Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-07-05 / 54. szám

— 214 — Háromszékül egy p közigazg. bizottságá­nak jülius liavi gyűlése. Iláromszékmegye közigazgatási bizottsága szokott havi -ülését kedden tartá meg a polgári leányiskola 3. számú tantermében Potsa József főispán elnök­lete alatt. Forró Ferencz alispán felolvassa havi jelentését. Jelenti, hogy a múlt hónapban két fontosabb moz­zanat fordult elő, nevezetesen a marhavész behur- czolásának megakadályozására építendő őrházak el­készítése czéljából a soósmezei vesztegintézet igaz­gatósága a hozzátartozó helyeken a szükséges pon tokát kijelölte s az építkezés megindittatott. A ki­szállandó katonaság számára szükséges kellékek árcsökkentés utján beszereztettek és a sósmezei és bodzái vesztegintézetekhez kellő mennyiségben el- szállittattak. A kormány azon intézkedésének tehát, hogy a felállítandó őrházakba rendes katonaság szállíttassák s a becsempészés igy meggátoltassák, a megye saját maga részéről eleget tett s bár több községnek oly kérelme, mely szerint épithetésre kölcsönt olyforraán kértek, hogy szeptemberben visszafizetendik, a kormány által elutasittatott, re­mélhető, hogy az őrházak rövid idő alatt el fognak készíttetni. A múlt hónapban három nevezetes vendége volt a megyének. Egyik József főherczeg, magyar kir. honvédtőparancsnok, ki Csik felől jőve múlt hó 25- ikén érkezett megyénk határszélén fekvő Bikszádba s innen vasárnap Málnáson, Sepsi-Szentgyörgyön és Élőpatakon át folytatva útját, ment a földvári ál­lomásra. A megye mindent megtett, mi a magas vendég fogadtatására szükséges volt. Minden állo­másnál bandériumok kisérték tovább egész út­jában. Második vendége volt megyénknek Lönhardt Fe- rencz, erdélyi róm kath. püspök, kit a megye ne­vében báró Apor Gábor főjegyző üdvözölt Ivézdi- Szentléleken, a határszélen pedig, midőn Csíkból átjött, a járási szolgabiró. Látogatása az illető fal­vakban mindenütt kellő ünnepélyes volt. Harmadik volt gróf Zichy Jenő és Jágócsi Pé- terffy József miniszteri biztos, kik az ipar fejlesz­tése érdekében látogatták meg Sepsi-Szentgyörgy és Kézdi-Vásárhely városokat. Jelenti továbbá, hogy báró Apor Gábor főjegyző és Vájná Miklós joggyakornok a múlt hónapban szabadságra mentek. Múlt hóban 82G ügydarab adatott be. Tüzeset töl'tént1'3. utal 15 napos az alispáni hivatal által kiada­tott G15. drb, egy évi a mmisztériumtól leérkezett 89 drb, fel terjesztetett 79 drb; A jelentés tudomásul vétetett. Séra Tamás árva széki elnök az áíVáügyek múlt havi állásáról jelenti, hogy árvák létszáma május hó . végén volt 9052, ehhez júniusban á növekedés 4G,. összesen 'tehát junius végén 9098 személy. Eb­ből gyámság alól felszabadult nagykorúság által 14 s férjhezmenetel által 9, meghalt 2; marad tehát az árvák létszáma 9073. Gondnokság alatt volt május végén 237, ebhez a júniusi növekedés 5, ősz- szesen 242. A gyámpénztárnak május hóról áthozott kész­pénze volt 2741 frt 31 kr. Ehhez júniusban bevé­tetett egyes árvák javára 1157 frt 97 kr, kama­tokból 52G frt 70 kr, visszafizetett tőkékből 1040 frt, együtt 2724 frt G7 kr; összes bevétel tehát a templomba ment, akkor ugyancsak utána néztek a fiatal asszonynak s gondolták magukban : „Ha nem hordana oly idegenszerü köntöst, egy lélek sem nézné szemfényvesztőnőnek !“ Es igazuk is volt. Hiába magasztalta Anzelm a falusi paraszt asszonyok szokásba vett divatos öltözetét, hiába halmozta el tarka szalagokkal és honi kendőkkel, — ő nyugodtan járt egyszerű re­dős tekete köntösében, mely lágyan és összhangza- tosan simult szép tagjaihoz ; bő nyitott ujjasának ujjait visszahajtva, gömbölyű szép karjait szabadon hagyta. Melle fölött egy fehér kendőt kötött cso­korra, melynek redői közül lopva csillámolt elő egy idegen országi aranypénz, ezüst lánczocskán függve: „az én talizmánom“, szokta mondani, lia az gyor­sabb mozgás közben ruhájából kicsúszott. A neunhauzeni falusi gyermekek első megjelenése alkalmával szájtátva bámulták furcsa öltözetét ; később merészebbek lettek és szemtelenül kiabáltak utána mindenféle gúnynevet, melyek között a „szem- fényvesztőnő“ még a legtisztességesebb volt. Egy napon mindnyájan elhallgattak és szégyen- kedve tértek ki utjából. Óla tudta, miért és mé­lyen elpirult. Lgy alkalommal ugyanis Brievall ur templom után a parasztok közé lépett s teljes kegyúri hata­lommal tiltotta meg a kertész idegen nejének utá­na kiabálni; továbbá szigorú büntetés- terhe alatt hagyta meg, hogy a fiatal asszonyt mindenütt jó­sággal s barátságos magaviselettel köszöntsék, mert ő most ép olyan hűbéres nő, mint bármelyik más neunhauzeni asszony. Ettől kezdve a parasztok nagyon megbecsülték, s a czigánynonek többé sohasem volt oka durva be­szédek miatt panaszt emelni. — — — 5465 frt 98 kr. Ebből kiadatott árvák kielégítésé­re 3149 frt 78 kr, kikölcsönöztetett 1350 frt, ösz- szesen 4499 frt 78 kr, — vagyis készpénz 966 frt 20 kr jött át julius hóra. Ami az ügyforgalmat illeti, májusról elintézetlen ügydarab átjött 225, ehhez a múlt hóban 4147. számig beérkezett 513, összesen 738; ebből elin- téztetett 702, elintézetlenül átjött julius hóra 3G darab. Rákosi Károly királyi adófelügyelői helyettes Ba- barczy Ferencz kir. adófelügyelő távol létében je­lenti, hogy junius hóban egyenes adó czimén be­folyt 20.547 frt 89 kr, vagyis 20.050 frt 25 krral kevesebb, mint a múlt év hason havában. Had mentességi díjban befolyt 1203 frt, itt is 437 frt 70 krral kevesebb, mint a múlt évi júniusban. Ezen kedvezőtlen eredmény a múlt évek termé­ketlensége mellett azon körülménynek tulajdonítan­dó, hogy a megye területén G7 községre nézve az adóvégrehajtások folyó évi szeptember hó végéig felfüggesztettek, s hogy a jelen évi második negyed alatt elemi csapások czimén 34 község jelentett be károsodást. Drágoss Elek királyi ügyész jelenti, hogy a múlt hó végén a megye területén levő fogházakban le volt tartóztatva 75 egyén. Ebből vizsgálati fogoly 42, elitéit 83: férfi GG, nő 9 ; súlyosabb bűnesetért és pedig gyilkosságért le volt tartóztatva 1G, gyúj­togatásért 4, rablásért 2 ; a letartóztatottak közül a királyi törvényszéki fogházban volt 5G, a sepsi- szentgyörgyiben 14, a kovásznaiban 3, a nagyajtai- ban 2 egyén elhelyezve. Megfordult a múlt hóban a kir. törvényszéki fog­házban 13, a s.-szentgyörgyiben 35, a kovásznai­ban 14, a nagyajtaiban 9, összesen 71 egyén. A rabtartási átalányból kiadatott 94 frt 10 kr. Rabtartási költség-téritmény befolyt 189 frt 92 kr. A fogházakban halálozás, ragályos betegség, szö­kés, öngyilkosság vagy ezek kísérlete nem fordult elő. Az élelem ellen panasz nem emeltetett. Fegyelmi eset egy merült fel, mely azonban a fogház-őrszemélyzetet nem terheli. A közbiztonság a megelőző hónapokhoz képest feltűnő javulást mutat, a mennyiben egyetlen gyúj­togatás sem történt, a mi öt év óta egyetlen egy hónapról