Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-08-03 / 62. szám

247 — Az üdvözlő iratokat s a képviselőket a kö­zönség zajos éljenzései kisérték. A koszorúk. Gyönyörű látványt nyújtottak a pazarfény- nyel, izlésteljesen kiállított koszorúk, melyeket az emléktábla köré elhelyeztek. A kolozsvári unit. főtanodai ifjáság nevében Végh Mihály tette le a koszorút egy hosszasabb, szép beszéd kíséreté­ben. A tordai ifjúság nevében Varga Dénes ta­nár eme szavakkal tette le a szép koszorút: „dalt érdemelt mert költő; könyet, mert szeretett.“ Lő fi Áron a sepsi-miklósvári unitárius kör nevében, Török Áron a felső-fehérmegyei papság, Gyön­gyösi István az udvarhelyszéki unit. papság ne­vében hozott koszorút; a keresztúri papságtól P é- terffy Sándor, az aranyosszéki unit. lelkészektől Vaska Béla helyezett díszes koszorút; ifj. G á 1- falvy István a küküllőmenti papság nevében és Zsakó János Toroczkó bányaváros nevében ko- szoruzta meg az elhunyt költő emlékét. A gyönyörű feliratokkal ellátott széles szala­gok, a cserfa és borostyán lombok festői színben ragyogtak Kriza arczképe körül. A koszorúk el­helyezése után ismét egy dal következett s ezután felállott Jakab Elek, derék tudósunk emlékbe­széde elmondása végett. Jakab Elek emlékbeszéde.' E helyen mindenekfelett legmélyebb sajnál­kozásunknak adunk kifejezést, hogy a gyönyörű eszmékben, jellemfestésekben gazdag emlékbeszéd­nek szó szerint közlését lapunk kis tere nem en­gedi meg. Mintegy másfél óráig olvasta Jakab Elek remek müvét lelkesült hévvel a közönség meg-megujuló éljenriadalai és tetszésnyilatkozatai között. Élőnkbe állitotta Jakab Elek Krizát egyénisége minden vonásaiban oly mesteri kézzel, oly bámulatos részletezéssel, minőt egy emlékbe széd megszokott száraz keretén belül ritkán szo­kott hallani az ember. A hallgatóság e beszéd hatása alatt folyvást lelkesült s a hol az iró Kriza Vadrózsáit oly széles aesthetikai ismerettel mél­tatta, helyenként megkapó idézetekkel fűszerezvén azt, a közönség tapsai szűnni nem akartak. E gyönyörű emlékbeszédből jövő számaink­ban pár mutatványt fogunk közölni. Az ünnepély bezárása. Mielőtt az ünnepély bezáratott volna, Mózes Mihály papjelölt szavalt egy igen szépen sikerült alkalmi ódát Györffy József VIII. oszt. tanu­lótól. Úgy az ifjú költő, mint |a szavaló remekel­tek. A hallgatóság hosszasan megéljenezte a sza­valatot s szerzőt kívánta látni, ki azonban nem volt jelen. Az ünnepély tárgysorozata ki lévén merítve, Székely József, a Kriza-ünnepély indítványozója s a rendező bizottság elnöke mondá el zárbeszédét s ezzel a szépen lefolyt ünnepély véget ért. A közebéd. Délután 3 órakor vette kezdetét a közebéd, melyen mintegy 250 személy vett részt. Az ebéd alatt a sepsi-szentgyörgyi zenekar játszott; a jó hangulat emelésére szolgáltak a szebbnél szebb ielköszöntések, melyek közül megemlítjük a követ­kezőket : Az első pohárköszöntőt Kovács János mon­dotta a királyra és családjára ; a közönség állva hallgatta és sokszorosan megéljenezte az uralkodó- házat. D а г к ó Sándor ref, lelkész a M. Tud. Akadémiáért; Szabó Károly, az akadémia kép­viselője a székely nemzetért, Nagyajta községért és az unitárius egyházért; Benedek Sándor a Kisfaludy-Társaságért ; Szász Béla, a Kisfaludi- társaság képviselője az ünnepélyt rendező bizott­ságért és az ifjúságért; Málik József az erdélyi Muzeum-egyletért s annak elnöke gróf Eszterházy Kálmánért; Egyed Ferencz homoród szentpáli pap berencz József püspökért; Székely József s. tanár Jakab Elekért, a nap hőséért; Szász Béla szintén Jakab Elekért; Török Áron Dániel Gá­bor főispánért ; Ferencz József Kriza özvegyé­ért; Szabó Lajos kir, ügyész Hajós Jánosért, majd Potsa József főispánért; Orbán Balázs Kri­za Sándorért s