Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-01-14 / 5. szám

Fenséges vonások értesítették erről az irodalom e kitűnőségét, a nagy Futtakit. Futtaki melegen megszorította az udvari fullaj­tár kezét, kebléhez szorította a fenséges levelet, milyennel magyar író még nem dicsekedhetik s Boccaccio ismert keringőjét: „Kis levélke, drága kis levőiké“-1 dalolva ment egyszeriben Jókaihoz. A költő-király, mióta Stáczió-utczai házából ki- sajátittották, most a Blaháné volt fészkében, egy kerepesi úti egyemeletes házban fészkel melegen. A nemzet csalogánya tudvalevőleg nem sajátíttatott ki házából, de sőt ellenkezőleg ő sajátított el ma­gának egy kétemeletes fészket az Ujvásártéren. Tehát ide futa ki nagy Futtaki. s miután magát illendőképen futta ki, kezet szorított Jókai szoba­lányával és Hegedűs Sándor 3 éves fiacskájával s csak ezután lépett be a. költő-királyhoz . . . . . . Másnap Jókai, — mint maga mondja: a szegény fakó poéta — ott volt я királyi kas­tély ragyogói termeiben és sütkérezett a trónörökös- pár kegyeinek meleg mosolyában. Hogy mit beszélgettek együtt, leírta azt maga .lókai. Minek való volna azt tehát itt újra leírni? Annyi bizonyos, hogy a hangulat igy is vidám és kedélyes volt, mert hisz végül Tisza Kálmánt is éltették. A trónörökös azonban még sem akart adósa ma­radni Jókainak s megküldte neki keleti útjáról szóló művét e felírással: „Rezső, 1883. január 8 án.u * Hogy Jókai regényei iránt magasabb helyen is érdeklődnek, (ez az „is“ talán fölösleges, mert ala­csonyabb helyen bizony nem igen méltatják Jókait), mindenesetre igen üdvös dolog s ez a körülmény talán egész irodalmunkra jó hatással leend. Tapasztalható ez már a nemzeti színház részé­ről, mely „udvari“ színház lévén, nem maradhat az udvar mögött és a költő kitüntetése után újból előadásra tűzte ki Jókainak „A szigetvári hősök“ ez. színmüvét. Tudtunkkal e darabot másfél év óta már har­madszor tűzik ki s úgy halljuk, hogy már maga Jókai is megsokalta a dolgot, és tiltakozni akar darabjának hereze-hurczoltatása ellen. Egy derék szorgalmas Írónk, kinek nevével csak­nem mindennap találkozhatott az olvasó egy-egy ki­tűnő dolgozat alatt, (bizonyára ráismertek már P. Szathmáry Károlyra) beszélte a minap, hogy leánykája éppen most olvasta Jókai színdarabjait s meginterpellálta a papát, hogy történhetik az. mikép Jókait annyira mellőzik a színpadon, holott az ő darabjai tele vannak a legnagyobb poézissal V ! Hát biz' ez nagyon fogas kérdés s mi magunk is kiváncsiak vagyunk, mit tudna erre válaszolni a nemzeti színház igazgatósága. Az, hogy Jókai darabjai nem a modern keretben mozognak s talán nem töltenék meg a színházat, nem lehet kifogás, mert először is Jókai darab­jainak egy felvonásában csakugyan több poézis van, és több költői ihlet, mint a modern alakban irt tuczat színdarabokban összevéve; no meg aztán a mi a telt színházakat illeti, hát ha föltéve, de meg nem engedve azok nem is töltenék meg a színhá­zat, erre a 2—300,000 írttal subvenczionált szín­háznak nem kel) olyan nagy súlyt fektetnie. A trónörökös-pár jó példája tehát már is hatott s vasárnap talán mégis bevonul majd ismét Jókai a nemzeti színházba . . . ... A múlt héten Rákosi Jenő múzsája tar­totta itt bevonulását. „Ida“ czimű 4 felfonásos vígjátékot adtak tőle. Rákosi Jenő irói neve és színműírói tehetsége méltán felkeltette a várakozást az uj vígjáték iránt. Csakhogy meg vagyon az régen mondva, hogy ha nagy ember botlik, hát nagyot botlik. Rákosi Jenő maga irta ezt a saját darab­járól. A közönség — úgy mond — nem fogadta el a fölállított problémának megoldását úgy, mint ő azt megoldani akarta és igy darabja nem talált rokon­szenves fogadtatásra. Habár a második előadás után már a közönség is bele melegedett a darabba . . . . . . Sokkal nagyobbat bukott volna az a sze­gény fiatal ember, a ki Rákosi darabjának előadása alkalmával a karzaton megőrült s miután előbb lát­csövét ledobta, maga is utána akart ugrani a föld- szinre. Szerencsére ott volt egy rendőr, a ki ebben meg­akadályozta. (Világ teremtése óta ez az első eset, hogy rendőr még ‘idején ott volt, a hol szükség volt rá !) Egyes élezel ők persze az Őrült fiatal ember és Rákosi Idája között összefüggést kerestek, a mi bi­zony nem valami sikerült viczcz! Hevesi József. LEVELEK. S.-Szemerja. 1883. jan. n. Tisztelt szerkesztő ur ! A megzavart karácsonyi istenitiszteletre vonat­kozó leveleim kiegészitésekép közlöm az alábbi so­rokat, ozélorn lévén a czikkeiraben érintett mester­választás egyik-másik mozzanatát feleleveníteni , hogy e lapok olvasó közönsége is hadd okuljon az itteni gyönyörűséges históriákon. Községünk volt iskolamestere és énekvezére Nagy Imre leköszönése után hoszu tengés-leiigés után az itteni „felsőbb helyen“ is szüksége látszott egy pá­lyázat hirdetésének. Mert hát elvitázhatlan az, hogy ha a gazdaember sok izzadás, lótás-futás után be­takarított kis gabonájából a kepét, vagy az nszpo- rát befizeti, meg is kívánhatja joggal, hogy a pi­henő napon, egy héten egyszer, vasárnap, midőn a hétköznapi munkát félre téve, elmegy az isten há­zába imádkozni, ha maga nem is énekel, de leg­alább gyönyörködhessék az énekvezér által orgona- hangon kisért egyházi énekek (-Rengésében. Tehát miután „felsőbb helyen“ js méltánylással fogadtatott a kepéző hívők óhajtása s ebből kifo­lyólag a pályázat kihirdetve lett: nagy megnyugo- vással tekintett kiki a pályázat eredménye elé. Zár­jel között azt is megsúgnám a t. szerkesztő urnák, hogy a mi engem illet, én nem igen nagy remé­nyeket fűztem a mesteri állomás betöltéséhez, mert azt hittem, hogy vagy egy rákényszeredett, álló más nélküli fiatal ember fogja elfoglalni ez állást — jobbnak hiányában. A képzettségről nem szólok ; az a beérkezett folyamodványokat, vagy magát a próbaprédikáczió és éneklés alkalmával bemutató mester megbirálúitól függött, bogy a jobbikat vá­laszszák. Csak azért hittem, hogy valaki kénysze­rűségből fog pályázni az állomásra, mivel hát . . . izé . , . no! Hogy világosabban szóljak, tehát azért, mert a Szemerja községi mester nagyon szerény ekklézsiára számíthat nálunk • itt a mester nem le­het olyan kiskirály, mint — No de hallgatok er­ről, csupán annyit mondok, hogy hozzánk nem igen sokan kívánkoztak, mert általánosan tudva van. mi­kép a kepéző gazdáknak két mestert keli tartaniok, 1 vén az egyik nyugalomba téve régi érdemeiért, kinek most is csak úgy kijár a mesterbér, mint ré­gi kommencziós cselédnek. Tehát ha ez nem volna, csak megjárná az itteni mesteri állomás is olyan kisebbszerü „zsíros hivatalinak; de a magát nyu­galmaztatok „vén mester“ — ezen czimmel tisztel­jük őt mindnyájan — a nagy kepének legalább is a fölét kapja, tehát a tejnek a sűrűjét, a kis mes­ter pedig marad az egész állomással, de a fél ke­pével. Itt nem akarom az olvasót hosszadalmas sta­tisztikai számításokkal untatni, hogy pl. hány ke­péző gazda, hány félkepés, hány oszporás van az egyházközségben, sem azzal, hogy természetben mi illeti a két mestert ; ez hosszadalmas volna s mal­is messze eltávoztam tulajdonképem feladatomtól ; tehát ezt majd megbeszélem egy más alkalommal, s most csak hadd térjek vissza a mesterválasztásra. Különben is, ha a többség nyugalomba helyezte Bartha Sámuelt, a „vén mestert“, én azt meg nem változtathatom. Jól tették, ha van miből, hát tart­sák ! Tehát a megüresedett állomásra pályázott öt fia­tal tanító, névszerint : Mihályfalvi István, Papolczi Kis József, Kátó Dénes, Csákány Albert és Györ- birő Sándor, a