Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-07-08 / 55. szám
55. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cfözznzU'M ЭТСагЛ KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Sepsi-Szentgyörgy, 1SS3. Vasárnap, Julius 8. XIII. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ér helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Előfizetési felhivás „N E M E R E“ tizenharmadik évfolyamának második felére. Előfizetési ér : Egész évre......................6 frt — kr. H áromnegyed évre . . . 4 frt 50 kr. Félévre............................3 frt — kr. Negyed évre......................I frt 50 kr. E gy hóra............................— - frt 50 kr. K ülföldre egész évre . . 8 frt —• kr. Az előfizetéseket, melyek legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhetők, kérjük mielőbb megtenni, hogy a szétküldésben fennakadás vagy zavar ne törtéujék. Előfizetési pénzek Bernstein Márk könyvnyomdájába, mint kiadótulajdonoshoz intézendők. A „Nemere“ kiadóhivatala. Politikai szemle. A tisza-eszlári dráma politikai tekintetben is kezd jelentőségre tenni szert. — Ugyan kinek jutott volna eszébe, hogy a m a- gyar rente-kon verzió végrehajtása egy bünper tárgyalásának kimenetelétől tétetik függővé? Pedig úgy van. Bécsi és kiií földi s épen nem antiszemita lapok egész ha- határozottsággal állítják, s a jelek épen nem olyanok, melyek megczáfolnák a híreket. Vasárnap kellett volna a konvertálás folytatására vonatkozó hirdetménynek közzététetnie, de biz az elmaradt. Bécsből távirati utasítás érkezett a hitelbankhoz, — hol már készen voltak a hirdetmények — hogy a konvertálás folytatása felfüggesztetett. A hitelbankhoz közel álló körök szerint (s ezek megint nem antisémiták) a távirat azzal indokolta a konvertálás elmaradását, hogy a nyíregyházi események nem alkalmasak arra, hogy elősegítsék а к о n v e r z i ó s i к e r é t. Ha tény, hogy Rothschildék ily módon akarnak pressziót gyakorolni a nyíregyházi tárgyalások oly irányban való vezetésére, mely, akár bűnösök a sakterok, akár nem, azok fölmentésével végződjék — s Szeiffert országos megbotránkozást keltett s mindamellett büntetlen magaviseletéhez csakis ez adhatja meg a kulcsot : nagyon is czéltévesztett eljáráshoz fo lyamodtak. A kormányra, mely ^örökös pénzzavarban van, gyakorolhatnak-'ti|yau^^anat- nyi nyomást, de a magyar közvéleinéiij^el nem némithatják, s a zsidóknak neki . Шт érdekükben a magyar közvéleményt teljen fölingerelni maguk ellen. Már is veszélyed arányokban növekszik a zsidóellenes hangulat s a ma- I gyár jellemnek egyéb aztán nem kell^, minthogy I azonfölül még provokáltassék. t S ha csak a Rottschildok provokálnának benőnket ! Azoknak legalább van hatalmuk is hozzá. A nemzeti önérzet minden fölháboro- dása mellett is el kell ezt ismernünk. De mit szóljunk azon vakmerőséghez, melyre egy angol társulat, az „angl о-je vis-assoei ation“ (angol-zsidó szövetkezet) ragadtatta magát. Ez a társulat, vagy mi, vasárnap tartotta évi ülését. Szóba került ezen a tisza eszlári pör is, s elhatározták, hogy ha a vádlottakat fölmentik, lépéseket fognak tenni a pör megindítóinak Felelősségre vonása végett. Vájjon kik ezek a tisztelt urak, s mi közük egy Magyarországban folyó bünperhez? Hát annyira elvakultak, hogy nem találkozott közöttük senki, a ki észrevette volna a foga- datlan prókátoroskodásukban rejlő impértinen- cziát ? A magyarországi zsidóság vezetői, nem .ártana, ha figyelmeztetnék ez urakat, hogy jó lesz a mások dolgaiba nem avatkozniok. Épp a zsidóság érdeke követeli ezt, mert ha valami általánossá teheti nálunk az antisemitiz- must : a provokálások azzá teszik. Gradisteanfo nagyhangú to asztj a miatt meggyűlt Románia baja. Bukarestből jelentik, hogy Ausztria-Magyarország diplomá- cziai képviselője Sturdza miniszter visszaérkezése után nyomban megtette előterjesztését, mely igen komoly és határozott volt. Föllépése nagy izgalmat okozott a kabinetben. Másnap a hivatalos lap roszalását fejezte ki a to- aszt fölött. A bécsi illetékes köröknél azonban egyáltalában nem keltett kielégítő benyomást a hivatalos lap közleménye főképen azért, mert a többi lap közleményeivel szemben hasonló egyszerű kijelentést nem tartanak czélга- vezetőnek. — A sajtó az egész monarchiában ritka egyetértéssel a legélesebb hangon szól a kérdéshez. A lépten-nyomon egymást követő oláh szemtelenségek utoljára a legfiegmatiku- sabbakat is kihozták a sodrukból s ma már nincs egyetlen egy lap sem, mely az egyszerű sajnálkozást kellő elégtételnek találná. Még a bécsi félhivatalos „Fremdenblatt“ sem találja elégnek. „A szomszéd állam birtokai ellen irányuló törekvéseket — Írja —- nem elég rosz- szalni, hanem kötelessége minden kormánynak, hogy azokat leküzdje és ártalmatlanokká tegye. A román kormánynak, nézetünk szerint leplezetlenül be kell ismernie azt a kötelességét, hogy nyílt szavakkal támadja meg s g)ö- kerestül kiirtsa ama tendencziákat, melyek a szomszéd állam biztosságát és békéjét fenyegetik.“ Az angol kalmár-szellem a kolera veszélyével fenyegeti Európát. A járvány május elején tört ki Kelet-Indiában, hol Bombaybau az első héten huszonnyolczan haltak meg. Az angol hatóságok kiállították a bizonyítványt, hogy a kolera nem ragadós, a hajók bátran köz-leFedhetnek. A hajók köu Éedtek s a veszedelmes járványt behurczolták Egyiptomba. Damietteban, Portsaidban, Alexandriában, Szuezben, Manzurahban, Tansahban, Zagazig- ban, Beirutban s Sammandban már szedi áldozatait a kolera, sőt Málta szigetén is ki ütött. Különösen dúl a járvány Damietteban, hol naponkint 100 —130 ember esik áldozatul. A város óriási temetőhöz hasonlít. Iszonyú rémület tölti el az egész lakosságot, és csak nagynehezei! lehet embert találni, ki a hullák eltakarítására vállalkoznék. Egy egész városrész puszta és lakatlan ; egy árva lelket se láthatni a kietlen utczákon ; a kit nem ragaA1 „Nemere“ tárczája. A szemfényvesztő nő Németből Hoós János. (Folytatás.) — Megyek, uram ! Midőn Óla kilépett a házból, Brievall ur mellette állott ; várt reá. Hallgatva lépkedtek a magános parkon végig. Óla hosszú hajában a szélvész dúlt, mely magasra emelte föl köntösének ujjait, mint két fekete szárnyat vállain ; a szép czigánynő gyönyörrel érzé a hűvös szellőt homloka körül lebegni. Egy köszöntés vala ez az ő szeretett pusztájától! . . Hej! milyen vigan lobognak fel a tüzek ilyen őszi napokon ! mily magasra tornyositják fel az asszott galyakat s piszkálják a parázs szenet. ... A tarka ábrándos alakok körös-körül telepedtek az ő barna fantaztikus alakjukkal s magas vándorbotjaikkal ; ... a kicsinyek ide s tova mászkáltak a boglyas rékettye cserjék között, mindenféle bogarakat s hasznos növényeket keresgélve ; . . . Fatesu anyó a rötyogó üst mellé kuporodott, a fiatal népség foglalkozott mindenütt: varrott tarka csecsebecséket, énekelt, csókolódott, vagy ide s tova kóborolt a hervadt mezei virágok között. . . . Felhők kergetőztek felettök, mint valami óriás kisértetek ; a bükk erdőben sóhajtozott a szél s zúgása úgy hangzott, mint egy halottas ének, . . . közbe- közbe hángzott a tamburin. . . Boldog idők !... — Min gondolkozol, Óla? — kérdé az oldalán lépkedő földesur. Óla megretten és összébb huzza ujjasát karjai körül. — A hajdani időkről ábrándoztam, ama napok- ■ lói, midőn az ősz engem oda künn talált, — vá- laszolá halkan. — Vágyódol-e vissza ? — Oh, sohasem! — hangzott ajkairól gyorsan és aggodalmasan. , — Úgy hát Anzelmet igazán szereted ? — kérdé Brievall ur, megállva s egy nyugtalanító tekintetet vetve Ólára, mely forró és vad volt, mint a szenvedély lángjai. Óla félelem nélkül pillantott föl ; kezeit keblére téve, mesterkéletlenül és bensőleg válaszolt : — Igen, uram ! szeretem őt, úgy, hogy Isten ege alatt senkit sem tudnék oly igazán szeretni ! Brievall ur összeszoritotta ajkait s haragosan ment tovább ; keze az ágakat recsegtette s letépte a faleveleket, hogy ujjai között szétmorzsolja. Sarkantyucsörtetve szökött fel a kastély külső kőlépcsőjén s a súlyos ajtószárnyakat föltaszitotta. A folyosóban egy emberi lélek sem volt a ki láthatná őket ; csak a két belépő léptei hangzottak vissza a bolthajtásos tetőről. Óla irtózott. Fönn a magas oszlopzatokon két bronz oroszlán nyugodott ásító, eltorzított ábrázat- tal, melyek hátukon mindenféle csodás, félig ember, félig állat alakokat tartottak. Az oszlopderekakon'sok fényes fegyver és paizs pompázott, azok fölött tarkára festett czimerelc s hatalmas szarvas- tülkök függtek ; imitt-amott egész bőrök is hevertek, melyeken még a körmök és fejek nyitott szájakkal rajta voltak. A kastély ura a nagy termen keresztül ment s a legközelebbi -ajtón át belépett egy pompás női szobába, melyben minden csupa arany- és ezüsttől csillogó gyönyörűségnek látszott. — Óla mintegy * álomban követte Brievallt mindig tovább, némán bámulva, nyugtalanul összefont karokkal, egyik fényes teremből a másikba, mig végre a báró megállóit. Egy bosszú, büszke oszlopzat terült el itt előttük, hegyes boltbajtásos ablakokkal és számtalan olaj festmény nyel a már vány fehér falakon, furcsán öltözködött nők, férfiak és gyermekek, a kik már azelőtt több mint száz évvel élhettek. — Ki az ott ? — kérdé a szemfényvesztőnő hirtelen, kezét egyik kép felé emelve, mely egy halvány nőt ábrázolt, szemeiben a büszkeség és szerencsétlenség jeleivel. Joachim urfi a kép felé nézett. — Ez egy Brievall úrnő! — válaszolt röviden. — Szép, de szemeiben egy felleg ül, mint fájdalmas könyek. A kastély ura meglepetve tekintett Ólára. — 0 sajnálatra méltó nő is volt, — válaszolt, könnyedén intve fejével ; — sokat sirt életében. Egy oly férfiúhoz kényszeritették nőül menni, kit nem szeretett; az ő szivét más birta. Ez a Brievall- ok sorsa. A szemfényvesztőnő meghajtá szép fejét és hallgatott. — Megkérdezem anyámat, szabad-e belépned, — folytatá a báró könnyedén ; — várakozzál itt ! Gyors léptekkel ment előre s kopogtatott egy alacsony faragott ajtón, egyúttal az óriás kerék zárra tette kezét, hogy halkan megnyissa. Óla utána nézett. Joachim urfi büszke egyén volt ; termete magas és karcsú, születésére nézve előkelő nemes. Sötét szőke hajfürtéi hosszan nyúltak le szélesen hímzett vállgallérjára, melynek fehér csipkéi előnyösen emelkedtek ki zöld vadász- mellényéből ; magas sárgabőr lovagcsizmái térdéig értek, melyeket pompásan díszítettek széles kanya- rulatu arany sarkantyúi. Arcza sem szabályos, sem
