Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-12-21 / 102. szám
102. szám. •----------------------------• S zerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-uteza, Matbeovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: &u>Гс i 11 'íflcá г к KÖNYVNYOMDÁJA. hová, a hirdetések és ; előfizetési pénzek bérmentesen intézeudó'k. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Q...............................— -------ü S epsi-Szentgyörgy 1882, Csütörtök, deczember 21. XII. évfolyam. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és к „Háromszék! háziipar-i hivatalos közgazdászati lap. közlönye. Megjelenik ezen lap lieten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ér helyben házhoz hordva. . vagy vidékre postán küldve: \ Egész évre G frt — kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora lő kr. • Előfizetési felhívás „NEME R E“ tizenharmadik évfolyamára. A ,,Nemere“4, melynek .szerkesztését újévtől kezdve Géza ur fogja út venni', tizenharmadik évfolyamát kormányhatalomtól és pártczóloktól teljesen független irányban. fő fi g у e 1 m é t asz é к e 1 y n é p a n y a g i, к ö z g a z d a sági, t á r s n dal in i é s к ö z - m ii V e 1 ő (lesi érdekeire f о r d i 1 v a , kezdi meg. Midőn ezen, a „Nemere“ szerkesztőségében és eddigi irányéiban történendő változásokat köztudomásra hozom : felkérem a mélyen tisztelt közönséget, hogy eddig tapasztalt becses támogatásában lapomat a jövőben is részesíteni kegyeskedjék. A „Nemere“ egyéb tekintet ben eddigi jellegét megtartja. Kiállítása és beosztása marad a régi. Ezentúl is hetenkint kétszer, csütörtökön és vasárnap fog megjelenni. Csinos kiállításáról s pontos szétküldéséről gondoskodni fogok. Előfizetési ára, mint eddig, helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre .... 6 frt — kr. Félévre.........................3 frt — kr. N egyedévre .... 1 frt 50 kr. A t. előfizetőket kérem . szíveskedjenek megrendelésüket mielőbb megujitani , hogy a lap pontos szétküldése fennakadást ne szenvedjen. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. deez. 20. Bernstein Márk, a „Nemere“ kiadó-tulajdonosa. A „Nemere" tárczája. Temetőben. — Emlékezés régiekről. — A gyermek egy csészébe szappan levet készít, egy szalmaszállal egész balom buborékot í'u egymásra, néha egyet-egyet a levegőbe ereszt és gyönyörködik a kedves tüneményen. A gömböcske hirtelen szétpattan és többé nem jő vissza soha, soha ! # Maros-Szent-Királyban egy nagy kőház vau, az apró faliázak közül úgy néz, ki mint egy templom torony nélkül; ezelőtt egy évtizeddel láttam utószor, ba- rátosi Tóth Ferenc/. lakott benne. A „barátosi“ előnevet valószínűleg azért használja, hogy a család eredetileg háromszéki barátosi lehetett. Ma Barátoson hiában keresné valaki a Tóth családot. Öreg krónikások, kik a száz éves dolgot is jól tudják, a-Tóth famíliáról semmit sem tudnak. Ez a dolog száz évesnél is száz évesebb. Régi Írások melyek százados hányatás után várják a múzeumi nyugalmat, azt erősitik, hogy régen „Tóth Benedek, György és István hárman édes testvérek, barátosiak. lófőszékelyek voltak“. Igen, ők voltak az ősrégi Tóth család utolsó fini. Tóth Istvánnak volt egy kedves leánya, Kata. Sze- retetből férjhez ment barátosi Barra Boldizsárhoz. — Л Barra csálád is régen kihalt. A család főfészke a falu alsó végén volt, délről a Kovászna-vize öblögette. A mezőre a vizen ott járt a falu át. Az átjáró helyet és a tájékót a múlt században még úgy hitták, hogy „Bar- ra-reve,“ (le később a földkönyves telekkönyves nemzedék ezt a helynevet is kiirtotta. Tóth Benedeknek is Hogy Hzorotnó a kisebbség. — 1882. deczember 19. (T.) Ha a parlament, az volna, a mi, ás az emberek