Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-04-12 / 30. szám
— 119 — árvák részére érkezett pénzekből 11.832 frt 34 kr, kölcsönök kamataiból 8712 frt 16 kr, visszafizetett kölcsönből 920 frt, együtt 21 464 írt frt 50 kr. Összes bevétel tehát 26.681 frt 50 kr. Ebből ki- kölcsönöztetett 16.300 frt, árvák részére kiadatott 9S77 frt 22 kr, összesen 26.177 frt 22 kr, melyet levonva a bevételből, készpénz 504 frt 28 kr jött át április hóra. A még 1882-ik év végéig terjedő időre hátrá- lékban levő gyámi számadások elkészítésére a közgyámok felhivattak A kovásznai járásbíróság a gyámhatóságilag tárgyalt ingatlan hagyatékokra vonatkozó átadási végzés kiadására magát illetékesnek nem tartván, kovásznai Danes Józsefné sz. Vájná Anna hagyatékiratait visszaküldötte s kijelenté, hogy jövőre átadási végzést nem fog hozni, mig arra felsőbb hatóságtól rendeletet nem kap. Az árvaszék kényszerítve érezte magát a belügyminiszter beavatkozását kikérni s az onnan kapandó intézkedésig, hogy az árvák addig is megkímélve legyenek a megkárosodástól, a kovásznai járásbíróságot felkérni, hogy az 1879-iki 15.860. sz. a. igazságügyminiszteri rendelet értelmében átadási végzéseket hozni szíveskedjék. (Folytatása következik.) Az állami háztartás eredménye 1882 ben a végleges összeállítások szerint még kedvezőbbnek mutatkozik, mint az évnegyedes kimutatások szerint, úgy, hogy a deficzit 20 millión alól áll. Hogy az idén az adóbevételek jóval kedvezőbbek, mint tavaly a megfelelő időben, annak oka az 1882-iki jó termés. A délmagyarországi oláhok az iskolajavaslat leien. Arad, Torontál, Ternes s Krassó-Szörénymegyők oláhajku intelligenciájának körében nagy mérvű s komoly mozgalom indult meg a középiskolai törvényjavaslat ellenében. A mozgalmat főleg az oláh ügyvédek és papok vezetik. Czéljuk népgyülések által tiltakozni a javaslat ellen. Temesvárott már leg- közelebbre nagy népgyíilést terveznek, melyen képviselve lesz az egész délvidéki oláhság. Majláth gyilkosai. Több lap még mindig (tagadja, mintha Berecz vallomást tett volna, a „F—g“ azonban, mely a vallomásról először tett említést, nemcsak fentartja állítását, hanem részleteket is közöl belőle, bár azon megjegyzéssel, hogy az adatokat nem azon forrásból kapván, honnan az eddigieket, egyelőre nem képes megítélni, mennyi igaz belőle s mennyi nem. A tudósításból közöljük a következőket: Berecz elmondta, hogy Majláth kirablását régóta tervezték. Nemcsak azért akarták kirabolni, mert tudták, hogy „sok pénze és kincse van,“ hanem még inkább boszuból. Majláthnak a cselédek közt igen rósz hire volt. Csak a legvégső esetben, kény- szerűségből álltak be nála szolgálatba. Bereczet is ez hajtotta, Ritka cseléd állhatta ki hosszabb ideig. Folyvást változtak nála azok. Cselédei ki nem állhatták, Berecz gyűlölte. A tettleges bántás után a boszuállás sokszor forrt lelkében. Barátaival kifőzték, hogy Majláthot megrabolják Gyémántos Pali gondolta ki a rablás tervét, Ő a bünszerző. Eleinte csak betörésre gondoltak, a melynél a zsákmány megosztása fejében, Berecznek kellett segédkezet nyújtani. Rablásra akkor gondoltak, a mikor tartottak tőle, hogy a betörés nem sülhet el. Rablógyilkossággá a körülmények hatalmánál fogva fajult a rablási terv. Minden a legpontosabban ki volt gondolva és megbeszélve. Társai többször fordultak meg a palotában, hogy Majláth távollétekor a helyszínét megszemléljék és tájékozhassák magukat. A rablás tervét az ünnepek előtt állapították meg véglegesen. Hétfőn beszélték meg utoljára. Mindenkinek ki volt osztva a szerepe. Berecznek, hogy föl ne tűnjön, és rajta ne kapassék valamely nyomon, a semlegest kellett játszani. A többiekre várt a rablás véresebb munkája. Majláth Györgyöt a végzetes este, az eltávozás után, a komornyik kisérte le lakosztályáig. Itt Berecz, ki időközben többször felszaladt megtudni mikor jő le, már várt rá. Majláth azonnal kiadta neki a parancsot, hogy jöjjön utána és vetkőzhesse le. Berecz bement éz a vetköztetéshez fogott. Már akkor a büutársak, Spanga és Pitély (Jávor J. ha tudott is a tettről, nem yolt ott) bent voltak meg lapulva a fürdőszobában. Berecz a kapun egyen- kint bocsátotta, be őket, és egyenkint kisérte őket fel és jelölte meg buvó helyeiket. A beeresztés és fölvezetés könnyű volt, mert a kapus lerészegedett, a többi cselédség meg vagy el volt foglalva, vagy nem őgyelgett kint. Berecz, miután levetkőztette Majláthot, ki lefekvés előtt még a szalonba ment s maga hozott magának két újságot s erre oldalt dőlve az ágyra, olvasni kezdett, — köszönt, jó éjszakát kívánt s szobájába távozott. Két barátja csak arra várt, hogy kimenjen, mit midőn észrevették, lassan kiléptek búvóhelyükről a fürdő szobából s rátörtek Majláthra, torkon ragadták, a hurkot a nyakába vetették és földre gyűrték. Majláth kétségbeesett ellenállást fejtett ki. Kezével utánuk kapott, lábaival rugdalta őket, és huszárja után hörögve kiáltott: „János — János — segítség !“ A huszár hallotta a dulakodás által keltett zajt, hallotta urának segélykiáltását, s félve, hogy más hallja meg s rajta kapják őket a gaz tetten, dühösen berohant a szobába. Majláth már akkor megkötözve a földön feküdt. Berecz dühében felkapta a mosdószekrényről a törülközőt s hogy Majláth ne kiabálhasson, e szavakkal nyomta a szájába: „Iviabász kutya, eddig én voltam a kutya, te kutyádnak tartottál, most te vagy a kutya.“ A Majláth testén levő, és a bonezjegyzőkonyvben fölvett sebek és vér-aláfutások e rugásóktól erednek. E kegyetlen kínzás torzította úgy el Majláthnak arczát és tette oly borzasztó kinézésűvé a vert, fojtogatott, rugdalt, megkötözött testet. Berecz azzal végezte vallomását, hogy ő „többet nem tett, azok gyilkolták meg, nem Ő, ő nem gyilkos.“ Arra a kérdésre, hogy nem tartottak-e attól, hogy tetten kapják őket, azt felelte. „Egészen nyugodtak lehettünk, ártalmatlan ab ban a házban éjjel mindenki, egyedül a kapustól tartottunk, arról meg én gondoskodtam, hogy ártalmatlan legyen.“ Szabót, a kapust e vallomás következtében elfogták, de mivel nem merült fel ellene semmi súlyos gyanuok, szombaton szabadon bocsátották. Ausztria és a németek. Az osztrák statisztikai hivatal a napokban tette közzé a legutóbbi népszámlálás adatainak első kötetét, melyben a népesség legfontosabb alapviszonyai vannak feltüntetve. Ezek között igen érdekes a nyelvkülönbség szerinti összeál'.itás, mely élesen megvilágítja azon sokszor emlegetett körülményt, hogy Ausztriának nincs uralkodó nemzete. A német mellett, moly századokon keresztül elnyomta a többit, igen jelentékeny számmal foglalnak helyet a többi nemzetiségek is, úgy hogy velük szemben a németek csak törpe kisebbséget képeznek s ami Ausztria viszonyainak alakulására nézve oly kiváló fontossággal bir, a nemzetiségek jelentős szerepe nemcsak együttes tömegükben van, hanem vannak köztük olyanok is, melyek magukban véve is tekintélyes szerepre hivatvák a német elemmel szemben. S ebben rejlik az óriási különbség Magyarország és Ausztria nemzetiségi viszonyai közt, nem is említve azt, hogy a magyarok helyzete a magyarországi nemzetiségek összes tömegével szemben sokkal kedvezőbb, mint az osztráknémeteké. Lássuk az adatokat, melyeket a legutóbbi nép- számlálás nyújtott. Ausztriának 1881. elején volt 22.130.684 lakosa; ebből német 8.008.864, cseh 5.180.908, lengyel 3.238.534, ruthén 2.792.667, délszláv (szlovén és szerb horvát) 1.503.919, olasz 668.653, oláh 190.799, magyar 9.887. Szembe állítva már most az államalkotó németek számát a többi nemzetiséggel, az eredmény következő : német 8.008,864 lélek, vagyis 36.2°/0 nem német 14.121,820 „ „ 63.8 „ Ezzel összehasonlítva a magyar birodalom nemzetiségi viszonyait, úgy találjuk, hogy 15.642.002 lakos közt 6.165.088-ra megy a magyarok száma. Azonban ide számítandó még 224.570 két éven alóli magyar nyelvű szülőktől származó gyermek, kik a magyar népszámlálásnál külön, a beszélni nem tudók rovatába írattak, továbbá 34.861 katona s 15. ezer horvátországi magyar; azután, hogy az összehasonlítás helyes legyen, számba kell venni azt is, hogy Ausztriában az illető egyén által közönségesen használt nyelvet vették fel a számítás alapjául, nálunk pedig az anyanyelvet, a mi az uralkodó fajra nézve egy fokkal kedvezőbb alaptétel. A magyar nyelvet nemzetiségeink közül 81 7.668 lélek beszéli, ebből azonban csakis a németeket vegyük figyelembe, ezekből is levonva 33.552 magyarul is beszélő erdélyi szászt s akkor még 343.489 lelket vehetünk fel olyannak, kiknél az „Umgangssprache“ mindenesetre magyar így lesz a magyar birodalomban magyar 6.798.000 lélek, vagyis 43.5% nem magyar 8.847,000 „ „ 56.5 „ A magyar birodalom előnye tehát már e számokból is kitűnik Ausztria fölött; de még szem- beszökőbb lesz ez, ha figyelembe veszszük, hogy Ausztriában a szlávok együttvéve messze túlhaladják a németek számát, mig Magyarországban együtt véve is kisebbségben vannak. Ausztriában ugyanis igy áll a germán és szláv faj közt az arány : szláv 12.916.028 lélek, vagyis 58.8% germán 8.008.864 ,, „ 36.2 „ mig Magyarországban, hol mellesleg megjegyezve még e század huszas éveiben is többségben voltak a szlávok, ez az arány : magyar 6.798.000 lélek, vagyis 43 5% szláv 4.717.000 „ „ 30.1 „ E számításoknál a lwrvát-szlavon részeket is figyelembe vettük. Ha ezeket elhagyjuk, helyzetünk még előnyösebbnek tűnik ki Ausztriával szemben ; ez esetben ugyanis a magyarok felét teszik a magyar részek lakosságának, vagyis 49.6% magyarral szemben 50.4% nem-magyar áll, s ezek közt a szlávok számaránya csakis 21%-ra megy. Ausztria és Magyarország viszonyainak összehasonlításánál még egy igen fontos körülményt nem szabad szem elől téveszteni s ez abban áll, hogy Ausztria három egymással majdnem egyenrangú alkatrészből, három külön államból áll, melyek mindegyike a múltban gyökerező jogoknál s külön nemzeti lételüknél fogva más-más irányban igyekeznek haladni. E három alkatrész : Az egykori német birodalmi tartományok 6.858,901 lélekkel, a cseh korona tartományai ...................... 8.274,525 a lengyel korona tartományai .... 5.953,170 Ezeken kívül van még Bukovina, melyre Románia aspirál s Dalmáczia, mely jogilag a magyar birodalom alkatrészét képezi ; amaz 569.599, ez 474.489 lakossal. A német tartományok főnemzetiségét a németek képezik s természetszerűleg a német birodalom felé gravitálnak. Itt is azonban meg kell különböztetni a német tartományokat, a friaul-olasz és délszláv tartományoktól. A német részek lakossága Dél-Ty- rol és Szlovén-Styria nélkül 4.629.129 lélekre megy; az ausztriai Italia Irredenta Trentinobul, Görzbül, Gradiscábul, Triesztből és Isztriából áll, mely ösz- szesen 1.011.507 lakost számlál, ebben 637.578 olaszszal, a többi jobbára délszláv ; a délszláv tartományok a görz-gradiscai 129.857 szlovén s az isztriai 121,782szerb-horváton kívül Szlovén-Stiriában, Krajnában és Karintiában 1.218,265 lelket számlálnak. A cseh korona tartományai Csehország, Morvaország és Szilézia, melyekben 5.180.908 cseh áll szemben 3.093.617 nem cseh nemzetiségű lakossal, (2.938.730 német s 154,887 lengyel), önálló cseh királyságra törekszenek. A lengyel korona tartományaiban vagyis Galicziá- ban 3.058,400 lengyel s 2.549,707 ruthén áll egymással szemben. Az uralkodó elemet a lengyelek képezik s ezek főtörekvése az egykori Lengyelország visszaállítása s az abba való beolvadás. Ausztria alkatrészét tehát három külön kifejlett állam képezi, melyek uralkodó eleme három különböző nemzetből áll. Nemzetből és nem nemzetiségből. Az örökös tartományokban 4.958 000 németből 1.901 000 nemzetiséggel, Csehországban 5.181.000 csehből 3.093.000 nemzetiséggel s Galicziában 3.058.000 lengyelből 2.895.000 nemzetiséggel. Milyenek már most a mi viszonyaink ? A magyar birodalom három főalkatrésze : az Anyaország 11.473.495 lakossal, Erdély (beleszámítva a Szilágyságot is) 2.255,127 lakossal s Horvátország 1.913,383 lakossal. Tehát mig Ausztriában az a míg, mely körül a birodalom többi része csoportosul, csak 30%-kát képezi az egész birodalomnak, nálunk 73%-kát. Ezenkívül a magyar birodalom egyik alkatrészében Erdélyben a történelmileg kifejlett uralkodó elem ugyanaz, a mi az Anyaországban, nem úgy, mint pl. Csehországban s a vagyon és intelligentia ma is a magyart teszi Erdélyben az uralkodó néppé, bár számra nézve az oláhok által..túl is szárnyaltatott. Felületes szemlélő előtt Magyarország és Ausztria viszonyai nemzetiségi tekintetben hasonlóknak, látszanak. Mindegyik polyglott ál lám, melyben az uralkodó elem kisebbségben van a nemzetiségek összesége mellett. De hogy nagy különbség van közöttük, tények bizonyítják. A XIX. század eszméi Ausztriát mind jobban szétmállasztják s az alkotó részek mind jobban kezdenek egymástól elválni, mióta széttört az a bilincs, melylyel az abszolutizmus szorította össze a különböző tartományok és népek eme conglőmeratumát ; Magyarországban pedig ép ellenkező processzus folyik, a magyar állameszme, mind erősebb gyökeret ver, a magyar elem mind több és több tért foglal el. S ez nagyon természetes, mit eléggé megmagya ráznak a föntebb vázolt körülmények. Színház. Az újabb operettek legsikerültebb termékét, Soup* pé általánosan kedvelt Boccaccio-ját láttuk szombaton este. Az előadás a legsikerültebbek közé tartozott igazolva azon jó hirt, melynek Sztupa társulata örvend. Elég sajnos, hogy városunk nem eléggé méltányolja e pártfogásra érdemes társulatot. A szombati előadásnak kiváló érdeket kölcsönzött Ligethyné föllépte, kit ez alkalommal láttunk először. Ligethyné csak kevés idő óta, alig négy hónapja, hogy színésznő ; eddigelé csak népszínművekben játszott, operetteben szombaton tett először kísérletet, mint Fiametta, s e kísérlet határozott sikert aratott. Kedves, üde hanggal rendelkezik, mely eléggé iskolázott s különösen a közép és felső hangokat, a szemmel látható lámpaláz daczára is, oly precizitással énekelte, hogy a közönség zajos tapsokban tört ki. Boccacciot Nyilas Ilona adta, ki megnyerő föllépésével, szép, tiszta énekével és csinos játékával mindinkább kedvencze lesz közönségünknek, mely most is többször tüntette ki tapsaival. Tóvölgyiné adta Izabellát; a kardos menyecskét a hordó-jelenetben igen ügyesen ábrázolta, úgy hogy a közönség zajosan megtapsolta. A többi szereplők is mind közreműködtek az előadás sikerének előmozdítására ; különösen megemlítjük Bíró Annát (Beatrice), Lorándit (Lotheringi), Óvárit (Scalza), Pénzest (Leonetto), Albisit (Pietro) s főleg