két utóbbi szemerjai illetőségű. Ter­mészetesen a mester választásra legnagyobb befo­lyással van a próbaprédikáczió, azért hát ezen al­kalmakkor folyt is a korteskedés, mint valami kép­viselőválasztásnál s még az utolsó próbánál sem tudtuk, hogy tulajdonképen ki légyen hát a vivát. Határozottan nem merném mondani, csak úgy rebesgették; de ha igaz, hogy minő eszközöket, használtak fel a kortességre a pártvezérek, akkor nem lehet őket eléggé megróni. Beszélték ugyanis, hogy egyik pályázónak ti prédikácziója alkalmával eldugták a bibliát, honnan az evangéliumot kellett volna felolvasnia; a fiatal tanító azonban, nem ta­lálván azt hamarjában, könyv nélkül mondta el az igét, s daczára, hogy igy zavarba akarták hozni, a fölvett textust ügyesen kifejtette. Mondják ennek el­lenében azt is, hogy a kandidátus a maga ügyet­lensége miatt nem találta meg a könyvet, de az különben ott volt. Hanem álljon bármiként a do­log, ez is kortesfogás lehetett, ha valamivel ügyet­lenebb is. mint az, hol a tanító egy bizonyos ösz- szeget (meg is nevezhetném) adott át pártjának, hogy ezzel hódítson neki vótumokat. A szavazásnál azon­ban elesvén a tanító : most az elivott-evett pénzt visszaköveteli korteseitől különbeni beperesités fe­nyegetése mellett. Ez sem rósz. No, hanem nem untatom tovább a lefolyt korles- kedési módokkal az olvasót, mert még kisülne, hogy egyiknek érdekében házaltak, a másik ked­véért házasságokat helyeztek kilátásba, a harma­diknak ügyéért régi haragosok kibékültek, míg a negyedikért, ötödikért jó ismerősök czivakodtak s verték be egymás fejét. Szegény vékony koncz ! mennyi vér — akarom mondani pálinka és bor folyt elnyerésed- és elvesztésedért. Elérkezvén a nagy nap, október 30-ika, már tud­niillik a választás napja, a mi Öt pályázónk aggály és remény közt, szivdobogva várta-leste a szavazás etedményét. Nem akarok semmit czifrázni, csak az esemény száraz följegyzése után mondom el a szép sikert, melyet községünk derék fiatal, szolid és tisz­tességes mestere Györbiró Sándor vívott ki. nyer­vén 84 szavazatot a Mihályfalvi 93/., és a. Csákány Albert 1 voturna ellenében, ki különben állítólag már előbb visszalépett volt; a másik két pályázó nem kapott egyet sem. Hogy itt az eredményt számokkal kiírom, azért teszem, hadd lássa a közönség, minő fölényben volt Györbiró a többi pályázó mellett, a miből azt le­hetne következtetni, hogy a derék fiatal énekvezér majdnem egyhangúlag választatott meg s ellenpártja csekély volt. Nemde? Azonban, fájdalom, az ellen­kezőt kell bizonyítanom. A megválasztott mester választói tiszteletére egy barátságos vacsorát adott, hol jó emberei kedélyesen mulattak be öreg éjfélig. Történt-e valami ez estén, vagy egyéb, általam nem ismert okok forognak fenn, a jó isten a megmond­hatója, elég az hozzá, hogy a. törvényes forrnák meg- tartása mellett lefolyt szabályszerű választás daczára a fatal ember hetes ellenzőire, talált épen a presby- feriumhan, kik élet halálra küzdöttek ellene és a megejtett választás megsemmisítése mellett. Hogy személyes gyűlölködés vagy más eféle indok szol­gált okul nekik a választás törvénytelennek nyil­vánítására.; az. ha biztoson nem is állítanám, kész­pénz gyanánt vehető; mert csakis az egyenetlenség ördöge adhatott olyan eszmét nekik, hogy egy ne­vetséges adathalmazt gyűjtsenek össze, melynek alapján kényszerithessék a szegény mestert a visz- szalépésre. Bámulni fog mindenki, ha megmondom, hogy készek voltak felszámítani, hány este maradt ki a tanító, hol járt, sőt azt az égbekiáltó bűnt is ro­vására írták, hogy nőrokonát megcsókolta. No, cso­da valóban, hogy nem számították ki, hány sziva- varat szívott, hány dalt énekelt s hányat — fütyült nekik ? Megérd endette volna fáradságot. Hanem az érdekesebb lett volna felszámítani, hogy hány választó .mondta : egye meg a f ... a presbyteriumot, a miért úgy nyakaskodik s nem hagyja énekvezérünket már egyszer beköszöntem ! T. szerkesztő ur ! Látom, hogy mai levelemmel sem fejezhetem be mondanivalómat, becses engedel- mével tehát lapja jövő számában vagyok bátor előre is egy kis helyet lefoglalni közleményem végének, mert még a végén csattan az ostor ! Dorong. VEGYES HÍREK. Mulatságok. Január 13-án a tűzoltók bálja. Ja­nuár 20-án lesz a korcsolya-egylet bálja. Jan. 23-án a műkedvelők thea-estélye. A szabadság szobra. A főváros által állítandó szabadság-szoborra, mely a negyvennyolezadiki na­pokat fogja megörökíteni, a pályázat már közelebb ki fog hirdettetni. Magas oszlopból fog állani, fe­lette a szabadság angyalával. Az oszlop lábánál, a talapzat felett a honvédség, sajtószabadság, közte­herviselés, jobbágyság felszabadítása allegóriái. Há­rom dij iratik ki, mindegyik ezer forinttal. A ter­vek benyújtási határideje négy hónap. Csak magyar szobrászok pályázhatnak. Kossuth Lajos nagy hazánkfiának a Kossuth albu­mot és a nagyváradi polgárok által készíttetett aranytollat Kiss ezredes e hó G-án vitte ki Túri li­ba. A pankotai polgári olvasó-kör újévkor a kö­vetkező üdvözlettel kereste fel nagy hazánkfiát: Közel innen a keserűség színhelyétől igaz honfiúi szívből eredő üdvözletünket küldjük a pankotai pol­gári olvasó kör nevében : Kocsa Károly, Farkas Ist­ván. Meghivó. a sepsi-szentgyörgyi „korcsolya-egylet“ 1883. évi janiilr hó 20-án Sepsi-Szentgyörgyöu a városház dísztermében zártkörű bált rendez. Br, Apor Gábor egyl. elnök. Mr. Szász Károly egyl, alelnök. Belépti dij: Személyjegy 1 frt. 50 kr. Csa- ládjegy 4 frt. Jegyek előre válthatók Beteg Bálint ur gyógyszertárában és este a pénztárnál. Kezdete 8 órakor. Illyefalván szerdán volt meg a tisztujitás. Fő­bírónak a volt másod bíró, Zöld József, másodbiró- nak Tanké György, pénztárnoknak Gál István, kol­lektornak Fazakas Ferencz, tanácsosoknak Kiss Mik­lós, Ágoston József és ifj. Zöld Ferencz választattak meg. Nem érdektelen epizódot képezett a választás­nál a főbiróválasztás. Egy párt a volt másodbirót el akarta ejteni, de nem nyílt föllépéssel, hanem taktikával, másodbiróság helyett ugyanis főbírónak kaiulidáltatta, gondolván, hogy bizonyosan meg fog bukni, mert a közbizalom ismét a volt főbíró felé fordult. A cselt azonban átlátta a volt másodbiró pártja s minden erejét összeszedte, hogy jelöltje megválasztását keresztül vigye. Sikerült is és a ki csak másodbiró akart lenni, igy tette azt az ellenpárt, taktikája főbíróvá. Ulyefalván népbank van alakulóban, mely ala­kuló gyűlését, a mint a Duducz Gerő, László Lu­kács és Sándor Albert urakból álló bizottság az alapszabályokat elkészítette, azonnal, körülbelül a. jövő héten meg fogja tartani. Eddig mintegy ötve- nen iratkoztak be s hozzájárulás végett a szomszéd községek is fel fognak szólittatni. Kolozsvár városa, múlt vasárnap, január 7 én vá­lasztotta. a városi bírósági tagokat. A választásén a függetlenségi párt győzött. 29 bizottsági tag kö­zül 23 függetlenségi párti választatván meg. Sándor Kálmán, királyi táblai fogalmazó, a ma­ros-vásárhelyi székely-egylet és társalgó-egylet tit­kára, a titkári honoráriumból reá eső összegen megszerezte Smiles világhírű müveinek: az „Önse­gély-“. „Jellem-“. „Takarékosság-“ és „Kötelesség“- nek magyar fordítását, azokat díszesen bekötve a „Jó könyvek“ eddig megjelent 8 füzetével együtt a maros-vasárbelyi kaszinó alapítandó könyvtára ja­vára ajándékozta. (Jgyanőt a napokban nagy megtisz­teltetés érte. Maros-Vásárhely városa a városi köz­ügyek iránt tanúsított éideklődésének és tevékeny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom