Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-07-05 / 54. szám
— 214 — Háromszékül egy p közigazg. bizottságának jülius liavi gyűlése. Iláromszékmegye közigazgatási bizottsága szokott havi -ülését kedden tartá meg a polgári leányiskola 3. számú tantermében Potsa József főispán elnöklete alatt. Forró Ferencz alispán felolvassa havi jelentését. Jelenti, hogy a múlt hónapban két fontosabb mozzanat fordult elő, nevezetesen a marhavész behur- czolásának megakadályozására építendő őrházak elkészítése czéljából a soósmezei vesztegintézet igazgatósága a hozzátartozó helyeken a szükséges pon tokát kijelölte s az építkezés megindittatott. A kiszállandó katonaság számára szükséges kellékek árcsökkentés utján beszereztettek és a sósmezei és bodzái vesztegintézetekhez kellő mennyiségben el- szállittattak. A kormány azon intézkedésének tehát, hogy a felállítandó őrházakba rendes katonaság szállíttassák s a becsempészés igy meggátoltassák, a megye saját maga részéről eleget tett s bár több községnek oly kérelme, mely szerint épithetésre kölcsönt olyforraán kértek, hogy szeptemberben visszafizetendik, a kormány által elutasittatott, remélhető, hogy az őrházak rövid idő alatt el fognak készíttetni. A múlt hónapban három nevezetes vendége volt a megyének. Egyik József főherczeg, magyar kir. honvédtőparancsnok, ki Csik felől jőve múlt hó 25- ikén érkezett megyénk határszélén fekvő Bikszádba s innen vasárnap Málnáson, Sepsi-Szentgyörgyön és Élőpatakon át folytatva útját, ment a földvári állomásra. A megye mindent megtett, mi a magas vendég fogadtatására szükséges volt. Minden állomásnál bandériumok kisérték tovább egész útjában. Második vendége volt megyénknek Lönhardt Fe- rencz, erdélyi róm kath. püspök, kit a megye nevében báró Apor Gábor főjegyző üdvözölt Ivézdi- Szentléleken, a határszélen pedig, midőn Csíkból átjött, a járási szolgabiró. Látogatása az illető falvakban mindenütt kellő ünnepélyes volt. Harmadik volt gróf Zichy Jenő és Jágócsi Pé- terffy József miniszteri biztos, kik az ipar fejlesztése érdekében látogatták meg Sepsi-Szentgyörgy és Kézdi-Vásárhely városokat. Jelenti továbbá, hogy báró Apor Gábor főjegyző és Vájná Miklós joggyakornok a múlt hónapban szabadságra mentek. Múlt hóban 82G ügydarab adatott be. Tüzeset töl'tént1'3. utal 15 napos az alispáni hivatal által kiadatott G15. drb, egy évi a mmisztériumtól leérkezett 89 drb, fel terjesztetett 79 drb; A jelentés tudomásul vétetett. Séra Tamás árva széki elnök az áíVáügyek múlt havi állásáról jelenti, hogy árvák létszáma május hó . végén volt 9052, ehhez júniusban á növekedés 4G,. összesen 'tehát junius végén 9098 személy. Ebből gyámság alól felszabadult nagykorúság által 14 s férjhezmenetel által 9, meghalt 2; marad tehát az árvák létszáma 9073. Gondnokság alatt volt május végén 237, ebhez a júniusi növekedés 5, ősz- szesen 242. A gyámpénztárnak május hóról áthozott készpénze volt 2741 frt 31 kr. Ehhez júniusban bevétetett egyes árvák javára 1157 frt 97 kr, kamatokból 52G frt 70 kr, visszafizetett tőkékből 1040 frt, együtt 2724 frt G7 kr; összes bevétel tehát a templomba ment, akkor ugyancsak utána néztek a fiatal asszonynak s gondolták magukban : „Ha nem hordana oly idegenszerü köntöst, egy lélek sem nézné szemfényvesztőnőnek !“ Es igazuk is volt. Hiába magasztalta Anzelm a falusi paraszt asszonyok szokásba vett divatos öltözetét, hiába halmozta el tarka szalagokkal és honi kendőkkel, — ő nyugodtan járt egyszerű redős tekete köntösében, mely lágyan és összhangza- tosan simult szép tagjaihoz ; bő nyitott ujjasának ujjait visszahajtva, gömbölyű szép karjait szabadon hagyta. Melle fölött egy fehér kendőt kötött csokorra, melynek redői közül lopva csillámolt elő egy idegen országi aranypénz, ezüst lánczocskán függve: „az én talizmánom“, szokta mondani, lia az gyorsabb mozgás közben ruhájából kicsúszott. A neunhauzeni falusi gyermekek első megjelenése alkalmával szájtátva bámulták furcsa öltözetét ; később merészebbek lettek és szemtelenül kiabáltak utána mindenféle gúnynevet, melyek között a „szem- fényvesztőnő“ még a legtisztességesebb volt. Egy napon mindnyájan elhallgattak és szégyen- kedve tértek ki utjából. Óla tudta, miért és mélyen elpirult. Lgy alkalommal ugyanis Brievall ur templom után a parasztok közé lépett s teljes kegyúri hatalommal tiltotta meg a kertész idegen nejének utána kiabálni; továbbá szigorú büntetés- terhe alatt hagyta meg, hogy a fiatal asszonyt mindenütt jósággal s barátságos magaviselettel köszöntsék, mert ő most ép olyan hűbéres nő, mint bármelyik más neunhauzeni asszony. Ettől kezdve a parasztok nagyon megbecsülték, s a czigánynonek többé sohasem volt oka durva beszédek miatt panaszt emelni. — — — 5465 frt 98 kr. Ebből kiadatott árvák kielégítésére 3149 frt 78 kr, kikölcsönöztetett 1350 frt, ösz- szesen 4499 frt 78 kr, — vagyis készpénz 966 frt 20 kr jött át julius hóra. Ami az ügyforgalmat illeti, májusról elintézetlen ügydarab átjött 225, ehhez a múlt hóban 4147. számig beérkezett 513, összesen 738; ebből elin- téztetett 702, elintézetlenül átjött julius hóra 3G darab. Rákosi Károly királyi adófelügyelői helyettes Ba- barczy Ferencz kir. adófelügyelő távol létében jelenti, hogy junius hóban egyenes adó czimén befolyt 20.547 frt 89 kr, vagyis 20.050 frt 25 krral kevesebb, mint a múlt év hason havában. Had mentességi díjban befolyt 1203 frt, itt is 437 frt 70 krral kevesebb, mint a múlt évi júniusban. Ezen kedvezőtlen eredmény a múlt évek terméketlensége mellett azon körülménynek tulajdonítandó, hogy a megye területén G7 községre nézve az adóvégrehajtások folyó évi szeptember hó végéig felfüggesztettek, s hogy a jelen évi második negyed alatt elemi csapások czimén 34 község jelentett be károsodást. Drágoss Elek királyi ügyész jelenti, hogy a múlt hó végén a megye területén levő fogházakban le volt tartóztatva 75 egyén. Ebből vizsgálati fogoly 42, elitéit 83: férfi GG, nő 9 ; súlyosabb bűnesetért és pedig gyilkosságért le volt tartóztatva 1G, gyújtogatásért 4, rablásért 2 ; a letartóztatottak közül a királyi törvényszéki fogházban volt 5G, a sepsi- szentgyörgyiben 14, a kovásznaiban 3, a nagyajtai- ban 2 egyén elhelyezve. Megfordult a múlt hóban a kir. törvényszéki fogházban 13, a s.-szentgyörgyiben 35, a kovásznaiban 14, a nagyajtaiban 9, összesen 71 egyén. A rabtartási átalányból kiadatott 94 frt 10 kr. Rabtartási költség-téritmény befolyt 189 frt 92 kr. A fogházakban halálozás, ragályos betegség, szökés, öngyilkosság vagy ezek kísérlete nem fordult elő. Az élelem ellen panasz nem emeltetett. Fegyelmi eset egy merült fel, mely azonban a fogház-őrszemélyzetet nem terheli. A közbiztonság a megelőző hónapokhoz képest feltűnő javulást mutat, a mennyiben egyetlen gyújtogatás sem történt, a mi öt év óta egyetlen