Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-04-15 / 31. szám

Fogadja s adja át Alispán ur Veszprémmegye közönségének hálás tiszteletemet. Kelt Turinban, márczuis 20-án 1883. Tisztelt alispán urnák alázatos szolgája Kossuth Lajos. Fővárosi levél. (A Spanga-láz.) Keresik és nem találják ! Tűvé teszik az egész országot, de ő nincs sehol, mert mindenütt ott van. Eddigelé nem kevesebb, mint hét borbély borot­válta le szakállát. Az egyik Budapesten, a másik Czegléden, a harmadik Triesztben, a negyedik Pé­csett, az ötödik Bécsben, a hatodik, a hetedik . . . Hány csupasz képű ifjoncz csodálhatja ezt a bá­mulatos gyorsnövésü szakállat! ... Hanem azért ő nincs sehol. De nini, hiszen még nem is mondtam, kiről van sző. Minek is az a pleonasmus? Kiről másról lehetne most szó, mint a monarchia legkeresettebb emberéről Spanga-Gyémántos Pali­ról ? : Üt keresik és őt nem találják ... Az ő szőke szakálla tészen csúffá minden hajnövesztő hirdetést s ő tett eddig boldoggá hét borbély legényt és bo­londdá 700 rendőrt. Az egész osztrák-magyar birodalom allarmirozva van egy megugrott gonosztevőért és az embereken valóságos Spanga láz vett erőt; de azért nem talál­ják sehol, pedig mindenütt keresik. Nincs tán már az országnak egyetlen vidéke, hol ne látták volna és a telegráf villamos nyelve egyszerre hozza hirül Maros-Vásárhelyről, Mező- Turról, Kassáról, Pécsről, Czeglédről, Pozsonyból, Szentesről, Bécsből és Triesztből, hogy ott láttak egy szőke embert; tehát az nem lehet más, mint Spanga. Spanga! Spanga' Spanga! Spanga! Ez a név népszérübb most, mint a nagy Napóleoné ... és dicsőségét bizony irigyli akárhány halandó, ki a hír­nevet tisztességes utón hajhássza. Hogy ez a Spanga-vadászat már a legmulatságo­sabb 4quiproquó-kra adott okot, nagyon természetes, mert "hát jaj most a szőkéknek. Újpesten elfognak Spanga helyett egy csizmadiát, fogván vele egy igazi csizmadiát. Triesztben egy jámbor angol utast csípnek nyakon Spanga helyett, a ki hiába tiltakozik „I-am Richard Thompson sur Liverpool“, letartóztatják, mig kellően nem igazolja magát. Kassán egy kereskedő ügynöknek van szőke szakálla. Elfogatik, mig ártatlansága ki nem derül. Bécsben mindennap fognak el egy pár Spangát. Az igazi azonban nincs sehol. Keresik és nem találják . . . A legbölcsebb tanácsot adja Seifenstiener Sala­mon barátunk a „Borsszem Jankó“-ban! — „Be khell csokatni egész Budapest városát és a khi el n e m lesz fogva, az lesz az igazi Spanga.“ Annyi bizonyos, hogy a rendőrség szörnyen rös- telli a dolgot, mert tehetetlennek bizonyul egy raf- finált gazemberrel szemben olyankor, mikor úgyszól­ván az ggész világ szeme rajta van. Mert a Spanga-láz messzire kiterjed a monar­chia határain túlra is. Sőt az a bonmot is szájról-szájra járt a főváros­ban, hogy az amsterdami ritkaságok múzeumának igazgatója levelét intézett Pulszky Ferenczhez, kül­dene nekik egy budapesti rendőrt — spiritusban, mert ők a mi Mihaszna Andrásainkat nagyon meg tudnák becsülni, mint kiváló ócskaságot. Mennyire szervezetlen a mi rendőrségünk, az most tűnik ki legjobban és egy lap igen élesen kel ki közbiztonsági állapotaink fölött, mondván, hogy egy millió lakossal biró világvárosra eső gonosztevők hemzsegnek Budapesten, az itteni rendőrség meg egy alföld; kisváros rendőrségéhez méltó szerve­zettel bir. Külföldi lapok is igen gúnyosan emlékeznek meg a mi rendőrségünk gyámoltalansága felől és meg nem foghatják, hogy Majláth gyilkosai még nin­csenek az igazság kezei között. Rendőrségünk azonban megőrzi irigylendő fleg­máját s legfölebb egy