Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-08-05 / 63. szám
251 — Iái ról nem eredhetnek, Eszlárra vezetnek ismét vissza, hol az ottani zsidóság között 1882. ápríl 1 én és azt megelőző napokban bizonyos élénkség uralkodott; koldusok, metszők és más emberek jelentek inog ott, kik egyébkor megfordulni nem szoktak. Kérdőre vonatva a vizsgálóbiróság által, nevezetes egyhangúsággal vallják a második kihallgatásnál, mert az első kihallgatásnál erről sokan mit sem tudtak, hogy mindezek az idegen emberek azért gyülekeztek 1.- Eszíárra, mert Taub Emánuel onnan eltávozandó lévén, uj metszőt kellett választani. (Vége következik.) A Székely Nemzeti Múzeumból. Oláh telepítések a Székelyföldön. Az albisi Barabás család oklevelei közt, melyek özv. Cserey Jánosné urhölgy szives adományából a Székely Nemzeti Múzeumban őriztetnek, a XVII. és XVIII századból több jobbágyszerződtető okmányt találtam. Ez oklevelek több tekintetben érdekesek; előttem különösen az kölcsönzött nekik érdeket, hogy egy nagy részük Moldovából beköltözött oláhok jobbágygyá fogadásáról szól s igy becses adalékkal járulnak azon eddigelé inkább csak sejtett, mint bebizonyított népmozgalomhoz, melynek eredménye Erdély eloláhosodása lett. Ez okleveleket alább közöljük : I. Mi Kézdiszékben Albisban lakó Bőd János pri- mípilus, Kézdi-Vásárhelt lakó Karoly János és Fa- zakas Mihalli, kik ez ide alá megh irt dologban kézéül fogot bírák uagiunk. Adgiuk bizonságul ez jelen ualó leueleunköt mndeneknek, az kiknek illik, hogy in Anno Domini 1647. die 7. tnensis July. Jöuenek mi elöukben iIlién két fél jámbor személiek, ugjmint egy fe'.eöl Kézdi Vásárhelt lakó Barrabás Geörgjné azzoniom, Hodor Margit azzony, fiayval Barrabas Péterről es Mihallial egjetemben : Es más felül azon Kézdi Vásárhelt leueö Moldouaj Mákszin neuü oláh, személiek szerónt. Tőnek azért ezen megli nevezet szemeliek mi előttünk illien compo- sitiot. Miuel ennek előtte ualo iideoben néhaj Bar- labas Geörgj ur éltibe ezen Mákszin nevű oláh, atta és kötte uolt, magát Barrabás Georgj uramnak iobbágj-képpen, az melli obligatiorol compositiona- lisok nem leuón, annakokáért mostis uyabban megh moudot Mákszin neuü oláh mi előttünk adá és keöté magát ereuk iobbágjkeppen Barrabas Georgj- nó azzoniomnak és fiaynak Péternek és Mihailinak illjen conditio alat, hogj az migh Barrabas Geörgjné azzoniomnak és fiaynak feöldeokeon lakik, addigh eö kegelmeket iobbágjkeppen szolgalia, ugj az mint jámbor iobbágj szokta jámbor urát és azzonjátjszol- gálni, ezt hozzá teuén, hogj ennek utánna megh mondót Mákszin nevű oláh magát másnak rajtok keouel senkjnek ne obligálhassa, seöt ha feoldeokreol el menne és it Erdelliben akar ki keze alá magát adnáis, — ezen bizonsagh leuelünk által Barrabás Görgjné azzoniom és fiay mindeniinnét reducalhas- sák, mint feje kötőt iobbagiokot, az magok feol- deokre. Ha peniglen ezen Mákszin neuü oláh az maga orzágába Moldoua feoldjre haza akar mennj lakóul, az mi fizetése rajta lezen Barrabás Geörgjné azzoniomnak és fiaynak, azt elsőben nekik letegye és boleziu ueue indulhasson el feöldeökről ; Barrabas Geörgjné azzoniom is és fiay tartozzanak ez után rolla kezeket eluenni és hazájába elboczáttanj cum omnibus ad se pertinentíbus minden bántoga- tás nélkeul. Meli dolognak bizonságára és errőssó- gjre mies felliel megh neuezet bírák attuk ezen mi peczetes leuelunket fide nostra mediante. Költ Kézdj Vásárhelt, ugian az Barrabás Gaörgyné azzoniom házánál. Anno dieque praenotatis. Iudices qui et supra. Bod János, m. pa. II. Mü Czigor Mihály major, és Szabó Mihály, néhai Szabó János uram fia, Kézdi székben Kézdi Vásárhelt lakók, adgiuk futtára mindeneknek, az kiknek illik ez jelen való levelünkét, hogy