Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-02-05 / 11. szám
11. szám. Sepsi-Syentgyörgv, 1882. Vasárnap, február 5. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön C*iki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők" Riadó hivatal : EINSTEIN JAÁKK könyvnyomdája hová a hirdetések es előfizetési pénzek bérmentesen intézendök. д hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. к Megjelenik ezen lap hetenként kétszer csütörtökön és vasferoap ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve Hirdetmények dija ; Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr- 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyllttór sora i$ kr. A háromszéki háziipar-egyesület közgyűlése előtt. Sepsi Szénig}örgy, 1882. február 4. E lapok közelebbi számában egy meghívó közöltetett a háziipart és iparos ssakoktatást terjesztő székely egylet tisztviselői részéről. Plzen felhívás ezernyi pél lányban fog szétkíllde*ni. Nagyon sajnálnék, hogyha ezen felliivás pusztában elhangzó szózat lenne. Figyelmeztetjük Háromszék közönségét., hogy a folyó február hó 18-án tartandó közgyűlés igen fontos — lia szabad e kifejezést használnunk — korszakot alkotó mozzanat leend ; majd a krónika iró e napol a káromszéki székely nép életrevalóságának. vagy élhetetlenségének bizonyítéka gyanánt fogja feljegyezni. Ezelőtt hat évvel alakult meg a székely ipar- egyesület ; a kezdet óriási nehézségeivel küzdve, — habár nem fényes, de alig várt eredményeket vívott ki. Most, midőn hazánk anyagi és szellemi fen- maradásának, jóllétének kérdése fölött a politikai pártok oly ellentétes elveket vallanak, ma már mindenik párt egyetért abban, hogy anyagi jóllétünk érdekében iparunkat kellene fejlesztenünk és a külföldi iparral szemben versenyképessé tenni. Ezelőtt hat évvel Háromszék lelkes közönsége megértette a kiáltó szózatot. Egyesek és községek igen tekintélyes számmal és szép ajánlatokkal sorakoztak a zászló alá. Az a humánus adózó közönség, az a halhatatlan élőtőke, mely annyi szépet, jót létesített a székelyföldön, — meghozta áldozatát anyagi és szellemi téren. I)e hat év lefolyása alatt beluzonyult, hogy a magyar székely lelkesedés sokaknál csak s z alma t ü z volt. Végre is megyénk fáradhatatlan buzgalmu főispánjának vezérlete alatt csak nehányan maradtak hívek és áldozatkészek ; a Vesta-tüz oltára mellett csak nehányan őrködnek híven. Az országos törvényhozó testület pártkülönbség nélkül támogatta és támogatja a kormányt a hazai házi- és kézműipar fejlesztésében. Az ország- gyűlés az ipar fejlesztésére tekintélyes összegeket szavazott meg eddig is ; kilátás van, hogy sokkal nagyobb összeget fog megszavazni jövőre. De csak azon vidékek részesülendnek támogatásban, a melyek életrevalóságuknak kétségtelen bizonyítékait fogják adni. Női ipariskolánk, szövészeti tanműhelyünk, az „Első székely szövőgyár“ a közelebbi kiállítások alkalmával országszerte figyelmű t, elismerő méltánylatot vívtak ki Az állam tekintélyes, eze- rekre menő összegekkel sietett támogatásunkra. Háromszék értelmiségén, az irányadó körökön van a sor, hogy a rokonszenvet és anyagi támogatást továbbra is mind népünk, mind pedig a törvényhozó testület és kormány részéről is kivívjuk és megérdemeljük, „Segits magadon és isten is megsegít“, ez a leghelyesebb politika. Önfentartásunk érdekében a e válságos ponton osztály-, rang- és pártkülönbség nélkül vegyünk részt a háziipar-egyesület ujraala- kuló közgyűlésén. Kérjük számba szigorúan az elmúlt hat évről szóló számadásokat és az egylet működését. A múlt tapasztalatain okulva, adjunk irányt a jövőre. Ennél az ügynél fontosabb társadalmi kérdésünk aligha volt mostanában. Részvétlenségünkkel, közönyösségünkkel kétségbe ejtenők azt a nehány hű