sem mondható el. Bűnvádi jelentés bejött 49. Törvényszéki bonczo- lás volt 2. (Folytatása következik.) Ugrón Ákos orsz. képviselő beszámoló beszéde. ■ -u ' ! " (Folytatás és vége.) A két1 ülésszak alatt hozott fontosabb törvények : a hadmentességi adó leszállítása, a napszámosok adómentessége, a vadászati és fegyver-adó módo­sítása, a közadók kezeléséről, a pénzügyi közigaz­gatási bíróságokról, az uzsoráról, a köztisztviselők minősítéséről, a megyék háztartásáról. A jövő (III-ik) ülésszakban fontos leend : az uj szeszadó-törvény ; a földadó-kataszter végleges megállapítása tör- vényhozásilag ; uj jövedelmi pótadó behozatala. Gróf Szapáry a jövedelmi pótadót emelni akarja ; j tárczáját köti ahhoz ; a rendes bevételek és kiadá- I sok között az egyensúlyt helyre akarja állítani. De — — Az orsó tánczoll a földön, s Óla ügyesen forgatta a fénylő fonalszálakat. Egy dalt dúdolt magában anyanyelvének idegen, érthetetlen szavain. Künn süvöltött az őszi szél s nehéz felhőket ker­getett össze a kastély fölé. Ekkor hirtelen egy árnyék esett kezére, s amint megrettenve fölemelé fejét s az ablak felé tekinte, az urfit látja ott megdőlve az ablakon betekinteni, a ki csodaszerü szemeivel mélázva tekint a fonó asszonyra. Óla föl ugrik és szolgálatkészen lépik közelebb. — Itthon van Anzelm ? — kérdi a földesur, hely­zetét meg nem változtatva. Tekintete még szenve­délyesebben nyugszik a czigánynőn. — Nincs itthon, uram ! ő a városba ment, — válaszolt nyugodtan Óla. — Úgy hát jöjj fel te magad a kastélyba s kösd meg a rozmaring-tőt, mely a párkányzatról leesett s koronája megpattant! — szólt az urfi, ezzel föl­egyenesedett s az ablaktól eltávozott. (Folytatása következik.) Egy kis utazás.*) — Rajz. — Irta: Hevesi József. Két láda volt útra készen : egy kisebb és egy nagyobb. Az első Békésy Lorándé volt, másikat pedig fia­tal felesége gyömöszölte össze. Es ezenkívül semmi, de semmi podgyász nem várt az elszállításra, pedig asszony is utazott. *) Mutatvány az Írónak közelebb megjelenendő Kan­dallónál“ czimü önálló kötetéből, melyet előre is ajánlunk t. olvasóink figyelmébe, nem gondolja meg, hogy a nép teher alatt roskad. 40 millió adórestantia, pusztuló gazdaságok, pangó kereskedelem és ipar mellett szabad-e az adófel- eraelésre lépéseket tenni ? Még akkor is megfonto­landó lenne, ha a nemzet keresetképessége, adó- I alapja fejlesztetett volna, pedig az nem történt. Avagy azt hiszszük, hogy 40—50 millió évenkénti defiozitet a számok csoportosítása által el lehet enyésztetni ? En, mint programmomban ígértem, semmiféle adófelemelést meg nem szavazok. Most röviden jelezni fogom azon tevékenysége­met, melyet kifejtettem a város és polgárai érde­kében. Több alkalommal felszólaltam az országgyűlésen az adóhivatalnokok azon buzgósága ellen, melylyel e város lakóira a jövedelmi vagy kereseti adót ki­róják. Emelik a nélkül, hogy volna alap, a nélkül, hogy volna az iparosoknak nagyobb jövedelmük. Pedig mindenki tudja, hogy napról napra elszegé­nyednek. Felszólaltam a romániai vámhivatalnokok szándé­kos rosszakaratú eljárása miatt, miszerint a durva árut finom áruként vámolják. — A vámhivatalok­nál mustra-példányok helyezendők ki ; ezekre reá írandó a vám magassága, hogy a romániai vámhi­vatalok ellenőriztessenek. Interpelláltam a fogyasztási adók tárgyában. Interpelláltam a kisüstök tárgyában. A miniszter törvényjavaslattal válaszolt, mit azután visszavont ; most — kiegyezve Ausztriával, — egy újat fog be­nyújtani. A vadászati adó tárgyalásánál felszólalván, kö­veteltem a fegyveradó megszüntetését és a vadá­szati adó leszállítását, mivel épen a vadászati és fegyveradó miatt a dúvadak a Székelyföldön na­gyon elszaparodtak, legelőkön marháink élete ve­szélyeztetve van. A bukovinai magyarok visszatelepítésével foglal­kozó előkészítő bizottságnak tagja voltara. Megin­dítottuk a betelepítést; már 3200-an felül betele- pittettek s a többieknek betelepítése is czéloztatik. De Magyarország néptelen déli vidékének betelepí­tése elhatároztatván, az Oláh- és Morvaországban levő csángómagyarok, sőt a Székelyföld nópfolös- legének kitelepítése is megbeszéltetett. Azt hiszem, elmondhatom, hogy megválasztásom alkalmával tett ígéretemet teljesítettem, a város lakóinak megkereséseiben híven és pontosan eljár­tam s a város érdekeit mindenkor előmozdítani igyekeztem. (Éljenzés.) így Zichy Jenő gr., Jágócsi Pélerffy József min. biztos urak az én kérelmem folytán jöttek e ne­mes város falai közé s alakiták meg az I-ső fokú ipariskolát, melyben jövendőre az iparos tauonczok tisztességes nevelésében fognak részesülni, mi az iparnak szintén jelentékeny lendületet ad. Tisztelt polgártársak! Az említettekben röviden jeleztem azon álláspontokat, melyeket az ország­gyűlés két ülésszakában előfordult fontosabb poli­tikai kérdésekben elfoglaltam. Nyugodt lelkiisme­rettel várom tevékenységem lelett önöknek ítéletét, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy programra be­szédem szerint jártam el és ígéreteimet teljesítet­tem Most bezárom beszédemet azon kijelentésemmel, hogy Magyarország csak akkor lesz igazán boldog és nagy, akkor fognak gr. Széchenyi István szavai teljesülni, hogy : „Magyarország nem volt, hanem lesz“, ha Magyarország önálló, független állam lesz, Hanem hát falura voltak menendők. Falura, igénytelen szerény emberek közé, kik nem tekintenek a kabát gallérja alá, hogy megnézzék a ezéget, melynél készült és nem keresik, hogy vájjon ez vagy amaz a ruha Monaszterly és Kuzmik a divat istennőjének (ha ugyan a paradicsomi kosztüm­ben járó földöntuliak ilyenre is szorulnak) felszen­telt csarnokából került-e elő ? Falura igyekeztek, a természet kies ölére, régi kedves ismerősökhöz, kiknek a férj be akarta mu­tatni a kis menyecskét; a csörgő patakhoz, az illa­tos mezőkhöz, a lombos, madárdalos erdőhöz, jám­bor egyszerű emberek közé, kik mindannyian látták az ő gyermekkoruk lezajlott napjait, ismerték édes múltjuk feledhetlen emlékeit. Ide iparkodtak türelmetlen, vágyó szívvel és lel­kűk már előre röpült a vágy szárnyain, mig a lomha anyag; testük kénytelen volt a gyorsszárnyu képzelet helyett beérni a gőzparipa nehéz tömegé­nek dübörgő forgásával. Ködös reggel volt, hogy a vasszörnyeteg kínos si vitással kitámolygott a még alvó fővárosnak kő­szénfüsttől és siketitő tompa zajjal telitett üveges indóházából ; de még a vaskocsik zakatolásában is hallani vélte Loránd a saját és kis felesége szivé­nek hangos, harmonikus dobogását. Utaztak! Ah milyen boldogság utazni kettecskén idegen, ismeretlenek között, kik nem firtatják viszonyainkat s nem alkalmatlankodnak boszantó unalmas dol­gokkal. Loránd tekintete találkozott a kis feleség tenger - mélységű azurszemeivel s a belőlük kisugárzó édes öröm azt látszik mondani: — Milyen boldogság utazni kettecskén — egyedül! *

Next

/
Oldalképek
Tartalom