pár zsurnalisztán töltötte ki boszuját, kiktől megtagadja a híreket, vagy pedig felülteti őket Mihaszna András-féle otromba hazug­ságokkal. Pedig éppen a rendőrség tudhatná legjobban, mennyi szolgálatot tesz neki a sajtó, s hogy csak­nem minden nevezetesebb esetnél jóformán nagy részt a sajtónak köszönhette, hogy a tetteseket kézre keríteni képes volt. De ha el is hagyta volna emlékező tehetsége, itt áll előtte a legfrisebb példa: Hatos Sándor, a kit ő hiába üldözött s a kit csak is a sajtó által fi­gyelmessé tett közönség szolgáltatott át a rendőr­ségnek. Ilyen körülmények között naponta ezerféle kósza hír kering a közönség között. Ma elfogják Span­gát, holnap Berecz és társai vallanak. De ezekből mindeddig semmi sem igaz. A tény az, hogy Majláth gyilkosait keresik, de nem találják. Es ki tudja, hogy a mi rendőrségünk rájuk akad-e valaha? Nem mernénk rá hirtelen igen-nel válaszolni. Hevesi József. — 123 — A város erdejében levő legeltetés tár­gyában két nyilatkozatot is vettünk. Egyik Györbiró Fe- rencz űré, mely igy hangzik: Sepsi-Szentgyörgy, 1883. ápr. 12. A „Székely Nemzet“ idei 54. számában megje­lent s a közönség félrevezetésére irányuló közle­ményre nézve, mintha Sepsi-Szentgyörgy város er­dejében! legeltetés kereskedelmi miniszter ur által alólirt Györbiró Ferencz és társai kérésére tilta- tott volna be, az igazság érdekében kijelentjük, hogy a közlemény nem való, mert az erdei hasz­nálat betiltását a helybeli tanácsnak gazdálkodása ős azon mulasztása okozta, hogy a még 1882. év elején beadott miniszteri rendeletre is a törvény­szerű üzemterv elkészítését nem tartotta hivatalos kötelességének, s ezen mulasztásából eredő felelős­séget legalább a közönség előtt szeretné másra há­rítani. Ki ez állításom valóságában kételkedne, Három- székmegye alispáni hivatalánál levő magas minisz­teri leiratból meggyőződést szerezhet, s tudni fogja, kinek lehet hinni. Sorbán János. Györbiró Ferencz magam és társaim nevében. A másik nyilatkozat a következő: Tisztelt szerkesztő ur! Bátor vagyok illő tisztelettel felkérni, a követ­kező sorok közlése végett becses lapjában szíves­kedjék egy kis tért adni • A „Székely Nemzet“ 54-ik számában folyó év ápril 10-ről közzé lett téve, hogy a nagyméltó- ságu „Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi mi­niszternek leérkezett azon rendelete, mely Sepsi- Szentgyörgy város erdejében a legeltetést és faizást betiltja. Ezen intézkedés Györbiró Ferencz és tár­sainak, mint közlik, a múlt év nyarán tett kérel­mezésükre történt.“ Engedelmet kérek! de bátor vagyok határozot­tan kijelenteni, miszerint ezen közlemény a maga szövegében valótlan és alaptalan, mert Györbiró Ferencz és társai a legelés betiltása iránt soha sem kérvényeztek, azt pedig sem a t. olvasó közön­ség, sem e város polgársága el nem hiheti, hogy egy egyszerű privát embernek a kérelmére mind a legelést, mind pedig a faizást a nagyméltóságu földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter ur a hatóság véleménye kikerülésével betiltaná. A megjelent közlemény a város érdekelt polgár­ságának félrevezetésére lett irányulva, mert a le­gelő és faizás betiltása azért rendeltetett el, mivel városunk elöljárói az 1879. évi XXXI. t. ez. szem előtt tartásával a megrendelt erdő-üzemterv kiké­szítését még a múlt év nyarától fogva elmulasz­tották. Mint érdekelt városi polgárnak eléggé fájdalom és sajnálattal kell kijelentenem, hogy a kitől a vá­ros polgársága elvárta volna, hogy annak érdeké­ben a megrendelt üzemtervet, mint a ki arra a ma­ga idejében hivatva volt, de nemcsak, hanem ha­lasztást nem szenvedhető kötelessége is volt : Csá­szár Bálint polgármester ur elmulasztotta, mely ok a magas minisztériumtól a betiltást .vonta maga után. ítélje meg a t. olvasó közönség és e város érde­kelt polgársága, hogy már most ki a hibás és ki idézte elé a legelő betiltását? Sepsi-Szentgyörgy, 1883. ápril 13. Ifj. Nagy István, városi polgár. VEGYES HÍREK. Színház. Csütörtökön „Dunanan apó és fia uta­zását“ adta Sztupa társulata. Az operettek ezen egyik prototypjának bohózatos jelenetei, Dunanan és fia mulatságos tévedései s ostobaságai most is sok derültséget keltettek. Az előadók közül meg- e.mlitjük Nyilas Ilonát, a férjvadászó divatárusnőt, Óvárit (Dunanan apó), Lorándit (Dunanan fia) s Kulinyit, az ezerféle zenemestert, kinek egy ik komi­kus dalát, melyben zenemesterségét adja elő, meg- ujráztatta a közönség. E. Kovács Gyula, a kitűnő drámai színész, kö­zelebb városunkba fog jönni vendégjátékra. Első előadását e hó 19-én kezdi meg „На о let“ tel. Ezen­kívül fel fog még lépni a legkitűnőbb magyar tra- goediában, „Bánk bán “-ban, továbbá a következő darabokban: „Betyár kendője“, „Férj vétke“, „Egy nő vétke“, „Jakab urfi“, „Párisi adós“, „Didier“ s „Toldi“. E ritka élvezetes előadásokra, minőkre nem igen nyílik alkalom Sepsi-Szentgyörgyön, kü­lönösen felhívjuk a közönség figyelmét s reméljük, hogy Sepsi-Szentgyörgy városa ezúttal sem fogja meghazudtolni a müizlése és a művészet pártfogolása áltál szerzett jó hírnevét. A régi refrain. Itt a kikelet, csakhogy a mező­ket virágok helyett hólepel fedi. Szombatra virra­dóra ismét sok hó esett s ma is egész délelőtt foly­tonosan szállingózott. — Mint az Ojtozból értesíte­nek, ott a 3 nap óta tartó havazás és nagy szél­vész miatt l'/a — 2 méter magas hófúvások származ­tak és a közlekedés teljesen megszűnt. Az öreg em­berek sem emlékeznek ilyen zord tavaszra; való­ban, a természet roppant mostohán bánik velünk, úgy teszen, mintha megbánta volna a tél deczem- beri és januáriusi lanyhaságát és most akarná az akkori mulasztást utánpotólni. A helybeli szövészeti tanműhely egyik értelmes tanulója, Keresztes у P ó 1 i, kit gróf Lázár Jenő marosszéki birtokos azon czélból taníttatott, hogy később otthon bilaki és medgyesfalvi birtokán a kisasszony által ezen fontos iparágat a székely asszonyoknak taníttassa, — ma elutazott. Gratu lálunk a nemes grófnak ezen szép tettéért és a jól kiképzett kisasszonynak szerencsét és sikert kívá­nunk a tanításhoz, — Városi köreinkben előnyösen ismert R é V а у Berta kisasszony ki a műkedvelő társulatnak is egyik kedves jelensége volt, csak­ugyan ma távozik el városunkból, Uj-Székelyen lakó édes anyjához. Háromszékmegye egészségi állapota a folyó év első negyedében. Hólyagos himlő volt Polyánban, Szentkirályon, Haralyon, Páván, Zabolán, Gelenczén; vörheny Tamásfalván, Kis-Borosnyón, Nyújtódon; toroklob Petőfalván, Ildiben, Árapatakon, Al-Cser- nátonban; typhusz Bodolán. Polyánban a betegek száma volt 27, meggyógyult 16, meghalt 11, Szent- Királyon beteg volt 13, kik mind felgyógyultak, va­lamint Páván is a 2 hirnlos, Haralyon megbetege­dett 52, ebből meghalt 16, felgyógyult 36, Zabo­lán a 15 beteg közül meghalt 4, a többi felgyó­gyult, Gelenczén volt beteg 25, ebből meggyógyult 15, 10 meghalt. Tamásfalván a 7 vörhenyben szen­vedő meggyógyult, Kis-Borosnyón 13 beteg közül 7 meggyógyult, 6 meghalt, Nyújtódon a 9 beteg közül 6 meggyógyult, 3 meghalt. Petőfalván meg­betegedtek 13-an, közülök 7 meggyógyult, 6 meg­halt, Hifiben a 32 toroklobos beteg közül 13 an áldozatai lettek a járványnak, 19-en meggyógyultak, Árapatakon 3 beteg közül 1 meghalt, többi felgyó­gyult, Alcsernátonban a 4 beteg fele meghalt, fele meggyógyult. Bodolán a 92 typhuszos beteg közül 7 lett áldozata a járványnak. 68 felgyógyult 17 még jelenleg is beteg. Gyilkosság. Brassóban Szabó honvéd káplár mula­tott egy korcsmában. Kihúzta kardját s a körűié levőket felszólította, hogy vegyék ki kezéből, ha tud­ják. Egy Mántó nevű fiatal ember megpróbálta,de nem tudta s azzal a megjegyzéssel, hogy ő nem volt katona, fel is hagyott a kísérlettel. À káplár ur ezen — ő tudja, hogy miért — annyira meg­haragudott, hogy kardjával a fiatal ember fejére sújtott úgy, hogy az nehány nap múlva belehalt. Spanga elfogva. Spangát csütörtökön este fél nyolezkor Pozsonyban, hova Bécsből ment, elfogták. Schwingenschlögeí rendőr felügyelő ismerte fel. Midőn Spanga látta, hogy nem menekülhet, revol­verével négyszer saját feje felé lőtt. Egy golyó szájába ment, e közben leteperték s a városházára vitték, hol elájult. Ajultából föleszmélve a követke­zőket mondá : Eu vagyok az a Spanga, mit akarnak velem? Majd ismét elalélt és a kórházba kellett szállítani, hol Steinmayer orvos kivette a golyót, mely a szájpadláson keresztül balszemének aljáig hatolt. Aztán kihallgatták. Azt mondta, hogy a gyilkosságról nem tud semmit. Előtte való nap Berecznek a huszárnak szobájában volt, de Majláth hálószobáját nem is látta. Továbbá azt is tagadja, hogy Bereczczel a kertajtónál beszélgetett volna, később ellenmondásokba keveredett. Azt mon­dá, hogy Bereczczel a gyilkosság előtt egy héttel beszélt utoljára. Nem tudja okát adni, miért lett öngyilkos, ha lopásnál nincs egyéb bűne. Sebláza éjféltájban megszűnt, s felgyógyulása remélhető. A Spanga-hajsza már kezdett volt nevetségessé válni, mig végre a sok elfogott Spanga között egy valódi akadt. Kézdi-Yásárhelyen az az eset történt, hogy Bodrogi Gyula nevű egyént kétszer fogott el a rendőrség, kinek elfogatására okot először tor- zonborz szakálla, másodszor megborotvált álla szol­gáltatott. Bereczkben pláné egy hivatalnokot szólí­tott meg egy rendőr, kinek mint mondta „köte­lessége volt mindenkit megnézni.“ A hölgyek figyelmébe. A hadügyminisztérium oly javaslaton dolgozik, mely méltán fölkelthetné a hölgyek demonstráczióját, kivált azokét, kik külö­nösen a katonák iránt viseltetnek nagy vonzalom­mal. A hadügyminisztériumban a katona-özvegyek és árvák ellátásáról szóló javaslathoz olyan pótlékon dolgoznak, mely az alsóbb rangú tisztek házasságát nagyon megnehezíti. Felsőbb helyen azt akarják, hogy a fiatalabb tisztek lehetőleg mentek maradja­nak a házasság gondjaitól s mozgósítás idején sza­badon lehessen velők rendelkezni. A táborkari szá­zadosoknak is 20.000 forint biztosítékot kell letenni, ha meg akarnak nősülni. Ugyanennyit kell letenni minden tisztnek, a századostól lefelé. Uj szótár jelent meg a minap Parisban. Szóma­gyarázataiból közöljük ezeket: Színésznő = olyan asszony, a ki komédiáz. Seprő = a boszorkányok velocipédje. Egy szép asszony karja = legjobb úri nyakravaló. Csúfság — olyan kötés, mely visszari­aszt valamely könyv olvasásától. Miniszter — no­mádok, kiknek „méltóságos“ czimük van. Utókor = revizionális törvényszék. Báli ruha — fügeía-le • vél uszálylyal. Egérfogó = család, melyben hajadon leányok vaunak. Szemek = szalon-pisztolyok. Ál­dás = a legolcsóbb ajándék. Szerető = vadorzó, ki elveszti érdekességét, ha vadászjegyre tesz szert. Érdekes a lapunk mai számában olvasható sze­rencse jelentés Hekscher Sámueltől. Ezen bankház /

Next

/
Oldalképek
Tartalom