Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-10-15 / 83. szám

ama sürgős intézkedés, mely bizony nem várhatott be semmiféle Lucza-széken tartott tanácskozást a megye részéről, — mindazonáltal felemelte az ő nagy képét a szélbali elnök hogy Int: diktum faktum, miután a ha talom netaláni túlkapásait a parlamentnek ellenőrizni kötelessége, mondja meg a miniszter, miért rendelte el Pozsony megye számára a statáriumot? Es eddig egészen korrekt ment az egész dolog. Az interpelláczió a formalitás kedvéért eddig tökéletesen rendjén volt. Hanem, mikor aztán a belügyminiszter ki­fejtette, hogy e rendkívüli intézkedésre a dolog termé­szeténél fogva miért volt szükség, s hogy itt hatalmi túlkapásról szó sem lehet; és miután arról a szélső bal­lal együtt az egész ország meg volt győződre, tehát elég leven téve a formalitásnak, a szélsőbal az ő tör­vényőri (!) szerepének hűséges teljesítése után, lelkiis­meretének teljes nyugodtságávál tudomásul vehette volna a belügyminiszter válaszát. De nem azt tette, hanem kötekedni, gáncsoskodni kezdett, heczczet akart csinálni, s ezzel egész nagyké- püsködő eljárásáról lerántotta a leplet: hogy soha se lesz belőle komoly párt, mért czélja soha sem komoly, sem tiszta, hanem mindig csak lesipuskasságböl áll, és hogy soha sem tisztázni, hanem mindig csak kontrabon- toskodni akar, 3 Tóvölgyi Titusz. Molnár György. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. október. 12. Molnár György ur szinmüvészetére, mely lapunk előbbi két számában kezdi- vásárhelyi levelezőnk részéről tulszigoru bii'álat alá vétetett, újólag visszatérünk. A mint akkor mindjárt megjegyeztük, homlokegyenest el­lenkezik az elmondottakkal. Mi Molnárt a magyar szín­művészet egyik legelőkelőbb alakjának tekintjük, ki ha nem is éri el egy Egressy vagy Lendvay magaslatát, de nem is törpe epigonja nagy tragikusainknak, s any- nyit el kell ismerniük még azoknak is, kik Molnár já­tékáról nem mindenben vallanak velünk egyező nézete­ket- hogy a magyar színészek közül Shakespeare alak­jainak ábrázolásában ma senki őt felül nem múlja s mellette is csak kettő, Kovács Gyula és Nagy Imre áll­hat meg. Mindegyiknek vannak egymással szemben előnyei és hátrányai, oly előnyök, melyek egynémely alakításu­kat a tökély .legmagasabb fokára emelik, s oly hátrá­nyok, melyeket néha középszerű színészek is elkerülhet­nek. Nagy Imre dictioja páratlan, az alakításban azon­ban Molnár Gy. és Kovács Gy. fölülmúlják; Kovács 1 Gyulának azon szerepei a legjobbak, melyekben a hős jellemének egyik alkatrészét a sentimentalis elem képezi, Molnár Gy. az alakításban kitűnő, dictiéja gyengébb. Mig Kovács újabb alakjai azok, kik tragikus sorsukba inkább igy sodortatnak bele, mint pl. Lear király. Mol­nár az erélyes jellemek, minő Coriolan, Macbeth, III. Richard stb. ábrázolásában a legtökéletesebb. Othelloja egyike a legjobbaknak, bár tagadhatlan, hogy nem egé­szen tökéletes. Othello jelleme nagyon ellentétes elemekből van összetéve, melynek, hogy alakítása legyen, teljesen ösz- sze kell olvadniok. Molnár alakításában a féltékenység erőszakossága emelkedik ki annyira, hogy az, a mi ben­ne Bzerelem, majdnem elmosódik. Inkább a becsületére féltékeny férjet, mint az őrült szerelmest látjuk benne s azért Othellő fájdalmát Desdemona elvesztése fölött nem is egészen érezzük át. Szóval a mi véleményünk szerint Molnár nem ad teljes alakot, de megközelíti azt s ép azért tisztelt levelezőnk nézetét, midőn Mol­li ir ezen alakításáról azt mondja, hogy egy mákszem- nyi sem volt benne a Shakespeare „Ottello“-jából, nem­csak tulszigoiunak, de igazságtalannak is tartjuk. — .Ugyanezt mondhatjuk Tartuffe-öt illetőleg is; sőt ugyan­azon jelenetek, melyeket tisztelt levelezőnk annyira meg- .ró, a legkiválóbb részletei Molnár előadásának. *• A s.