Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-09-14 / 74. szám
A zsinat zárt üléssé alakulva, d. u. 5— 9'íg folytatta tanácskozását, anélkül, hogy megállapodásra jutott volna. A vita általános alapokon, igen szé)es mederben folyt. A zsinat főbb tagjai tartózkodtak véleményük nyilvánításától. Sok szónok csak megbotránkozásának adott kifejezést a kormány leiratával szemben, anélkül, hogy tényleges indítványt tettek volna. Legfontosabb volt Kiss Áron és Révész Bálint felszólalása. A mai tanácskozásokkal a munkálatok semmivel sem haladtak előre, Jókai és a siculusok. Kézdi Vásárhely, 1882. szept. 7. Tisztelt szerkesztő ur ! A „Nemere“ ismételten feljajdult (és valóban mé tán, mert minden igaz székelynek vér kell, hogy az arczába szökjék, ha fajunk ily méltatlan megbélyegzését látja), mert a lapokban a székely s épen a nagy-borosnyói székely oly butának, tudatlannak lett festve, a ki Jókait papnak akarta megválasztani, s még pedig programmbeszédéért. Mondom a „Nemere1' ezen feJjajdulása jogos, mert hát ily butaságra, egyetlen székely sem lett volna képes egész Háromszéken, csak hogy a czim nem helyes: a kacsát nem a budapesti lapok költötték ki; én legalább azon közleményt, a mely egész véremet felforralta, legelőbb a „Székely föld“-ben olvastam, azon „Székely föld“-ben, a melynek szerkesztősége apar excellene 3 székely megye mindenikébentag- gal — azaz valódi szerkesztővel — és bureauval bir. Ezen par excellence magát székely közlönynek tartó lapból aztán rögtön átvette a székelység ellen elkövetett ezen buta rágalmat azon másik székely közlőny, az „Ellenzék“, melynek szerkesztője és tulajdonosa a nagynevű székelv Вartha Miklós, s munkatársai a szintén székely Ugronok, Orbán Balázsok stb. Innen aztán, az „Ellenzékiből, átment a ka csa a budapesti lapokba is, a melyek bizony föl se tételezhették, hogy székely ember saját faja ellen ily megbélyegző dolgokat világgá bocsáthatna, ha az igaz nem volna, s igy hiszem, hogy a budapesti lapok egész jóhiszemüleg adták a közleményt. Tehát szerkesztő ur, a saját keblünkben van a fajunk ellen elkövetett azon gyalázatos, otromba rágalom kotlója, és van azon emberek között, a kik naponta százszor is megverik a mellüket, hogy csak is ők az igazi székelyek, s csak rá hallgasson ez az árva nép. Es vájjon mi vezethette ezen urakat rá, hogy a székelység ellen ily megbélyegző kacsát költsenek ki és bocsássanak világgá? Azt hitték, hogy ez által Jókainak is árthatnak, s a kormányt kompromittálják olyan választókerülettel, mint a nagy-borospyói (azzal, hogy a székely névvel mi történik, nem szoktak ők ilyen esetben törődni). Pedig, mint rendesen mindig, úgy ilt is csalódnak. Jókai hírnevét bár legkisebb mértékben is elhomályosítani nekik nincs és nem is le end soha hatalmukban. Azt már nemcsak a magyar nemzet, de az egész világ tudja, hogy Jókai egyetlen egy hét alatt, hogy napot ne mondjak, a magyar nemzetnek többet használ, a magyar di esős égre több fényt vet, mint a mennyire ezen urak összesen képesek leendnének, még ha 100 egész esztendeig élnének is. Hanem azért jó lesz, hl a székelység nem feledi el egyebek mellett őzen kacsát sem. —y. Egyről-másról. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. szept. 12. Petőfi egyik költeményében azt mondja Jászberényről, hogy soha híressé nem lesz x^gyébről, minthogy azt a nevezetes kürtöt ott őrzik; — a miért a jászberényiek nagyon megharagudtak annak idejében Petőfire. Ha én most azt mondanám Kolozsvárról, hogy ez idő szerint egyéb neveze tessége neki sincs annál, mint hogy azt a hir^s kürtöt, a mit Bartha Miklós „Ellenzéknek“ keresztelt, ott lúják, hát azért rám is megharagudnának a jó kolozsváriak. Minthogy azonban Kolozsvárnak ez az e yetlen bűne, annálfogva nem igen hiszem, hogy az a kulc;o> város nagyon büszke lenne ak ár Bartha Miklo.ra akár az ó egyetlen sxülöttefiiára, — az „Ellenzékre“. Mert az „Ellenzék“ egyházjogtudósa közelebbről bele akarván fùni a szélsőbaloldal tárogatójába, úgy elszólta ott magát, hogy legalább is két decenniumig nem következik többet beszélni. Fejtegeti azt a sokat csépelt „modern államesz- mét“, citálja azt az úgynevezett li 11 er a r i a coo r- dinatiot, anélkül, hogy konyitna is az 1790 1. XXí-VI. t. ez. szelleméhez, a mi ped.g a protestáns történelmi jognak félremagyarázhatailan sar- kolatos elveit tartalmazza. Ennek a törvényczikknek a nemismeréséből származik az ellenzéki egyház jogtudós összes tévedése. Mert hát azt senki ki nem fogja onnan olvasni, a mit a tisztelt jogtudós ur magyaráz, hogy t. i. az állam le akarja dönteni a protestáns autonómia azon bástyáit, a melyeket az ősök ott felépítettek, Fesz esze a zsinatnak Debreczenben, hogy sok ka! több loyalitással magyarázza és fogja fel a felség jogait, mint az „Ellenzék“ jogás'a, a ki csupa politikából és a magyar alkotmány tór- t-'heti fejlődésének teljes ismeretéből még az se n szereti, ha a felség a zsinati határozafok közül egyik vagy másik pontot felügyeleti jogánál fogva nem erősíti meg. Hogy az iskolák szervezésére az állami törvények irányadók lesznek, az plane vérig sérti a tisztelt urat. Szabad-e egy magyar hazafinak igy beszélni ? Szeretheti e az a hazáját igazán, a ki ilyen kézzelfogható dolgok felett megbotránkozik? * Különben az „Ellenzék“, a ki közelebbről az által akart szolgálatot tenni Háromszékmegyének, hogy az ismeretes főjegyző választás alkalmából egyik badarabb czikket a másikra halmozta azon czélzattal, hogy ha lehetséges, veszítse össze a főispánt a hivatalnokaival s a nagy közönséget egymással, — hát ez az „Ellenzék“ mondom arra is képes, hogy a Mikó Bálintnak csikmegyei főispánná való kineveztetésével üresedésbe jött képviselői székre beültessen még egy legifjabb Bartha Miylóst, vagy egy legeslegifjabb Ugronocskát, ha eféle porteutumok léteznének valahol a földön. Abból azonban semmi se lesz. Olyan légáramlat indult meg már a Székely(öldön, a mi elfúja a Barthák és Ugronok szedett babérleveleit minél előbb és Csikmegye választóközönsége fügét mutat majd a t. ez. próféta uraknak. * Különben is ősz van. A természet lassan, észrevétlenül lerázza magáról a nyár ékességét. Elhervad Básán völgye és odalesz. Karmel ékessége. Megszárad az „Ellenzék“ és elfonyad Bartha Miklós dicsősége, ha az Ur szele, a nemzet józan Ítélete, fuval arra. Clio. Eiső tenyész-állatkiállitás Kolozsvárit, 1882. szeptember hó 21., 22., 23, 24. és 25. napjain a sétatéren, rendezi az erdélyi gazdasági egylet állutkiállitási szakosztálya. A kiállítás czélja lévén az erdélyrészi állattenyésztés fejlesztése s emelése, a következő osztályokra terjed ki: Eó-, Szarvasmarha-, Bival-. Juh-, Sertés- és Baromfi. A kiállítás naponta délelőtti 9 órától délután 5 óráig fog nyitva áliani. M e g n y i tás. Csütörtök, szeptember hó 21-én délelőtt 9 érakor a bírálók működése, délután 3 — 3 óráig zene, belépti díj t frt. Második nap. Péntek, szeptember 22-én, a dijakat jelző táblácskák kifüggesztése, délután 3 — 5 óráig zene, belépti dij 50 kr. Harmadik nap. Szombat, szeptember 23-án délelőtt 9 órán kezdve lóvásár és lóárverés, a fo- garasi állami ménes lovainak árverezése, remnntla és csikó vásárlás a cs. és kir. katonai kincstár számára. Délután 3—5 óráig zene, belépti dij 50 krajezár. Negyedik nap. Vasárnap, szeptember hó 24-én délelőtt li — i óráig és délután 3 - 5 óráig zene, belépti dij 30 kr. Ötödik nap. Hétfőn, szeptember hó 25-én délelőtt 9 órán kezdve marha, juh- sertés vásár és árverés, Délután 3—5 óráig zene. Ugyanekkor 3—4 óráig a dijak kiosztása, 4—5 óráig a kiállítási sorsjáték húzása. . Tizenöt főnyeremény", úgymint tenyészmarha, ló-, bival-, juh- és sertés. Tizenöt másodrendű nyeremény, kiváló fajtájú kül- és belföldi tyúkok, ludak, kacsák, fáczá- nok, galambok stb. Húsz melléknyeremény, mely különféle hasznos állattenyésztési eszközből áll. Egy sorsjegy ára 50 krajezár, kapható számos kereskedésben és a helyszínén, belépti dij e napon 50 kr. Katonák (őrmestertől lefelé) és gyermekek a belépti dij felét fizetik. Állandó jegy a kiállítás egész tartamára 2 frt. Végre szeptember 25-én délután 5 órakor a kiállítás bezárta. A kiállítási helyiségben hideg ételekről és frissítőkről gondoskodva lesz. Utazási kedvezmények. Mindazon egyének, kik az erdélyi gazdasági egylet titkári hivatalától Kolozsvárt a kiállítási „Állandó belépti jegyet“ — ára 2 forint és érvényes a kiállítás egész tartama alatt bárhányszori belépésre — kiváltják, am. kir. állami vasutak össze; vonalain, valamint a szamosvölgyi vasúton a rendes menetdij^egy harmadrészének elengedésével utazhatnak Kolozsvárra s onnan vissza, mely kedvezmény" szeptember hó 15 étöl—30 áig tart. A jegyet és igazolványt a titkári hivatal a megrendelés vétele után azonnal megküldi. Kolozsvárit, 1882. szeptember hó 7-én. A rendező bizottság. VEGYES HÍREK,-- II á г o m s z é к rn e g y e főispánja Székel y György tiszteletbe li megyei aljegyzőt ellenőrré helyettesítette. A kinevezett hivatalnok efoglalta állomását, melyet képzettségének megfelelő erély 1 y el fog minden bizonyára betölteni.-- Kürmesz Mihály sepsi-szentgyörgyi polgárnak múlt vasárnap temették el együk kedves leányát Katát. A közkedvességü leányt 16 éves korában ragadta ki szülei köréből a halál; temetése, melyen Balogh Sándor ref. lelkész mondott megható gyászbeszédet, nagy részvét mellett folyt le. Nyugodjanak csendesen a korán elköltözöttnek porai ! — Vívó iskola. Főző Albert, vivómester, ki Kolozsvárit évek óta szép sikerrel tanítja a vívást, jelenleg Sepsi Szentgyörgyön nyitott tanfolyamot három hónapra igen mérsékelt dij mellett Már eddig többen Íratták be magukat s hisz- szük, hogy a város ifjúsága az ügyes vivómester iskoláját minél tömegesebben fogja látogatni. — A mi kó-uj fa lu si tűzvész, melyről lapunk inu’t számában említést tettünk, sokkal nagyobb volt, mint a minőnek irtuk. Nem 12, hanem 24 gazdának égett oda mindene; takarmáuy, gabona, számos sertés, juh és szarvasmarha s összesen 45 épület lett a martaléka. Maga a község la kossága, mint tudósítónk megjegyzi, igen lomhán és részvétienül viselte magát az. oltásnál. — A szószékről az iskola ellen. Baróthról különös esetről értesítik ismét lapunkat, mely ha csakugyan igaz, méltó megbotránkozást kelthetett. Tudósítónk ugyanis ezeket Írja: Kisasszony napján történt a templomban Baróthon, hová íürdővidék katholikus lakosai össze ^ereglettek az áhitat órájában ünnepet szentelni az Urnák. Vin- cze István r. kath. lelkész, ki a községben viselt dolgai mellett egyebek közt nagy hírre vergődött az unitárius eskü-féle kérdéssel is, felállott a szószékre, hogy tanítsa hiviet istenben való bizoda’om ra, az anya-szentegyház és társadalom békéjének munkálására. A prédikáczió általános hatást keltett, mivelhogy a nevezett tisztelendő ur nemes felheviiiésében olyan oktatást adott híveinek, a mibe alig ha bele nem fog szólni a közoktatási miniszter. A tanév most kezdődvén meg, jónak látta