Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-06-17 / 49. szám

lyik külföldi hatalomtól fél kormányuk és melyiktől nem Minthogy elzárkózva élnek és vakon bíznak kormányukban, megszokták hatalmas és veszedelmes szomszédnak tartani Orosz-’ országot, a melynek mindenkor engedett a khi- nai kormány. Л mi politikánk czélja tehát egyszerűen az, hogy megtartsuk ezt a nim- bust. Csak ily föltétel mellett leszünk képesek nyugodtan használni a mesze keleten levő birtokainkat.“ — Egy londoni hir szerint Orosz- és Fraucziaország közt egyezség jött létre nagy franczia gyarmatbirodalom alapítása iránt Ázsiában s hogy a czár befolyását fel fogja használni Khina visszatartására, ha ez csakugyan háborút akarna kezdeni Fran- cziaország ellen.

Kossuth levele Komárommegyéliez.

(Vége.)

L Hát én neiii kicsinylem e nehézséget, de számot vetve a helyzettel, nem is tartom olyannak, hogy a magyar történelem logikájának, melyet én történelmi kényszerűségének vagyok hajlandó nevezni, útját állhassa, ha meglesz a magyar nemzetben azon „tántorithatlan ragaszkodás“, mely kétségen kívüli tény gyanánt van említve tisztelt alispán ur becses levelében. Pedig az meglesz; ha szunnyadni találna, fel fog ébredni; mert ez is történelmi kényszerűség.

Több mint negyedfél század történelme teszen tanúságot e kényszerűség mellett. A mi idők és viszontagságok minden változatain keresztül oly folytonos vissza-visszakerüléssel vonul végig egy nemzet történelmén, mint a mi nemzetünkön végig vonul az utóbbi negyedfélszázad alatt a mindig megújuló küzdelem az ország önállásért, a nemzet függetlenségéért, annak lehetetlen, hogy oly kiirthat- lan gyökerei ne legyenek a nemzetnek mind létérdekében, mint lelkiismeretében, melyek egyenesen történelmi kényszerűségre vallanak.

Ha megesik rajtam, hogy néha a Bocskayak, Bethlenek, Tökölyek, Rákócziak korára hivatkozom, szememre vetik, hogy nem tanultam meg tőlük a „megalkuvást.“ Az utolsó Rákóczi nem alkudott, kinyitották előtte minden kincseinek s több, mint fejedelmi birtokainak megajánlásával a megalkuvás kapuját, s ő nem alkudott. Ep a roppant áldozatok, melyeket elveinek hozott, emelik a nem alku-, vó száműzött emlékét oly magasra, hogy az ily parányi ember, mint magam, szédeleg, lia hozzá feltekint.-. De akik engem azokra az alkuvási példákra emlékeztetnek, nem veszik észre, hogy egyenesen a nem álkuvás mellett bizonyítanak. Mert egy megalkuvás ' sem volt megoldás. Minden alku uj harcz szükségének magvait vette el. Pedig azok az al- kuvók nem alkudták el az ország törvényes függetlenségét, nem kötöttek oly alkut, mely Magyar- országot „alteri regno et populo obnoxium“-má teszi, s azért alkujok még sem volt állandó. — Hát azt hiszik-e azok a jó urak, a kik nekem a nem alkuvást szememre vetik, hogy a magyar nemzet ennek az alkunak állandóan megadja magát? ennek az alkunak, mely a „regnum independenst“ kitörölte az ezeréves magyar államjogból ! s megsértett mindent, a mi a magyar nemzet érzelmeiben szent, és kiirthatlan, az által, hogy a magyar hazát „alteri regno et populo obnoxium“-má tette? Eu azt mondom, hogy ennek az elalkuvásnak nincs és nem lehet állandósága. Kaphat még többséget a választásoknál, mint eddig kapott ez a parlamentáris államcsíny (határozottan annak nevezem), de ez nem szerez számára állandóságot. Harmadik Napoleon államcsinyje is kapott ismételten „törvénye— Hogy a sirkoszorugyártás a nép jólétével emelkedik.

— Meglehet.

