Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-02-19 / 15. szám

— 59 —

Községi rendőrség, n.

Orbai, 1882. február 15.

A mint megelőző czikkemből látható, én a községi rendőrségnek tágasabb munkamezőt mérek ki, mint a megye közrendőri szabályzata, midőn a valláserkölcsi életre is kiterjeszteni óhajtóm a rendőrség figyelmét. Évtizedek óta áll lelkem előtt ez az eszme, próbáltam is néha ott, hol igénytelen mozgásomnak arra tér nyílt, próbáltam valamit tenni annak megvalósítására, de a körülmények mindeddig nem voltak elég kedvezők e tekintetben. Most, midőn a legközelebbi napokban az országgyűlési teremben is felhangzott s ellenészrevétel nélkül hangzott fel az a megdöbbentő szó, mely szerint a valláserkölcsi rend itt is, ott is bomlado- zott s aggódva kell kérdeznünk, hogy vájjon derék magyar népünknek régi tiszta erkölcsös jelleme jövőre nézve van-e valamennyire biztosítva s teszünk-e eleget arra, hogy legyen biztosítva — most ismét egy intést látok arra, hogy azt az esz inét előhozzam s arra a figyelmet ismételve is fel hívjam.

Azt mondják, hogy az erkölcsök romlásának, a sokféle korrupcziónak, a sok öngyilkosságnak, rablásnak, rablógyilkosságnak stb. főoka a valláserkölcsi nevelés hiánya. Am, fogadjuk el ezt az állítást ! — tehát mulhatlanul fő figyelmet, orszá gosan kell főfigyelmet fordítani a valláserkölcsi nevelésre. A vallásfelekezetek ezt a szükséget jól érzik s mindent is megtesznek, a mi tőlük telhetik arra, hogy iskoláikban s felekezetűk keblében a valláserkölcsi nevelés nagy hivatásának megfelelő legyen ; de a tapasztalás mai napság mindenkinek nyilván s hangosan mondja, hogy a közélet rósz példái sokszorosan rontják le azt, mit e téren a vallásos testületek jóakarata, komoly megfontolása s nemes buzgósága épit. Itt van helye az én eszmémnek, t. i. jöjjön segítségére a vallásos testületek törekvésének a politikai testület, — álljon mellette a papnak a biró, a tanítónak a polgár, az esperesnek az alispán, a püspöknek a miniszter, az egyházi törvénynek az országos polgári törvény abban, hogy családban, községben, zárt és nyilvá nos helyen, mindenütt s mindenben megőrizve legyen a tiszta erkölcs, megfenyittessék az, ki az ellen vét. Országossá kell tenni a valláserkölcsi nevelést, nevelőnek kell lenni mindenkinek, a ki a hazának általános javát akarja s e törekvést határozott buzgósággal vinni addig, mig a czél az által el lesz érve, el lesz érve az, hogy a mint én most egy vezetésem alatt levő háromszáz gyermekből álló iskola népének valláserkölcsi jellemét a mellettem álló tanítók által szép rendben fejleszteni s minden romlástól megőrizni tudom, — úgy tudja tenni azt egy megye népével a főispán, az ország" népével a miniszter. Ez az eszme lebeg előttem, midőn a községi rendőrségről írok s annak munkakörébe a valláserkölcsi életre való figyelést is beosztom.

A községi rendőrség feladata volna tehát: felügyelni mindenre, a mi a közrendet, tisztaságot, csendességet, személy- és vagyonbiztosságot, a polgárok békés együttélését, munka, ipar, kereskedés rendes folyását, közegészségügyet, jó erkölcsöket s általában a valláserkölcsi élet szép rendjét biztosítja, előmozdítja. A községi rendőrség tehát nem tűrné el pl. azt, hogy egy gazda udvaráról valami tisztátalanságot az utczára ki bocsásson, s felügyelne arra. hogy minden udvar is tisztán tartassék ; ha valaki nyilvános helyen veszekedni. verekedni kezd, azt azonnal meggátolja; ha valaki marháját kegyetlenül veri, azt nem engedi; káromkodást nem tűrne; vasárnapon, ünnepnapon a korcsmákat az ottan dorbézolóktól legalább istenitisztelet előtt kitisztitaná ; éjjel lármát, kiáltozó énekelést nem szenvedne el stb. stb; — végetlen volna a részletezés. S midőn mindezek éber figyelemben tartva, a hol szükség, büntetéssel is megőrizve vagy meggátolva lennének : lehet gondolni, hogy mindenek jó rendben állanának, a jó erkölcsök gyarapodnának, mindenek ékesen és jó renddel folynának.