a kerületi papságért; Török Áron Orbán Balázsért; Gyöngyösi István Péterffy Dénes kolozsvári papért; Jakab Elek Kovács Jánosért; Kriza Sándor a Zathuretzky-családért; Péterffy Dénes Jakab Elekért; Nagy Sándor ref. lelkész a székely nemzetért ; B e d ő József Kovács Jánosért, Szász Béla gróf Kálnoky Dé- nesért, Révay Pál a püspökért, Ferencz Jó­zsef a honszeretetben való egységért, Hajós Já­nos a nőkért ; Révay Pál a „Kér. Magvető“, „Magyar Polgár“ és „Nemere“ jelen lévő szerkesz­tőiért ; Péterffy D. Kriza Gyuláért, Jakab Elek Buzogány Áronért stb. Az ebéd 7 óra körül ért véget. Este pedig tánczmulatság fejezte be az ünnepélyt, melyen a vidéki ifjúság nagy száma volt képviselve. Es ezzel véget ért a szép nemzeti ünnepély; Kriza emléke születési házán is meg van örökítve. A székely nemzet egy történeti emlékkel gazda­gabb lett, a történelem pedig ezzel ismét egy ke­gyelete* momentumot jegyzett be a székely nemzet évkönyvébe. VEGYES ШЕЕК, — Bényei színtársulata, — a mint ottani levelezőnk Írja — igen-igen furcsa komédiát csi­nált Élőpatakon f. hó julius 30 án. A plakátok sze­rint adatott „A dajka —Die Amme— La Dajka“. Püspöki (a sopeur), különösen Bényeiné (a dajka) szerepében tőlük kitelhetőleg mindent elkövettek, hogy a kis operettet megmentsék, daczára a zene hiányának, daczára annak, hogy Németh (a kémény seprő) nemcsak saját szerepét, de azokban a ked­ves herczegekben a más kettő énekét is össze­törte, mi teljesen meg voltunk elégedve s azon gyönyörködtünk, hogy oláh patiens testvéreink, (kik közül — köztünk maradt szó legyen — a na­gyobb résznek fogalma sincs a magasabb művé­szetről) halálra nevették magukat. Hanem aztán következett „A csikós — Der Csikós — Pozatore munza.“ Ilyen skandalumot produkálni egy nem­zetközi fürdőn, a hol számos értelmes ember mü- érzékkel biró magyar embernek kell pironkodni az idegenek előtt, ha compromittálják azt, a mi ma­gyar nemzetiségünk egyik büszkesége, népszínmű- vészetünket, népdalainkat, magyar tánczunkal ; ez több volt Bényei úrtól, mint könyelmüség. A régi jó 3 felvonásos népszínműből összeférczeltek egy rövid felvonást, melynek se füle, se tarka. Bényei- nó az ártatlan szende magyar leány szerepéből csinált egy olyan ledér leányt, milyen megelőző darabban a dajka. Németh úgy énekelte azokat a zamatos népdalokat, hogy az ő dalai mellett az az Oláhországból jött czigány troubadour, a ki most ebéd közben gyönyörködtet gitárja mellett román népelőadásaival, koczkáztatja a magyar nép­dal dicsőségét. Mi nagyon respectáljuk Bényei ur érdemeit, kitűnő vándor-színtársulatát, de saját re- putatiója érdekében kérjük, nemzetközi fürdőinken ne engedjen meg magának ilyen tréfákat. — A háromszéki háziipar-egyesület által fentartott szövő tanműhely és nőiipar-iskola nö­vendékei múlt vasárnap állottak közvizsgálatot a lefolyt esztendő alatt szerzett elméleti és gyakor­lati ismeretekből. A közvizsgálatokon szép számú közönség volt jelen mely mind végig érdeklődés­sel hallgatta az értelmes feleleteket s a bemutatott kézi ügyesség a különféle női iparágakban arról győzte meg a hallgatóságot ismét, hogy e szépen virágzó intézetnek nemcsak létjoga van e megyé­ben, hanem annak fennállása valóságos élet­szükség. — Baleset Élőpatakon. Kepes Gyula, a világhírű északsarki utazó a jéghegyek közt utat tört magának, ezer életveszéllyel daczolva, úgy szólva a világ végéig ment és egy haja szála sem görbült meg. Lám milyen szeszélyes a végzet! Élőpatakon, a fürdőből kijövet kocsira akart ülni, s egy elvétett lépés következtében a szép egyenes országúton oly haleset érte, mely miatt napokig kellett ágyát őrizni, és sántikálva kificzamodott lábbal hagyta el Élőpatakot. — Sorbán János templom utczai tükör­fürdőjét, melyről múlt számunkban irtunk, tréfás szomszédja, Gy. F. két napra használhatatlanná tette. Ugyanis Gy. F. valószínül >g nemes ember baráti ösztönétől indíttatva, a két tükörfürdőbe ol­tatlan nieszet dobolt, a mi természetesen azonnal megfehéritette a vizet, úgy hogy csak költséges munkálatok és a viz teljes kiszivattyuzása után le­hetett ma ismét a közhasználatnak átadni. Gy. F. ezen tréfájáért már meg is kapta az elmarasztaló Ítéletet. — A trieszti kiállításra Magyarország­ról összesen 344 kiállító jelentkezett. S.-Sztgyörgy városa a jelentkezési lajstromban a 3-ik helyet fog­lalja el 12 jelentkezővel. Csak Budapestről és Po­zsonyból jelentkeztek többen. A kiállításban részt­vevők nevei : Potsa József főispán, Árpa Lajos, Bálint Károly, Barabás József, Gerhardt István, Kölcze Barabás, Pataki Áron, Popovits József, Sequens Gáspár és fia, Szabó János, Zsigmond Béni, Zsigmond Ferencz. Ezen névsorból kitűnik, hogy a jelentkezők kettő kivételével mind bőrgyár tással foglalkoznak ; óhajtandó lett volna, hogy több iparág is képviselve legyen ezen kiállításon, mert csak a kiállításokban való részvétel teremt­heti meg, sokszor a külföldieket is felülmúló gyártmányúink számára a piaczot. Háromszékről még csak kovásznai Csia György vesz részt a ki­állításban. — Uj fürdő. Előpataki tudósítónk írja, hogy az előpataki gyógyforrás a bölöni erdőn talált ha­son minőségű forrásban hatalmas vetélytársra ta­lált; Goldstein Ábrahám bérlő a budapesti egye­tem által elemezted, Molnár János vegyész jelen­tése szerint, az előleges elemzés kitűnő jeleket mu­tat; nem sokára a világ egyik legjelesebb gyógy­vize fog a közhasználatnak átadatni. A vegyelem- zés után visszatérünk e tárgyra. — Kimutatás a háromszéki takarékpénz­tár 1882. julius havi forgalmáról. Készpénz a múlt hóról átjött 6567 frt 25 kr. 109 takaréki bítétből 4955 frt 20 kr. Visszafizetett váltókból 99124 frt. Visszafizetett előlegekből 470 frt. Befizetett kama­tokból 3019 frt 50 kr. Befizetett illetékekből 756 frt 60 kr. Visszelszámitolt váltókból 29900 frt. Székely szövőgyári szelvényért 5 frt. Összesen *54797 frt 55 kr. — Kiadás: 87 takaréki betétre 18630 frt il kr. Folyó kamatokra 20 frt. Leszámi- tolt váltókra и 2135 frt- Leszámítolt előlegekre 70 frt. Részvényeseknek osztalék és kamatra 5967 frt 50 kr. Vísszleezámitolt váltók kamatára 286 frt 28 kr. Tiszti és szolgafizetésekre 168 frt 34 kr. Állami adókra 104 frt 10 kr. Visszelszámitolt váltók kifi­zetésére 9860 frt. Postadijakra 7 frt 98 kr. Segé­lyezés kéregetőknek 1 frt 20 kr. Kezelési költsé­gek 4 frt. Készpénz készlet 7313 frt 04 kr. Össze­sen 154,797 forint 55 kr. — Sepsi-Szentgyörgyön, 1882. julius 29-én. Bogdán zvrthur, pénztárnok. Vá­sárhelyi Samu, könyvvezető. — Megette a medve. Papolczi Vaszi Anna, dobolói Komán György fogadott leánya julius 16-án maihákat őrzött az aldobolyi erdőré­szen. Estvére a marhák magukra hazatértek, de a leány a legszorgosabb keresésre sem volt sehol feltalálható. Jűlius 17-én egy ember fáért men vén az erdőbe, a legelőtől 500 lépésnyire a bozót kö­zött egy hullára akadt, a miről az elöljáróságot azonnal értesítette. Ez a járási orvossal a helyszi nére kiszállván, az összes letépett ruhadabok és láb­beliek felismerése után konstatálta, hogy a csont­váz a Vaszi Annáé. A szétszórt csontokról a hús teljesen le volt éve a két lábfej kivételével. A nyomokról következtetve, az emberevő maczkó nem tartozik a kisebb példányok közé Ilyen ese­tek eléggé bizonyítják, hogy a behozott fegyver­adó elég jó arra, hogy a mérföldekre terjedő nagy alföldi birtokokon az uraságon kívül más ember fia ne vadásszon, de nem arra, hogy ilyen hegyes, vÖlgyes görbe országban, mint ez a mi Erdélyünk, az ember a vadaktól távol tartsa magát. Nálunk, főleg az erdőalji községekben minden gazda rá van utalva a fegyvertartásra, nem azért, hogy vadász- szón, mert hisz arra ideje nincsen, hanem hogy magát és marháit az elszaparodott vadaktól oltal­mazza Azt a nagy fegyveradót a törvénynek csak azzal kellene megfizettetni, a kinek a vadászat napi foglalkozásai közé tartozik s úgy itt, mint más téren, a magyarországi érdekeket el kellene választani az erdélyrésziekétől. Nem lehet ám min­denütt ugyanazon mértékkel mérni. — Beszámoló beszéd a Kriz a-ü n né­pé! y en. Furcsán hangzik quidem, de azért ko­molyan van mondva. Mikor ugyanis N.-Ajtán a köz- ebéden javában folytak a toasztok s mikor a falu intelligens közönsége mind az ebéden volt, vagy az ott folyó dikcziókban gyönyörködött, Orbán Balázs kileste ezt az alkalmas pi anatot s oda- sugván valamit Incze Józsinak, a gömbölyű hon­atyának, — mind a ketten elpárologtak; senki sem tudta, hova. Csak egy óra múlva lön megfejt­ve a rejtély Orbán Balázs ugyanis a Kriza-ünne- pélyt arra használta fel, hogy az összegyűlt uram- bátyáméknak egy kicsit telebeszélje a fejőket szél­sőbaloldali ebédután való konfekttel, mire aztán Incze Józsi is megköszönte Orbán Balázsnak ezt a szívességet, pár szóban valami beszámoló-félét is emlegetvén, általános helyeslés között visszatért mind a két déserteur hütlenül odahagyott postjá- hoz, — a boros üvegek mellé. — К ad ét vi z sg á n. A porosz kapitány kérdi a kadéttól : „Miben különbözik a Zündnadel- fegy­ver a Chassepot félétől ?“ A kadét (rövid gondol­kozás után): „Hát abban, hogy amavval mi löjjük a francziákat, emevvel pedig ők lőnek minket.“ Ebből az igénytelen apróságból is csak az tűnik ki, hogy nem halt ki egészen a francziák és poro­szok közti gyűlölet. — Az előpataki gyógyvendégek névsora 1882. julius hó 22 ikétöl julus 26-ikáig. Rasuceanu Sebasta birtokos, Gyurgyevo. Révay Lajos ref. pap, Sepsi-Szentgyörgy. Oncescu Poli­xéna birtokos, Pitest Hinna Eliza birtokos, Buku- rest. Jonescu Sebasticza birtokos, Orescu Scarlat birtokos, Bogdán Vaszil birt., Dumitre.scu János birt., Alexiad Stan hivatalnok, Bukurestből. Izrael Izsák kereskedő; Georgescu György birtokos, Plojeströl- Herdon Mária kereskedő; Stretineasa Agapa birtokos; Regina Ginzberg magánzó; Teli Tarsita tábornokné ; Niculescu Ilyés kereskedő ; Vasilescu Paraskovia lelkészné ; Comanescu Aurel ügyvéd; Birozzi Constantine ezredesné; Dambiczi Enatyi magánzó; Skortian János birtokos ; Schontz Constantin tanár; Zsán Balanescu tanár ; Davidsohn Nathan pénzváltó ; Spilmann Jakab vendéglős ; Perl Jankovics keresked > ; Tanasescu Versavi ta­númé; Dobrescu Miklós hivatalnok; Pantzu Eliza birtokosáé ; Izsák Leon kereskedő; Garambi Ale­xandria igazgatóné; Goldenberg Simon utazó; Eustacie Helena birtokos, Bukurestből. Wiederné hivatalnokné, Kolozsvár. Maxim József tanár, Bras­sóból Schiller Antal kereskedő, Schmied --berg. Krausz György czipész; Jónás Jakab házaló; Ar- chimandrescu Czeczil kereskedöné; Schul Izrael C/.ipész ; Adler Ernesztina kereskedöné ; Stefano- vits György kereskedő; Krecsimescu Eremias bor­bély; Zaminer Frigyes kórházigazgató; Steinhardt Zsigmondné rabbiné, Brassóból. Anastasia Andre gyáros, Buzeu. Szabó Lajos kir. ügyész N. Szeben. Hivatalos árfolyamok a budapesti áru- és érték­tőzsdén 18S2. augusztus í én. Magyar aranyjáradék......................................119.— Magyar vasúti kölcsön ...........................................88.35 M agy. kel. vasúti államkötv. I. kibocsátás 87.— Magy. kel. vasúti államkötv. II kibocsátás 134.— Magyar kel. vasúti államkötv. Ш. kibocs. 91.-— Magyar földtehermentesitési kötvény . . in.— Magy. földteherinent. kötvény záradékkal 95* —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom