Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-08-12 / 65. szám
65. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Vasárnap, augusztus 12. (v4 * Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön / Demeter-féle ház, hová \ a lap szellemi részét illető í közlemények küldendők. Kiadó hivatal: \ eBei-not'eUt Sficát'ff ( KÖNYVNYOMDÁJA, i hová a hirdetések és \ előfizetési pénzek } bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. XIII. évfolyam.-% Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : \ Egész évre 6 frt — kr. i Fél évre 3 frt — kr. \ Negyedévre 1 frt 50 kr. £ Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy \ annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. \-X Rablás a fővárosban. Magyarország fővárosában szerdán este a csőcselék egy álló óra hosszáig fékteleukedett; boltokat tört fel, öt üzletet teljesen kifosztott s rabolva rombolt, bútorokat zúzott össze s bort és más szeszes italt öntözött szét az utczákon. A szégyen pírja ég arczunkon, midőn e sorokat Írjuk, melyeknél meggyalázóbbakat legnagyobb ellenségünk sem Írhatott volna rólunk, s megdöbbenve kérdezzük, hogy mi lesz ennek a vége? Hát az antiszemitizmus már oly erős gyökeret vert volna, hogy a tulajdont sem tartja többé tiszteletben ? A múlt évi szégyenletes események, melyeknek színhelye Pozsony megye volt, megújulhatnak ismét s most már az ország fővárosában is ? ? A zsidók elleni tüntetések kezdeményezője ismét Pozsony volt, hol mindjárt a tiszaeszlári bünper bevégezte után megkezdődtek a kihágások. Ezek lecsillapultak, kedden este azonban Budapesten volt tüntetés a Fehér Hattyú szálioda előtt, hol az aznap érkezett Scharf József volt szállva fiával Móriczczal együtt. A rendőrök csakhamar szétkergették a tüntetőket, de oly brutális volt födépésük, hogy a ki ismeri Budapestet, mindenki várhatta a tüntetések fokozott mérvű megújulását. Szerdán este már nyolcz órakor kezdetét vette a csoportosulás a nemzeti színház sarkán s különösen a vele szemben lévő „Fehér Hattyú“ előtt. Itt-ott „Eijen Istóczy !“ „Éljen Verhovay !“ „Éljen Ónody !w kiáltások hangzottak. Egy negyedóra múlva a tömeg meglehetősen föiszaporodott haza siető munkásokkal és napszámosokkal és sűrűn elállotta a járdákat. Az izgalom fokozódott, midőn egyszerre a tömeg közül magasan kinyúló alak zsidóellenes beszédekkel izgatni kezdte a tömeget. — Pár perez múlva a földszinti és első emeleti ablakok csörömpölve hullottak le a kövezetre. Ami rendőr volt a környéken, lassaukint eltünede zett s a csőcselék ura lett a helyzetnek. A rendőrség még csak meg sem kísérletté a gyülekező tömeg szétoszlatását, a mi pedig szerfölött könnyű lett volna; 4—G lendőr bátran megvédeimezhette volna a környéket, mig a segély megérkezik. Az ablakok betörése után következett a vendéglő v'tolfc n e. к megrohanása. Féktelen üvöltésseJ^hffeftak be a helyiségekbe, hol ösz- szezuztak mindent, a mit találtak. A bort és sört az utczán öntötték el ; a nagy üvegtábláknak kövekkel rontottak neki ; a légszesz- csöveket ketté törték, a fákat kitépték, a lámpákat összerombolták Majd a szomszédos üzletekbe rohantak be. A „Fehér hattyú“-hoz legközelebb álló Kolin Adolf butorkereskedését teljesen tönkretették. Nem maradt abban egyetlen egy bútordarab épségben A bútordarabok recsegését, tördelését egészen a nemzeti kaszinóig lehetett hallani. Hoffmann Adolf ékszerkereskedő kirakata teljesen eltűnt. A kirakat ablakát széttörték, az arany és ezüst ékszereket a járdára szórták, sokat elhordták. A vad tömeg dúlva kapkodott az arany után. Midőn Thaisz Elek főkapitány megjelent, Hoffmann egy pár segédje kíséretében szigorú őrizet mellett sírva keresgélte szerteszét szórt drágaságait. Azután nekirontottak Pfeiffer Vilmos és Freund Vilmos rövidáru-kereskedésének s azt is teljesen feldúlták. Mikor már a rombolás tetőpontját érte el s a csőcseléknek csak magva maradt meg, akkor — s ez már kilencz óra után volt — vagy 10 rendőr érkezett meg a hatvani utcza felől egy polgári biztos vezetése alatt s kivont karddal ment a rombolók közé A rombolásnak azonnal vége lett fényes bizonyságul annak, hogy ennyi rendőri hatalom már kezdetben elég lett volna. Ez alkalommal két egyént fogtak el és nem többet s a tulajdonképeni rombolók közül aligha is sikerült többet kézrekeriteni. Pár perez múlva kényelmesen előléptetett a kaszárnya felől egy 20—25 főből álló lovascsapat s a „törvény nevében“ oszlatta szét a néző közönséget. Ezután, körülbelől öt perez múlva megérkezett két század katonaság s szuronyföltüzve foglalt állást a nemzeti színház előtt. Az utczákat a fegyveres erő azonnal elzárta s a bezárt téren a károsultak sírva szemlélték a rombolás megrendítő nyomait A szuronyok elől futó csőcselék most az útjába eső lámpáknak s ablakoknak esett s azokat verte be, majd minden dühének az Österreicher kávéházbau engedett féktelen szabad kifolyást. A kávéház vendégei között sokan segédkezet« nyújtottak a betörő bandának. A 3000 frt értékű ablakok, a drága tükrök, márványasztalok egy perez alatt romhalmazt képeztek. Egyetlen egy billiárd asztal maradt épen. A pénztár eltűnt. Az Oesterreicher kávéház lerombolása után tovább zúdult a tömeg. Ekkorra már megérkeztek a lovas és gyalog rendőrök s megkez • dődött a hajsza a kolomposokra De már hol volt .legnagyobb részük ? Már a Rottenbilder- utcza felé nyargaltak. Tíz óra felé már minden csendes volt a ke- repesi utón, mely telve volt üvegcserepekkel, ökölnyi kő- és tégladarabokkal. Gyalog és lovas rendőrök czirkáltak. A lámpákat ismét meggyujtották ; a szél ide-oda lengette a szabadon maradt lángokat. A Sip-utczától az Es- terházy-utezáig katonaság és rendőrök vontak kordont. Ezen a kordonon senki sem mehetett át. Az elfogottak jobbára iparos segédek és napszámosok, Összes számuk 34. Egyik, egy Jankovich Ferencz nevű 24 éves asztalos segéd a kerepesi-út 88. számú házának valamennyi földszinti ablakát beverte. Ullmer Frigyes nevű 42 éves törvényszéki kézbesítő a boltokat fosztogatta, selyemkendőket, inggom- bokat s más lopott tárgyakat talaltak nála. Fried ékszerész boltját Kvecsák József nevű A „Nemere“ tárczája. Fővárosi levél. Budapest, augusztus 8 (Scharf Móricz Budapesten. — A boulletinok. — Gradus ad Parnassura. Herostratesi dicsőség. — Bevert koponyák és ablaküvegek. — Ünnepély az ischiaiak javára. — Nápolyi éj. Szent István-napi ünnepély. — Léghajózás. — Semmi sem lehetetlen többé a nap alatt.) Scharf Móricz Budapesten van ! Ez a hét legfőbb eseménye. Igazi esemény, mely mint futő-tüz hozta izgalomba az egész fővárost, s már is okozója volt nehány rendőr-koponya és ablaküveg bevezetésének. A manó hitte volna, hogy ez az apró süvölvény, aki még jóformán át sem lépte a zsebkendő-korszakot, az egész ország, sőt az egész világ érdeklődésének központja lehet. * Minden lépéséről, minden szaváról, minden mozdulatáról tudósításokat hoznak a lapok, s nyilatkozatait följegyzik, mint a fejedelmek és nagy államférfiak súlyos jelentőségű enuncziáczióit. Leírják szemeinek bandzsal tekintetét és kabátjának barna koczkáit s boulletinokat állítanak ki étvágyáról és czipőinek suvikszolatlan állapotáról. íme, a gradus ad parnassum ! * Dolgozzál, munkálkodj szerényen, zajtalanul, er- nyedetlen szorgalommal ; hasa, alkoss, gyarapits, hogy a haza fényre derüljön: az ördög se fog veled törődni ; észre sem vesznek, ép úgy, mint a levegőt, melyet beszivunk. De tanulj mag kibékülni Herostrates dicsőségével, forgasd fel a társadalmi rendet, beszélj, irj hóbortokat farizeus-képpel, di csőitsd az „oh nép!“-et és uszitsd, mint a feldühödt vérebeket, gondolj merészet és gyalázatosat, tipord lábbal mindazt, a mit a társadalom, a korszellem szentnek, magasztosnak tanított, és osztályrészed lesz a — „dicsőség !“-XSzomorú dicsőség biz ez, de hát a rothadt almának mindegy, ha pocsolja is, csak a felszínen uszhassék. Hát bizony Scharf Móriczka is egy csomó más emberrel, akik még mindig hangadóknak tekintik magukat, mert nagy hangokat adnak magukból — szintén a felszínen úsznak, ami inkább annak a csomónak a szégyene, mint a Móricz fiúé, mert hiszen meg vagyon írva, hogy : „bove majore discit orare minor.“ * Es különben is vissza kezd már jönni ez a kis fiú is régi emberi formájába, a miből — hogy kik, kik nem, ennek megbirálása nem engem illet — ki- vetkőztették. De csak most veszem észre, hogy magam is milyen sok tért szenteltem az eszlári pör e hátul gombolóB hősének. . . . Hanem hát bizony nem tehetek róla, ha az árral kell úsznom. * A fiú most „en vogue“ van. A szállodából, melyben lakott, valósággal meg kellett őt apjával együtt szöktetni, mert a „Fehér hattyú“ (itt voltak szállva) egész napon át ostromnak volt kitéve a közönség részéről és — mint az olvasó a lakokból már bizonyára értesült — a néptömeg összeütközésbe is jött a rendőrséggel, a minek a fentjelzett koponyák és ablaküvegek beveróse volt az eredménye. Scharfék tehát most incognito tartózkodnak a fővárosban, hol le is szándékoznak telepedni. * •í* »í* Az eszlári pör ugyan teljesen lekötötte egész Magyarország figyelmét, de a rituális őrültség banda- bandáiba is belevegyült az a fájdalmas sikoltás, mely a szerencsétlen Ischia szigetről az egész emberiséget fölrázta. Hozzánk is elhatott ez a jajszó, és már meg is alakult a nagy bizottság, melynek tagjai között társadalmi életünk legkiválóbbjai vaunak, kik szövetkeztek arra, hogy a szerencsétlenek javára nagy ünnepélyt rendezzenek, Ezen ünnepély programmja még nincs ugyan vázlatosan sem megállapítva, de már annyit előre is mondhatunk, hogy oly arányokat ős mérveket fog ölteni, hogy a magyar főváros már régóta nem látott olyat. * A Margitsziget lesz a színhelye ez ünnepélynek, s ezen a földön felejtett paradicsomon folynak
