Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-04-29 / 35. szám
35. szám. Sepsi-Szentgyörgy. 1883; Vasárnap, április 29. XIII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: сВеги^еЙФ QfíLá'tk KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. НЕ1ИШ. %сИЩа1, társadalmi, §гё$гс(1а1щ1, és фща^йщгШ lap. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Politikai szemle. A honvédség fejlődése évek óta megakadt, sőt mind több és több intézkedés történt arra, hogy a közös hadseregbe való beolvasztásának útja előkészíttessék. A legmagasabb katonai körök mindent elkövettek a honvédség megbénítására, Albrecht főherczeg ellenszenve ez intézmény iránt általánosan ismeretes. Végre évek óta egy üdvös intézkedés történt, mely lényeges befolyással lesz a honvédség állapotának javulására. Gróf Ráday Gedeon honvédelmi miniszter a képviselőház hétfői ülésén egy törvényjavaslatot terjesztett be, melynek czélja a már nagyon érezhetővé vált tiszthiány pótlása. Ugyanis a törvényjavaslat értelmében az 1873—76. években besorozott volt egyévi önkéntesek, kik letették a tiszti vizsgát vagy reményt nyújtanak arra, hogy le fogják tenni, a közös hadsereg tartalékából azonnal a honvédséghez fognak áttétetni. A ház éljenzéssel fogadta a törvényjavaslatot, melyben némelyek az orosz háborúra való készülődés egy tünetét látják. — Legyen azonban bármi mellékczélja is a törvényjavaslatnak, első lépés az a nemzeti hadsereg eszményének megvalósítása felé s mint ilyet üdvözöljük. A hétfői ülésen befejeztetett a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Lázár Ádám beszélt a javaslat ellen, melyet részletes bírálat alá vesz s hosszasan fejtegeti fogyatkozásait. Szívesen hozzájárul minden javitáshoz, mely az adókezelésből keletkezhető zaklatásoknak véget vetni van hivatva, de azt hiszi, hogy ezt az önkormányzat körében biztosabban lehetne megoldani, mint az állami közegek által. S ha már az állam beavatkozik az adókezelésbe, vállalja el a felelősséget a saját közegei által elkövetett hibákért s aztán ő regreszirozhatja magát azon hivatalnokon, ki a hibát elkövette. De hogy az adózók lépjenek fel ezek ellenében, mikor semmi kártérítésre nincs kilátás, az majdnem annyi, mint kijátszása az adózó közönségnek. Hegedűs Sándor előadó beszélt még, reflektálva a törvényjavaslat ellen felhozott ellenvetésekre. Madarász József, az elleninditvány beterjesztője elállt a szótól. Következett a szavazás ; a háá többsége elfogadta általánosságban a javaslatot. A részletes vitában az első hét szakaszt tárgyalta le a ház. Nagyobb vita nem volt, a módositványokat csak pár szóval s egész tárgyilagosan indokolták beadóik. A keddi ülés kezdetén elnök Madarász J. április 11-én tett felszólalása folytán rövid előterjesztést tett a fiumei ügy jelenlegi állásáról. A kormányelnöktől nyert felvilágosítás szerint az országos fiumei bizottság meggyőződést szerezvén magának arról, hogy még számos adat összegyűjtése szükséges és hogy az ügy kényes természeténél fogva czélszerünek látszik az, hogy ma még ezen ügy végtanácskozás alá ne vétessék, azon megállapodásra jutott, hogy a nyári szüneteket fogja felhasználni arra, hogy az ügyben tanácskozásokat tartva, a kérdést lehetőleg végeldöntésre juttassa. Madarász József újólag felhívja a kormány figyelmét Fiume tarthatatlan helyzetére. Mert azt, hogy egy közvetlenül Horvátországhoz csatolt terület egy oly városban, a mely közvetlenül nem hozzá, hanem Magyarországhoz van csatolva, — ott tartsa fenn a Horvátországhoz tartozó Fiumemegye hatóságát és ott azon város legyen kénytelen az ő iskolájának stb. helyet adni, és ezek, a me lyek nem is azon közjogi