Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-01-08 / 3. szám

— 10 —

mólóra és az Önnyomással ürülő hajókról roppant mennyiségű kőtömbget bocsátanak a tergerbe a part falának alapjául. Az ujonépült „Szapárj“ gőzös tengerre bocsátásának érdekes látványa után csónakokon a torpedo gyárba ment a társaság, hol Whitehead tulajdonos és veje Hoyos gróf cdő- zékenven fogadta. A gyár beható megtekintése után a torpedók robbantását mutatta be a tulajdonos és részletesen ismertette azok szerkezetét és előállítási módját. Ezután a Fiúméra torkolatánál kiszállt a társaság és zöldség-árucsarnoko kát tekintő meg.

Külföld.

Oroszország pénzügyeiről egy igen nevezetes okmány jelent meg. Ez az orosz pénzügyminiszter jelentése az 1880 iki államháztartási eredményekről. A jelentés szerint a kiadások tisztán 104.6 millió forinttal meghaladták az előirányzatot és ezen összeget a hadügynél és tengerészetnél mutatkozó óriási több kiadás okozza. Hogy miért adott ki Oroszország e két ressortban 292.4 millió irtot egy évben, azt nehéz indokolni mással, mint azzal, hogy a hóditó politikáról a czár kormánya nem akar letenni. Es ezért kell egész Európának fegyverben állnia ; s ezért is népében általános az elégedetlenség, úgy hogy a népjólét minden barátjának őszintén kivánnia kell az autokrata rendszer bukását.

Törökországban a boszniai védtörvény behozatalával nem törődnek többé, és a mint egy konstantinápolyi távirat jelenti, e kérdés nem is képezi többé diskusszió tárgyát. A porta most első sorban Tuniszszal és Tripoliszszal foglalkozik és a bizalmatlanság Francziaország ellen nőttön nő. Angliára is boszus a szultán, miért is alig lehet szó a Duflerin lordnak, konstantinápolyi angol nagykövetnek adott amaz Ígéret beváltásáról, hogy Örményországban mielőbb gyökeres reformokat fognak életbe léptetni. Achmed Vefik, kit e reformok ügyében Konstantinápolyba idéztek, időközben kegyvesztetté lón, főleg azért, mert engedékenynek mutatkozott Anglia irányában. Mind azonáltal hírlik, hogy a szultán Viktoria angol királynőt is ki fogja tüntetni a Nischam Imtiaz renddel.

Kézdi szék, 1882. január 5.

„Ki mint vet, úgy arat“, mondja a példabeszéd./ Úgy látszik, a mi szélső ellenzékünk is kezdi király- és politikai gyilkossági tanának a gyümölcsét szedni : a Hermann Ottó, Németh Albert stb által szentesitett tagok és pokróczságok még a függetlenségi párt körében is többekre nézve elviselhetlennek, megbólyegzendőnek jelez- tetnek.

Ama famosus eset alkalmával a szélső ellenzék köréből csak az egyetlen Irinyi tartotta szükségesnek a pártfelei által inaugurált tanok és modor ellen felszólalni. Azóta azonban^ közvélemény más oldalról a felháborodás jeleit tüntette fel. — Legelébb is Hermann Ottót épen saját választói

— a szegedi választók — figyelmeztették, hogy az általa hirdetett tan nem az ők — a választók — tana, s nagyon is érthetően tudtára adták, hogy ily tanokkal tessék más vármegyét keresni: a szegedi talaj ily muszka tövis termesztésére nem alkalmas. Most pedig azon pártot, a melyből ilyen dudva, nemcsak, sőt ■ valóságos belladonna kelhet ki, épen saját tagjai kezdik ott hagyni; a napokban a függetlenségi pártnak két tagja vett búcsút azon párttól, — a vihar előjele — a mely Hermann Ottókat, Németh Alberteket, Eötvös Károlyokat, Ugrón Gáborokat stb. dédelget.

Igen, az általunk ismert Ugrón Gábornak is köszönettel fog tartozni a nemzet, ha azon párt

— a mely a lelkiismeretlen izgatáson kivül semmi más positivumot nem irt zászlójára — a gyors felbomlásnak induland. Hiszen épen Ugrón Gábor ur ugrott fel s fogta rá a miniszterelnökre épen annak ellenkezőjét, a mit a miniszterelnök mondott, csakhogy Hermann Ottó barátjának — s igy ezen ur elvének — védelmére kelhessen. Na, de azért Ugrón ur nemcsak nagy hazafi — a mint a székely pucscs ideje alatt is láttuk, kész életet és vagyont áldozni — de loyalis alattvaló is, a ki

— mindamellett is, hog^ a közös ügyeket ugyancsak szidja — kész még a delegácziókba is bemenni.

Es sajátságos : míg egyfelől a nemzet tisztességes eleme undorral fordul el a szélső ellenzék lelkiismeretlen, immorális — mert a gyilkosság tanát hirdeti — politikai ágaskodásától, addig másfelől maga Kossuth az újabb időben a leghatározottabban visszautasitja magától a függetlenségi párt eljárását, manőverét, mint a mely az ö

— a Kossuth — nevével csak visszaélni tud, azt a saját, nem a haza czéljaira csak kizsákmányolni igyekszik.

És ez nagyon jellemzi azon párt embereit — vagy legalább annak egy részét — a mely párt magát függetlenségi pártnak nevezi.

Jó lesz ezt nálunk is komoly figyelem tárgyává tenni. A reakczió soha sem volt egy nemzetre sem oly vészthozó, mint az eszélytelen túlzás. Valamennyi nemzeti katasztrófát ez utóbbi idézte elő.

Okuljunk tehát a múltak történetén. Saját magunk és utódaink érdekében igyekezzünk gátat vetni a veszélyes áramlatnak, a mely ha túlsúlyra vergődendik, magát a társadalmi rendet fogja felforgatni,

A liberális, józan gondolkozásu elemeknek nálunk is meg kellene az akcziót indítani, ezeknek már mo:;t tömörülniük kellene. Vasmegye megadta a példát ; kövessük 1 Л. siker jövendőre csak úgy leend határozottan biztos, — ha idejekorán tömörülünk.

Rusticus.

A varsói zavargásokról.

— Legújabb adatok. —

Varsóban a legutóbbi zavargások folytán 6000 család vesztette el kenyerét és hajlékát. A szegényeket még ágyaiktól is megfosztották és a tolla kát kiszórták az utczára, úgy hogy számtázni lehetett rajtok.

Egy banda betört egy kereskedő boltjába, bántalmazta a kereskedőt, azután kidobta az utczára, a portékát elhurczolta, a többit pedig felgyújtotta. A rablók a legfelsőbb emeletekig felhatoltak, rabolva és pusztítva. Még vasszekrényeket is vittek magukkal, és a kormányhivatalok közvetlen közelében, a Bielanska és Niccuta utczák- ban is garázdálkodtak.

2000 embert a citadellába szállítottak ugyan és pillanatnyilag nyugalom uralkodik; de a kocz ka el van vetve, mind a két párt a legnagyobb izgatottságban van és a baj még nincsen végkép megszüntetve.

A lakosság minden osztálya vétkes; a szerencsétlenséget meg lehetett volna gátolni, de nem akarták.

A Ringszinház katasztrófáját nem lehet ahoz hasonlítani, a mi Varsóban történt. Amott a pusztítás rövid ideig tartott, itt ellenben napokig, sőt a veszély még ma sincs teljesen elhárítva.

A kihágások keletkezéséről ezeket Írják Varsóból :

Ismeretes dolog, hogy a nihilista elemek, a milyenek Varsóban is, habár csak gyér számmal léteznek, ismételten tettek kísérleteket zsidóüldözések inscenirozására. Ezek a kísérletek mindany- nyiszor meghiúsultak.

Az utóbbi karácsonyi ünnepek alatt már olyanforma hírek keringettek, hogy a nép kiakarja tölteni boszuságát a zsidókon. A legközelebbi napon bekövetkezett az ismeretes templomi kataszt ropha.

A kihágásokban 3 féle elem vett részt. Első sorban az ismeretlen bujtogatók, a kik inkább a pusztítást, mint a rablást tartották szem előtt; az utóbbit az agitáczióba bevont tolvajokra bízták. Hozzájuk csatlakozott néhány száz félig felnőtt su- hancz, a kik sohasem titkolják zsidógyülöletüket.

Varsóban ugyanis, valamint egész Lengyel- országban a dualizmus egy neme áll fenn a keresztyének és a zsidók között. Az öszzes intelli- genczia, valláskülönbség nélkül szorosan összetart; ellenben a nép alsóbb osztályaiban a fajgyűlölet nemcsak ki nem aludt, »hanem ügyes bujtogatók által minden pillanatban kitörésre juttatható.

Rendszerint ezeket az elemeket a „felsőbb tízezer“ sakkban tarja. Ezúttal azonban mindenki bizott az ünnep szentségében és пш is gyanította a veszedelmet. A hatóságok kötelességük teljesítésében hanyagul jártak el, vagy gyöngéknek bizonyultak. Ezen kivül nyílt titok, hogy az itteni hatóságok nem járnak el egyerértőleg. All ez úgy a felsőbb hatóságokra, mint az alantas közegekre nézve.

Vannak ugyanis az itteni kormánykörökben kiváló elemek, a melyek őszintén törekesznek a lengyelek és oroszok közötti egyetértés létrehozására ; ennélfogva a rend és nyugalom fentartását eszméik kivitelére mellőzhetetlennek tartják. Nem hiányoznak azonban olyan elemek sem, a melyek a zavarosban szeretnének halászni és óhajtják a zavargásokat, hogy a lengyelbarát orosz körök terveit meghiúsítsák.

Természet és jellem.

Sepsi-Szentgyörgy, 1881. január 6.

(dr.) Többször vetették fel azon kérdést: honnan van az, hogy az ember inkább vonzódik az ideális, mint a reális élet felé? A felelet mindig az volt rá, hogy ennek okát az emberi természetben kell keresni. Es miből állott elő az emberi

természet? A megszokásból. A megszokásban pedig mindig jó adag van az ideálisból. Az ember mindig keresi az elérhetőt és az elérhetetlent, ra- ! jong természet feletti eszmékért, gondolatban túl- I barangol a csillagokon és ott megalkotja az eget. j Agya folytonos munkában van. Honnan származik j az embernek mindezen gondolata? A megszokásból? A napi foglalkozásból áll elé a megszokás. A megszokásból az egyén természete, ebből ajellem. Az emberek jellemének kifolyása a társadalmi élet. Napi foglalkozást, megszokást, emberi természetet, jellemet ós társadalmat pedig kormányozza a külső természet. Ennek hatása, befolyásai alól épen úgy nem menekülhet az ember, mint az utolsó fűszál, vagy a porban csúszó féreg. Hasztalan rugdalózik az ember, mert nem tudja magát természeti befolyások alól emancipálni.

A ködös, borongós Brittania mindig melan- cholikus jellemű embereket fog táplálni, Olaszország könnyű vérüket, Magyarország mindig változó jellemüeket. Az éghajlati épen úgy befoly a nagy tömegnek, mint az egyes embereknek kedélyére. Az éghajlat milyenség adja meg a napi foglalkozást. Mily különbség van e tekintetben Lap- föld és Arábia lakója között, ott hol az ember a természet által rá van kényszerítve, hogy individuális életéért reggeltől estig küzdjön, ott nem sok ideje marad ideális eszmékért lelkesülni. A mohanredanismus, vagy a keresztyénség nem születhetett meg Szibéria lakói közt. Ott kellett ezeknek születni, hol az embereknek több idejök volt idealistáknak, rajongóknak lenni. Csak tagozott száraz földön, enyhe éghajlat alatt fejlődhetett ki a görög cultus, csak ott születhettek a bölcselők, és ott kerülhette ki az ember azt, hogy a természet egyes tárgyainak törvényeivel foglalkozzék. Déli népeknél inkább a human tudományok, északiaknál a természettudományokért rajong, mert még mindig a görög és római befolyás hatása alatt áll, azonban éghajlati viszonyainál fogva ezen megszokott irányból lassanként a másik felé fog indulni. Ha el fog jőni az idő, hogy Ausztria-Ma- gyarország lakója a maga fejével is gondolkozzék, nem fog többé a görög és római hazafiság után sovárogni, hanem saját éghajlatához viszonyítva ítél és alkot magának világot.

A napi foglalkozás adja meg valakinek politikai gondolkozását, jellemét. Az iparos, a kinek minden törekvése abban áll, hogy a nyers anyagot átalakítva, megváltoztassa, a politikában is ezen irányelvet igyekszik ézvényre juttatni. Változatosságot óhajt a kormányrendszerben épen úgy, mint készítményeiben. Innen van radikális democraticus világnézlete. Azok a munkás gyűlések, strikolások mind a fennálló rend és intézmények megváltoztatására készíttetnek. Választásoknál az iparosok többsége mindig a kormány ellen szavaz; az ő változékonysághoz szokott lelke nem tűri a fennálló rendszert, a helyett épen úgy, mint készítményeinél, jobbat, tökéletesebbet óhajt teremteni. Hazájához való ragaszkodására gyengébb, mint más foglalkozást űzőké. Könnyen változtatja hazáját, könnyen kivándorol, tartván a példabeszédei, hogy ubi bene, ibi patria. A kinek egész vagyona csak szerszámaiban áll, az minden kert alatt megél, az épen oly jól érzi magát Romániában, mint Erdélyben. Eődolog az, hogy az üzlet menjen. A kereset legyen miniig akkora, mint a kínálat.

A kereskedő világ, a melynek egész lelke üzletén csüng, soha sem szokott politikai reformokkal foglalkozni. Fődolog nála a pénzszerzés; ezt pedig akármely kormányforma alatt egyformán eszközölheti. Az 50-es évek nyomasztó hatása alatt épen oly jól érezte magát Magyarországon, mint ma az alkotmányos korszakban. A 60-as évek elején, midőn a magyar viselet ismét divatba jött, midőn a földmives 10 év alatt gyűjtött tőkéjét örömmel áldozá a nemzetiségi eszme győzelméért, jobban érezte magát a kereskedő, mint később a kiegyezés után. Napi foglalkozása hozza azt magával, hogy egyformán jól érzi magát akármely kormányíorma alatt. Innen akármely országban üsse fel sátorfáját, nagyon könnyen megbarátko zik annak kormányformájával." Választásoknál szívesen játsza a passiv szerepet. Az adózást kony nvebben tűri, mint akármely más osztály. Szabadság iránti érzete kisebb, mint az iparos, munkás osztályé, de a cultura iránti érzéke nagyobb ama- zokénál. Innen van, hogy egyenlő isko'.áztatás mellett a kereskedő kifejezéseiben mindig szabi- tosabb, modorában finomabb, mint az iparos munkás osztály. Egyébiránt erre a napi foglalkozás mellett még azon anvag milyensége is befoly, a melylyel az illető foglalkozik. Nem tudom ugyan, de sokan állítják, hogy a divatczikket áruló ke reskedö modorában a legfinomabb, mig pl. a bőrkereskedőnél ezen finomságból sok hiányzik. A szabót finomabb modorúnak tartják a csizmadiánál, vagy tímárnál. Л. napi foglalkozásból fejlődik ki a szellem. A modor finomságára egyébiránt befoly az is, hogy valamely üzletember kikkel szó - kott érintkezni.

A földműveléssel foglalkozó nép politikai gondolkodása határozottan elüt az elébb vázolt két osztályétól. Az a rög, a melyet ekéjével felszánt, a mely alatt ősei nyugosznak, oda köti Őt hazájához. Rajong a szabadságért, mint a mezők pacsirtája, a mely epedő dalával kiséri reggeltől estig munkáját. A szabad természet, a melynek kebelén