Vincze ur egyebek közt eképen oktatni a nagyszámú közönséget: helyett, hogy isten és a szentek imádúsában tökéi-íesitenétek magatokat, elviszitek gyermekeiteket ide, a felső népiskolába, a hol csak erkölcstelenséget tanulnak, a hol szivüket még zsenge korában megmételyezik stb “ Ni t i bene, ez a felső népiskola az, melyet az állam ropant áldozatok mellett tart fenn s ez az iskola és épen úgy, mint a többi a törvény által szentesített intézmény s mint ilyen, a törvény védelme alatt áll. Il i tetszik az ilyen álprófétának izgatni az iskola intézmmy ellen, ám lássa, piivát passzióból megteheti, de szószékből becsmérelni egy tanintézetet, valamivel több az egyéni ktdé- lyeskedésnél s meg vagyok győződve, hogy a k.- vásárhelyi kir. ügyész első sorban rr.cg fogja tenni a maga hivatalos kötelességét. Egy jelenvolt. — Meghív á s. A „sepsi felső járási tanítói kör“ őszi rendes'gyűlést tart szeptember 20-án d. e. 9 órán kezdve Uzonban az ev. ref. „Tat- rangi” népiskolában a következő tárgysorozattal : 1) Banké Irma tanít. 2) Csulak J.ajо ; felolvassa saját munkáját. 3) Eszmecsere Csulak L. munkája felett. 4) Bodola Antal szaval. 5) Vitatárgy: az iskolai takarékpénztárakról. Mely gyűlésre a t. tagokat tisztelettel meghívom. — Uzon, 1882. szept. 12 on. Kovács Dénes, j. köri jegyző. — Megszökött waggon. A predeáli álló máson a napokban egy oláh atyánkfia két teherkocsit megrakatott épületfával, hogy a szomszéd állomásra szállítsa. M kor a fákat szép rendben egymás fölé elhelyezték a kocsikba s oda is lín- czolták őket, ekkor csak eszébe jut а к *t kocsinak, hogy mielőtt a lokornativ után köttetnék magukat, mutassák meg önállásukat s elkezdtek szép csendesen mozogni lefelé a lejtős pályán. Az oláh atyafi előbb tréfára vette a dolgot s csak pisszegett nekik, hogy ne bolondozzanak, de mikor látta, hogy azok hova-tovább nagyobb buzgvsággal sik- lanak odább : neki iramodott az atyafi, hogy állítsa meg a tréfás kocsikat, de azok nem tágítottak s ott hagyták gazdájukat s az állomást, mint Szent Pál hajdanában az oláhokat. A káros tulajdonos levette a báránybörös kucsmát, megvakarta dühösen a mi alatta volt s egy pár „dráku“ és „Dumne zeu“ mellett bejelentette az esetet az. állomásfőnöknek. a ki a szökevényeknek utánok táviratozott, de ezek egyik őrházat a másik után, állomásról állomásra hagyták el, rohanva folyvást lefelé mig végre Brassónál sikerű t őket lefülelni s átadni a hoppon maradt tulajdonosnak. — A t isz a-e s zl ár i esetről. A „Nemz“ következő táviratot közli: Nyíregyháza szept. 9. Kozma főügyész és Korniss törvényszéki elnök 9-én későn este tértek vissza Eszlárról. A főügyész a helyszíni szemle alapján meggyőződött számos állítás valószínűtlen voltáról. így lehetetlen, hogy Schart Móricz láthatta volna kulcslyukon keresztül azokat, miket előad. Erre nézve a főügyész a törvényszéki elnökkel több próbát tettek. A zsinagóga teljesen devastált állapotban van. A zsidóság tömegesen összegyűlt; férfiak, aszszonvok jaj- veszékeltek. A főügyész és a törvényszéki elnök megnyugtató szavakat intéztek a zsidósághoz, megígérvén az ügy mielőbbi elintézését. Bary vizsgálóbíró kijelentette, hogy hétfőn bejön Nyíregyházra és kedden a vizsgálatot befejezi. Havas államügyésznek nehány napra lesz szüksége az iratok tanulmányozására, azután megteszi indítványát. Az I ügyészség holnap kihallgatja azon vádlottakat, kik arról panaszkodnak, hogy Bary által bántalmaztalak. Egyiknek állítása szerint Bary haját tépte és többször arczul ütötte. Ha valósulnak a Bary vizsgáló biró t-llen felhozottak, úgy az ügyészség kénytelen lesz a törvény értelmében vádat emelni ellene,