törvényekkel vannak kapcsolatban, hanem melyeknek nem lett volna szabad 1868 óta létezni, és melyeket csak is a méltányosság tekintetéből engedett meg a kormány, hogy azokat kellő időben át nem ültethették a maguk területére, ezek úgy Horvátországban, higyjék meg úgy a kormány mint horvát testvéreink, a magyar közjoggal ellenkeznek és ezeknek megszüntetése okvetlenül és mielőbb nem csak a jog és igazság, de a méltányosság szempontjából is követelhető. Azt óhajtja, hogy ezen kérdés a nyári szünet alatt elintéztessék. | Ezután áttérve a ház a napirendre, folytatta a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A 8-ik szakasznál Teleszky I. mó- dositváuyt nyújtott be. A szakasz azt mondja, hogy a közigazgatási bizottságnak első és az első fokútól eltérő másodfokú határozatai részint a pénzügyi bizottsághoz, részint a pénzügyminiszterhez felebbezhetők. Két egyenlő határozat ellen további felebbezésnek rendszerint nincs helye. A kir. adófelügyelő azonban köteles egyenlő határozatok esetében is a közig, bizottság határozatait felebbezni, ha azok a fennálló törvények és szabályokba ütköznek. Teleszkynek elvi kifogása van a javaslat e része ellen ; a felebbezés tekintetében nem egyenlő mértékkel mér a törvényjavaslat s azért mó- dositványt terjeszt be, melyre nézve Földes Gyula indítványára elhatározta a ház, hogy — tekintettel a kérdés nagy fontosságára, — az ldnyomassék s tárgyalása másnapra halasz- tassék. A következő szakaszokat gyorsan tárgyalta le a ház lanyha érdeklődés mellett. A képviselők oly csekély számmal voltak jelen, hogy Csanády felszólalt s az illető szakasz feletti határozathozatalt másnapra kívánta halasztani. A szerdai ülésen első sorban a függőben hagyott 8-ik szakasz vétetett elő. Horváth Lajos Teleszky módositványához némi pótlást tart szükségesnek. Olay Lajos kimondatni kívánja, hogy minden esetben megengedtetik a fellebezés a pénzügyi bírósághoz kivéve egyedül a pénzügyi kezelés ügyeit. Orbán Balázs Teleszky módosítását az eredeti szövegnél is rosszabbnak tartja. Szapáry pénzügyminiszter elfogadja Teleszky módositványát azon pótlással, melyet Horvát Lajos adott hozzá. A két módosítást elfogadta a ház. A többi szakasz nagyobb vita nélkül fogadtatott el ; az 58-ik szakaszhoz Gáli József terjedelmes módosítást nyújtott be, melynek tárgyalása a csütörtöki ülésre halasztatott. Ezzel az ülés bezáratott. A „Nemere" tárczája. Erdély nemzetiségei a múlt században. II. Oly helyeken, hol református ekklézsiák alakultak, a magyarság is erős lábon állott. Ha világos képet akarunk magunknak szerezni az oláhság terjeszkedéséről a múlt sa jelen században, vessünk egy pillantást Hunyad megyére, hol a köztudat szerint egész Erdélyben legnagyobb mérvet öltött a református egyházak pusztulása s az oláhság terjeszkedése. Hunyad megyében a múlt század második telében Взпкб szerint 25 református anyaegyház volt 32 leányegyházzal. Az anyaegyházak a következők : Déva, Al-Pestes, Rákösd, Vajda-IIunyad, Hosdát, Zejkfalva, Hátszeg, Nagy-Pestény, Klopotiva, Felső- Szálláspataka, Borbátvize, Galacz, Orlya — vagyis Váralja (ma Őralja) — Boldogfalva, Oláh-Brettye, Ki- tid, Lozsád, Algyógy, Rápolt, Folt, Bábolna, Ké- ménd, Maros-Solymos, Maros-Németi és Maros-Illye. Ezek közül száz év alatt elpusztult a zejkfalvi, ielső-szálláspataki, galaczi, folti és bábolnai egyház. Még a múlt század első felében áttértek a görögkeleti hitre s eloláhosodtak a szántóhalmiak és a cserna- vagy egregy-kereszturiak, s talán Felső- Szilvás lakossága is, hol a görög-katholikusok 1665-ben épült temploma magyar föliratban örökítette meg építésének évét s egykorú patronjainak nevét. E községekben ma a reformátusok száma nem haladja meg a másfél százat ; legtöbb van még Cserna-Kereszturon, vagy nevezzük régi magyar nevén: Egregy-Kereszturon, hol 45, Felső- S/álláspatakon, hol 42, Zejkfalván, hol 24 refoi- mátus vari. Fenmaradt még az egyház, de meglehetős gyönge lábon, úgy hogy a hívek száma százra sem megy, a következő helyeken : Maros-Illyén 89, Kéménden 46, Oláh Brettyén 39, Algyógyon 19, Kitiden 39, Orlya Boldogfalván 58, Klopotiván 41, Maros-Németin 10, Nagy-Pestényen 79 s Bor- bátvizen, mely Benkő idejében leányegyház volt, 68 református lélekkel. A körülményekhez képest elég tekintélyes egyházak Alpestes 332, Vajda-Hu- nyad 194, Hosdát 290, Hátszeg 138, Bácsi 235, Nagy-Rápolt 209, és Lozsád 500 lélekkel. A leányegyházak közül ma egyetlen egy református sincs Tamástelkén, Bujturon, Csolnakoson, Maros-Brety- tyén, Mádán és Kis-Pestényen, s egy-pár lélek található, úgy hogy számuk tizre sem megy, Csecse- nőn, Batizon, Russon, Totesden, Gyalmáron, Kis- Rápolton, Russoron, Baczaláron Lesnyeken, Osz- trón, Ponoron, Fejérvizen, Bajesden s Mardinesden. Itt tehát szemmel látható az oláhság terjeszkedése. Más kérdés azonban az, hogy az ezen egykori ref. egyházakban volt reformátusok mind áttértek-e a görög hitre s igy beolvadtak az oláhokba? Mert az az eshetőség sincs kizárva, hogy e községek egykori református lakosai akár a háborús idők, akár pedig más okok miatt máshová költöztek s a földesurak helyükbe oláhokat telepítettek. S ily telepítéseknek а XVII. századtól kezdve mind több és több esete jön napvilágra Nagyon kevés adatunk van az egyházak híveinek egykori számáról, de semmiesetre sem becsüljük kevésre, ha a 25 anya- és 32 leányegyházra átlag 100 lelket számítunk s akkor a hunyadmegyei reformátusok számát a múlt században alig tehetjük többre 5—6 ezer lőleknél. Korántsem használtunk számításunkban alacsony mértéket. Említettük, hogy a dévai uradalom 34 falujában 1673-ban magyar volt a lakósság s csak két faluban voltak oláhok. E falvak lakossága ma 17,406, Dévával 21.341 s köztük Dévát oda nem számítva négyszázra sem megy a magyarok száma, Dévával pedig nem egészen kétezer. Ámde Apaffy korában e 34 faluban összesen csak 229 jobbágy volt s ezenkívül bujdosóban 92. így tehát a legnagyobb számítás szerint sem tehető többre az összes lakósság Dévát is beleszámítva másfél ezernél. A szaporodási viszonyoknak nagyon kedvezőknek kellett volna lenni, ha e másfél ezer lélek kétszáz év alatt megötszöröződött volna. Csakhogy a mai lélekszám nem ötszöröse, hanem tizennégyszerese az Apaffy 'ideje- beli lakoságnak. Ha tehát Hunyadmegye eloláhosodását helyes szempontból akarjuk megmagyarázni: azon tényezők közt, melyek ezt előidézték, az oláh faj beolvasztó képességének korántsem szabad oly fontos szerepet tulajdonítanunk, mint eddig volt szokásban. A magyar lakosság egyrészének kétségbevonhat- lan eloláhosodása csak szükségképpeni következménye volt azon körülménynek, hogy a földesurak, kiknek szükségük volt jobbágyokra, a gyéren népesített helyekre mind több és több oláhot telepítettek a magyarok közé, úgy hogy ezek a folyton szaporodó oláhság által túlszárnyaltalak s az a nehány magyar jobbágy család, mely még а XVII. században is a dévai uradalom 32 falujának lakosságát képezte, elveszett az oláhság tömegében s egy-két nemzedéken túl már elvesztette faji öntudatát, mint elveszté az oláh is oly helyeken, mint a Székelyföldön vagy hogy még ekklatánsabb példát hozzunk fel, a bukovinai nagy csángó falvakban, hol a magyarság zárt tömegébe került. Vagyis a tény az, hogy az egykor csupán maLapunk mai számához egy féliv melléklet van csatolva.