Következik az a nagy kérdés, hogy kik lennének a községi rendőrök, kiknek eljárása, ügyessége, pontossága annyi jót biztositni képes lenne?

Már első csikkemben említettem, hogy a tűzoltást is összekötném a közrendőrséggel s ez csak is igy együtt volna legczélszerübb nálunk.

Kik lennének tehát községi rendőrök és községi tűzoltók ?

En úgy vélem, hogy a tartalékos katonákat kellene e nagy feladatra fölvenni. Ők már a rendet, pontosságot, tisztaságot, fegyelmet megszokták s a katonai szolgálat gondolkozásmódjukra, érzületükre is lehetett annyi átalakító befolyással, hogy tudjanak tisztelettel lenni az iránt, a mi általános jó, helyes, a mi rend, erkölcs. A községek bizonyos - tőlük telhető — javadalmazásokban részesítenék őket s ók azért a községi rendőrséget és a tűzoltási kötelességet teljesítenék. Jól kidől gozott szabályzat -- majd talán törvény — ügyes katonai rendbe szedné őket, mint pl. a csendőrség s arravaló tekintélyes parancsnok vezetése alatt bizonyára nagy sikerrel oldanák meg nagy feladaErről azonban részletesebben Írni fennmarad egy más czikknek.

K. levelező.

Az Erdővidéki Népbank.* *

(Folytatás )

íme, az egyszerű szervezet. Három ember végzi a tulajdonképeni munkát s negyedik a napi biztos, ki a naplót vezeti a bevételekről s ellenjegy zi a részvényesek betéti könyvecskéjét.

Nem lehet eléggé ajánlani ez intézményt oly vidéken, hol a személyes hitel kölcsönre szorul és gyors segélyt igényel. Bizonyítsuk be számokkal ez intézet üdvös voltát. Valakinek hetenként egy forint (tehát 10) betétje van. Száz forint kölcsönre van szüksége. Felveszi a 100 frtot s fizet utána 8 százalékot. Úgy de a mellett, hogy az év végével le is van törlesztve adóssága, meg van takarítva 52 írtja és pedig ez az 52 frt is hozott a részletes betét szerint ó°/0-ot. Mit fizettem tehát voltaképen a 100 forint kölcsön után ? — 8°/0-ot; de minthogy az én pénzem is jövedelmezett ó°/0-ot, voltaképen csak 2 u/o_ot.

A mi pedig legfőbb ezen intézmény szellemében : a takarékosság. Az apa könyvet vált magának, hogy üzletében, ha szükség, olcsó kölcsön által olyan beruházást tehessen, melyben a kölcsön összeg egy év alatt haszonnal megforduljon; vált a fiának, leányának, hogy öt év alatt egy szép kis tőke növekedjék tőkésített kamataival, s a mit eddig a hetivásár alkalmával a kocsmán hagyott, az most megy a bankba. Méltó, hogy a jók figyelme számba vegye ezt a körülményt. Igen, mert rövid három év alatt több mint 15,000 forint törzs-, vagyon és 42,000 frt évi forgalom, piczulás megtakarításokból igen üdvös elmélkedés tárgyát képezheti.

Miért? Szóljunk hozzá egy pár szóban.

Az elégedetlenség, a panasz általános az emberek ajakán ; az igények a műveltség fokozódásával párhuzamosan emelkednek s ez igények kielégítése uj terheket hoz mindennap, de fájdalom, anélkül, hogy a terhek szaparodásával arányban állana tehetségünk; azaz: van és a tapasztalat igazolása szerint ma még igen sok olyan száj, mely többet eszik és iszik, mint a mennyit a tulajdon két keze megkeres. — Nem értem én ezen szájak alatt az eltehetetlenedett öreg szülőit, a munkára

— jövedelmező munkára — képtelen gyermekeit a családnak, de igenis azt az önálló családtagot, a társadalomban jogokat élvező embereket, kik csak esznek, bírálnak ítélnek, zúgolódnak, panaszolnak, kárhoztatnak, de nem dolgoznak ; kik az örökséget ellakmározzák és meg nem őrzik ; — ezeket a telhetetlen, falánk hernyókat, a kiket oda tojt pillangó édes anyjuk a fa rügyébe, hogy illatos virágok között szülessenek, — ezekét értem én.

Ilyen pedig elég van a mi székelyföldünkön és pedig a társadalmi élet minden osztályában. — Nézzük csak a számokat.

Háromszékmegyében 1874 ben földbirtokra betábláztatott 288 443 forint, de csak 35,859 forint töröltetett belőle ; 1875-ben betábláztatott 185,489 frt és törlésztetett 52.407 frt ; 1876-ban tábláztatott 295670 frt és töröltetett 72,375 frt; a ftárom év alatt betábláztatott tehát 769,602 forint és ebből csak 160,641 forint törlesztetett, — azaz alig egy heted része.

Ezek a számok pedig csakis a sepsi-sztgyör- gyik telekkönyvi hatóság területére szólanak s ha ehhez hozzá vesszük még a kézdi vásárhelyi telekkönyvi hivatalnál ugyanezen időre eső betáblázást, még elszomorítóbb az állapot! Ugyanis 587,927 forint a betáblázás és 53.489 forint csak a törlés. Az egész megyében tehát a jelzett három év alatt í.357,529 frttal terheltetett a földbirtok, melyből ugyanezen idő alatt csakis 214,130 frt törültetett, s igy 1.143.399 frt teher maradt.

A jelzett adatokat Kozma Ferencz fenn idézett müve 374. lapj áról hoztam fel, melyhez ha még ugyanezen forrásból fölemlítem, hogy Háromszék összes földterülete — szántó, rét és kert, legelő, erdő és terméketlen — 558,532 hold: kitűnik, hogy átlag minden egy hold föld egyremásra 2 forinton felül van terhelve.

Lehet, hogy a mű megjelenése óta kedvezőbb viszonyok állottak be ; de alig hihető, miután a birtokviszonyok rendezetlensége ma is csak az, mi 4—5 évvel ezelőtt volt; az ipar és kereskedelem is nem javult oly szembetünőleg, mi a birtokterhek törlésére, a nyers birtokproduktumok feldolgozása által valami számbavehető hatással volna, mert erre 3 — 4 év igen rövid idő.

De hát mi köze mindehhez a baróthi, illetőleg az „Erdővidéki Népbankénak ? kérdheti az olvasó.

— Nagyon is sok ! A székelyföldön egyáltalában még az aránylag jobb minőségű háromszékmegyei földnek sem jövedelmez holdja annyit, mi a birtokra nehezedő terhet teljesen fedezné. Ezen állítás fenn számokban van kimutatva.

Menjünk a részletekben közelebb a kérdéshez. Van Péternek 20 hold birtoka. Az ennek mivelésóre fordított költség, idő és munka,, a gazdasági felszerelvények és az adó, nem emészti-e fel annak jövedelmét? Nincs e év, melyben a ve tés bevégeztével üresen marad a hombár ? Bizony a legközelebbi is ilyen volt! No, és mikor a földhitel ily terhekkel küzd: ott bizony a személyes hitel még nagyobb miseriában szenved.

(Vége következik.)

*) Ezen'jjViihibun közérdekű jközlemé.ny folytatása múlt számunkból tárgyhalmaz miatt maradt ki, valamint sajnálatunkra ezen második közleményt is térszüke miatt csak jövő számunkban fejez hetjük be. A szcrkEmlékirat

a brassómegyei hét falu küldöttjeinek Budapesten 1881. évi deczember hó.'14—23. napjain tett eljárásáról.

(Folytatása,)

A nemzeti fejedelmek és királyok alatt szabadnak tartott és csak a Törcsvár és székelyek őrzésére kötelezett szükségszerű nép, a mint „Czá- folat“ czimü védelmi munkámban is több százakra menő adatokkal tanúsítottam, 1844. év november 28-ki 318. számú legfelsőbb kir. rendelettel is a Giesel-féle erdőfoglalási ügyben, erdői, szántói, legelői stb. kirekesztő tulajdonosának tekintetett s tényleg ingó és fekvő családi vagyona felett rendelkezett, soha fekvőikért kézi szolgálatot, vagy pénzbeli fizetéseket nem teljesített, úrbéres nem volt, a 17. század kezdetével előbb barátságos in- cselkedésekkel, a század végén hivatalos hatalommal megfosztatott községi és egyes magánosok malmaitól, megfosztatott lelkészeik tartására adni tartozott dézmajogtól, megfosztatott a bornak ér- tékesithetésétől, meg a pálinkafőzéstől és meg legelő havasai jobb és nevezetesebb része használásától; hagyatván egyedül a községek elöljáróságai erdőtörvény szerinti kihasználhatási frendlekezése alatt a határaikon található erdőterületek.

így kifosztva, minden jövedelmeik elsajátítva, környezetük és elöljáróik által elnyomatva, nemzetbeli főbb hivatalok által ha nem is semmi, de lanyha pártolásban részesítve, találta védenczeimet az 1848. év.

Ennek és a védelmi harcznak elteltével meg- irigylé Brassó város közönsége a mindennapi élelem fedezésére alig elégséges saját erdőik használati jogát, meg a szeszes ital, különösen a pálinka árusítással gyakorolt, százados korlátlanabb forgalmát és a legelőknek mint községi tulajdonoknak szabad használatát. Hogy a népet vagy teljesen koldussá tegye, vagy kiköltözésre kényszerítse, a következendő tényékhez kezdett, u. m :

a) 1856. év május kezdetén a községed által 6 századon keresztül pásztoroltatott, gazdálkodott, szabályszerüleg hasznosittatott és elöljárói által kezelt minden erdőket elfoglalta, a községek elöljárói általi rendelkezést betiltá, a községek pásztorait eluzé és saját szegődményeseit, két erdőszt és erdőcsőszöket rendelvén az erdők őrzésére, — minden lakosoknak különbség nélkül betiltá az erdők használását : piaczi áron és czoll-mértékre adatván ki minden épület- és kereskedésre való fát, — melyből pedig kenyeret kell vala szerezni a népnek.

b) Megkezdő az erdőszabályozási és legelőosztályra czél/.ó pereket.

c) A legszorosabb korlátok és ellenőrzés alá véteté a szeszesital árulást, senkinek sem engedé meg az ő szükségére és azoknak behordását, maga pedig a törvények ellenére a népre erőszakolt 3 havi kurta korcsma gyakorlat ideje alatt is, bár szabályszerű vendéglői nem valának, községenkint 5 — 6, sőt 10 zúgkorcsmát állíttatott.

d) 1876. évi márczius—október havában nemcsak a fennebb idézett törvények és 1876. évi deczember 9 én és 1878. augusztus 30-án kezdődőleg eszközölt tárgyalási és tanúkihallgatási jegyzőkönyvekhez mellékelt fejedelmi adomány- és ajándéklevelek, a 4 százados törvényes kirekesztő használat, hanem a ptkv.^435., 436., 437. és §§ ai által biztosított, az 1672. sz. a. telekjegyzőkönyvbe, mint Türkös és Bácsfalu községek közös birtokuknak, felvett kir. telekkönyv hatóságilag megítélt a tö- mösi szorosba „Száraz Tömös völgy Szuszaj“ nevű határrészben 24615. hr. szám alatti 170. hold legelő, 25616. hr. szám alatti 2170 hold erdő és 25617. hr. szám alatti 5 hold erdő, két három százados ősfenyő, szil, kőris, s más nevezetes épitke- zésre és kereskedésre alkalmas községi erdő és legelő területeket egészben elfoglalta, a községi tulajdonból és annak őriztetésétől a két községet eltiltotta, még azon évben ölfákra vágatni, idegeneknek és az akkor keletkező vasútépítő társaságnak 100.000 darabot meghaladó épület és eszközfát adott el, a helyeket és legelőket haszonbérbe adta és úgy az ölták, valamint az épület és eszközfák árait, a tömérdek vasúti munkások és vállalkozók helyhasználat béreit jjsaját számára és pénztárába bevette.

e) Ezenkívül a szélerőditésak érdekében a a katonai kincstár által a tömösi és ósáncsi szorosok környékében eszközölt tömérdek favágásokat, a tulajdonos községek tudta és felhívása nélkül, nemcsak engedélyezte, hanem a kincstár által megtérített fák árát is hasonlóan a város pénztárba vette be.

f) 1874. év folyamán Brassó város közönségének erőszakolt ósánczi és hosszufalusi erdőszei két külön nagy munkában az egész lakosság százados jogait kijátszó, a népességet az erdők leg- távolabbik. nagy részben már kihasznált erdők területe használatára szorító, minden jogosságot mellőző gazdasági tervet adták be a községi elöljáróihoz. Ezeket a községek mint illetéktelen hatóságok, visszaterjeszték kiadóikhoz. Azonban a megyerendezések megtörténtével a constitutionalis alispán az 10770k évi folyamán a semmi részben meg nem változtatott, jogtalan és szabálytalan gazdasági terveket a magyar, hosszufalusi szolga- birónak keresztülvitel végett kiadta s ez ugyanezen év junius és augusztus havában letárgyaltatta.

(Folytatása következi k.)