nem tanácskozóig liánéin veszekedni járnának oda, szóval, ha amm'lamentnek veszekedés és nem a tanácskozás Tenne feladata — magunk is azt mondanék : miért nem veszekszik a többség, miért nem teljesiti kötelességét ? Ámde mert a parlament nem azért van kitalálva, hogy oda a képviselők veszekedni, hanem azért, hogy tanácskozni járjanak, tehát a tanácskozás igen, de a veszekedés nemcsak hogy nem kötelesség, hanem bűn, és vétség a nemzet és a pirlament méltósága ellen. Arra kötelezni tehát a többségét, hogy veszekedjék — nem lehet. A mi pedig magát a higgadt tanácskozás tárgyait illeti, nem hiszem, hogy valaki oly esetet hozhatna fii. midőn t. i. a többség a számba vehető indítványokat vagy módosít l ányokat hallgatással mellőzte volna. — Igaz hogy nem beszélt hozzá mi dig és mindenki (mint a hogy a kisebbség szokta, akár érti. akár nem, á Iá Thaly Kálmán és Tiszaszabályozás), hanem hozzászól az, a kit illet, vagy a ki a tárgyban szakember, mert a többség nem szokott sem Abszurdumokat, sem korteskedésből beszélni. \ Hanem persze, az ellenzéknek az fáj, hogy t. i. a többség méltósá?os magatartását és több ellenzéki szónok feletti napirendre térését, megvetésnek magyarázza, a mint hogy az is; mert az oly támadásokra, sértegetéseim^“es igen sok esetben durvaságokra nem lehet másképen válaszolni, mint hallgatag megvetéssel, vagy a mi szintén megtörténik: ironikus derültséggel. Hiszen-a szélsőbal ma már annyira viszi, hogy nem is beszéd, a melyikben sértés ne lenne a miniszterelnök e1- len. A tárgyilagos beszédet nem veszik már ott észre, hanem szunyókálnak, ámde ha szónok az egykedvű fogadtatást megunván, beszédét a miniszterelnök elleni sértésekkel garnirozza : akkor aztán van helyeslés, taps és éljen. Hát minek az ilyen beszédekre reflektálni ? A Tisza Kálmán kormányának első éveiben pélvolt egy kedves leánya, csakugyan Kata, ki férjhezment barátosi Finta Jánoshoz. A Finták még élnek és uralkodnak. Tóth Kata asszony pedig özvegységre jutván, meghalt lfi79-ben. A végrendeletét, mely néhai Beder Béniám egykori bukuresti református pap hátrahagyott levelei közt van — nagy érdeklődéssel olvastam. így hangzik : „Én, Finta Jánosnak megmaradott özvegye, Tóth Kata, régi súlyos és keserves betegséget viselő és kén- szenvedő, ki majd három esztendőktől fogva, kiváltképen peniglen esztendő és hat hónapok alatt kezeim és lábaim nélkül Lázár modgyára nyomorgok, mely keserves sorsomban mindenektől, sőt az magam étles gyermekeimtől is megunattam és megvettettem, testemben erőtlen, de lelkemben csendes lévén, teszek testamentumot ilyen emberséges emberek előtt éhben a mostani siralmas 1679-ik esztendőben karácson havának :-i-ik napján itt orbai székben Barátoson az én nyomorék házamban, úgymint Borsóit Márton és Nagy Mihály uralnék előtt, kik is mostan orbai székiek barátosiak és lófőszémelyek, kezemet- beadván és dispozioioval bírálván, az én kisebbik fiamnak Finta Balázsinak hozzám való vigyázásáért, ágyamból ki s behozásáért, tartásáért, mivel őt választotta Isten csak mellém, adom és hagyom hatvan forint summáig ezen ősi jószágomat az kin eddig laktam, mely vagyon ( Irhái-szó к ben Karátosán in vicinitaté napkelet felől Balogh János jószága, három darab földekkel.“ (Itt következik a földeknek hosszadalmas megszomszédolása). „Ezt peniglen azért adom megnevezett fiamnak megnevezett summáig, hogy mellettem tűrt, szenvedett, dajkálkodott úgy, hogy idegen csak két holnapig ezért a summáig fel nem vette volna; ezek peniglen én m igámról maradott bőim- mok.“ Meghalt. Fájdalmával emléke is elenyészett. Most kétszáz év után véletlenül én idéztem fel sírjából. Egy dául voltak idők, mikor Tisza a leggyengébb szó- 1 nóklatot sem hagyta válasz nélkül. Es mit nyert vele ? Azt, hogy a leggyengébbeket is uekibőszi- tette a szónoklatoknak. Bizony olykor-olykor szerettem volna befogni a miniszterelnök száját, mikor t. i. a válaszszal egy-egy parányi individi- umot nagy emberré volt avatandó. Hát érdemes egy némely beszéd a válaszra? Hiszen úgyis csak hazafelé való beszéd, és pláné, ha válaszra méltatok a kormányelnök által, hát csap vele az ipse választói előtt olyan szelet, hogy azok másodszor I is a parlament nyakára kerülnek, — holott ha beszédeik méltó figyelemben részesülnek, azaz hogy fel sem veszi azokat senki : másodszor a választók is meg fogják gondolni magukat. Ez a parlamenti rend és routin. nem az, bogy a figyelemre méltatás által minden támadás értékessé és minden kis ember nagy emberré tétessék. Mert hiszen lehet a parlament a tehetségek ambic/.ióinak tere és azok fel is küzdik magukat s lia másképen nem, hát kierőszakolják a figyelmet minden párttól ; de hogy a parlamentben, ország költségén a tehetségtelenség szólt rl- mazának provokálása lenne a többség kötelessége, olyan parlamenti czélt avagy régulât nem ismerek. Nálunk sok ideig úgy volt, az igaz, de nem azért, mintha az úgy lett, volna helyén, hanem azért, mert a többség is azt hitte, hogy minél többet kell beszélni a közvéleménynek ; inig végre rájött, hogy csak annyit kell beszélni, a mennyi szükséges, de okosan, és hogy sok beszédnek sok az alja. Ezt a praxist követi most a többség és mert nagyon jól kijön vele, persze, nem tetszik az ellenzéknek. 1» 0 I f ö l <1. Pótbirák a királyi táblán. A budapesti kir. Ítélőtábla mellett kilenc/ pótbirói állomás kerül betöltés alá. Ez állomásokra hir szerint igen sokan pályáztak a hazai bírói karból. A kijelölő bizottság első sorban a budapesti kir. törvényszékek tagjaira lesz különös tekintettel s kijelöléseit már a napokban az igazságügyi miniszter elé terjeszti, a ki még ez év folyamán megteszi föl terjesztését a király elé. pillanatra megmutatja magát, aztán eltűnik és többé nem támassza fel talán senki soha-soha! # * * 1719-ben írtak. Nagy pestis dühöngött. A csom- bordi pap. barátosi Kanyó Imre, ki magát igen gyakran csak Barátosi Imrének irta, haza utazott szülőföldére Karátosra, hogy apjától örökölt csekély birtokát számba vegye és írásban hátra hagyja. A felesége Bocskai Sára volt. kitől egyetlen leánykája született, Krisztina. Ezek jövőjét igyekezett Biztosítani. Xagy- Enyeden a Tóth-utezábau moldvai Szabó Györgytől egy jószágocskát is vásárolt, hogy ha őt a pestis kiüti a parochiából, hát legyen szegényeknek, hova meghúzzák magukat Be jó volt, hogy idejében gondoskodott, bezzeg hasznát vették, Ő ugyan nem halt meg a pestisben, de azután nem sokáig élt. Az özvegy asszony szép leányával 1742-ben költözött Nagy-Enyedre. A inig élt, tisztességes házat tartott, „de nem élt igen gazdagon, mert fösvény vala.“ Sokszor kesergett : szegény boldogult férjem ! mikor Fe 1 ső fej é r in egyébé 11 Mihályfalván pap lett, akkor ismertem és szerettem meg. Pap né lettem; boldogságom Mi- hályfalván kezdődött, Gsombordon folytatódott és mint egy elejtett üvegpohár, összetörött. . . . Barátoson a nagy hídnál a Kovászna-vize éjszaki partján egv odvas liizfa állott. A tréfás emberek azt mondották, hogy azt még Adám ültette volt ticzkó korában. Kanyó György, a pap nagybátyja, es Bogii Mihály jó szomszédságban éltek. Nemcsak telkeik voltak egymáshoz közel, hnuem lel Leik is. A vén ta árnyékában naponta, összejöttek és az élet bizonytalansága lelő! elmélkedvén, ь/ug ittak. Mikor a csombordi ur haza érkezett, a fűzfa alatt találta a két jó öreget. A szokásos üdvözlés után ő is közéjük telepedett. — Kendtek okos emberek, hogy ebben a kániku •