De úgy is van. Minél nagyobb a jólét, annál nagyobb a temetési pompa. Csakhogy nekünk nemcsak a gyász pompája szolgál előnyünkre, hanem mi adunk legszebben az örömnek is kifejezést s bálokon és esküvőkön kiváló szerepünk jut. Látja például, az a csokor itt Budapest egyik legkiválóbb szépségének kezeiben fog pompázni holnap végbemenendő esküvőjén, ez a kamélia, koszorú pedig egy kiváló, egy nagy művész koporsóján fog pihenni.

— Szegény Halmién?

— Igen.

Meghatott e kirivó ellentéte az örömnek és gyásznak, de a virágok olyan szépen mosolyogtak felém, hogy nem tudtam rájuk neheztelni.

Kabátom gomblyukába tűztem egy thea-rózsát, s kiléptem a virágparadicsomból, melynek bűvös illatáról annyi szép regét tudott nekem mesélni az a gyönyörű thea-rózsa, mely gyöngéd kezek közt van hivatva élni és elhamvadni.

Hevesi József.

— 194

sitést“, milliókkal számított szótöbbséggel s a dolog ment „sántikálva“ vagy — 20 évig. Aztán jött egy borús nap, s annak csípős szele elfujta a jogtalanság törvényesitését, mint a polyvát. — Nem gondolom, hogy egy bizonyos másik helyen ments- levelet bírnának a borús napúk ellen.

Lehetetlen az, tisztelt alispán ur ! teljesen lehetetlen, hogy a magyar nemzet, melynek oly történelmi múltja van, mint a minő van, s mely erejének, életrevalóságának csak egy emberöltő előtt is rendkívül kedvezőtlen körülmények közt is oly jelét adta, hogy annak a rokonszenves tisztelet adójával hódolt az egész müveit világ, lehetetlen az, hogy ez a nemzet csak azért küzdötte legyen magát keresztül egy ezredév viszontagságain, miszerint egy maga magával meghasonlott, jobbra, balra, kifelé húzogató, s a dissolutio microljaival telitett zagyva mesterkélt államkomplexumnak egyik töredékévé lyukadjon ki; (bocsánat e népies kifejezésért) s beléletében idegen érdekek nyomása által feszélyezve, az országok létével játszadozó nemzetközi politika terén, minden önczéliasságból ki- vetkőztetve, azzal végezze történelmi szerepét, hogy játszmabábnak figurái egy létérdekével ellenkező kabinetpolitika nagyravágyásánalc sakktábláján.

Ily abnormitást nem tűr e világrend, nem a történelem logikája, legkevésbbó most, midőn Európa viszonyai akként alakultak, hogy tekintve a magyar nemzet múltját, szívós életerejét, képességét, hiva- íottságát, a helyzet parancsolatos követelményei Magyarországnak még akkor is önálló állami létet Ígérnének, ha azzal még soha nem birt volna, — mert lehetetlen tagadni, hogy Európa nyugalmának s a czivilizáczió biztonságának a német és szláv áramlat közt egy választó falra van szüksége, melyet csak egy olyan állam képezhet, mely sem nem német, sem nem szláv, hanem egy oly különleges nemzeti jelleggel bir, melynek minden elmállasztási törekvéseken diadalmaskodott életereje felől egy hosszú történelmi múlt kezeskedik.

Valóban, e helyzet Magyarország függetlenségére, mint európai szükségre annyira szembetünőleg reá mutat, miként a sikert csak az tehetné lehetségessé, ha a magyar nemzet nem adná jeleit azon tántorithatlan ragaszkodásnak a magyar hazát történeti múltjánál és államalkotó erejénél fogva megillető függetlenséghez, melyre alispán ur, mint az ősöktől öröklött jogos tulajdonra hivatkozik. Ez igenis kompromittálhatná a jövendőt; mert egy maga magáról lemondott nemzetet nem vészén számba a törté nelem. ■

De én jeleket látok hazámban, melyek jó re- ményn- el töltenek el az életerőben pezsgő társadalmi tevékenység sók mindenféle mozzanatában; látok ily jeleket, látok még azokban is, melyeket nem ily szándok sugallott, természetesen ^hatásaiban azok is mint coefficiensék működnek.

Mily utón, minő eszközökkel fog az ige megtestesülése végbe menni ? az a conjecturák homályos mezejére tartozik. En sem próféta, sem prófétának fia nem vagyok, mint IX. Fiús szokta volt mondani. Lehet, hogy újra kardra leszen szükség, mint már sokszor volt, lehet, hogy nem is leszen. Nagyon ominosus jelek tűnnek fel amott az osztrák birodalomban, annyira ominosusok, hogy néha azon veszem észre magamat, mintha azt akarnám mondani, hogy jó lesz sietni azzal a királyi lak építésével ős Budavárában, mert szükségük lehet reá az illetőknek hamarább, mint gondolnák.

De bármi legyen is a jövendőt elfedő fátyol mö gött, annyi bizonyos, hogy a legegyszerűbb előre látás tanácsolja, nem hagyni kételkedni a világot a felől, hogy a magyar nemzet teljeséggel nem szűnt meg tántorithatlanul ragaszkodni ama nagy eszmó- I hez, mely egy évezred történelmének szent öröksége, nem hagyni kételkedni a világot a felől, hogy a magyar nemzetnek az ősi magyar államjoghoz ragaszkodásáról is el lehet mondani azt a jelszót, melyet a lotharingiaiak Gambetta ravatalára tűztek: „meinor! violata ! séd non domita!“

Lelkem mélyéből köszönöm Kumárommegye tisztelt közönségének, hogy a vállaimat nyomó 80 év terhét az ősöktől öröklött nagy eszmékhez ragaszkodásuknak nyilatkozatával megkönnyítette. Ez a legkedvesebb vigasztalás, mely a sir felé hanyatló ősz fejem sok mindenféle bánatát érheté.

Fogadja alispán ur megkülönböztetett tiszteletemet.

Kelt Turinban, 1883. május 25-én.

Tisztelt alispán urnák

alázatos szolgája Kossuth Lajos, s, k.

A vadászati jog* bérlete.

Sepsi-Szentgyörgy, 1883. jun. 14.

Tisztelt szerkesztő ur !

Szíveskedjék becses lapjában az igazság érdekében a következő sorok közlése végett egy kis tért nyitni :

A „Székely Nemzet“ közelebbi számában olvastam a városi tanács azon hirdetményét, mely szerint a vadászati jog e város területén mostantól kezdve 1888. év utolsó napjáig haszonbérbe adatik. Az igazság érzetében bátor vagyok a t. olvasó közönség tudomására hozd, miszerint a kérdés alatti vadászati jogot jelen év végéig a halászati joggal együtt Molnár Lajos bérelte ki ; nevezett haszonbérlőtől a jelen évre szerződés szerint alhaszonbér be vettem ki, — sa midőn ez a városi tanácsnak tudomására esett, a polgármester a vadászati jog további használatát a halászati jog kizárásával főhaszonbérlőnek rögtön felmondotta.

A felmondás hivatalosan ugyan, de a polgármester hatáskörén kívül, törvénybe ütközőleg s nem a törvény rendes utján történt.

Mint allnszonbérlő, a haszonbéri összeget 15 írtban folyó év márczius 17-én 838. közig. sz. alatt a városi tanácshoz jelentésem kíséretében beterjesztettem; és be is iktattatott ugyan, de minden válasz vagy elutasító határozat uélkül, egyszerűen el nem fogadva visszaadatott. —

A városi képviselő testületnek közelebb tartott gyűlésében a megtörtént törvénytelen felmondás után a vadászati jog a városi tanács által előterjesztetett a megtörténtek mellőzésével. Az előterjesztéshez képest a képviselő testület határozatilag kimondotta, hogy ezen jog nyílt árverés utján legtöbbet ígérőnek adassék haszonbérbe ; mégis a tanács azon határozattal szemben ellenkezőleg adta ki hirdetményét, hogy a kik azt kivenni óhajtják „zárt ajánlataikat folyó hó 16-ig adják be“, de az árverés megtartására határidő kitűzve nincs ; ezen intézkedés nem nyilvános, hanem titokszerü, Egy ilyen titokszerü árverés igen könnyen kizárhat bárkit a vadászat élvezetétől, a mi nem helyes intézkedés, s a képviselő testület határozatának sem felel meg egyfelől, de másfelől a város anyagi rovására irányul, mert egy nyílt árverezésen mindenki szabadon bármily összegig is tetszése szerint ígérhet; ezen jogtól egy városi polgárt sem lehet megfosztani. A város, mint gazdag — vagyonos, s a lapokban is megdicsért fejlődésénél fogva a vadászati jogot a városi fiatalság részére, mint más községek fentarthatta volna, s hogy éppen jövedelmezzen is, egy-két forintért a vadászatélvezőknek vadászkártyát adhatott volna ki, s igy nem történhetnék, hogy bárki is élvezetétől meg- fosztassék, s ily intézkedés mellett könnyen meg- eshetik, hogy egy kiveszi s boszuból vagy irigységből többeket kizár. '

