddig űztök engem? Hiszen csak sírdombja, amit úgy ölelek ; Selyem lágy haja: a rám hulló levelek, S az a hűvös hang is. mely úgy cseng fülembe : Az őszi szellőnek gúnyos süvöltése ! Marosvidéki F íi r (l ő i éle t. I. Súgás fürdő, agusztus hó 20. Nem hiába van kiírva a fürdő völgyének torkolatánál, hogy: éljen az „Egyetértés!“ mert a mi kevesen vagyunk, valóban szivvel s lélekkel teljesen egyetértünk ; s ezen szép egyetértéssel Nagy- Boldogasszony napján (múlt szerdán) kirándulást tettünk az árkosi szélen levő pusztára, s ott a hűvös patak partján a ligetben szép madárdal mellett a zene hangjainál tánezra kerekedtünk, — tánczol- tunk, karikáztunk, labdáztunk s a mi innen bátran elmaradhatott volna : az öregebbek kedvéért kártyáztunk estefeléig, mikot aztán ozsonna után láttunk, s ha nem is ettünk vadalmával savanyított specziális tokányt, de ettünk szénen sült gombát túró- és szalonaszeletekkel megtöltve, meg jó nyárson sült pecsenyét ; szóval igen jól mulattunk, a mit szeretetreméltó „fürdőbiztosunk“ és a háziasz- szonyi szerepet vivő kedves, jó asszonyunk Kovács Albertné urhölgynek köszönhettünk. Folyt a jókedv és a jó bor egész „szürkületig“, akkor a résztvevők egy része Sepsi-Szentgyörgyre s más része a sugási fürdőre „haza“ mentünk. A bálról annyit irhatok, hogy az egy ilyen kis körben uralkodható legnagyobb kedélyességgel folyt le ; a mivel sok van mondva, de még sincs elég. Különben a franczia négyest 10 pár táuczolta ; a tánezosnők között ott voltak Platskó Mari és Mili kisasszonyok Brassóból, Kovács Ilona, Nagy Marika, Lász Anna és Mariska kisasszonyok, Kovács Albertné és Sylvester Dénesné urhölgyek Sepsi Szent- Györgyről, Felszegi Lajosné urhö’gy Fogamból stb. — Ha tehát ezen kedves nap a résztvevők előtt olíelodhetotlcn lesz, úgy csakugyan hinnünk kell, hogy jól mulattunk. A sugási fürdővendégek névsora: Hayth Ferencz, Horváth Ferencz és családja, Biró Béla és neje, Molnár Samu és neje, Barabás József és családja, özvegy Imreh Domokosné, özv. Osztermann Yd- raosné, Gál Tamás, Kosztyán Győző, Elczner Sándor, Yáncsáné, Puskásáé, Simon Ferencz és családja Sepsi-Szentgyörgyről, Elczner Lajosné Sz. Ajtáról, id. Opra Miklósné, ifj. Opra Miklósné S.-Szentivan, özv. Törökné Bikfalvárói, ifj.‘ Tóth Jánosné Űzőn, Pál Dénesné Bolön, id. Kőműves Sándorné Uzou, Nikutz János és Bokor György Bikfalváról. Jó borról és lehető kényelemről a legszívesebben szolgál „Elczner bácsi“, a fürdő fáradhatatlan bérlője; újabb és újabb időtöltésről pedig páratlan leleményességü fürdőorvosunk, fürdőbiztosuuk és patikáriusimk gondoskodik, mely tiszti állomások itt mind egy kézben összpontosulnak és személyc- sitőjük neve : „R ó /, s i nén i.“ A király születése napján mi is ünnepélyt rendeztünk. Folyó augusztus hó 18 án délelőtt a fürdő vendégek erősebb fele „gombázás“ végett kriándulást tettünk a „hajtó“ borvizhez és ott titokban elhatároztuk, hogy az uralkodó születésnapjának előestéjét ünnepélyesen megüljük és, hogy a gyöngébb nemet meglepjük, egész csöndben egy szép erdei kivilágítást készítünk. Délután elmentünk rákászni és halászni és onnan haza jőve, levágtunk egy 8—9 méter magas fát, annak az ágait vissza nyes- tülc, behúztuk a séta térre, a hegyét tele kötöztük szál az gályákkal, a földbe beástuk, létrákra állva a kiálló ágakat tele aggattuk, megtömtük a fa alját mindenféle száraz törmelékkel és a siker biztos reményében vártuk az estét. — Azonban a helyett, hogy mi leptük volna meg a nőket, mi lettünk meglepetve általuk : a vendégházra kidugott
