Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-05-27 / 43. szám

határozva, ennek végrehajtásával Török Sándor és Dohai János lettek megbízva; koronázza siker működésűket.

Ma május 21-én a képviselő testület meghagyása következtében városkapitány Molnár Dénes és volt czéhmester Csiszár József a kantai lakosság között mintegy 65 kiló húst és 80 —90 drb kenyeret osztott ki, s a mint értesültünk, egy szép eset fordult elő. Egy szegény polgártársunk a bizottság által megkináltatott hússal és kenyérrel, mire azt felelte: „adják az urak azoknak, kik övig járnak a vízben, nekem nem kell, mert dolgozni tudok.“

Elismerésre méltó cselekményt vitt végbe dr. Sinkovics Ignácz városi főorvos, ki hat évi fizetését 1200 irtot a Torjapatak szabályozására felajánlotta; elég ezen tényt felemlíteni, ehez nem kell kommentár.

Szóval Кézdi-Vásárhely város közönsége apraja és nagyja a nyomorban sinlődők iránt a legmelegebben érez, azt hiszem s meg vagyok győződve arról, hogy a több százezerekre menő károk enyhítésére, (a mit nem fogok késni a tek szerkesztő úrral tudatni), országos könyöradomány gyűjtést indítani nagyon jó lenne.

Mai nap legfontosabb eseménye az, hogy Molnár Józsiás elnöklete alatt a vészbizottság kiszállott a vészlepte helyre, hogy addig is, mig megyénk derék főispánja vagy alispánja, a szakközegekkel a helyszi nére kíszállana, megvásároljon egy földet, melyen a romboló patakot, mely medrét elhagyta, az úgynevezett felső malom gátja alá visszaterelje és ezzel a kantai részt a berohanó árvíztől megmentse.

Kézdi-Vásárhely város közönsége 400 írttal egy oly földet vásárolt meg, mely rendes körülmények között, tekintve azt, hogy a föld viz alatt áll, nein érne 100 irtot, megvette azért, hogy a Kanta a víztől mentve legyen.

Elszomorító azon kép, mely a néző elébe tárul, hogy mintegy 50—60 család saját lakó házában mintegy 6 hét óta övig vízben jár.

Tiszteletteljes kérdésem lenne Háromszékmegye tekintetes alispáni hivatalához az, hogy az 1874-ik évi XX. t. ez. és az ahoz kiadott utasítás bármelyik §-ban körülirt kihágás ellen a nevezett törvény intézkedése szerint a legszigorúbb büntetés kiróva- tik. Nem volna-e jó 150—160 család éidekében oly intézkedést tenni, hogy a kézdi felső és alsó járások, nemkülönben Kézdi-Vásárhely város közönsége kirendeltetnók a Torjapatak régi árkának kitakarítására'? mert a segély mennél előbb jön, annál jobb.

Végezetre Kézdi-Vásárhely város tekintetes képviselő testületét és tanácsát tisztelettel fölkérném, hogy a Kanta-rész vizlepte lakosait az iskolákban helyeztesse el, mert itt egészségük megmenthető s élelmezésük könnyebben eszközölhető és a gyermekek vizsgája 14 nappal hátrább maradhatna.

Emil.

LEVELEK.

Nagy-Ajta, 1883. május 10.

Tekintetes szerkesztő ur !

Szíveskedjék becses lapjában alábbi soraimnak egy kis tért engedni. A közérdek késztet e felszólalásra.

A közelmúlt pünkösti ünnepek alatt édes anyámat egy rohamosan fejlődő életveszélyes betegség támadván meg, a rendes gyógyszerek elkészíttetése végett a helybeli gyógyszertárba küldöttem.

Bámulatomat csak aggodalmam múlta felül, midőn küldöttem azzal tért vissza, hogy a gyógyszer- tár be van zárva, s egyhamar nincs is kilátás arra, hogy megnyíljék, mert a gyógyszerész ur elment a községből ünnepelni. Várakozásra idő nem volt, mert a betegség rohamosan fejlődött, s így éjnek idején Baróthról kellett a szükséges gyógyszereket beszerezni.

Ez esetből kifolyólag a nagyságos kir. tanácsos alispán úrhoz és megyénk főorvosához azon kérdést vagyok bátor intézni, hogy:

1- ször: Törvény, miniszteri, vagy szabályrendelettel van-e engedélyezve az, hogy egy gyógyszertáros napokon keresztül távol legyen üzletétől, a nélkül, hogy helyettesítéséről kellőleg gondoskodnék ?

2- szor: Komoly kötelességekkel és ahhoz mért felelőséggel jár-e a gyógyszertár tartásának jogosítványa, vagy csak magán kedvtelésből szokás azt megszerezni ?

Vidékünkön ez állapot tarthatatlan. A közegészség ügye bitang jószág, melylyel nem törődik senki. Európai formák között mozgunk, de a tartalom: ázsiai.

Kovács Gábor.

Nyílt levél

Baróth nemes községe érdemes elöljáróságához.

B a r ó t h, 1883. május 13. Baróth nagyközség hajdan első, de századok alatt terjeszkedés folytán másod- vagy harmadrendűvé vált azon utczája, melyen a közönség csordái legelőre járnak s melyen a lakosság gabonájának, takarmányának legnagyobb részét hazaszállítja s melyet rendesen az egészségügyi törvények ellenére

és a tűzrendészet! szabályok arczulcsapására ággal, zsúppal és nehány szekér szalmával szoktak flasz- terezni, — olyan mocskos, sáros, elhagyatott és el- sülyedt állapotban van, melynek párját csak Boszniában avagy a Mezőségen egyik-másik rongyos oláh faluban lehetne feltalálni.

Az Incze Mózes és Bajkó Lajos ablakai előtt a sártengerből a bivalokat néha rudakkal kell kiemelni, az eke tetején levő borona és magos zsák pedig a sár színén marad stb.

Mindezekről van-e tudomása az érdemes elöljáróságnak ? Ha nincs, szándékozik-e állításunk valódiságáról a helyszínén azonnal meggyőződni s szándókozik-e, akarja-e a bajt mai naptól számítandó 30 nap alatt gyökeresen úgy orvosolni, hogy az által minden komolyabb természetű lépés fölöslegessé váljék ?

Nehogy pedig valaki azt higyje, hogy itt valami nagy munkáról van szó : tájékozás végett csak any- nyit említek meg, hogy 48 óra alatt minden költség nélkül évtizedekre jóvá lehet tenni az alig 30 —40 lépésnyi járhatatlan süllyedést ; vigyen csak az érintett ablakok alá minden marhás gazda egy szekér igazi jó követ, rakassa be azt az elöljáróság szakértőleg — s vége minden további jajgatásnak és átkozódásnak. Különben is a kérdéseit ut- cza (Tószeg) lakossága épen oly terűt hordozó édes gyermeke Barőthnak, mint azok, kik a piaezsoron és más kikövezett utczákban laknak.

Tószegiek.

— 171 ~

A játékról.

(Folytatás és vége).

Ha tornászati és közegészségi szempontból megvizsgáljuk e két társasjátékot, jó előre elmondhatjuk azokról, hogy nem felelnek meg mindazon kivánalmaknak, miket a tornászat és közegészség kíván a játéktól.

A tornászat megkívánja az élvezetet, némi erőkifejtést és az aesthetikai ízlést.

A közegészség esupán az anyagi haszonra néz, mely a test épségben tartását követeli a játéktól.

Ha már most e társasjátékokat megvizsgáljuk s a játszókat megfigyeljük, azon tapasztalatra fogunk jutni, hogy abban az élvezet nem a játszók részén, hanem az abban részt nem vevők részén van. Mert nem tudom, ki tartaná élvezetnek azt, hogy egy negyedórát törzshajlitással előrehajolva álljon és egy egyén súlyát emelje addig, mig a játék törvénye azt megkívánja.. Avagy élvezet e az, ha 10 — 15 lépésnyiről -futva, valakire-mint Lakkra ráugorhatunk s annak gerinczószlopján kényelmesen ülünk addig, mig társaink alattunk jajgatnak a teher alatt? .

