Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-05-06 / 37. szám
37. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1SÔ3, Vasárnap, május 6. XIII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: w ёЖlázfo KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmeutesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. %cl‘áií\ai, társadalmi, §zépjm, ЦщегфещфзМ és ftöiqindászati lap. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. ajánlta, Schlauch Lőrincz szathmári püspök kezdett beszélni. Magától értendőnek tartja, hogy a közoktatást rendező t#bvënÿ nem lehet pusztán paedagogikus mű, de pusztán politikai rendszabály sem lehet. Sajnálja, hogy a javaslat nem nyújt elég határozott biztosítékot egy vallástalan tanár befolyása ellen ; s azért szerette volna, ha a vallásos szempontok a ta nárképesitésnél is tekintetbe vétettek volna. Nagyon óvatosan érinti azt is, hogy mig a többi felekezetek jogaival és aspiráczióival összhangzásba hozattak az állami szempontok : a katholikus középtaiiodák fölötti rendelkezési jog teljesen a kormány kezében maradt. A javaslatot különben elfogadja. Br. Vay Miklós koronaőr ohajtandónak tartja, hogy az állam ne avatkozzék kelleténél mélyebben a protestánsok bel ügyei be. Samassa József egri érsek erős támadást intézett a fiatalságot testileg és szellemileg tönkretevő tultömési rendszer ellen, melynek eredménye a korán érettség, a mindent tudásnak hamis érzete s másfelől a mindig terjedő tompa érzéketlenség a szép és nemes iránt. A szak rendszer helyett legalább a két legalsó osztályban az osztályreudszert kívánná behozni s nagyi súlyt akar fektetni a vallásnevelés»’e, mely mehóv az egyoldalú művelődéstől. A javaslatot elfogadja. Hayüald Lajos kalocsai bibornok-érsek a törvényjavaslat által nem látja ugyan kielégítve a katholikus egyház jogos óhajait, alapos követeléseit ; de mivel a törvény szükséges voltát elismeri és látja, hogy az némely aggályt mégis eloszlat, és belőle az eddiginél helyesebb állapotok fognak kifejlődni, elfogadja a részletes tárgyalás alapjául. Részletesen kiterjeszkedik ezután a katholikusok sérelmeire. Különösen helyteleníti, hogy a katholikus egyháznak tulajdonát képező iskolák is oly összeköttetésben maradnak az állami közegekkel, mely azoknak katholi- kus egyházi ^vezetését, hol lezsibbasztja, hol lehetetleníti. Pedig kétségtelen joga van a katholikus egyháznak azt követelni, hogy az ő tulajdonához tartozó iskolák-, alapok- és ala- ' pitványoknak sorsa ne az ő keblén kívül álló államközeg rendelkezésére legyen bízva. Mert ha minden egyéb vallásfelekezeteknek illető hatóságai beillenek a mostani viszonyokba : miért épen a katliolikusoké volna az, mely be ne üljék, s miért egyedül a katholikus egyház ne kormányozhassa az általa alapított intézeteket saját hittanai , elvei szerint, saját czéljaira való tekintettel ? — Haynald beszédére Tisza válaszolt. Kiemeli, hogy a katholikus egyháznak iskolái iránti viszonya a törvényjavaslatban úgy van meg- óva, mint az eddig mindig volt, holott a protestáns felekezetekre nézve az államhatalom jogkörét kitágítja. A mi a katholikus egyháznak az államtól való függetlenitését illeti, arra nézve felhozza Disraeli egy figyelmeztetését, melyet az anglikán egyház egy gyűlésén mondott, midőn az anglikán egyházban hasonló mozgalom indult meg. „Nincs állam a mai időben — mondá Disraeli — mely egy nagy vagyonnal rendelkező bármely testületnek olyan függetlenséget engedhetne az államhatalomtól s aztán figyelmezteté az anglikánokat, hogy vigyázzanak, mert ha czélt nem érnének, nem az ő közbenjárása, de a dolog logikájánál fogva következnék az anglikán egyház vagyonának az állam általi lefoglalása.“ A nagyon is világos fenyegetés nagy hatást tett a főrendiházban ; a főpapságból többen siettek feliratkozni a vitára. A keddi ülésen Ipolyi Arnold beszterczebá- nyai püspök volt az első szónok, ki csatlakozva Haynald nézetéhez, megjegyzéseket tett Tisza beszédjére. A katholikus tanodák katholikus egyházi czélra alapittattak. S amaz alapok is, melyekkel dotáltattak, katholikus alapok. A kormány jelenleg csupán azon az alapon szerzetté ezekre közvetlen befolyását, hogy a katholikus egyház államegyház és az állam katholikus volt, és midőn megszűnt ezen minősége, jelenleg csakis a fejedelemnek, mint apostoli királynak s az egyház legfőbb védurának jogán gyakorolja azt. Tagadja, mintha a nagyobb vagy kisebb birtok megszorithatná a Politikai szemle. A középiskolai törvényjavaslat, mely oly heves vitákat idézett elő a képvise- loházban, a főrendeket is fölverte tespedő nyugalmukból. Az újabb nemzedék már csak hírből tudja, hogy volt idő, midőn a főrendiház vitái is országszerte érdeket keltettek. Ezek az idők rég elmúltak ; másfél évtized óta a főrendiház nem egyéb, mint a képviselőház határozatainak lajstromozója. De mintha a lefolyt héten ismét visszatért volna a régi szellem! A muzeum dísztermében nemcsak tartalmas beszédek mondattak, a mi már magában véve is ritkaság, hanem azonkívül egy formájára nézve ugyan sima, de nagy mérveket ölt- liető küzdelem is folyt le, a mi még nagyobb ritkaság. Kalocsa biboros érseke az állam és egyház közti viszony kérdését veté föl s kívánatosnak mondá a katholikus egyház függetleu- ségét az államtól, mely nem enged neki elég szabad mozgást. A kérdés lassan ugyan, de egyre érlelődik. A katholikus egyház, mióta napról-napra veszt azon jellegéből, hogy uralkodó egyház legyen Magyarországon, mind kényelmetlenebbnek találja az állami gyámságot. Ez természetes. De az is természetes, hogy a katholikus egyház autonómiája esetében az a vagyon, melyet az államtól honvédelmi és közművelődési czélokra nyert, az állam kezében marad. Az, a kitől a vagyon ered, megkívánhatja nemcsak az ellenőrzést, hanem a vagyon felhasználásába való beleszólási jogot is. A katolikusoknál az állam ez, a protestánsoknál pedig a világi elem. A katholikus egyház azon alternativa előtt áll, hogy vagy túri tovább is az állam gyámkodását, vagy kénytelen lesz megválni azon vagyon egy nagy részétől, mely fölött most rendelkezik, s a mint magánosok adományaira lesz utalva, a világi elem veszi át azon szerepet, mely eddig az állam kezében volt. A középiskolai javaslat tárgyalását hétfőn kezdte meg a főrendiház. Trefort rövid beszéde után, melyben a javaslatot elfogadásra A „Nemere“ tárczája. — Sveiczi életkép. — Elbeszélés francziából, Berquin után. (Folytatás.) — Engedelmet kérek, — felelt szelíden mosolyogva — én itt születtem és idevaló vagyok. De önnek fáradtnak kell lennie, uram. György ! hozz egy széket a mi kedves vendégünknek, s ön uram, engedje meg, hogy még egy románczot énekeljek el szeretett szomszédaimnak. Nem fogadtam el a széket, hanem a többiek példájára én is a zöld gyepre lefeküdtem. Mély csend állott be. Az ifjú elkezdett énekelni egy néprománczot, kisérve lantjával és ő ezt oly gyöngéd és finom kifejezéssel és szakértelemmel énekelte, hogy már az első versszaknál az egész gyülekezet könnyeket hullatott. Irigyeltem e perczben a paraszt költő láng- eszét, mely megindítani tud és annyi hatalmat gyakorol a kevésbbé müveit vagy inkább műveletlen hallgatóság érzelmeire ; mily szép, midőn a