Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-12-17 / 101. szám

tenni első sorban a brassói magyar hivatalnoki kart, mely általában távollétével tündökölt, várva a magas kormánytól, hogy fizetését felemelje, a midőn aztán majd a magyar színészetre is kijut. Második sorban a brassói magyar tanítói személyzetet illetné a vád, kik közül még Diogenes lámpájával sem lehete egyet látni még a színház körül sem ; pedig e nép maga is szeret szinészkedni s nagy kárára válhatik, hogy legalább a kitünobb népszínművek jelesb alakjait nem tanulmá­nyozta. Igaz ugyan, borzasztóan igaz, bogy senkinek sem fogna olyan jól ezen a földön a fizetés-emelés, mint a 300—500 írtra ítélt tanítóknak, kiknek aztán csakugyan szűkén telik a mulatságra. Hát a feldicsért szász atyafiak hova tűntek el ! V Megijedtek szörnyen, bogy most már a magyarisches Theaterben csakugyan ragad rájuk valami a magyar becsületből s még valamelyi kök arra a szerencsétlen gerjedelemre ébred, hogy szeresse egy kicsit ezt a so­kat szenvedett magyar hazát! Ugyeebár édes „Krons- tädter“ nénike, azért koppantál a magyar színházba „bogározott“ fiaid körmére, mert szent borzadálylyal gondoltál arra, hogy valamelyik még felcsap becsületes honpolgárnak!? Hát már mikor fogod megboesájtani, hogy ezen a földön magyarok is laknak, hiszen már vén vagy s az öregeknek nagyon illik a „mea culpa!“ A lefolyt utolsó héten a már említettem mai da­rabon kívül még színre kerültek : „A proletárok“, szín­mű 4 felvonásban ; „Szép Helena“, vig operette 3 sza­kaszban Offenbaehtól ; „B. János, a fegyencz“, színmű 3 felvonásban s „A 48-iki toborzás“, eredeti uj népszín­mű. Mely darabokban, mint már emlitém, színészeink egytől-egyik remekeltek. JBényei urat társulatával azon forró óhajjal bo­csátjuk el körünkből, hogy vajha mielőbb térne vissza hozzánk, kik, meg vagyok győződve, a viszontlátáskor igyekezni fogunk első találkozásunk hiányait kipótolni ; maros-vásárhelyi testvéreinknek pedig beszélje el a „Nemere,“ miszerint a Bényei színtársulata méltó a leg­melegebb pártfogásra, pártfogolják tehát méltóképen ! Hazafi. Világostól Szabadkáig. (Folj tatás.) Hiszen igaz, hogy sok mindent kapott ezért a vállalkozó igazgató, mert egy bottal a kezében, két ezer forintceskával a zsebében, beleülhetett a nagy bir­tokba, s még mielőtt megkezdette volna az aratást, a nagyon jó aradi közönség az első színi hirdetésre hozta már a tömérdek pénzt a bérletekre; mégis kemény dió volt az egy magyarnak, melybe vagy 42 színigazgató közül csak egy merészelt belé harapni — a német nevű Mannsberger Jakab, ki mint az aradi szinügy-gyámo- Jitó egylet művezető igazgatója át is vette a színházat. Művezető is, igazgató is! Húsz forint bért fizet előadá­sonként és mégis gyámolitó egylet van a háta mögött! Vájjon hát az aradi szinügy-gyámolitó egylet ugyan niit gyámolit. Mannsbergeren, vagy a szinügyön?! Ez oly érthetetlen valami, melyet eddig nem ismertünk és ezt. az aradi csodát is csak a jövő fogja megmagya­rázni, mert eddig véges elménkben azt tartottuk szín- ügy-gyámolitó egyletnek, mely bélietekkel, színház lá­togatásra buzdítással elősegíti a színészetet, tehát ad és nemhogy venne a színészettől, a szinügytől, mert a busz forintos bérfizetés mellett a merész vállalkozó kénytelen a művészettől elcsíp ni annyit, amennyit csak le­het, hogy a bért fizethesse, még pedig épen a drámai mű­vészettől. a mi legfőképpen a színügyet jelenti és a mely­nek a színpadon kifejezést is adtak a czini vagy czég föl írásban, mikor oda nyomtatták, hogy: az aradi szin- tigy-gyámolitó egylet. Ha már kiírják, hogy gyámolitó egylet, hát gyá- molitsanak is valamit és pedig a drámai művészet ér­dekét, mint azt a színházat építő város őzéiül kitűzte s az alapszabályok közzé be is iktatta. Ily eszmecsere és beszélgetések közt a gőzszekér herobogott az aradi indóházba s a mübarát és színész elváltak egymástól; de a véletlen, ez furcsa jáfékos, egy év múlva ismét összehozta őket, még pedig úgy, hogy kántor Gyuszi a mübarát vendége lön egy nyáron, kínéi „Világostól Világosig“ könyvét irta. Arad eleven pezsgésü város, mindenféle nép lakja és sok tekintetben fővárosi jelleggel bir. A déli és esti órákban az Ízléssel fölszerelt kirakatok előtt a keletnek fekvő olddon ép úgy nyüzsög föl s alá a választéko­sán öltözött közönség, mintha csak a budapesti váczi- utczán volnánk, síit ennél nagyobb nemzetközi tarkasá­ga és színezete van, mert görög, török, bolgár, román, saerh, tót, mánnarosi fürtös és tógás héber, váltakozva vegyül a sétálók csoportjaiba, melyeket nemzeti vise­letűkkel úgy kihimeznek, mintha csak egy óriási mozgó szőnyeg vonulna föl s alá a vándor szeme előtt. A színház és bérház homlokzatának éjszakra néző kávé háza, — bársonyos padjaival, csiszolt márvány asz­talaival, arany keretű veJenczei tükreivel, fehér nyak- kendős és fekete frakkos, komoly arczu s nem kotnye- leskedő pinczérjeivel, válogatott közönségével, a barnás- sötét szilire fényesített pompás mivü pohárszéken tró­noló szerény képű, előkelő modorú pénztárosáéval, túl lesz a várzi-ulezai hires Korona-kávéházon is. A belépő vándor első pillanatra azt képzeli; hogy fényes, pompás b irze terembe jutott, melynek ízlés­telen külső üvegcsarnokában a kis üzérek ácsorog- nuk, üldögélnek, csupa börzeillatot, börzebüzt terjeszt­ve es olyan bodor füstöket eresztve, hogy harapni is jöhetne; zsong-bong itt minden száj egyszerre s a baby- jo/u összekeveredésből mitsem lehet megérteni! liámu­latos mozgó csoport, a legélénkebb mimikával, taglej­tésekkel kísérve, akár a meiningeniek Julius Caesar- féle dróton ránezigáló népcsoportjai, a színpad római fóruinjai a rostrumok előtt, s még csodálatosabb, hogy itt is, ott is egy közös végszót lehet csak kivenni — megérteni, a csupa ezü-ezü-ezü, áj-váj! csodálkozási, ellentmondás! vagy felkiáltási fájdalmas kifejezőket. Bel­jebb lépve az üveges csarnokból — fényes körbe, osz­lopos terembe, módos képű társaságba jut a vándor, hol angolos higgadtsággal i'oly a domino-játék, a fekete kö­vek gyerekes, unalmas egymáshoz való rakosgatása, melynek kőmivesi munkája közben innen is, onnan is sűrűbben vagy szórványosan lót-fut a bizalmaskodó ‘kis üzér az üveg csarnokból, hogy egyik vagy másik do- minózó angol-féle képűvel megcsinálja az üzletet, mely a „geschlossen“ ráütéssel biz több nyereséget hoz egy perez alatt, mint még a jól igazgatott aradi színház­nak is egy-két heti bruttó bevétele. Még beljebb lépve a nyüzsgő kávéház nagy termén át, díszes kis kabinet­félébe jut az ember, melynek finom illatú török dohány fiistföllegei közt remekebbnél-remekebb, hosszabbnál- hosszabb és kurtább, lófarku-basa-bugyogós csibukok- kal a szájakban, nem törökösen keresztbe vetett, ha­nem amerikaisan szét és kinyújtott lábakkal, orkuszi ködben, kifogástalanul vasalt fehér ingekben a sötét piros-bársony lóczákou kényelmeskedik az előkelő aradi ifjúság, házasok és hazátlanok, házasulandók, voltak és leendők, reményteljesek és szárny szegettek, ifjú bős sze­relmesek, meg vidám nősök és bus özvegyek, korán ka­pitulált agglegények, közöttük pedig kegyetlen kritiku­sokat szájjal verő és jutalomjátékot hirdető, pártolásra serkentő olyan aktorok, kiket szerepeinek kiraJyos rang­ja, súlyos és hálás szakmája elfogadhatóvá tett a ka­binet úri társaságában csibukozhatni s a színfalak közti kis és nagy eseményekről referálva, sokat jelentő ha­mis mimikával, szemhunyorgással, meg csipkedő gunyor- ral trics-tracsozni. О nekik van a leghosszabb és leg- bugyogósabb szárú csibukjok, mert azt tartják, hogy ha már -csibuk, hát legyék az, mép pedig olyan hosszú, mint egy árbocz, melyen át hadd füstöljön az a csé- szés pipa, mint a kémény, úgy se kóstál semmit, hozott magával eleget a derék kávés a muszka-török táboro­zásból ! — — — — — És jön apró halk léptekkel, mintha selyem sző­nyeg volna lábán, Zemplényi, a kávés, — nyakán az öreg drága vörös selyem kendő, közepébe szúrva vakító gyémánt tű. Szeme örökké mosolyog, tartása előkelői, bár egy kissé kimért és katonás, hangja mély registerii, melyet mint a muszka főurak, a mellből nem ereszt ki köz­vetlenül, hanem a torokban összegyűjtve, megforgatva, szókká gyúrja és azután mintegy takarék zacskóim! igen választékos és kedvesen ható móddal dobogtatja ki s fűzi értelmes mondatokká, melyekből gyakran a gondolatok sem hiányoznak. (Vége következik.) — 403 — VEGYES HÍREK. — Sepsi-Szentgy örgy városi tanácsai, hó 11-én szerveztetek újra. A közelebbi időkben Három­székről és ezen megye székhelyéről úgy az ellenzéki, mint a szabadelvüpárti lapokban a legellentétesebb té­ves hírek jöttek forgalomba. Kinek volna ideje és kedve az ily tarka híreket czáfoígatni. Tény az, hogy Sepsi- Szentgyörgyön és vidékén, úgy az értelmiség, mint az alkotmányos jogok gyakorlására jogosított polgárság nagy többsége a szabadelvű párt hive, a. jelenlegi kor­mányférfiak iránt bizalommal viseltetik. E bizalomnak és az alkotmányos jogok érett felfogásának fényes bi­zonyítványát adták Sepsi-Szentgyörgy város polgárai a csütörtöki választás által. Ezen választás sok tekintet­ben fényes elégtétel volt az izgatókkal és a hamis hí­rek terjesztőivel szemben, kik bizony nem gondolták meg, hogy saját kétes ambitiojuk kielégítése mellett ár­tani tudnának a város féltékenyen őrzött jó hírnevének. Szerencsére, az egész izgatás csak gyönge kísérlet ma­radt. A város közvéleménye ismét megadta a feleletet s a választás szép rendben, minden szenvedélyes kitö­résektől menten, úgy folyt le. hogy a tisztviselők leg­nagyobb részét közfelkiáltással, egyhangúlag választotta meg a képviselő testület. E szerint Császár Bálint pol­gármesterré, Gyárfás Lajos főjegyzővé, G//árfás Sámuel pénztárnokká, Császár Domol'os ellenőrré, és Nagy Ká­roly rendőrbiztossá ismét megválasztattak egyhangúlag. Szavazás csupán a tanácsosi, rendőrkapitáuyi és aljegy­zői állomásra történt. Városi tanácsossá Kovács Bálint és aljegyzővé Bari kos Domokos nagy többséggel válasz­tattak meg. A rendőrkapitányságra két érdemes hiva­talnok pályázott: Sorbán János, volt városkapitány és Kosziyán Győző békehíré. Mindkettő kiérdemelte a bi­zalmat s a választást igen nehézzé tette ez a körülmény. A szavazatok összeszámittatva, Kosziyán Győzői 7 sza­vazattöbbséggel rendőrkapitánynyá választották. Kitar­tást és a város jólétének emelésére buzgóságot kívá­nunk az uj tisztikarnak. — 11. á г о m s z é к ni e g y e törvényhatósági b i- zotsága folyó évi deczember hó 28-án a megyeház nagytermében délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart. A tanácskozás tárgyai : 1) Alispáni és árvaszéki jelentés. 2) Kormányi leiratok. 3) Átiratok. 4) Megyei ügyek. 5) Községi ügyek. G) Községi költségelőirányza­tok. 7) Számadások. 8) Igazolások. !)) Magán felek kérései. — A marhavészről megyénkben és azon kí­vül elterjedt izgalmas hírekkel szemben a következők­ről értesítenek biztos forrásból : Azon körülmény, hogy Kezdi-Vásárhelytt két gyanúsnak mutatkozó kóros állat lebunkóztatott, számos téves és nagyzó hirt juttatott forgalomba; a dolog pedig lényegében úgy áll, hogy a dr. Sinkovics és az állatorvos Véleményé alapján le­ütött állatoknál a felülvizsgáló vészbizottság-, dr. Antal Mihály megyei főorvos és Reich Albert kolozsvári fő­állatorvos anthrax-szal párosult tüdőlobot konstatált és ugyanazon eredményt találta Kiima Mihály állami fő­állatorvos is. Meg van állapítva továbbá, hogy vészes eset a megyében sehol sem fordult elő, az említett gyanúsnak tartott egyen kivitI. A vészkerületekre érvé­nyes intézkedéseket pedig a minisztérium előlegesen életbe léptette, úgy hogy lehetőleg eleje vétetett azon eshetőségnek, hogy a vész könnyelműen behurezoltassék és terjedhessen. — Hibaigazítás. Múlt számunkban a fillér- estélyről hozott tudósításunkba Csusz Anna k. a. neve helyett tévesen Nagy Anna szedetett, a mit ezen­nel helyreigazítunk. — Jó té ko ti y ez él u táncz vigalom. Kisboros- nyón folyó évi deczember hó 30-án a községi iskola nagytermében fele részben az országos tanítói árvaház és felerészben az ottani olvasó-egylet javára zártkörű tánczestély rendeztetik. Belépti díj: személyjegy 50 kr, cs iládjegy 1 frt 50 kr. Felülfiz, köszön, fogadtatnak. — Szép meteort láttak szerdán este Kolozs- vártt. Mint az ott megjelenő „Kolo/sv. Közlöny“ Írja, a várostól délkeletre egy föveg nagyságú, ragyogó ve­res gömb emelkedett fölfelé a tiszta égbolton. Nagy utat tett már meg, midőn egyszerre szétpattant s kis vöröses felhőt hagyva maga után, négy darabban foly- tatá útját. A négy darab élénk zöld szint váltott s el­tűnt a láthatáron. — Egyenruha az egyetemen. Az orosz kor­mány elhatározta, hogy az egyetemi ifjúságnak ezentúl egyenruhát kell viselni, hogy így könnyebben lehessen a felügyeletet gyakorolni, itt említjük fel, hogy antinihi- lista liga felszólította a pétervári egyetemi ifjúságot a csatlakozásra; a diákok azonban azt válaszolták, hogy a törvény tiltja a titkos társulatokban való részvételt. Más napon a nihilista végrehajtó bizottság az egyetemi tanulókhoz levelet intézett, melyben e nyilatkozatért az iljaknak köszönetét mond. Ezt a levelet összehasonlí­tották régibb hasonló nemű iratokkal s azt találták, hogy az tökéletesen hiteles. — Bismarck keze. Két párisi polgár egy mel­lettük elhaladó gőz-trarmvay után nézve, az egyik e szavakra fakadt: „Itt is Bismarck keze működik!“ — Hogy-hogy ? — „Természetes! e kis gőzmozdony előbh- utóbb minden kocsit, lovat fölöslegessé teszen : a meg­szállás alatt nemde lohnst ettünk, ha már most eljön majd a porosz — a mi bizonyos — két hónapig sem állhatunk ellent, hacsak a kis gőzmozdonyokkal nem táplálkozunk.“ — Rablótámadás egy vasúti állomáson. A magyar államvasutak Berettyó-Ujfalu állomásán — f. hó 13-án éjjel 1 1 órakor 4 fölfegyverkezett rabló je­lent meg és a még nyitva levő irodában, — melyben a pénztár is elhelyezve van, — szolgálatot tevő Oszin- ger államásfőnök és pénztárnoktól a kezelése alatt le­vő pénzt követelték, minthogy azonban Oszinger e fel­szólításra a pénzt nem akarta a rablóknak kiadni, há­rom lövéssel a földre terítették. Ezután hamarosan ösz- szeszedték a pénztárban levő pénzt, s minthogy az állo­máson az egész személyzet csakis Oszingerből, és még egy felvigyázóból állott, kényelmesen odább állottak. — Oszinger még nem halt meg, de sebei életveszélye­sek. A pénztárban nem volt több tíz forintnál s a rab­lóknak ennyivel kellett megelégedniük. — Vadászat. A „Sopron“-bau olvassuk: Az idei hajtóvadászatok gróf Széchenyi Kálmán vadászte­rületén f. liő 4., 5., 6., 7-én tartattak meg. Vendégek voltak: Lichtenstein Lulu lovassági ezredes, Lichten­stein Ferencz, Esterházy Bál főispán, Trautmansdorf Károly, Hohenlohe Klodvig herezeg; Széchenyi Gyula, Westphalen, Vanderstratten, Füufkirchen Henrik, Ber- thold Zsigmond osztrák képviselő, Széchenyi Manó gróf In key Antal és Prevárek Ferencz plébános. A va­dászat eredménye: 2000 db. nyúl, 3 őzbak, 60 db. fo­goly, 40 dr. fáezán. — llő Madridban. Deczember 10-én reggel meglepve látták a madridaiak, hogy az utczák egy láb- nyi hóval Vannak borítva. Húsz év óta nem volt Spa­nyolországban ilyen zivatar. Madrid egész környéke hó­val van födve. — A spirit izmus következményei. Ismét két tudósítást olvasunk a lélekidézésnek az emberi szer­vezetre való káros hatásáról. Az egyik eset, mely Fran- cziaországban történt, valóságos monstre-pörré növi ki magát. Egy trautenaui lap kirívó színekkel festette le az Oriáshegységben nagy mértékben elharapózott spiri- tizmust s ennek káros hatását fejtegette. Jicin állam­ügyész erre szigorú vizsgálatot rendelt el s ez több mint száz emberre kiterjesztetett. Tegnap Lindenmayr szerkesztőt hallgatták ki s ez számos esetet bizonyított he, melyekben a iélekidézés gyakorlata megőrülést, sőt öngyilkosságot vont maga után. A csendőrség nagyban nyomozza a spiritizmus terjesztőit. — A másik eset Parschnitzbau történt. Erben János kötélverő szép fia­tal leányát egyik barátnője azzal csalogatta egy spiri- tista gyűlésbe, hogy ott meghalt édes anyja szellemét megláthatja. Hogy mi történt a gyűlésen, nem tudni, de a leány őrülten hagyta el. Minduntalan kísértetek­ről, ördögökről képzoleg s többször görcs fogja el egész testét. — A magyar lyrai költészet legszeb vi­rágaiból nagy diszszel kiállított kötet jelent meg úgynevezett „album“ alakban, Melmer Vilmos kiadású­ban. „Virágos kert“ a czime és Szász Károly gyűjtötte,

Next

/
Oldalképek
Tartalom