Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-07-09 / 55. szám

— 216

mindenben, a mi áldozatot és ápolást igényel, hogy virulhasson.

Végre a jövőnek azon föltételei közé, melyeket a jelenben okvetlenül igyekeznünk kell minél teljesebben megszerezni, tartozik a nemzet minden rétegét átható műveltség, a népnevelésnek minél magasabb fokra való fejlesztése. E részben már — meg kell adni ezt az elismerést törvényhozásunk és kormányunk törekvéseinek, valamint a társadalom és a hatóságnak — egészen jó utón vagyunk, hogy az öröklött mulasztások pótoltassanak. Ha isten engedi, hogy a megkezdett munka tovább is a megindult irányban és sikerrel haladhasson: csak egy pár évtized múlva is roppant eredményeket fogunk látni, s egy uj szebb Magyarország képe lassanként mutatni fogja a maga körvonalait a jövő ritkuló ködének homályából. A magyar köznép annyi természetes in- telligentiával bir, annyi komolyság és méltóság nyilatkozik tetteiben, s a magasabb fajokat jellemző nemesség még gyakran hibáiban is : hogy a cultura szelídítő és jóra irányzó keze igazán kitűnő és idomitható anyagot talál benne minden alkotásra. Meg kell tanitani népünket a törvény tiszteletére és szabadság helyes használatára. Midőn ezt kimondom, nem akarok — nem is volna helyen — egyik vagy másik politikai pártról akár jót, akár rosszat mondani. Mindnyájunkat, a kik magyarok vagyunk, egy czél kell hogy vezéreljen: a haza virágzásának, a nemzet boldogságának eszméje. Ennek nevében és ezért kell arra törekednünk, hogy népünkben gyökeret verjen a törvénytisztelet és a szabadságnak renddel párosított sze- retete, s az a társadalmi fegyelem, mely nélkül minden alkotás eresztékei meglazulnak; mely nélkül nincs állandóság és nincs jövő. Mi magyarok

— akármennyire ne akarja ezt elismerni e hazában lakó, s most még a magyar állam iránt ellenséges indulatu egyik vagy másik nemzetiség

— a velünk együtt lakó, más nyelvű és fajú honpolgároknak vezérei és példányképei vagyunk. Szemök önkénytelenül is ránk van függesztve; hibáinkat, botlásainkat talán kárörvendőleg Írják föl; de bizonyára akaratlanul is követni fognak bennünket az erények utján; s jó részben rajtunk, a mi okos és czéltudatos társadalmi politikánkon áll, simulékonyságunkról, a bennünk és általunk érvényesülő jó tulajdonok vonzerejének hatásától függ, hogy évről évié mindjobban és tömörebben lássuk körültünk s a magyar állameszme és a közös honszeretet oltára körül csoportosulni azon idegen nyelvű honfitársainkat is, kik most még húzódoznak s másutt keresik vágyaik ideálját.

(Vége következik)

Guiteau elnökgyilkos kivégeztetése.

A sok hóbortos komédiának valahára vége van. Guiteaut, Garfield gyilkosát, junius hó 30-án végezték ki Washingtonban. Guiteaut tudvalevőleg még ez évi február hó 4-én Ítélték halálra; az elnök már az ítélet-hirdetéskor kijelentette, hogy az ítéletet csak ez évi junius hó 30-án fogják végrehajtani, az Egyesült Államok egy törvénye alapján, mely kimondja, hogy azt a halálos ítéletet, melyet egy félévig tartó esküdtszéki tárgyalás után hoznak meg, csak a kihirdetés után fél év múlva hajtják végre. Guiteau védője Scoville, ez idő alatt mindent elkövetett, hogy a halálos ítéletet hatályon kívül helyezzék és a port újból tárgyalás alá vegyék; azonban fáradozásai sikertelenek maradtak s Arthur elnök csak legközelebb határozta el, hogy a jogerős Ítélet végrehajtását nem fogják megakadályozni.

Guiteaunak a kivégzés előtt való viseletéről következő részleteket távirják : Az izgatottságot, mely utolsó óráiban erőt vett rajta, csak abban a pillanatban árulta el, mikor nővére egy virágcsokrot küldött neki; pár perczig sirt, egyszerre hirtelen összeszedte magát és felkiáltott: „Ez nem illik oly férfihoz, a ki az istenhez készül, mert teljesítette istennek akaratát!“ Guiteau végrendeletében Hiks lelkésznek hagyta „Az igazság“ czimü könyvét, hogy az ebben levő adatokat használja fel, ha Guiteau életének és kivégzésének igaz történetét megírja. Továbbá ünnepélyesen azt kívánja, hogy ha valaki a jövőben emlékét megörökíteni akarná, emeljen neki emlékszobrot következő felírással: „Itt nyugszik Guiteau Károly hazafi és keresztény.“

A kivégzés napjának reggelén hatalmas ét- vágygyal fogyasztotta el reggelijét, mely beafste- akból, burgonyából és tojásból állott s az ebédet pont fél 12 órára rendelte meg. Délelőtti 10 órakor fürdőt kért. Ezután 20 perez alatt megírta azt az úgynevezett imát, melyet későbben felolvasott. Testvérét vonakodott elfogadni, mert nemakar- ta, hogy holmi érzelgős szezénát rendezzenek. Ezután előhívatta a csizmatisztilót és fényesre kéfél- tette czipöit. Féltizenkét órakor kérte az ebédet, s nyilván jó étvágygyal fogyasztott el egy fél font beafsteaket burgonyával, egy omlettet és négy tojást és megivott egy nagy adag kávét.

Közvetlen ezután belépett a fogház igazgatója s felolvasta a kivégzésre vonatkozó rendeletet. Azonnal megalakult a menet a vesztőhelyhez. Guiteaunak karjait összekötötték, s az elitéit elég biztossággal lépett föl a bitó lépcsőin, csak a legfelsőn ingott kissé. Most felolvasta a korábban megirt „imát“; kijelentette ebben, hogy szívesen

tér istenhez, a ki tudja, hogy ő sugalmazta neki Garfield elnöknek elmozdítását. Az „imában,“ mint már említettük, átkot mondott az amerikai nemzet elnökére s átkát kiterjesztette a hírlapírókra is, a kik kivégeztetése miatt valamennyien pokolba jutnak. Ezután felolvasott nehány levelet, a melyeket szintén az nap délelőtt irt, miközben azt jegyezte meg, hogy ezek a levelek zenésitve igen hatásosak lehetnének. „Ezek a versek — úgymond —• a gyermeknek szülőihez intézett gagyogását utánozzák,“ mire azután elszavalta azokat. Megmentette pártját és hazáját a veszedelemtől, s ezért tér istenhez.

Az ima után leesett az emeltyű s az elítéltnek hátgerincze az esés következtében azonnal eltört. A halál rögtön bekövetkezett s a test egyetlen ize sem rángatózott meg.-£>upróságrol£.

líarótos, 1882. junius 30.

Tárgytalanság.

Tekintetes szerkesztőség !

Tisztelettel jelentem, raéltóztassék egyszerűen tudásul venni, hogy elcsaptam az eszemet, mert nem viselte jól magát. Azt parancsoltam, hogy gondoljon valami jót a „Nemere“ számára, de nem engedelmeskedett. Kicsaptam, hogy keressen tárgyat magának, a mivel foglalkozzék. Ment, meudegélt s valami vad pegázusra akadt, arra felült és ezeket danukálta:

1. Boszuállá8.

Szenvedés volt az életem, szenvedés a halálom is.

Ébren alva, élve, halva mindég gyötört nehány hamis.

Gazdag voltam: irigykedtek. Vígan éltem: átkozódtak.

Szegény voltam : örvendeztek. Beteg lettem : mérget adtak. Mérget adtak és megöltek. De tudom, hogy feltámadok ;

Akkor jaj a gonoszaknak ! — nagylelkűen megbocsátok.

2. Kár.

Szegény leány szép virága, kitéve az ablakfára, hajlik a napfény után délelőtt és délután.

Keskeny volt az ablakfája, kiesett a lány virága, nincs szép virág azután délelőtt és délután

Szegény leány gazdag szive, szerelemmel telistele, vágyik a legény után délelőtt é3 délután.

Szegény leány jó erkölcse . . . Kaczér legény összetörte . . . Hervad a lány azután délelőtt és délután.

Tudom, hogy a t. szerkesztő ur azt fogja tanácsolni, hogy hivjam haza a bódorgót, mert az ő gyarlósága nekem szégyen a világ előtt. Haza hívom hát, megleczkézem, bezárom, hogy ne lássák a bolondot.

Rövid vagyok, rövid leszek, mig az eszem haza nem jő.

S ha véletlen haza nem jő, — a lesz igazi bökkenő.

Borivó.

Eadányi József gyűjteményeiből.

Midőn néhai Ferencz császár egy alkalommal Schönbrunnba kocsifcnék, a kocsis hirtelen megállítja a lovakat.

A császár kiszáll a hintóból 3 látja, hogy egy tejes leány keservesen siratja az út közepén vonagló és sok nézőtől körülvett szamarát.

A jószivii uralkodó vigasztalja a lányt 3 Ígéri, hogy adn fog neki egy más szamarat.

.Mire a leány könnyeit törölve, igy szól :

— Köszönöm Felségednek, csak arra kérem, ne adjon olyan nagy szamarat, a milyenek az udvarnál vaunak.

Egy ur vendégeivel mulatott, midőn az egyik azt mondja :

— Az idő meg fog változni!

Erre a házi ur oda kiált legényének, ki csak rövid idő óta volt nála szolgálatban :

— Miska! nézd meg hamar, nem esett a légmérő?

Miska egy perez múlva visszajön s jelenti:

—Nem, nagyságos ur, ott íügg a szegen keményen.

*

Bizonyos faluban a biró és egy paraszt asszony között a következő párbeszéd folyt le :

Biró: Mit akar kend?

Asszony: Hát én vagyok a kenő asszony, biró uram 1 Biró: Minek jött kend ?

Assz: Hát a Kobak Ferencz uram küldött, hogy kenném meg a biró uramat.

B: Mi a ménkűért?

A : Hát neki meg a fiskárus mondta, hogy ha azt akarja, hogy a pőrében jó Ítéletet kapjon, hát meg kell biró uramat kenui jól. Hát én elgyüttem.

♦

Rothschild a jeruzsálemi királyságot, melylyel egykor hatalmas miniszterek titokban megkínálták, — ezen szavakkal utasította vissza :

— Inkább akarok a királyok zsidója, mint a zsidók királya lenni !

VEGYES ШЕЕК.

— Tanítók nyomora. Zabola nagyközségnek négy tanítója van s hogy az ottani iskolaszék mikép gondoskodik rólok, az alábbi, hozzánk beküldött sorok nagyon szomorú bizonyítékát adják: Szabó János és Héjjá József tanítóknak 10 —10, Csekme Mózesnek 16, Jakab Gyulának 7 havi fizetése van hátralékban. De nemcsak a sok hátralék különös, hanem a furcsa symmetriával történt fizetés kiszolgáltatás is igen jellemző. Fizetésök ki nem utalványozása miatt a két utóbbi tanító nyomorral küzd; eladósodtak, tartozásaikat fizetni nem tudják, több kölcsönt ily szűk pénzviszonyok: között nem kapnak; nincs egy betevő falatjok; elrongyosodtak s a kétségbeesés szélén állanak.“ Eddig tart a tudósítás. Utánna jártunk a dolognak s megnyugtatásul érthesithetjük a nélkülöző tanítókat, miszerint a szolgabirót épen a közelebbi közigazgatási bizottság hívta fel e tárgyban erélyes intézkedésre. A hiba különben a zabolai iskolaszéket terheli, a mely ilyen formán csakugyan megérdemelne legalább is egy fegyelmi keresetet,

— Zathuretzky Gyulát, Háromszékme- gye egyik köztiszteletben álló birtokosát súlyos csapás érte ; folyó hó 4-én Béla nevű egyetlen kis fia nehány napi súlyos szenvedés után meghalt. Temetése julius 6-án volt; a szertartást Ré- vay Pál nagy-baczoni ref, lelkész végezte az ő

szokott egyszerű, de megható, a szivekig érő ékes- szólásával. Részünkről is a legbensőbb részvéttel vesszük tudomásul a súlyos csapást.

Villám ütés. Múlt hétenRodzán zivatar és égi- háboru dühöngött. A mezőn levő munkások, pásztorok az elemek ezen csatája közepett a fák alatt kerestek menedéket. Egy fa alá négyen, mellette egy másik alá haton húzódtak be, mig egy pár száz darabból álló juhnyáj a fák körül telepedett le. Egyszerre hatalmas dörrenés rázkódtatá mag a levegőt s a következő másodperezben a távolabb állók látták, mint csap be a villám azon fa alá, mely alatt négyen kerestek volt menedéket. A négy közül a 16 éves Hosszú András azonnal szörnyet halt; más kettő fél felén találva jelenleg bénán fekszik, mig a negyedik könnyű sérülését már kiépülte. A juhok közül 32 lelte ott halálát. Nevezetes ezen villámütésnél az, hogy juhok és emberek egymáson keresztbe feküve találtattak az odasiető körjegyző által, ki a szomorú katasztrófa színhelyétől nehány lépésnyire volt egy fa alá meghúzódva Hogy itt villanyvezetőül az összecsoportosult juhok szolgáltak, alig szenved kétséget.