Tehát nincs e játékban semmi élvezet s ha van is valami, az nem a játszóé, hanem a nézőé. Már pedig a társasjáték főkövetelménye az, hogy legyen mindenikre egyaránt érdekes és élvezetes. Némi erőkifejtés is van e játékokban, — sőt mondhatni több, mint kellene. Ha elgondoljuk a gerinezosz- lopra ható erőt, mely a játék alatt hat reá, megdöbbenünk. Egy gyermek csak legyen 20—25 klgr. s az 4—5 ctm. magasságból nehézkedjék a gerincz- oszlopra, bizonyosan megteszi a súlynak háromszorosát ; már pedig ez tulerőkifejtés igényel, hogy azt fel tudja tartani. Ov

Ami a második játékot illeti, minden részben enyhébb, mint az első, de ennek is megvan a maga erőkifejtése, a mi tulságba mehet, t. i. az ugró hátulról igyekszik a fej fölött keresztiilugrani a karok segélyével, miket az átugrandónak két vállára fektetve, oly lökést ad annak, hogy a két váll előre nyomulva, a mell izmait egymáshoz közelíteni kényszeríti, mi a tüdőre és a mellkasban levő nemesebb szervekre nyomást gyakorolva oly ellenerőt törekszik kifejteni, hogy az a tulságba megy s igy kártékony hatást hagy maga után. Tehát e játéknál is van tulerőkifejtés, a mi a játék követelményeivel tornászati szempontból ellenkezik.

Ami a szép Ízlést ill éti, azt semmiesetre sem találjuk meg egyiknél sem, mivel azt a játék menete kizárja. Nincs a testnek azon helyzete, melyben kitűnjék a játszó izmos vagy gyenge alakja, szóval e játékokban aesthetikai ízlésről nem szólhatunk.

A közegészség követelményének sem felel meg, mert az azt kívánja, hogy minden játék olyan legyen, hogy az se a testnék, se a léleknek rongálására ne hasson, de fejlesztő hatással legyen arra. Már pedig — mint fennebb mondám — úgy hiszem, hogy az semminemű anyagi hasznot nem nyújt a játszóknak. A mi aztán a szellemi hasznot illeti, azt ugyan hiába keresnénk e minden kombi - náczió nélküli játéknál, de szellemi kárt közvetve a test által annál többet.

E két játék tárgyalásánál önkénytelenül eszünkbe kell hogy jusson az, hogy hány meg hány ily játék van iskoláinkban divatban, mikre épen igy reá illik a fentebbi tárgyalás alapján az, hogy haszontalan idővesztegetés. Ámbár nem is kívánhatjuk azt, hogy minden játék tut legyen tömve testi és szellemi haszonnal, de azt mindenesetre mégis megkívánhatjuk, hogy iskoláinkban oly játékok legyenek napirenden, melyek részben a tornászat és közegészség követelményeinek megfeleljenek. Es ez jogos követelés azért is, mivel iskoláink nemcsak • oktató, de nevelő intézetek is ; már pedig játszva

is lehet nevelni, sőt épen ezen alapszik Fröbel Frigyes kisdednevelési rendszere.

Iskoláinkban — nézetem szerint — oly játékok lennének a legczélszerübbek, a melyek a tornata- nitás keretébe is beillenének némileg. Mert bár tornairodalmunk nem valami nagy, mégis lehetne éppen a játékokat tárgyazó részéből igen hasznos és becses játékokat divatozókká tenni. Igen természetes, hogy ez eleinte a tanítónak lenne nehezére, mivel növendékeivel kellene játszani legalább is addig, mig azok a játékokat elsajátitnák. S vájjon nem lenne e czélszerü némelykor a gyermekek játékait szemlélve, a tanítónak is azokban résztvenni ? De bizony nem ártana, mert legalább nem történnének a játékoknál oly visszaélések, mik tanítványaink által reánk is árnyat vetnek. S ha a tanító figyelmét a játéknemek el nem kerülnék, nem lennének oly divatozók a káros játékok, mint p. о. a falba ugró, pirkézés, bukfencz stb.

A játékok korlátozásához maga az iskola is hozzájárulhatna s a nemesebb és hasznosabb játékoknak eszközeit megszerezhetné, mint pl. a labdát, fapuskát, fakardokat stb, mik mindenesetre inkább megfelelnek a játék kívánalmainak. Mert

„adjatok a gyermekeknek olyan játékokat, a melyek nekik hasznosak, a melyeken erejüket, találékonyságukat, ügyességüket gyakorolhatják, a melyek nekik állanak szolgálatukra és nem ők a játéknak ; adjatok olyan játékokat, a melyek a gyermekek fejlettségéhez, felfogásukhoz valók, melyek természetesek s épen azért a gyermekek előtt kedvesek és keresettek — s meg fogjátok látni, hogy nem lesznek durczás, engedetlen, tudákos és vén gyermekeitek.“

Albert Károly.

Kolozsvári 2-dik tenyészállatkiállitás.

1883. szept. 1. 2. 3. napjain a kolozsvári sétatéren rendezi az erdélyi gazdasági egylet állatkiállitási szakosztálya.

A kiállítás czélja kizárólag az erdélyrészi állat- tenyésztés fejlesztése s emelése lévén, ennélfogva csakis a „régi Erdélyben“ (tehát a volt u. n. „kapcsolt részeket“ is ide értve) tenyésztett állatok lesznek pénzdíjjal jutalmazhatók.

Másutt tenyésztett állatok ugyan szintén bemu- tathatók, de csakis dicsérő okleveleket nyerhetnek.

A kiállítás a következő osztályokból áll :

Első osztály : LÓ.

1. Luxus ló, a) Könnyű hátas fajta. Mének és méncsikók. Három dij : 30, 20 és 10 darab arany. Kanczák és kanczacsikók. Három dij : 20, 10 és 5 darab arany. ' b) Nehezebb latinos fajta. Mének és méncsikók. Három dij; 15, 7 és 3 darab arany. Kanczák és kanczacsikók. Három dij : 10, 5 és 3 darab arany. 2. Gazdasági ló (ide értve a székely lovat is.) Mének és méncsikók. Három dij : 10, 7 és 5 darab arany. Kanczák és kanczacsikók. Három dij : 7, 5 és 3 darab arany.

Külön dijak: 50 frank aranyban, adja Ivibédi Biasini Domokos kir. kereskedelmi tanácsos Kolozsvárt, kizárólag kolozsvári föidészek részére. Első díj 30 frank, második dij 20 frank — 1881. vagy 1882-ben ellett jól sikerült csikók számára.

II. osztály : Erdélyi magyar szarvasmarha.

1. Tenyészbika 3 évesen túl; négy dij: 40, 25, 15 és 5 darab arany. 2. Bika 2—3 éves; négy díj : 25, 15, 10 és 5 darab arany. 3. Bika 1—2 éves; négy díj : 15, 10, 7 és 3 darab arany. 4. Fejős tehén borjastól; négy dij: 25, 15, 10, 7 és 5 d irab arany. 5. Fejős tehén borjú nélkül; négy dij : 15, 10, 7 ёз 3 darab arany. 6. Üsző 2 — 3 éves ; négy dij : 10, 7, 5 és 3 drb arany.

Külön dijak : I. A 4) és 5) Fejős tehén borjastól vagy a nélkül czimíi alosztályokban : 100 frt, adja sz. kir. Kolozsvár városa; pályázhatnak kolozsvári kisbirtokos (azaz legfeljebb 50 holdnyi gazdasággal biró) gazdák. Első dij 50 forint, a tulajdonos-kiállító saját nevelésű tehenéért. Második dij 25 frt, harmadik dij 15 frt, negyedik dij 10 forint — oly tehénért, melyet a kiállító legalább egy év óta bir. Jutalom a viszonylag legjobb állatnak is adandó, ha legalább öt kiállító jelentkezik.

IL A 4) Fejős tehén borjastól czimü alosztályban: nyolez darab arany, adja a torda-aranyosi gazdasági egylet, mely dijat azonban csakis torda-aranyos- megyei kiállító nyerhet el.

III. A 6) Üsző 2—3 éves czimü alosztályban : ötven forint, adja a Szolnok-dobokamegyei gazdasági egylet egy szolnok-dobokamegyei 30 holdnál kisebb birtok tulajdonosa által nevelt 3 éves legszebb tehénborju jutalmazására.

III. osztály : Idegen fajta szarvasmarha.

1. Bikák; három dij: 20, 15 és 7 darab arany.

2. Tehenek és üszők; három dij: 15, 10 és 3 drb arany.

IV. osztály : Bival.

1. Bikák; három dij : 20, 15 és 10 drb arany.

2. Tehenek és üszők; három dij : 15, 10 és 5 drb arany.

V. osztály : Juh.

(Kiállítandó legalább 5 darab, 1 kossal.) 1. Hazai fajta; öt dij: 10, 7, 5, 3 és 1 drb arany. 2. Idegen fajták és keresztezések (főleg husjuh, hosszú és rövid gyapjas keresztezések) ; három dij : 6, 3 és 1 darab arany.