-szentgyörgyi közönséget főkép a harmadik felvonásban ragadta óriási tapsokra s különösen pedig az Elmirával való jelenetekben. Ш. Richard a legjobb szerepe Molnárnak s mai színészeink közt egy sincs, ki ebben utói érné őt. Igaz ugyan, hogy az első felvonás­ban, melyet előadásra választott, csak a lady Annával való jelenet az, melyben ez alakításának kiváló töké­lyei feltűnnek, nagy monológja ellenben, mely külön­ben a színművészet terén legújabban fölmerült vívmá­nyok tanulmányozásának eredménye, ma még legalább is szokatlannak tűnik föl. De e felvonás előadásával éppen e legujabbi tanulmányát kívánta bemutatni. — Lear királyra csak annyit jegyzünk meg, hogy abból az egyéniségének legmegfelelőbb részleteket ad ta. De nem folytatjuk tovább. Molnár ur ugyané szerepeiről lapunk G7-ik és 68-ik számaiban, már — 331 — megtettük észrevételünket; a fentebbi megjegyzéseket azonban egy általunk nagyrabecsült miivész reputatiója érdekében tisztelt levelezőnkkel szemben szükségesnek tartottuk elmondani. Tisztelgés az uj honvédelmi miniszternél. Az újon kinevezett honvédelmi miniszter gr. Rá- dai Gedeon átvette minisztériuma vezetését. Első sorban a honvédelmi minisztérium összes tisztikara tisztelgett a miniszternél. A fogadtatás lefo­lyásáról a következőket közölhetjük: Délelőtt 73ll órakor a honvédelmi minisztérium tisztikara összegyűlt a honvédelmi minisztérium épületé­nek dísztermében. Először is a minisztérium vezetésével megbízva volt br. Orczy Béla ő felsége személye kö­rüli miniszter vett búcsút a tisztikartól, meleg szavak­ban adva kifejezést a minisztérium személyzetének de- rekassága és buzgalma fölött. Ezután gr. Ridai Gede­on miniszter lépett a terembe s a tisztikar élén álló br. Fehérváry Géza államtitkár által hatásos beszéddel üdvözöltetett; melyre. Gr. Rídd Gedeon honvédelmi mi­niszter válaszolt. A miniszter szavai igen nagy hatást keltettek a tisztelgésre megjelentek mindenikénél. Azután gr. Ráday bemutattatván magának a minisz­térium szakosztályainak főnökeit s az egyes ügyosztá­lyok vezetőit, visszavonult a mellékterembe bevárni a honvéd tisztikar gyülekezését, a melyrjek élén Graef Ede lovasság tábornok, a honvéd-főparancsnok adlatusa je­lent meg. A tisztikart előbb szintén br. Orczy Béla fogadta : barátságos búcsút vevén tőlük, minek megtörténte után gr. Ráday lépett a díszterembe. Az uj minisztert л tisztelgők nevében Graef tábor­nok röviden, szívélyesen üdvözölte, mint Ráday G. hon- védminiszter a következő beszéddel viszonzott : Tisztelt uraim ! Viszont üdvözlöm önöket azon őszin­teséggel , a mely őszinteség a mi ügyünk sikeré­nek egyik alaptételét képezi. Midőn felséges urunk és királyunk parancsa előtt hódolattal meghajolva, ezen állást elfogadnám, beismerem, hogy nem minden elfo­gultság nélkül tevém ezt, különösen oly előd után, mint a minő megboldogult Szende Béla volt, a kinek neve — ! tiz évi működése alatt szerzett érdemeinél fogva — úgy­szólván a honvédség fejlődési történetétől elválaszthatat­lan maradand. Uraim, önök ép úgy érzik, a mint én, hogy fontos czélok és feladatok tüzvék honvédelmi in­tézményünk hivatásához. A fő czél : hogy honvédségünk, mely az állandó fegyveres erő egyik kiegészítő részét képezi, háború idején a hadsereg támogatására, min­den tekintetben a jelenlegi harczászat igényeinek, ké­szen álljon. E czél elérésére, pedig a főfeladat: a rendelke­zésre álló anyagi eszközök takarékos felhasználása me1- lett honvédségünk kellő kiképzése. Hogy ezt elérhessük, erre az önök buzgalma és szilárd esélye mellőzhetlen, egész készséggel ismerem el, hogy ezen nehéz feladat­nak a honvéd tisztikar már eddig is fényes eredmény­nyel felelt meg, minek legszebb erkölcsi jutalmát, leg­drágább kincsét bírják önök: felséges urunk és kirá­lyunk többször nyilvánult legmagasabb megelégedésében és a nemzet elismerő bizalmában, Engedjék, tisztelt uraim reménylenem, hogy az önök feláldozó buzgalmának köszönhető eddigi szép si­kerek csak fokozni fogják ama törekvéseket, miszerint ifjú intézményünk a netáni nehéz idők beálltával fel­adatának a legméltóbb módon feleljen meg. E remény­nek kifejezést adva, biztosíthatom önöket, tisztelt ura­im, az én igazán szerető legjobb indulatomról. Ráday e beszéde után Graef bemutatván a tiszti­kar főbbjeit, a tisztelgések a miniszternél véget értek. VEGYES HÍREK, — Acsütötörki nagyvásár meglehetős élénk volt Sepsi-Szentgyörgyön, hanem ha azt mondjuk, hogy sokkal több volt az eladó, mint a vevő, aligha csaló­dunk. Főként a gabona- és terménypiaczon volt na­gyobb a forgalom. A mi az eféle nagyvásárokból ki nem maradhat, volt komédia, és a „világ legújabb törnéteteit“ mutogató panoráma. Természetesen ez magában véve nem is lett volna valami nagy szerencsétlenség, ha а fentisztelt két úri társaság a bódéit, nem a piacz köze­pére állította volna fel, a hol a bámfesz néptömeg a szTi szoros értelmében teljesen elzárta a közlekedést. — E miatt az egyik „tálián“, ki amúgy derekasan le­szopta az életet már délelőtt, összetűzött a zsandárok- kal, a kik fülön fogták a frátert s a publikum általá­nos hahotája között hüvö re rakták. Különben komo­lyan kérjük a hatóságot, szíveskedjék jövőre megtiltani, hogy az eféle komédiás népség a legforgalmasabb he­lyen s épen a kollégiummal szemben üsse fel a sátor­fáját, a hol az a folytonos rikácsolás és keserves kin- tornázás bizony nem valami kellemes a muzsafiu’cnak. — A nyéni zendülés ügyében, melyről any- nyit irtunk volt annak idejében, a végtárgyalás a na­pokban tartatott meg a kézdi vásárhelyi kir. törvényszék előtt. A vádlottak legnagyobb részét felmentette a tör­vényszék, mig egy részének a vizsgálati iogságot szá­mította be büntetésébe. Mindenesetre intő példa azok­nak, kik a törvény iránt való tiszteletről megfeledkezve, oly lépésre ragadtatják magukat, a mit később nagyon megbánnak. — A há romszék megyei tani tó gyű lés al­kalmával folyó október hó 23-án Zágonban a községi iskola nagytermében az Eötvös alap és az országos ta­nítói árvaház javára tánczestélylyel összekötött hang­verseny rendeztetik, a következő műsorozattal: 1) Ha­zám, te egyetlen hazám, énekli a zágoni tanítói kar. 2) Olyan a te dalod, énekli a kézdi-vásárhelyi tanítói dal­kör. 3) Eötvös emlékezete, Várady Antaltól, szavalja Szabó Emma tanítónő. 4) Szatócsok, énekli a kézdi- vásárhelyi tanítói dalkör. 5) Itália, duett; éneklik Baló László és Gyöngyösi István kézdi-vásasárholyi felső nép­iskolai tanítok, (i) A nő hivatása, felolvassa Szabó Em­ma tanítónő. 7) Népdalegyveleg, énekli a kézdi-vásár­helyi tanítói dalkör. 8) Béka kántáté, énekli a zágoni tanítói kar. 9) Csak egyet, irta Lord Bayern, fordította Szász Károly; Szavalja Balló László felső népiskolai ta- nitó. 10) Népdalok, énekli a kézdi-vásárhelyi tanító dalkör. Beléptidij GO kr. Kezdete este 7 órakor.-— Pályázat postamesteri állomásra Imecs- falván (Háromszékmegye) tiszti szerződés és 100 frt készpénzben! biztosíték letétele mellett. Évi járandóság: 150 frt fizetés és 40 frt iródai általány. A kérvények bárom hét alatt a nagy-szebeni postaigazgatósághoz in- tézendők. — Nagy-Szeben, 1832. október 9 A m. kir. postaigazgató : Follért Ferencz. — Az elszaporodott ragadozó к pu szti tása a folyó évben szokatlan mérvek öltött. Medvék, farkasok, vaddisznók garázdálkodása sok helyütt alig ismer ha­tárt. Legtöbbet szenvedtek azonban e tekintetben Arad, Gsik, Háromszék, Krassó-Szörény és Szebenmogyék köz­ségei. A közigazg itási bizottságok, illetve ezek elnökei­nek felterjesztései folytán a f. é. január hó 1-től szept. hó 30-ig, a magyar kir. belügyminiszter az országnak 30 törvényhatósága részére 15G esetben adott a hiva­talból való haj tó vadászatok megtartására engedélyt. — A baj tő vadászató к száma az egyes törvényhatósá­giknál következőleg oszlik meg: Abauj-Tornamegye részére engedélyeztetett 3 baj tó vad ászát, Alsó-Febérme- gye 5, Arad 14, Be reg 3, Besztercze-Naszód 4, Bihar 4, Borsfád 1, Brassó 1, Csik 20, Bogaras 5, Gömör és Kishont 1, Háromszék 14, Hunyad 7, Kisküküllő 2, Kolozs 5, Krassó-Szörény 10, Mármaros 3, Miros-Tor- d i 4, Nagy-Küküllő 1, Szebon 15, Szepes 2, Szilágy 2, Szolnok-Doboka 5, Ternes 5, Torda-Aranyos 1, Toron- tál 1, Udvarhely 3, Ugocsa 2, Ung 1 esetben nyertek engedélyt a ragadozók kipusztitása czáljilnl tartott hi­vatalos h ij tó vadászatra. („V. L.“) Evvel kapcsolatban megemlítjük, hogy a kolozsvári járásban megkezd itt hajtóvadászatoknak folytatása lesz ; valószinüleg friss hóra fogják meghajtani a türei és szomszédos községek erdeit. —• A tisza-eszlári ügyhöz. Jól értesült for­rásból irja az „Egyetértés“, hogy Budapesten illetékes körökben el vannak határozva a tisza-eszlári bűnügyet minden fázisban még ez év vége előtt okvetlenül befe­jezni. Legkésőbb jövő hó elejéig az ügy a törvényszék elé kerül, mely ha az ügyészségi indítvány vád alá he­lyezésre fog szólni, a végtárgyalást legkésőbb november második felében okvetlen inog fogja tartani. Remélik, hogy a felsőbb bírósági fórumok is, ha az ügy barm dÿ stádiumban eléjük kerül, soron kívül sürgősen fogják elintézni az ügyet. Remélik azt is, hogy akár beszün­tetést, akár vád alá helyezést határozzon is el a tör­vényszék, a határozatot senki sem fogja megfelebbizni s hogy az ügy csak az elsőfokú bíróság Ítéletének fe- lebbezése folytán fog az első bíróságok elé kerülni. —• Valóban kívánatos is volna, hogy ez izgató bünpernek valahára végére érhetnének. Meemlitjük még, hogy a fogságban lévő 11 gyanúsított közül csak egy néhány fog a vádlottak padjára kerülni, a többi a vád alá he­lyezés kimondásakor szabadlábra helyeztetik. A képvi­selőházban holnap iCsernátony Lijos és Ouody Géza fogják interpellálni a kórmányt ez ügyben, s a mint állítják, a kormány részéről rögtön válasz adatik. — Rablóbanda elfogatása Pásztón. A múlt csü­törtökön este Pásztón — irja a „M. P.“ — az a hír ter­jedt el, hogy zsidóüldözés van ott keletkezőben. A pász­tói zsidó családok férfi tagjai összegyűltek a kaszinóban, hogy a veszedelem elhárítása felett tanácskozzanak. Ede 8—9 óra közt Reiner Szigmond gazdag gabonakereskedő cselédje ijedt arczczal rohant be a kaszinóba s tudatta Reinerrel, hogy rablók akarnak a házba betörni. Ezt hallva mindannyian Reiner házához siettek, a rablók azonban ezalatt eltávoztak, s mint később kitűnt, több más helyen próbáltak szerencsét. A R finer házánál ösz- szegyült zsidóság ezalatt arról értesült, bigy a rablók a városház melletti kis korcsmában mulatnak. Többen révolvéfeket vettek magukhoz s benyitottak a korcsmába s értesítették a bírót is. A rablók csakugyan ott voltak a korcsmában s azt mondták, hogy dohányárusok, s meg­I mutatták revolvereiket, dicsekedve, hogy nem félnek a filmnézőktől. Keszler K. gabonakereskedő érdeklődést színlelve egyenkint elszedte tőlük a revolvereket s az ez alatt megjelent pandursággal sikerült mind az ötöt el­fogni. Első vallatásukkor mindenfélét összebazudoztak, de ellenmondásokba keveredtek s pisztolyokon kívül még nagy késeket, baltákat, kötelet s száj betömésre alkal­mas eszközöket találtak nálok. Az eddigi eredni íny ki­derítette, hogy egy közülök nagykátai lakos, s vezető­jük egy Tar községbeli szabólegény. Egyikük hvuis búi­ké készítésért már elzárva volt; egy másik m ig két évig lólopásért. A napokban át fogják őket kísérni az egri törvényszék börtönébe. — Tanítói esküminta pan szláv ok ellen. A nógrádinegyei tanítótestület utolsó közgyűlésén érde­kes határozatot hozott. A', indítvány szerint az egylet a közoktatásügyi minisztert emlékiratban kéri tel olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom