Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-12-17 / 101. szám
tenni első sorban a brassói magyar hivatalnoki kart, mely általában távollétével tündökölt, várva a magas kormánytól, hogy fizetését felemelje, a midőn aztán majd a magyar színészetre is kijut. Második sorban a brassói magyar tanítói személyzetet illetné a vád, kik közül még Diogenes lámpájával sem lehete egyet látni még a színház körül sem ; pedig e nép maga is szeret szinészkedni s nagy kárára válhatik, hogy legalább a kitünobb népszínművek jelesb alakjait nem tanulmányozta. Igaz ugyan, borzasztóan igaz, bogy senkinek sem fogna olyan jól ezen a földön a fizetés-emelés, mint a 300—500 írtra ítélt tanítóknak, kiknek aztán csakugyan szűkén telik a mulatságra. Hát a feldicsért szász atyafiak hova tűntek el ! V Megijedtek szörnyen, bogy most már a magyarisches Theaterben csakugyan ragad rájuk valami a magyar becsületből s még valamelyi kök arra a szerencsétlen gerjedelemre ébred, hogy szeresse egy kicsit ezt a sokat szenvedett magyar hazát! Ugyeebár édes „Krons- tädter“ nénike, azért koppantál a magyar színházba „bogározott“ fiaid körmére, mert szent borzadálylyal gondoltál arra, hogy valamelyik még felcsap becsületes honpolgárnak!? Hát már mikor fogod megboesájtani, hogy ezen a földön magyarok is laknak, hiszen már vén vagy s az öregeknek nagyon illik a „mea culpa!“ A lefolyt utolsó héten a már említettem mai darabon kívül még színre kerültek : „A proletárok“, színmű 4 felvonásban ; „Szép Helena“, vig operette 3 szakaszban Offenbaehtól ; „B. János, a fegyencz“, színmű 3 felvonásban s „A 48-iki toborzás“, eredeti uj népszínmű. Mely darabokban, mint már emlitém, színészeink egytől-egyik remekeltek. JBényei urat társulatával azon forró óhajjal bocsátjuk el körünkből, hogy vajha mielőbb térne vissza hozzánk, kik, meg vagyok győződve, a viszontlátáskor igyekezni fogunk első találkozásunk hiányait kipótolni ; maros-vásárhelyi testvéreinknek pedig beszélje el a „Nemere,“ miszerint a Bényei színtársulata méltó a legmelegebb pártfogásra, pártfogolják tehát méltóképen ! Hazafi. Világostól Szabadkáig. (Folj tatás.) Hiszen igaz, hogy sok mindent kapott ezért a vállalkozó igazgató, mert egy bottal a kezében, két ezer forintceskával a zsebében, beleülhetett a nagy birtokba, s még mielőtt megkezdette volna az aratást, a nagyon jó aradi közönség az első színi hirdetésre hozta már a tömérdek pénzt a bérletekre; mégis kemény dió volt az egy magyarnak, melybe vagy 42 színigazgató közül csak egy merészelt belé harapni — a német nevű Mannsberger Jakab, ki mint az aradi szinügy-gyámo- Jitó egylet művezető igazgatója át is vette a színházat. Művezető is, igazgató is! Húsz forint bért fizet előadásonként és mégis gyámolitó egylet van a háta mögött! Vájjon hát az aradi szinügy-gyámolitó egylet ugyan niit gyámolit. Mannsbergeren, vagy a szinügyön?! Ez oly érthetetlen valami, melyet eddig nem ismertünk és ezt. az aradi csodát is csak a jövő fogja megmagyarázni, mert eddig véges elménkben azt tartottuk szín- ügy-gyámolitó egyletnek, mely bélietekkel, színház látogatásra buzdítással elősegíti a színészetet, tehát ad és nemhogy venne a színészettől, a szinügytől, mert a busz forintos bérfizetés mellett a merész vállalkozó kénytelen a művészettől elcsíp ni annyit, amennyit csak lehet, hogy a bért fizethesse, még pedig épen a drámai művészettől. a mi legfőképpen a színügyet jelenti és a melynek a színpadon kifejezést is adtak a czini vagy czég föl írásban, mikor oda nyomtatták, hogy: az aradi szin- tigy-gyámolitó egylet. Ha már kiírják, hogy gyámolitó egylet, hát gyá- molitsanak is valamit és pedig a drámai művészet érdekét, mint azt a színházat építő város őzéiül kitűzte s az alapszabályok közzé be is iktatta. Ily eszmecsere és beszélgetések közt a gőzszekér herobogott az aradi indóházba s a mübarát és színész elváltak egymástól; de a véletlen, ez furcsa jáfékos, egy év múlva ismét összehozta őket, még pedig úgy, hogy kántor Gyuszi a mübarát vendége lön egy nyáron, kínéi „Világostól Világosig“ könyvét irta. Arad eleven pezsgésü város, mindenféle nép lakja és sok tekintetben fővárosi jelleggel bir. A déli és esti órákban az Ízléssel fölszerelt kirakatok előtt a keletnek fekvő olddon ép úgy nyüzsög föl s alá a választékosán öltözött közönség, mintha csak a budapesti váczi- utczán volnánk, síit ennél nagyobb nemzetközi tarkasága és színezete van, mert görög, török, bolgár, román, saerh, tót, mánnarosi fürtös és tógás héber, váltakozva vegyül a sétálók csoportjaiba, melyeket nemzeti viseletűkkel úgy kihimeznek, mintha csak egy óriási mozgó szőnyeg vonulna föl s alá a vándor szeme előtt. A színház és bérház homlokzatának éjszakra néző kávé háza, — bársonyos padjaival, csiszolt márvány asztalaival, arany keretű veJenczei tükreivel, fehér nyak- kendős és fekete frakkos, komoly arczu s nem kotnye- leskedő pinczérjeivel, válogatott közönségével, a barnás- sötét szilire fényesített pompás mivü pohárszéken trónoló szerény képű, előkelő modorú pénztárosáéval, túl lesz a várzi-ulezai hires Korona-kávéházon is. A belépő vándor első pillanatra azt képzeli; hogy fényes, pompás b irze terembe jutott, melynek ízléstelen külső üvegcsarnokában a kis üzérek ácsorog- nuk, üldögélnek, csupa börzeillatot, börzebüzt terjesztve es olyan bodor füstöket eresztve, hogy harapni is jöhetne; zsong-bong itt minden száj egyszerre s a baby- jo/u összekeveredésből mitsem lehet megérteni! liámulatos mozgó csoport, a legélénkebb mimikával, taglejtésekkel kísérve, akár a meiningeniek Julius Caesar- féle dróton ránezigáló népcsoportjai, a színpad római fóruinjai a rostrumok előtt, s még csodálatosabb, hogy itt is, ott is egy közös végszót lehet csak kivenni — megérteni, a csupa ezü-ezü-ezü, áj-váj! csodálkozási, ellentmondás! vagy felkiáltási fájdalmas kifejezőket. Beljebb lépve az üveges csarnokból — fényes körbe, oszlopos terembe, módos képű társaságba jut a vándor, hol angolos higgadtsággal i'oly a domino-játék, a fekete kövek gyerekes, unalmas egymáshoz való rakosgatása, melynek kőmivesi munkája közben innen is, onnan is sűrűbben vagy szórványosan lót-fut a bizalmaskodó ‘kis üzér az üveg csarnokból, hogy egyik vagy másik do- minózó angol-féle képűvel megcsinálja az üzletet, mely a „geschlossen“ ráütéssel biz több nyereséget hoz egy perez alatt, mint még a jól igazgatott aradi színháznak is egy-két heti bruttó bevétele. Még beljebb lépve a nyüzsgő kávéház nagy termén át, díszes kis kabinetfélébe jut az ember, melynek finom illatú török dohány fiistföllegei közt remekebbnél-remekebb, hosszabbnál- hosszabb és kurtább, lófarku-basa-bugyogós csibukok- kal a szájakban, nem törökösen keresztbe vetett, hanem amerikaisan szét és kinyújtott lábakkal, orkuszi ködben, kifogástalanul vasalt fehér ingekben a sötét piros-bársony lóczákou kényelmeskedik az előkelő aradi ifjúság, házasok és hazátlanok, házasulandók, voltak és leendők, reményteljesek és szárny szegettek, ifjú bős szerelmesek, meg vidám nősök és bus özvegyek, korán kapitulált agglegények, közöttük pedig kegyetlen kritikusokat szájjal verő és jutalomjátékot hirdető, pártolásra serkentő olyan aktorok, kiket szerepeinek kiraJyos rangja, súlyos és hálás szakmája elfogadhatóvá tett a kabinet úri társaságában csibukozhatni s a színfalak közti kis és nagy eseményekről referálva, sokat jelentő hamis mimikával, szemhunyorgással, meg csipkedő gunyor- ral trics-tracsozni. О nekik van a leghosszabb és leg- bugyogósabb szárú csibukjok, mert azt tartják, hogy ha már -csibuk, hát legyék az, mép pedig olyan hosszú, mint egy árbocz, melyen át hadd füstöljön az a csé- szés pipa, mint a kémény, úgy se kóstál semmit, hozott magával eleget a derék kávés a muszka-török táborozásból ! — — — — — És jön apró halk léptekkel, mintha selyem szőnyeg volna lábán, Zemplényi, a kávés, — nyakán az öreg drága vörös selyem kendő, közepébe szúrva vakító gyémánt tű. Szeme örökké mosolyog, tartása előkelői, bár egy kissé kimért és katonás, hangja mély registerii, melyet mint a muszka főurak, a mellből nem ereszt ki közvetlenül, hanem a torokban összegyűjtve, megforgatva, szókká gyúrja és azután mintegy takarék zacskóim! igen választékos és kedvesen ható móddal dobogtatja ki s fűzi értelmes mondatokká, melyekből gyakran a gondolatok sem hiányoznak. (Vége következik.) — 403 — VEGYES HÍREK. — Sepsi-Szentgy örgy városi tanácsai, hó 11-én szerveztetek újra. A közelebbi időkben Háromszékről és ezen megye székhelyéről úgy az ellenzéki, mint a szabadelvüpárti lapokban a legellentétesebb téves hírek jöttek forgalomba. Kinek volna ideje és kedve az ily tarka híreket czáfoígatni. Tény az, hogy Sepsi- Szentgyörgyön és vidékén, úgy az értelmiség, mint az alkotmányos jogok gyakorlására jogosított polgárság nagy többsége a szabadelvű párt hive, a. jelenlegi kormányférfiak iránt bizalommal viseltetik. E bizalomnak és az alkotmányos jogok érett felfogásának fényes bizonyítványát adták Sepsi-Szentgyörgy város polgárai a csütörtöki választás által. Ezen választás sok tekintetben fényes elégtétel volt az izgatókkal és a hamis hírek terjesztőivel szemben, kik bizony nem gondolták meg, hogy saját kétes ambitiojuk kielégítése mellett ártani tudnának a város féltékenyen őrzött jó hírnevének. Szerencsére, az egész izgatás csak gyönge kísérlet maradt. A város közvéleménye ismét megadta a feleletet s a választás szép rendben, minden szenvedélyes kitörésektől menten, úgy folyt le. hogy a tisztviselők legnagyobb részét közfelkiáltással, egyhangúlag választotta meg a képviselő testület. E szerint Császár Bálint polgármesterré, Gyárfás Lajos főjegyzővé, G//árfás Sámuel pénztárnokká, Császár Domol'os ellenőrré, és Nagy Károly rendőrbiztossá ismét megválasztattak egyhangúlag. Szavazás csupán a tanácsosi, rendőrkapitáuyi és aljegyzői állomásra történt. Városi tanácsossá Kovács Bálint és aljegyzővé Bari kos Domokos nagy többséggel választattak meg. A rendőrkapitányságra két érdemes hivatalnok pályázott: Sorbán János, volt városkapitány és Kosziyán Győző békehíré. Mindkettő kiérdemelte a bizalmat s a választást igen nehézzé tette ez a körülmény. A szavazatok összeszámittatva, Kosziyán Győzői 7 szavazattöbbséggel rendőrkapitánynyá választották. Kitartást és a város jólétének emelésére buzgóságot kívánunk az uj tisztikarnak. — 11. á г о m s z é к ni e g y e törvényhatósági b i- zotsága folyó évi deczember hó 28-án a megyeház nagytermében délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart. A tanácskozás tárgyai : 1) Alispáni és árvaszéki jelentés. 2) Kormányi leiratok. 3) Átiratok. 4) Megyei ügyek. 5) Községi ügyek. G) Községi költségelőirányzatok. 7) Számadások. 8) Igazolások. !)) Magán felek kérései. — A marhavészről megyénkben és azon kívül elterjedt izgalmas hírekkel szemben a következőkről értesítenek biztos forrásból : Azon körülmény, hogy Kezdi-Vásárhelytt két gyanúsnak mutatkozó kóros állat lebunkóztatott, számos téves és nagyzó hirt juttatott forgalomba; a dolog pedig lényegében úgy áll, hogy a dr. Sinkovics és az állatorvos Véleményé alapján leütött állatoknál a felülvizsgáló vészbizottság-, dr. Antal Mihály megyei főorvos és Reich Albert kolozsvári főállatorvos anthrax-szal párosult tüdőlobot konstatált és ugyanazon eredményt találta Kiima Mihály állami főállatorvos is. Meg van állapítva továbbá, hogy vészes eset a megyében sehol sem fordult elő, az említett gyanúsnak tartott egyen kivitI. A vészkerületekre érvényes intézkedéseket pedig a minisztérium előlegesen életbe léptette, úgy hogy lehetőleg eleje vétetett azon eshetőségnek, hogy a vész könnyelműen behurezoltassék és terjedhessen. — Hibaigazítás. Múlt számunkban a fillér- estélyről hozott tudósításunkba Csusz Anna k. a. neve helyett tévesen Nagy Anna szedetett, a mit ezennel helyreigazítunk. — Jó té ko ti y ez él u táncz vigalom. Kisboros- nyón folyó évi deczember hó 30-án a községi iskola nagytermében fele részben az országos tanítói árvaház és felerészben az ottani olvasó-egylet javára zártkörű tánczestély rendeztetik. Belépti díj: személyjegy 50 kr, cs iládjegy 1 frt 50 kr. Felülfiz, köszön, fogadtatnak. — Szép meteort láttak szerdán este Kolozs- vártt. Mint az ott megjelenő „Kolo/sv. Közlöny“ Írja, a várostól délkeletre egy föveg nagyságú, ragyogó veres gömb emelkedett fölfelé a tiszta égbolton. Nagy utat tett már meg, midőn egyszerre szétpattant s kis vöröses felhőt hagyva maga után, négy darabban foly- tatá útját. A négy darab élénk zöld szint váltott s eltűnt a láthatáron. — Egyenruha az egyetemen. Az orosz kormány elhatározta, hogy az egyetemi ifjúságnak ezentúl egyenruhát kell viselni, hogy így könnyebben lehessen a felügyeletet gyakorolni, itt említjük fel, hogy antinihi- lista liga felszólította a pétervári egyetemi ifjúságot a csatlakozásra; a diákok azonban azt válaszolták, hogy a törvény tiltja a titkos társulatokban való részvételt. Más napon a nihilista végrehajtó bizottság az egyetemi tanulókhoz levelet intézett, melyben e nyilatkozatért az iljaknak köszönetét mond. Ezt a levelet összehasonlították régibb hasonló nemű iratokkal s azt találták, hogy az tökéletesen hiteles. — Bismarck keze. Két párisi polgár egy mellettük elhaladó gőz-trarmvay után nézve, az egyik e szavakra fakadt: „Itt is Bismarck keze működik!“ — Hogy-hogy ? — „Természetes! e kis gőzmozdony előbh- utóbb minden kocsit, lovat fölöslegessé teszen : a megszállás alatt nemde lohnst ettünk, ha már most eljön majd a porosz — a mi bizonyos — két hónapig sem állhatunk ellent, hacsak a kis gőzmozdonyokkal nem táplálkozunk.“ — Rablótámadás egy vasúti állomáson. A magyar államvasutak Berettyó-Ujfalu állomásán — f. hó 13-án éjjel 1 1 órakor 4 fölfegyverkezett rabló jelent meg és a még nyitva levő irodában, — melyben a pénztár is elhelyezve van, — szolgálatot tevő Oszin- ger államásfőnök és pénztárnoktól a kezelése alatt levő pénzt követelték, minthogy azonban Oszinger e felszólításra a pénzt nem akarta a rablóknak kiadni, három lövéssel a földre terítették. Ezután hamarosan ösz- szeszedték a pénztárban levő pénzt, s minthogy az állomáson az egész személyzet csakis Oszingerből, és még egy felvigyázóból állott, kényelmesen odább állottak. — Oszinger még nem halt meg, de sebei életveszélyesek. A pénztárban nem volt több tíz forintnál s a rablóknak ennyivel kellett megelégedniük. — Vadászat. A „Sopron“-bau olvassuk: Az idei hajtóvadászatok gróf Széchenyi Kálmán vadászterületén f. liő 4., 5., 6., 7-én tartattak meg. Vendégek voltak: Lichtenstein Lulu lovassági ezredes, Lichtenstein Ferencz, Esterházy Bál főispán, Trautmansdorf Károly, Hohenlohe Klodvig herezeg; Széchenyi Gyula, Westphalen, Vanderstratten, Füufkirchen Henrik, Ber- thold Zsigmond osztrák képviselő, Széchenyi Manó gróf In key Antal és Prevárek Ferencz plébános. A vadászat eredménye: 2000 db. nyúl, 3 őzbak, 60 db. fogoly, 40 dr. fáezán. — llő Madridban. Deczember 10-én reggel meglepve látták a madridaiak, hogy az utczák egy láb- nyi hóval Vannak borítva. Húsz év óta nem volt Spanyolországban ilyen zivatar. Madrid egész környéke hóval van födve. — A spirit izmus következményei. Ismét két tudósítást olvasunk a lélekidézésnek az emberi szervezetre való káros hatásáról. Az egyik eset, mely Fran- cziaországban történt, valóságos monstre-pörré növi ki magát. Egy trautenaui lap kirívó színekkel festette le az Oriáshegységben nagy mértékben elharapózott spiri- tizmust s ennek káros hatását fejtegette. Jicin államügyész erre szigorú vizsgálatot rendelt el s ez több mint száz emberre kiterjesztetett. Tegnap Lindenmayr szerkesztőt hallgatták ki s ez számos esetet bizonyított he, melyekben a iélekidézés gyakorlata megőrülést, sőt öngyilkosságot vont maga után. A csendőrség nagyban nyomozza a spiritizmus terjesztőit. — A másik eset Parschnitzbau történt. Erben János kötélverő szép fiatal leányát egyik barátnője azzal csalogatta egy spiri- tista gyűlésbe, hogy ott meghalt édes anyja szellemét megláthatja. Hogy mi történt a gyűlésen, nem tudni, de a leány őrülten hagyta el. Minduntalan kísértetekről, ördögökről képzoleg s többször görcs fogja el egész testét. — A magyar lyrai költészet legszeb virágaiból nagy diszszel kiállított kötet jelent meg úgynevezett „album“ alakban, Melmer Vilmos kiadásúban. „Virágos kert“ a czime és Szász Károly gyűjtötte,