szabad és természetes szépség érezteti magát és hatását az emberrel. Az érzelemdus hatásból semmit se vesztettem el s végre az utolsó versszaknál, mely a legérzékenyebb volt, nem hallottam magam körül egyebet, mint elfojtott sóhajtásokat és a kebel mély érzetéből jövő zokogást. Kevés percznyi hallgatás után mindenki felkelt a pázsitról és megtorló szemeit a szívből jövő és szív liez szóló dal behatása alatt. Л kölcsönös őszinte, jó éjt kívánások után a szomszédok gyermekeikkel együtt hazamentek s nem maradt ott más, csak egy öreg férfi, kit én csak akkor ve véle észre, egy kőpadon az ajtó mellett ülve ; továbbá a lantos, mellette az ifjú nő, s György, kinek nevét az elébb liallám, és én. Későre üdülhettem ki a kedves meglepetésből, melyben lelkem találta magát; én is legutoljára felállottam, az ifjú emberhez mentem s egész gyöngédséggel megöleltem. — Minő édes érzet, — szóltam hozzá — találkozni személyekkel, kik az első látásra felkeltik bennünk a bámulatot s kikre nézve a bámulat csakhamar őszinte szeretetbe megy át. Az ifjú nem felelt, csak kezemet rázta meg szi- vélyesen. — Kedves ur ! — vette át a szót az öreg pór — ön meg van elégedve, a mint látom, a mi estélyünk gyönyöreivel s különösen örvendek, hogy ön barátságot érez Valentin iránt. De — foly- tatá — már ideje lévén a nyugalomnak, ön az éjt az én ágyamban fogja tölteni. — Nem, nem ! — szólt közbe György, ki azalatt visszajött a gazdasági épületből — én magamnak ágyat, készítettem künn szalmából я az én ágyam várja ezen urat a nyugalomra, ha atyámnak is úgy tetszik. Meg kellett Ígérnem, hogy elfogadom György szives ajánlatát ; erre о karját nyújtotta az öregnek s bevezette a házba. Ln tehát künn maradtam az ifjú pórral s a nővel, kit amaz mint nejét mutatott be nekem ; kértem őket, hogy ha terhűkre nem lesz, töltsünk bár még egy negyedórát a szabadban a hold világánál s beszélgessünk még egy keveset. — Szives örömmel ! — felelt Louise, észrevovén a figyelmet, nielylyel férjét vizsgáltam. — Kész szívvel ! — tévé hozzá Valentin, ki látta nejének óhajtását. Leültem közükbe a hársfa körüli gyeppamlagra ; a hársfa gályái között gyönyörűen szűrődtek keresztül a hold ezüst sugarai. — Mennyi ideje, kedves barátom, — igy kezdém meg a beszédet, megfogván Louise kezét — hogy önök együtt élvezik a házasélet gyönyöreit ? — Hat hónapja, — felelt Louise — és kilencz hónapja, hogy Valentin visszajött utazásából. — Tehát ön utazott ? — kérdem tőle a bámulat kifejezésével. — Igen uram ! — felelt Valentin — nehány évemet arra szenteltem, hogy átutazzam Európa egy részét. — Mindaz, a mit látok, a mit tapasztalok, mind az, a mit öntől hallok, a legélénkebb meglepetést, a legmaradandóbb benyomást keltette fel bennem. Ha nincs önnek valami titkos indokig elhallgatni utazását, kérném, fedezze föl előttem életének történetét ; ne vesse meg kérésemet s ha teheti, tegyen eleget méltó tudvágyonmak ! — Oh igen, kedves Valentin ! — szólt Louise lelkesedéssel, — ez az ur megérdemli, s én is, bár már tudom, mindig a legnagyobb örömmel hallgatom meg életed történetét. Valentin mosolyogva hajlott kéréseinkre, és én, a mennyire emlékemben megtarthattam, az ő szavai után adom itt a jeles erényes ifjú történetét, ki parasztöltönye alatt nagy műveltséget, lángelmét és nemes szivet rejtett. „En — igy kezdő elbeszélését Valentin — ezen hajlékban születtem az 1700. év vége felé. Már születésemnél azon szerencsétlenség sújtott, hogy születésem pillanatában elvesztettem anyámat és apámnak nagy gondot adott az én csecseim» arvaLapunk mai számához egy íeliv melléklet van csatolva,