in hoc Anno 1652. die 5. mensis Juny circa festum Medardi jövének mi élőnkben két fél személyek, úgy mint ab una, az Nemzetes Kézdiszéki Kézdi Vásárhellyi néhai Barrabás Geörgy uram megh hagiatott öz- vegie, Modor Margit Aszszony, ab altera verő par- tibus Komán popa szabad személy, és tőnek mi előttünk illyen örök és állandó compositiot, szabad ió akarattyok szerént: Adá magát . . . megh nevezet Komán popa megh neuezet Hodor Marghit aszszonny(n)ak, és az eő maradva(n)inak nemzetségről nemzetségre fiúról fiúra örökös jobbágyságra, megh hivathatatlan kép- pen maga es iövendőben ha kik fiai leznek azokkal eggiiit, illyen okon és conditio alat, bogi ha Asz- Bzonyomon kívül valakihez adná és kötné [magát, minden törvén nélkül szabadoson minden hellyeken, erdőn, mezőn, falun, városon, harminczadon és vámos hellyeken is hozza nyúlhasson, megh foghassa maga vagy arra rendelt embere, es reducalhassa, mint feje kötőt iobbágiát. Megh nevezet Hodor Margit Aszszonis arra ígéré magát, minden il(l)ogitimus impetitorok ellen minden igasságában, mint igaz földes Aszszoriya, megh oltalmazza, és nyavaljaiban igassága szerént mellette lezen. Ezt mi fellyel megh irt bírák hiitunk szerént Írattuk és peczetunkel is megh erősítettük —Anno et die ni praenotatis. Datum ex Kezdi Vásárhely in aedihus reüctae uiduae quondam Georgy Barrabas. (Folytatása következik.) Tanügyi értesítés. I. A székely udvarhelyi állami főreáliskolában a jövő iskolai év. szeptember bő 4-dikén nyitattik meg; a tanulók az intézetbe a megelőző három napon vétetnek fél. A tanítás 5-dikén (szerdán) kezdődik meg. Az ismétlő és felvételi-vizsgálatok a beiratás napjain tartatnak. Egyébiránt a felvétel a múlt. évi iskolai bizonyitványok alapján történik. Ismétlő vizsgálatra kizárólag azok állhatnak, a kiknek csak egy tárgyból van elégtelen osztályzatuk. Az élőké- szitő osztályba a tanulók vizsgálat alapján vétetnek föl az elemi és népiskolákból Dijak. Az előkészítő osztályba való tévétel, s benne a tanítás teljesen díjtalan. A reáliskala osztályaiba lépők egyszer mindenkorra 2 írt 10 kr beiratás dijat fizetnek, s ezmi fölül évenként 1 frtot a „tanulók könyvtára“ számára. A „tandíj“ egész évre 18 frt, mely két részletben, félévenként előre fizetendő be. A szegénysorsu tanulók, ha kellő magaviseletét s a tanulásban jó igyekezetét tanúsítanak, kérelem folytán, a nm. kormánytól „tandíj- mentességet“ nyernek, melyre minadaddig számot tarthatnak, mig ugyanilyen tanulói minőségükben megmaradnak. A múlt isk. évben a „tandíj“ minden illetékes kérelmezőnek elengedtetett. Hogy intézetünk egyes növendékeinek, a kik esetleg oly pályára kívánnának lépni, melyen a • latin- nyelv ismeretére szükségük van, alkalmuk legyen e nyelv megtanulására: nraélt. vall.- és közokt. mi- uiszt. 1881, évi 22525 sz. intézménye folyton reáliskolánknál az 1883/4-ik isk. évben is kétrendbeli latinnyelvi tanfolyam nyittatik meg, egy a haladó, más a kezdő önként vállalkazó tanulóik számára, heti 4—4 órával. Ezen ingyenes tanfolyamokat a tanárkarnak latinnyelvtanitásra képesített tagja fogják vezetni. A szülők megkeresésére, kik gyermekeiket az intézetbe szándékoznak adni, az igazgatóság szívesen ad tüzetesebb értesítéseket, s jelesen útbaigazításokat tanulók tisztességes teljes ellátásra (havonként 15 —18 írtért) vállalkozó családok iránt. II. A nmélt. m. kir. vall. és közokt. minisztériumnak 1874. évi 14434. sz. intézménye folytán a székely-udvarhelyi állami főreáliskolánál a Dávid Antal Mózes-féle alap kamataiból az 1883/4-ik isk. évben is 600 forint fog, 50-, 25- és 12 forintos ösztöndíjakul kiosztatni, melyekre ezennel pályázat lrirdettetik. Felhivatnak tehát azok, a kik ilyen ösztöndíjat elnyerni óhajtanak, hogy a) székely származásukat, b) szegénységüket és c) a reáliskola osztályai akármelyikébe való felvételükre megkivántató tanulmányaikat igazoló okiratokkal felszerelt, s a nm. m. kir. vall. és közokt. minisztériumhoz czimzett folyamodványukat f. év október 1-ig a székely-udvarhelyi állami főreáliskola igazgatóságához nyújtsák be, az elkésve érkező folyara-.dványok csak különös figyelmet érdemlő okokból vétethetvén tekintetbe. Héjjá Endre. s. k. a sz.-udvarhelyi kir. állami főreáliskola igazgatója VEGYES HÍREK. A Maros -Vásárhelyit állomásozó vadászzászlóalj Brassóba ment gyakorlatra, honnan a határszélek tanulmányozása végett megyénket és Csikmegyét is be fogja járni. Hetid őrs égünk figyelmébe ajánljuk azt a sok henyélő czigányt, kik a sétatéren ma itt, holnap ott ütnek tanyát; nappal a padokon vagy sánezok- ban hasalnak s a járó-kelőket folytonosan zaklatják, éjjel pedig meg nem szűnő beszélgetésükkel a lakosok nyugalmát zavarják. Ugyan hogy legyen kedve a szórakozást kereső publikumnak megpihenni a padokon, melyeket e piszkos népség mintegy rendszeresen szennyez be naponként?! — Volt alkalmunk több átutazónak sétatérünkre vonatkozó reflexióit hallani s őszintén mondhatjuk, hogy ezek nem valának valami kedvezők. Nincs is ilyen túlságos elnézés a világon sehol, hasonló helyen. A Schwarczenberg-csarnok cziraet, mely az abszolutizmus jármára emlékeztet, már megszoktuk a város házán ; de hogy a város első vendéglőjére most, az alkotmány 16-ik évében ilyen ezégért tegyenek: „ Hotel Xro 1.“ — ezt még Császár Bálint ur vendéglősétől sem vártuk volna,s csak a város polgárságának semmibe vételét és kigúnyolását látjuk benne; s ezért a Seemann ezredes ékes nyelvén azt kiálthatjuk: „Herunter mit dem Czégé)•/“ Hymen. Za.y Adolf\ brassói országgyűlési képviselő jegyet váltott Brassói» in Günther Eugénia kisasszonynyal. Csíki Ernő maros-vásárhelyi fiatal ke reskedő múlt vasárnap tartotta esküvőjét Petri Róza kisasszonynyal. Élőpatakon alig múlik el nap a nélkül, hogy valami mulatság ne volna. Csütörtökön volt egyszerre négy is : színház, tűzijáték s két bál, s mindez rövid négy óra alatt. Hogy pedig a mulatságok igy összetorlódtak, annak az oka egy kis nemzetiségi féltékenykedés volt a fürdő magyar és oláh vendé* gei közt, mely azonban szerencsére nem fajult vi- szálylyá s végezetre is a két bál fusiójával kedvező megoldást nyert. Erre a kis nemzetiségi harezra pedig az adott okot, vagy talán nem is annyira okot, mint alkalmat, hogy a bált megelőző napon egyszerre két átutazóban levő zenekar érkezett Élőpatakra: Kolozsváréi Pongrácz jólurü zenekara s Plojestiből egy oláh zenekar. Mindkét zenekarnak akadtak pártfogói s egyik fél sem akart engdni. Az oláh vendégek minden áron meg akarták mutatni, hogy a romániai czigányok még a csárdást is jobban húzzák, mint a mieink ; a magyar vendégek pedig, kik az oláhok dicsekedései- nek alaposságában nagyon erősen kételkedtek, semmikép sem akarták elszalasztani az alkalmat, hogy a jeles kolozsvári zenészek részvétele mellett táncz- vigalmat ne rendezzenek, így történt azután, hogy mind a két rész megmaradt szándéka mellett s a magyarok is, oláhok' is bált renleztek. A magyar bál az előadás bevégezte után a színházban tartatott meg, hol ez este Sztupa társulata „Tündérlalc Magyarországban“ ez. bohózatot adta elő, meglehetős számú közönség előtt. Az oláh vedégek közül az előadáson nem volt ott senki ; ezek ugyanekkor tűzijátékot rendeztek, mely szerencsére néni tett semmi kárt sem, noha a rakéták mind a színház felé eresztettek és pedig oly kiváló virtuozitással, hogy a legtöbb a színház körül hullt le, egy a színház ajtajánál esett le s közvetlenül e sorok írójának lábai előtt pukkant szét. Színház és tűzijáték majdnem egyszerre végződött. Az oláh vendégek fáklyákkal zeneszó mellett vonultak végig a sétányon s mentek a Bogdán-házba, hol a bált tartották, mely kevéssel kilencz óra után kezdődött. A bálban sokan vették részt, de kevesen táncoltak; a tánezosok és tánezosnők majdnem felereszben abból a nehány magyar vendégből kerültek ki, akik ezen bálban is jelen voltak. A magyar vendegek kívánságára az oláhok bemutatták a hóra-tán- ezot is, melyet különben nem igen tudtak, mert mint egyikök megjegyzé, azt náluk csak a parasztok tánczolják. — A magyarok körülbelül egy óra hosszáig időztek itt, azután a másik bálba mentek ; távozásuk jeladás volt az oláh hál feloszlására, alig félóra múlva az oláhok is mind ott voltak már a magyarok báljában, hol majdnem éjfélig tartott a vigalom. A hölgykoszoruból Brandner Emiiia, báró Bánffy Farkasné, Bogdán Andrásné, Bogdán Blanka, Hollaky Polyxena, Könczey Margit, Apor Vilma, gróf Nemes Jánosné, gr. Nemes Zsuzsámul, Follet Anna, Reich Irma, Rozinszky Béláné s Tu- róczy Teréz urhölgyek nevét jegyeztük föl. Ott voltak továbbá az oláh hölgyek közül: Arvanesné, Popescuné, Ostatiuné, Balabunnó, Flondorné, Jones- cuné, Stephanescuué, Grozené s Crivetianuué asszonyok, és Marathea, Murgulescu, Georgescu s Cre- tiu kisaszonyok. A négyeseket 20—22 pár tánczolta. Hogy az oláh zenészek a mieinket meg sem közelítették : talán fölösleges is mondanunk. A tusnádi fürdó'birtokosság és a négy fürdőbirtokos község ma és holnap nagy gyűlést fog tartani azon hatvanezer forint kölcsön felvétele és biztosítása tárgyában, mely egy a modern igényeknek mindenben megfelelő fürdő épület emelésére fordít,- tatnék. A tisza-eszlári por tárgyalása alkalmából a nyíregyházi távírda hivatalnál feladatott egy millió ^z », a mi az állam pénztárába 20.000 Irtot jövedelmezett. A legtöbb szavú távirat 24.000 szóból áhott (a Scheuthaueré), a minőt a távíró forgalom alig képes fölmutatni az egész világon, s Eötvös Károly védő beszéde 30.000 szónyi összeget tőn ki. A bérletek 7000 frtot tikettek, mintegy 600,000 szóért, a föladott összes táviratok száma túlhaladja a 2000-et. Legerősebb nap volt a keddi, melyen 44.000 szót küldtek el, míg egy napra átlag 35,000 szó esik. Rendes távirat gyanánt körülbelül félmillió szó ment el, tehát annyi, mint bérlet utján s ha előlegül hozzá vesszük az „Ítélet napját“, az egy millió szó szám okvetlenül kikerekül. Ezek szerint túltettünk még az amerikaikon is. Igaztalanság volna a tárgyalás végén nem emlékezni meg a magyar és osztrák távirdahivatalok fényes szolgálatairól. Magyarország büszke lehet távirda intézményeire. Az áruló büntetése. Carey, a fönixparki por korona-tanúja, ki a múlt évi májushavi összeesküvők közül kiválva, barátjait elárulta és vérpadra jut- 'tatta, — nem kerülhette ki a sorsot, melyet honfitársai szántak neki. — Carey a fönixparki gyilkosságnak egyik főrészese volt, s midőn a gyilkosság elkövetői fogságba kerültek, gyávasága s pénzviszonyai rávették, hogy nyomorult életét társai elárulásával mentse meg. A dublini pörben ő játszta a korona-tanú gyűlöletes és megvetett szerepét. A törvény védelmébe fogadta a koronatanút, de a honfitársaik kivégzésén elkeseredett írek szilaj gyűlölettel teltek el az „áruló“-val szemben, a kit több Ízben nyíltan fenyegettek azzal, hogy boszut állanak rajta a „vértanukéért. Carey nem is maradhatott hazájában, menekülnie kellett, de az írek gyűlölete és bosszuszomja, mint az árnyék, nyomon követte, a merre ment mindenütt. Es utói is érte. Fok városban a „Kiufaun Castle“ nevű hajó fedélzetén egyik honfitársa, O’D.mnel, Careyt agyonlőtte. O'Donnel a bíróság előtt azt vallotta., hogy őt Carey meggyilkolása végett küldötték Fokvárosba.