— Brutalitás. Bürög Gyurihoz, a bodza- vámi veszteglő közelében lakó molnárhoz folyó hó 5-én három oláh pásztor ember tért be, hogy behajtott marháikat kiváltsák. A molnár, ki mellesleg legyen mondva, nem a legjobb hírben áll a vidéken, miután az illetők kívánságát megtagadta, fegyvert ragadott s az ajtót bezárván, meglövés- sel fenyegette őket, ha követeléseiktől el nem állnak. A fenyegetésre kettőnek .sikerült az ablakon kiugrani, mig a harmadikat, P. Vasziliet puska- agygyal a földre verte 3 csak az odasietőknek si - került a szerencsétlent ezen mákvirág kezéből kiszabadítani. Alkalmunk volt látni mindjárt a tett elkövetése után a szerencsétlent, de biz annak alig volt emberi formája, annyira össze volt mar- czangolva. Példás büntetést kérünk az ily hatal- maskodókra.

— Szál a y Lajos, a czeglédi függetlenségi párt elnökére, mint a „Függ.“-nek távirják, julius 3-án C/egléden háromszor reálőttek; ezenkívül fejére ütést kapott. Egy golyó karjába fúródott. A golyót azonnal kivették, a seb nem veszélyes. A tett részleteiről, indokairól nevezett lap nem ad felvilágosítást,

— T i sz a-E s z 1 ár о n a vizsgál a rendszere sen tovább folyik. A tutajosokat kivitték Tisza- Dadára, hogy ott a kifogott hulla elöleges sírjánál szembesítsék őket. Az uj védők közül Horánszky Nándor már visszatért a fővárosba. Hír szerint Esz- láron uj befogatások történtek, de egy pár tuta- jost már el is bocsátottak. Dombrádon egy ottani lakos Vajda József 13 és fél éves Mari leánya nyomtalanul eltűnt, s ez esetet sokan összeköttetésbe akarják hozni a tisza-es2lári ügygyei, de valószínű, hogy a leány a Tiszába ugrott. A „P. L.“ közli a gyanukot, mely miatt a tisza-eszlári rabbit elfogták. A rabbi ugyanis Sztropkón járt, mert azon hirt vette, hogy Solymosi Eszter ott szolgál. Magával vitt két tisza-e.szlári keresztény lakost, hogy ezek tanúskodjanak a mellett: hol járt? Midőn Esz- lárra visszatért, arról gyanusiták, ho.jy távolléte alatt befolyt a dadai hullával űzött játékba s bár tanukkal tudta bizonyítani: hol járt, mi járatban volt, elfogatott, s azon kérelme is, hogy a szombatot honn tölthesse, visszautasittatott.-— Nagy jégesők. A kolozsvári „Eli.“ írja: e hó i-én Segesvárit és vidékén óriási jégeső hullott, mely a vetéseket egészen tönkre tette. Délután 4 órakor kezdeti a jég hullani, s mintegy tiz perczig hullottak a dió nagyságú darabok, s a végén esővel vegyesen annyira összerontoit a jégzápor minden vetést, hogy a kijavuláshoz semmi remény. — Egy másik tudósítás szerint ugyanakkor Maros-Csúcson is nagy jégeső tett kárt a vetésekben. Ez utóbbi helyen galambtojás nagyságú jégdarabok hullottak alá. — Bácsmegyéből jelentik, hogy Csákóvá, Krusevlya és részben Rigyicza községek határát rémitőn elpusztítá a jégverés. Alig négy gazdának termése volt biztosítva. A kár oly tetemes, hogy sok gazda koldusbotra jutott.

4— Kinos jelenetek az olasz udvarnál. A szép Margit királyné e napokban kedélyesen tölté az időt férje, az udvarhögyek és nehány főur társaságában. A szép összhangot Belgiosoherczegnő zavarta meg, ki e kérdést intézte férjéhez, Sforza herczeghez: „Tudja e herczeg, hol lehet a legszebb mozgóbábukat látni“? „Azt hiszem, viszonzá ez, a kórházsoron levő kis színházban.“ —„Oh nem! ki- áltá a herczegnő, nem bizony, hanem itt a Quirinalban!“ — Mély cstmd követte e szavakat, a jelenlevők megdöbbenve tekintettek, néztek egymásra, végre a királyné megszólalt: „Ha azt hiszi a herczegnő, mondá, hogy bábuk közt van itt, elmehet.“ — Erre a herczegnő egyre izgatottabb hangon megjegyzé: „Úgy látom, hogy ma napság nem lehet az olasz udvarnál, figyelemre és udvariasságra számítani, hacsak a király kegyét nem bírja az ember, mint G ..." S a herczegnő itt egy nevet nevezett meg. A király, ki szintén jelen volt, halott halvány lett, a királyné pedig felugrott és letépte a herczegnő válláról a palotahölgyek gyémántcsatját s az asztalra dobta. így irja ezt a párisi „Figaro“ római levelezője.

— Szemtelen veréb. Nem hiába ruházták fel e jelzővel, de szemtelen is; de tán a mi verebeink nem olyan szemtelenek, mint az a hamburgi