Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-07-12 / 56. szám
— 223 — ségnek tartanék, mely a tisztelt alispán ur levelében említett „erőben megizmosodás“ előmozdításához hozzá járulhat, s mert közéletemben gyakran volt alkalmam tapasztalni, bogy kisebb nagyobb jót tenni, még a legmostohább viszonyok közt is lehetséges, nekem csak óhajtanom lehet, hogy hazám liai pártkülönbség nélkül vetélkedjenek minden lehetőt megtenni, miszerint nemzetünk „erőben megizmosodjék.“ — Mindaz, a mi erre közrehat, növelni fogná reményemet, hogy elkövetkezik az idő, midőn teljesedésbe fog menni Beregmegye tisztelt közönségének mély hálával fogadott azon jó kivánata, hogy „áldás koronázza életem törekvéseit.“ Esedezem alispán urnák, adja át megyéje 1 isztelt közönségének kegyes megemlékezéseért legszívesebb alázatos köszönetemet, s fogadja megkülönbö..tetett tiszteletemet. Kelt Turinban, 1883. junius 15-én. Tisztelt alispán urnák alázatos szolgája Kossuth Lajos. LEVELE K. Hétfalu, 1883. julius 5. A hátfalUöi ev. ref. leányegyház, az előre kibocsátott programm és falragaszok értelmében juni- álisát múlt hó 25-én megtartotta. Az idő nem volt valami kedvező, néha-néha permetezett, hanem azért az anyagi eredmény nem éppen megvetendő, — tiszta bevétel 145 frt 30 kr, — kiadás 90 frt 74 kr, maradt tehát az egyház pénztára javára 55 frt 16 kr. E nyári mulatság létre jövetelébe vállvetve többen folytak be; átalánosságban mind azoknak és a jelen volt nagy közönségnek köszönetét mond a rendezőség. A nap, illetve mulatság legvonzóbb, kimagaslóbb részét kétségkívül azon két órai idő képezi, mialatt a derék bandérium erős zeneszó mellett a helyszínére érkezett ; e tekintetben meleg köszönet tekintetes Bajkó Lajos urnák, ki azon általa alakított nemzeti lobogókkal díszített 30 főből álló (pár egyén kivételével mind székely) lovas csapattal, oly impozáns átvonulást tartott az egymással összefüg- géaben álló falvakon, milyet itt még ily alkalommal nem látott senki. Ez a mozgalom nem csak a juniális iránti érdeklődést ébresztette a közönségben, hanem a haza- fiságot, honszerelmet is fokozta a lakosságban, mire itt csakugyan időnként szükség is van. Továbbá köszönetét mond a rendezőség a brassói ev. ref. egyházi karnak, mely becses megjelenésével, nemcsak az emberek számát szaporította, hanem hatásos közreműködése által emelte a juniális tekintélyét. Szintén köszönetét mondunk Koréh Kata és Csórja Zsuzsa k. a.-nak, azért hogy a 20 és 30 kros kokárdák elárusitásában oly nagy buzgalmat fejtettek ki. A jelvények elárusitásánál felülfizetések is történtek, nem vagyunk azonban azon helyzetben, hogy tiszta névsort terjeszthessünk a nyilvánusság elé, hanem azért minden felülfizetőnek ez alkalommal köszönetét mondunk: találja mindenki a tettben a jutalmat. Történt azonban oly felülfizetés is, mely a min- dennapiasság körén jóval kivül esik. Így pl. hosz- szufalusi k. jegyző Magyarosi Ferencz ur egy 30 Hírlapjaink és hírlapíróink. Irta: Hevesi József. Y. Komócsy József. A betű munkásainak 1 e gfi atal a bb tagját szándékozom e kis czikkben tisztelt olvasóimnak bemutatni. Midőn azt mondom, hogy „bemutatni“, ez csak olyan szólásmód, mert hát kell-e, szükség-e Komócsyt előbb bemutatni? Hiszen ismeri őt mindenki, a ki csak legkevésbbé is