apostolt, kik e téren fáradoztak; méltatlanokká tennők magunkat további államsegélyre. Lelkes, buzgó pártolással — a nélkül, hogy nagy anyagi áldozatokat kellene hoznunk - házi iparunknak oly lendületet adhatunk, mely a földbir tokostól kezdve az utolsó napszámosig mindnyájunkra anyagi hasznot, erkölcsi tekintélyt, a székely névre dicsőséget és áldást fog árasztani. A viszontlátásig ! У. Fegyverek magyarországi s/erbekiiél Szabadkáról a következő meglepő, de megfejthető táviratot veszi egyik budapesti lap : „Mint megbízható helyről értesültem, titkos feljelentés történt? hogy a helybeli szeri)éknél ezrekre menő lőfegyverek vannak elr ej tv e. Ennek követ keztében felsőbb intézkedés folytán egy sorezred fog Szabadkára és a szerbek által lakott vidékre küldetni, hogy a délszláv lázadás elnyomásáig a várost és vidékét megszállva, illetőleg szemmel tartsa. A viszony a helybeli szerbek és a magyar érzelmű bunyevá- czok között a képzelhető legroszabb.“ Л f? nn ez ! a kormány programmját illetőleg az uj minisztérium nyilatkozatát január 31-én olvasta fel Freycinet miniszterelnök a kamarában. A nyilatkozat főbb tartalma a következő : „A kormány egy törvényt fog előterjeszteni, mely az egyesületi jogot, az állam jogának fentartása mellett biztosítani fogja. A reviziókérdést a mostani törvényhozási időszak lefolyásáig elhalasztják. A kormány reformálni fogja az igazságügyet, nevezetesen ki fogja terjeszteni a békebirák illetékességi körét, le fogja szállítani a törvényszékek számát és ki fogja dolgozni a hadsereg reformjáról szóló javaslatot, mely három évre fogja a szolgálati időt le szállítani. A közoktatást illetőleg a kormány foly tatni fogja a megkezdett müvet; törekvései oda fognak irányulni, hog> a munkát emelje és uj életre buzditsa; a népek nem a politikának, hanem üzleteknek és az anyagi érdekeknek élnek. — Szó sincs járadékkonverzióról és járadékkibocsátásról. Mi igénybe fogjuk venni a magánipar közreműködését. Mindent el fogunk követni, hogy a vámtariffák kérdését végleges megoldás elé vezessük. Az erkölcsi, anyagi és intellektuális javulás a kormány teendői közt az első helyet foglalja el. A minisztérium figyelemmel fogja tanulmányozni a társadalmi problémákat. Kérjük a kamara bizalmát ; mert az önök hozzájárulása nélkül nem érhetjük el a kitűzött czélt. A kormány és a kamara közt egyetértésnnk kell uralkodnia ; ez szükséges Erancziaország és a köztársaság jólétére.“ A délszláv felkelés. A kitört lázadás ma már határozottan minden optimistikus nézetet megczáfol. A fölkelés, mely Krivoscziában csak rövid idő előtt öltött nagyobb méneket, meglepő gyorsasággal harapózott el Herczegovina területén, úgy hogy most már az egész világ csak a megszállott tartományokban kiütött lázongásról beszél s a Krivosciát szinte nem is emlegetik. Mindazáltal állítják, hogy a zavarok tulajdonképeni kutforrása mégis csak Dalmczáiában lelhető fel. — A felkelést kétségtelenül el fogják nyomni, csakhogy ez valószinüleg kissé huzamosb időt fog igényelni, miután oly eljárást kell követnie haderőnknek, mely a fölkelőket a szó szoros értelmében túlerő utján lesz hivatva agyon- nyomni. Január 27 én—hivatalos jeletnés szerint —- a Narenta folyó partján volt ütközet. A támadást a fölkelők intézték s számuk körülbelől ezer főre rúgott. A felkelők visszaverettek s veszteségűk jelentékeny volt. Csapataink Jvözül elesett egy főhadnagy, súlyos sebet kapott egy szakaszvezető s egy tizedes, könnyen megsebesült három egyén. — Január 30-ántí Korito mellett volt egy rövid összeütközés. A lázadók, kik mintegy negyvenen lehettek, a montenegrói határ felé futamodtak meg. Csapataink nem szenvedtek vesztességet ; az ellenség vesztesége ismeretlen. — Zágrábból jelenti egy távirat, hogy a napokban