egy hónapról sem mondható el. Bűnvádi jelentés bejött 49. Törvényszéki bonczo- lás volt 2. (Folytatása következik.) Ugrón Ákos orsz. képviselő beszámoló beszéde. ■ -u ' ! " (Folytatás és vége.) A két1 ülésszak alatt hozott fontosabb törvények : a hadmentességi adó leszállítása, a napszámosok adómentessége, a vadászati és fegyver-adó módosítása, a közadók kezeléséről, a pénzügyi közigazgatási bíróságokról, az uzsoráról, a köztisztviselők minősítéséről, a megyék háztartásáról. A jövő (III-ik) ülésszakban fontos leend : az uj szeszadó-törvény ; a földadó-kataszter végleges megállapítása tör- vényhozásilag ; uj jövedelmi pótadó behozatala. Gróf Szapáry a jövedelmi pótadót emelni akarja ; j tárczáját köti ahhoz ; a rendes bevételek és kiadá- I sok között az egyensúlyt helyre akarja állítani. De — — Az orsó tánczoll a földön, s Óla ügyesen forgatta a fénylő fonalszálakat. Egy dalt dúdolt magában anyanyelvének idegen, érthetetlen szavain. Künn süvöltött az őszi szél s nehéz felhőket kergetett össze a kastély fölé. Ekkor hirtelen egy árnyék esett kezére, s amint megrettenve fölemelé fejét s az ablak felé tekinte, az urfit látja ott megdőlve az ablakon betekinteni, a ki csodaszerü szemeivel mélázva tekint a fonó asszonyra. Óla föl ugrik és szolgálatkészen lépik közelebb. — Itthon van Anzelm ? — kérdi a földesur, helyzetét meg nem változtatva. Tekintete még szenvedélyesebben nyugszik a czigánynőn. — Nincs itthon, uram ! ő a városba ment, — válaszolt nyugodtan Óla. — Úgy hát jöjj fel te magad a kastélyba s kösd meg a rozmaring-tőt, mely a párkányzatról leesett s koronája megpattant! — szólt az urfi, ezzel fölegyenesedett s az ablaktól eltávozott. (Folytatása következik.) Egy kis utazás.*) — Rajz. — Irta: Hevesi József. Két láda volt útra készen : egy kisebb és egy nagyobb. Az első Békésy Lorándé volt, másikat pedig fiatal felesége gyömöszölte össze. Es ezenkívül semmi, de semmi podgyász nem várt az elszállításra, pedig asszony is utazott. *) Mutatvány az Írónak közelebb megjelenendő Kandallónál“ czimü önálló kötetéből, melyet előre is ajánlunk t. olvasóink figyelmébe, nem gondolja meg, hogy a nép teher alatt roskad. 40 millió adórestantia, pusztuló gazdaságok, pangó kereskedelem és ipar mellett szabad-e az adófel- eraelésre lépéseket tenni ? Még akkor is megfontolandó lenne, ha a nemzet keresetképessége, adó- I alapja fejlesztetett volna, pedig az nem történt. Avagy azt hiszszük, hogy 40—50 millió évenkénti defiozitet a számok csoportosítása által el lehet enyésztetni ? En, mint programmomban ígértem, semmiféle adófelemelést meg nem szavazok. Most röviden jelezni fogom azon tevékenységemet, melyet kifejtettem a város és polgárai érdekében. Több alkalommal felszólaltam az országgyűlésen az adóhivatalnokok azon buzgósága ellen, melylyel e város lakóira a jövedelmi vagy kereseti adót kiróják. Emelik a nélkül, hogy volna alap, a nélkül, hogy volna az iparosoknak nagyobb jövedelmük. Pedig mindenki tudja, hogy napról napra elszegényednek. Felszólaltam a romániai vámhivatalnokok szándékos rosszakaratú eljárása miatt, miszerint a durva árut finom áruként vámolják. — A vámhivataloknál mustra-példányok helyezendők ki ; ezekre reá írandó a vám magassága, hogy a romániai vámhivatalok ellenőriztessenek. Interpelláltam a fogyasztási adók tárgyában. Interpelláltam a kisüstök tárgyában. A miniszter törvényjavaslattal válaszolt, mit azután visszavont ; most — kiegyezve Ausztriával, — egy újat fog benyújtani. A vadászati adó tárgyalásánál felszólalván, követeltem a fegyveradó megszüntetését és a vadászati adó leszállítását, mivel épen a vadászati és fegyveradó miatt a dúvadak a Székelyföldön nagyon elszaparodtak, legelőkön marháink élete veszélyeztetve van. A bukovinai magyarok visszatelepítésével foglalkozó előkészítő bizottságnak tagja voltara. Megindítottuk a betelepítést; már 3200-an felül betele- pittettek s a többieknek betelepítése is czéloztatik. De Magyarország néptelen déli vidékének betelepítése elhatároztatván, az Oláh- és Morvaországban levő csángómagyarok, sőt a Székelyföld nópfolös- legének kitelepítése is megbeszéltetett. Azt hiszem, elmondhatom, hogy megválasztásom alkalmával tett ígéretemet teljesítettem, a város lakóinak megkereséseiben híven és pontosan eljártam s a város érdekeit mindenkor előmozdítani igyekeztem. (Éljenzés.) így Zichy Jenő gr., Jágócsi Pélerffy József min. biztos urak az én kérelmem folytán jöttek e nemes város falai közé s alakiták meg az I-ső fokú ipariskolát, melyben jövendőre az iparos tauonczok tisztességes nevelésében fognak részesülni, mi az iparnak szintén jelentékeny lendületet ad. Tisztelt polgártársak! Az említettekben röviden jeleztem azon álláspontokat, melyeket az országgyűlés két ülésszakában előfordult fontosabb politikai kérdésekben elfoglaltam. Nyugodt lelkiismerettel várom tevékenységem lelett önöknek ítéletét, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy programra beszédem szerint jártam el és ígéreteimet teljesítettem Most bezárom beszédemet azon kijelentésemmel, hogy Magyarország csak akkor lesz igazán boldog és nagy, akkor fognak gr. Széchenyi István szavai teljesülni, hogy : „Magyarország nem volt, hanem lesz“, ha Magyarország önálló, független állam lesz, Hanem hát falura voltak menendők. Falura, igénytelen szerény emberek közé, kik nem tekintenek a kabát gallérja alá, hogy megnézzék a ezéget, melynél készült és nem keresik, hogy vájjon ez vagy amaz a ruha Monaszterly és Kuzmik a divat istennőjének (ha ugyan a paradicsomi kosztümben járó földöntuliak ilyenre is szorulnak) felszentelt csarnokából került-e elő ? Falura igyekeztek, a természet kies ölére, régi kedves ismerősökhöz, kiknek a férj be akarta mutatni a kis menyecskét; a csörgő patakhoz, az illatos mezőkhöz, a lombos, madárdalos erdőhöz, jámbor egyszerű emberek közé, kik mindannyian látták az ő gyermekkoruk lezajlott napjait, ismerték édes múltjuk feledhetlen emlékeit. Ide iparkodtak türelmetlen, vágyó szívvel és lelkűk már előre röpült a vágy szárnyain, mig a lomha anyag; testük kénytelen volt a gyorsszárnyu képzelet helyett beérni a gőzparipa nehéz tömegének dübörgő forgásával. Ködös reggel volt, hogy a vasszörnyeteg kínos si vitással kitámolygott a még alvó fővárosnak kőszénfüsttől és siketitő tompa zajjal telitett üveges indóházából ; de még a vaskocsik zakatolásában is hallani vélte Loránd a saját és kis felesége szivének hangos, harmonikus dobogását. Utaztak! Ah milyen boldogság utazni kettecskén idegen, ismeretlenek között, kik nem firtatják viszonyainkat s nem alkalmatlankodnak boszantó unalmas dolgokkal. Loránd tekintete találkozott a kis feleség tenger - mélységű azurszemeivel s a belőlük kisugárzó édes öröm azt látszik mondani: — Milyen boldogság utazni kettecskén — egyedül! *