érdeklődik a magyar irodalom iránt. Nem is annyira bemutatni akarom én őt, mint inkább egy kis csevegésben megemlékezni róla, ki nél szellemesebben alig cseveg valaki. De midőn azt mondom, hogy ő a betű munkásainak legfiatalabb tagja, ezzel sem követtem el Bernáth Gazsiádát; mert bár Komócsy bátyánknak ott ragyog már fején teljes fénynyel a holdvilág, oly fiatal kedélyű, ifjú szivü poétája még sincs a magyar irodalomnak, még ha a legeslegifjabb gróf Teleky Sándort is közéjük számítjuk, minő a „Szerelem könyvének“ jeles költője. Csak tessék elolvasni a Szerelem könyvét, ha meg akarnak győződni az ő szíve fiatalságáról. Nincs az a kosziV, mely meg ne tanulná belőle az ábrándozást. Magam voltam fültanuja, midőn a jeles troubadour egy barátnőjének e szavak kíséretében adta át költeményeit : „Óvakodjék, nehogy fiacskája e könyvet 22 éves kora előtt kezei közé kaparitsa, mert különben még megszöktet egy hercegnőt!“ kros kokárdát 22 frt tiszta készpénzzel, ugyan hosz- szufalusi Köpe János kézdi-vásárhelyi tiszteletbeli tűzoltó parancsnok ur egy 30 kros kokárdát 20 frt tiszta készpénzzel váltott meg, előbbinél tehát 21 frt 70 kr, — utóbbinál 19 frt 70 kr a felülfizetés. — Az ily áldozat csakugyan kettős dicséretet és köszönetét érdemel, minek e helyen egész készséggel és örömmel kifejezést is adunk; éljenek soká ! A rendezőség. Felhívás a hazai közönséghez az 1885. évben Budapesten tartandó országos általános kiállítás érdekében. (Folytatás és vége.) E czél előmozdítása vegett az anyag- és technológiai fekiolgazás szerint rendezendő csoportokban a kiállítás lehetőleg teljes, áttekinthettő képet fog nyújtani a gazdaság, erdészet, bányászat állapotáról, az illető iparűzésről s az annak rendelkezésére álló eszközökről, a nyers anyagtól kezdve a legtökéletesebb műipari részletekig. Mindezeknél fogva hazánk anyagi jólétének emelése érdekében teljes bizalommal reméljük, hogy Magyarország közönsége a termelés minden ágában élénk részt veend az 1885. évben Budapesten megtartandó kiállításon. Kifejezvén ebbeli reményünket, a kiállítás sikerének érdekében már most egy nagyfontosságu kéréssel fordulunk a kiállítani szándékozó közönséghez. A kiállítás sikerének, valamint abból az országra háramlandó anyagi előnyök érdekében kérjük a kiállításban részt venni szándékozókat, hogy a gyakorlati működést tartsák szem előtt, hogy arra igyekezzenek, miszerint iparunknak és gazdaságunknak életrevalóságát, gyakorlati értékét és használhatóságát ismertessék meg, s ne kívánják egyes szokatlan, rendkívüli, talán magában véve igen érdekes, de a gyakorlati életben kevésbé elterjedt tárgyaknak kiállittatását. Nem a rendkivüliségek, a sajátlagosságok megismertetése fog hasznára válni az országnak és magának a kiállítónak, hanem az, ha be tudjuk bizonyítani, hogy állandó, használható munkát tudunk előállítani, hogy gondosan ápolt, egészséges és messze távolba is elszállítható ipari és gazdasági terményeinkkel kiálljuk a versenyt. Ez alkalommal azon jogosult reményünknek is kifejezést adunk, hogy az ország vagyonosabb osz- osztályai iparkodni fognak iparosainknál oly megrendeléseket tenni, melyek egyrészt a kiállítás díszítését képezhetik, másrészt iparosainknak alkalmat szolgáltatnak versenyképességük kimutatására. Tudatjuk a tisztelt közönséggel, hogy a megtartandó budapesti országos általános kiállításra vonatkozó mindazon közleményeket, a melyeknek ismerete a kiállítani szándékozóknak kívánatos, a legrövidebb idő alatt közzé teendjük. Addig is már eleve figyelmeztetjük a hazai közönséget, hogy a kiállítandó tárgyak bejelentésére határidőül folyó évi deczember hó 31 -ét tűztük ki. Netalán kívánt felvilágosítások és értesítések egyelőre az 1885. évi budapesti általános kiállítás or szágos bizottságának hivatalos helyiségében (Budapest, Ferencz-József tér 6. sz. a.) s később az Aradon, Brassóban, Budapesten, Szegeden, Debreczen- ben, Nagy-Váradon, Fiúméban, Kassán, Kolozsvárit, De hiszen ő még különben is fiatal ember, és még akárhány fiatal lánykának megzavarja a szi- vecskéjét. A minap épen az utczán találkoztam vele. Megcsípett az ő örökös vjgságával és hurczolt fel magához : „Jöjjön el öcsém hozzám, mutatok majd olyas valamit, a mit még tudom, hogy nem látott !“ En valami szép arczképre gondoltam és vele mentem. Körül is néztem szobájában, mikor beléptünk, de semmi rendkívülit sem voltam képes fölfedezni. Mikor már aztán túl voltunk a rágyújtáson és egyéb konvenczionális dolgokon, Komócsy bátyám kinyit egy ajtót s igy szól : „Nézzen be, öcsém, lássa: egy a XV-ik század Ízlése szerint bebutorozott szoba!“ Hát szó, ami szó, az gyönyörű egy szoba massiv bútoraival és stylszerü berendezésével. De a legszebb a szobában kétségkívül az, hogy az egész berendezés a „Szerelem könyvének“ anyagi jövedelme. „De emeltem is könyvemnek szép oltárt!“ — mondá a költő, a pompás miivü ágyra mutatva, mely csakugyan mint egy oltár emelkedőt a magasba. Megkoczkáztattam a kérdést az áldozás iránt, de ő fejét rázva, tette ujjait ajkamra. Komócsy különben nemcsak mint költő és szerkesztő örvend tiszteletnek és szeretetnek, hanem a társadalomban is a legkedveltebb egyének egyike. A társaságnak, melyben ő jelen van, kétségkívül mindig ő a középpontja, annyira tud mulattatni és nevettetni. Toasztjai szikráznak a szellemtől és ha komolyan Miskolczon, Pécsett, Pozsonyban, Sopronyban és Temesvárit alakítandó kerületi kiállítási bizottságoknál, s végül a Budapesten, valamint a megjelölt városokon kivül iparilag jelentékenyebb helyeken felállítandó helyi kiállítási bizottságoknál szerezhetők. Kelt Budapesten, az 1885. évi budapesli általános kiállítás országos bizottságának 1883. évi április hó 9-én tartott üléséből. Matlekovits Sándor, elnök. Gróf Zichy Jenő, másodelnök. Az aranka kiirtása. — A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir. miniszter körirata valamennyi törvényhatósághoz. — Tekintettel ama károkra, melyeket a luezerua, lóher és egyéb herefélékben az azokban levő aranka (kosz) nevű élősdi növény okoz, tekintettel arra, hogy az ezen élősdi növény által megtámadott herefelék magvai közé az arankamag is keveredik, és ez utón a baj mind nagyobb mértékben terjesztetik, tekintettel arra, hogy a nevezett élősdi növény magvai a megtámadott hereföldekről szél által és egyéb utón más, még egészséges herevetésekre is átvitetnek, és e szerint azokra nézve is kártékonyak, kik akár egészséges heremag alkalmazása, akár az aranka folytonos irtása által azt vetéseikről távol tartani igyekeznek, szükségesnek ismerem, hogy a gazdaközönsóg az arankának kiirtása iránt lehetőleg hatályosan figyelmeztessék és pedig a fent érintett indokok mellett a törvényhatóság által a következőkre hivassák föl : Minden gazda és község hasson oda, illetőleg saját földjein intézkedjék az iránt, hogy az aranka a szántóföldeken, legelőkön, réteken, utszéleken, árokpartokon, vasúti és egyéb töltéseken a tulajdonosok, illetőleg a bérlők vagy haszonélvezők által kiirtassék, kiváltképen erkölcsi kötelességévé teendő ez azon gazdának, kik luezernát vagy lóhert magnak és eladásra termőinek, miután ezek, ha a magot arankás területen termelik, arankamaggal vegyes lóher vagy luezernamagot nyernek, s ezzel tudva károsítják a vevőket. Az arankairtás módjai többfélék, s ezekre nézve szakértők által ajánlott hatályosb eljárásokat tájékozás végett következőkben közlöm: Az arankától meglepett növényeket, még mielőtt az aranka virágzásnak indult volna, ki kell kapálni vagy ásni, és a gyökérnek felső részével együtt kiásott vagy, kikapált növényeket a rajta levő élős- divel egyetemben el kell égetni, ezen czélra szalmát kell odahordani, a mit, hogy tartósaidban égjen, c/élszerű petróleummal meguedvesiteni. A kiégett terület egy idő múlva, ha meggyőződtünk már, hogy az aranka teljesen elpusztult, újból bevethető herével. A talált arankafoltok, ha épen kezdődnek s még, csupán egy vagy nehány arankaszál találta tik azonnal lesarlózandók s a foltocska talaja is fel kapálandó, s az ily módon kitakarított folt középé re arankával együtt levágott zöld növényzet kis hal mocskába összerakandó) s jól megtaposandó, s il. hagyható a teljes elrothadásig, vagy a levágó g után a növényzet azonnal zsákba rakatva eltávol it- tátik. A támadt s kitakarított foltokat utóbb f • y- ton szemmel tartjuk, s ha a folt szélén arank•« n- dák mutatkoznának, az irtást és eltakarítást iktatjuk. (Vége követk.) beszél is, mélyen hat a szivekre. Kitűnő szónok s a legjobb recitatorokkal fölveheti a keztyüt. Komócsy mögött egy tarka életpálya fekszik. Árny és fény váltakoznak egymással; és az a férfiú, kinek nevét most a Kárpátoktól az Adriáig emlegetik s ki a társadalom legelőkelőbb tagjainak barátságával dicsekedhetik, egykoion egy lábbeli- készítőnél is dolgozott, inig aztán falusi tanítónak csapott föl s lassanként fokról fokra emelkedett föl oda, a hol ma van. Mily óriási utat kellett megtennie, hogy erre a polezra fölvergődhessék, hogy az irodalom egyik jelese, a Petőfi társaságnak alel- nöke, Szolnok-Dobokamegye tiszteletbeli főjegyzője, több tantestület tiszteletbeli tagja stb. stb. legyen ! Mint paedagogiai iró is jelentékeny sikereket aratott és a paedagogia terén is sok jeleset alkotott. No de hiába nem is kedvelik meg az embert. De ő sem marad adós a társadalomnak s iparkodik neki visszafizetni mindazon jókat, melyekben ez őt részesíti. Hogy többet ne említsek, évek bősz- szu sora óta nevel föl egy-egy szegény fiút, a ki teljes ellátásban részesül házánál. Hát még ... no de azokról nem szabad szótanom, szavamat kellett rá adnom. Jól mondja róla egy életirója: „Vannak elegen, kik sokat köszönhetnek neki ; ő mindent egynek köszönhet csupán. Mint Heinehoz, ő hozzá is eljött végre : „ . . • egy jó fiú, szivvel teli, Ki ember módra gondját viseli“ s ez a derék jó íiu nála sem más, mint — jó maga.