a stoláczi, bileki s a nevesinjei kerületekben a felkelők három kaszárnyát megtámadtak. A felkelők kezeibe került mndárokat a hegyek közé vitték. — Január 29-én délelőtt Szerajevo és Focsa között volt ütközet mintegy 100 felkelő ellen, kik visszaverettek és Dobropolje irányában megfutamodtak. Egy gyalogos elesett és egy gyalogos sebet kapott, nevűket még nem tudják. A lázadók öt embert vesztettek. Mihelyt a délszláv lázadás kitört, a dolog természeténél fogva mindenki Oroszországra tekintett és azóta figyelemmel kisérik az orosz sajtó nyilatkozatait. Ezek erősen bizonyítanak a mellett, hogy az oroszok nagy mértékben rokonszenveznek a délszláv lázadással és bizton lehet következtetni,hogy ez a rokonszenv lettekben is fog kifejezést nyerni, a mint hogy már eddig is nyert. Az orosz sajtó a délszláv lázadásról, monarchiánkról s Oroszország praetendált hivatásáról határozottan ellenséges hangon, sőt fenyegetőig s a lázadókat, valamint a szomszéd szláv államkákat bujtogató s izgató módon nyilatkozik. Ez pedig annál fontosabb, mert nagyon jól tudjuk, hogy a délszláv vidéken milyen sokat adnak az ilyen orosz hangokra és biztatásokra. Szentpétervárról jelentik a „P. Lloydsnak, hogy Skobeleíf besz édének egy passusa azt monlta, hogy Oroszországnak Ausztria-Magvarországgal még egy régi számadást kell kiegyenlíteni. Akszakoff, az ismert orosz bujtogató azt Írja e pontról, hogy a beszéd az összes szláv államokban viszhangra találand, nevezetesen az adriai tenger mellett, a fekete hegyek közt s a Bosznia vidékein. Hogy különben nemcsak nyilatkoznak, de tesznek is ellenünk az oroszok, igazolja egy bukuresti távirat, mely azt mondja, hogy az odesszai nemesi klub titkos játéktermében a Herczegoviuába menő ön- kénytesek részére múlt szombaton éjjel 40,000 rubelt gyűjtöttek s ez összeget a pánszláv bizottságnak adták át. Talán némikép lelohasztja nagy vállalkozásukat az a hir, melyet Bécsből teljesen megbízható forrásból jelentenek, s mely szerint Wolckenstein, külügyminisztériumunk egy kiváló tagja Berliube utazott, oly misszióval, mely kiválóan a boszniai kérdést illeti, — s hogy különösen az a feladata, hogy kijelentse Ausztria-Magyarország szilárd el tőkélését, melynél fogva Szerbiát és Montenegrót esetleges ellenséges magatartásáért fegyveres erővel is kész megfenyíteni. A brassói állapotokról. — Két közlemény — I. Bras9Ó, 1882. február 1. E lapok t. olvasói bizonyára vehették már észre számtalan esetben azon közfelháborodást keltő magyar és ezzel karöltve magyar államellenes, az ország határain kívülre gravitáló hajlamokat, melyeket az úgynevezett szász nemzetiségi klikk Brassó városban lépten nyomon kifejezni merészkedik a közszolgálat terén részére kijelölt munkálkodások közepette. Csak az ipar- és kereskedelmi kamarának szétugratásához vezetett szűkmarkúságra, az annak újraalakítása körül tanúsított újabb kihívásra, a képviselőválasztások alkalmával megjelent plakátokra és a „Kronstädter Zeitung“ beli vezérczik- kekre, azoknak magyargyülölettől lihegő hangjára s azon gyáva pökhendiségre kell hivatkoznunk, mely a magyar alkotmány, sajtótörvény és az ezekben kifejezést nyert véleményszabadság véd- bástyái között ép úgy nem szűnik meg a becsületes munka és erény ellenségének, éhen kórászó jött menteknek, a chauvinisták chavinistájának stb kürtölni ki ország világ előtt a magyart, mihelyt t. i. a szavazó lajstromoknak „három év alatt csendben folytatott kijavitgatásából“ s a román királykoronázástól egy kissé „még egy kicsit“ jobban megzándorodott „passivitásból“ a választási urnáknál 420 országgyűlési képviselő választása közül legfennebb 10 — 11-nél „biztos diadalra“ számolhat a szász nemzeti párt, a minthogy behúzza azonnal a farkát, édes hangokon hirdetvén t.