A városi tanács figyelmébe ajánlom, intézkedését változtassa meg, vagy ha az már elkésve volna, яг esetben a zárt ajánlatok az ajánlattevők jelenléte nélkül fel ne bontassanak.

Sylvester Dénes;

A Székely Nemzeti Múzeumból.

Iámét két érdekes oklevelet mutatunk be olvasóinknak a Váradi Gyulay Lajos ur által ajándéko- " zott gyűjteményből. Az egyiket a moldvai vajda ' írja 1632-ben Jankó Mihály kézdiszéki alkirálybi- rónak bizonyos háromszéki emberek ügyében, kiknek juhait egy boér, Czokorlia István megdézmálta, s mint a levélből kitetszik, Moldva akkori zilált Viszonyai közt maga a vajda sem igen remélte, hogy a háromszékieknek igazságot szolgáltathat. Érdekes e levél azért is, mert a vajda egy alkirálybiróval szemben is magyar nyelven látja szükségesnek levelet írni. A másik levelet Apafty Mihály fejedelem irta Köprili Ahmed nagyvezérhez, kinek kegyeibe ajánlja követét.

I.

Ivivül: Generoso Domino Michaeli Jankó de Possessíone Маха Sedis Kezdi Vice-Judici Regio, Dno (domino) Amico et Vicíno Nobis Observando.

Belül: Generose Domine Amicc et Vicine Nö- bis Observande Salutem, Benevolentiaequ Nostrae Commendationem.

Az kgraed Lewelytt, nekünk a kgmed Embere megh ada. Mellibül megértettük : Minth hogy enna- pokban Stefan Czokorlia Bojer, az Haromszéki em bereknek juhaitt, megdezmalta volna, es hogy soha az más Vaydak ideiben nem volt. Mint hogy országunk allapattya igen gyarló allapatra es sze- genyseghre jutott, nem úgy, minth inas Vaydak ideieben, es sok nehezsegek vannak Országunkban, le- hett az Boyerok megt* dzelekettek. Minthogy a teö- rekek is lattyak, az kyk juh dezmaertt jüunek, azt tudgiak, hogy mind az Orszaghbeli juh es hogy Stefan Czokorlya, harmincz juhott is vett volna ell, es hogy megh adatnank. Megh parandzoltuk azertt, es Levelünkéit attunk az kgmed Emberének, hogy az Levelünk áltál, kezehez adgyak Stefan Czorko lya Boyertul. De Caetero D. Vram boni valere de- sideramus. Jasei 30 Augusti Ao 1632.

Generusae D. Vrae Vicinus ;

Benevolus

(A vajda aláírása cyrill betűkkel.)

II.

Tekéntetetes Nagyságos Vezér Fássá, nékem io akaró Uram, Isten Nagyságod szerencséiét nevellye, napjait sok ezerekké tegye !

Tudván azt hatalmas Császárunkhoz való hűségűnk mit kivánnyon tollúnk, az Erdélyi ado^ő Hatalmassága kényes Tárházában ez levelünk megh adó böcsülletes hívünk által bé küldöttük. Nagyságodat kérjük igen bizodalmasan, lássa oda küldött emberünket kegyelmes szemmel, és szavának hitelt adván Hatalmas Császárunk előtt is legyen jó törekedő dolgainkban, mellyért, Isten bennünket éltetvén, hala-adó képen igyekezünk mi-is Nagysa*