Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-12-14 / 100. szám
Sepsi-Szentgyörgy 1882. Csütörtök, deczember 14. 100. szám. XII. évfolyam. • --------------------Г----• S zerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön ( 'silci-иtczu, Mathnovics-tőle ház, hová j a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cB J Miof e i 11 ÖÍCcí l ll köxv v.\ vo.vmÁJA. hord a hirdetései: és ; előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. • -----------у ÉL P olitikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. Л sjHiâirMszéfeÈ feazBipar-egyesLiHel3'1 hbatalas közlönye» •----------------------------------• M egjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre G írt — kr. Kél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora lő kr. Ellenzéki fegyverek. Kézdi szék. 1882. deczember 12. Ki ne tudná, hogy ellenzékeink legkérlelhe- tetlenebb támadásai a Tisza-kormány ellen azért történtek és történnek, mert ez az Ausztriával i közös vámterület fentartása mellett az iparczikkek vámját nem emelte oly magasra, bogy abból ösz- szes deficzitünk fedezésén kívül még tetemes ösz- szegek is maradjanak meg. És mily emphazi8sal, nagy hű-bóval hirdették és hirdetik, hogy csakis ez — hogy ha tudniillik a behozandó iparczikkeket tetemes, óriás vámokkal sújtjuk — az egyedül helyes s mi több, Hazafias közgazdasági politika. S mert a Tisza- kormány ezen politikát legalább is nem volt hajlandó oly mértékben követni, mint azt az ellenzék követelni látszott (csak látszott, mert próbálta volna meg csak a kormány azt követni : akkor lett volna még csak a haddel-lmdd !), ezen kormány hazafiatlannak, a nemzet legfőbb érdekeit könnyelműen feláldozónak kiáltatott ki, a melynek még e mellett tudatlansága is oly nagy, hogy a legvilágosabb és egyszerűbb közgazdasági tényezőkről, politikáról sincs fogalma. Valóban, szomorú állapot is ez ! ugy hogy magunk is már-már szinte kétségbeestünk e fölötti bánatunkban. Hanem hát, midőn desperácziőnk épen a legnagyobb fokot érte volna el, megjelenik az amerikai Egyesült-államok elnökének elnöki izenete. Es ez megmentett a kétségbeeséstől. íme tehát, az a köztársasági állam, a mely a saját, érdekét nem áldozza fel „dynaszükus“ érdekeknek, a mely nem engedi magát a szomszéd szövetséges állam által „piócza módra kiszivaty- tyuztatni", s a mely nem vesződik deficzittel, hanem 60—70 millió plust mutat fel költségvetésében, — mondom, ezen köztársasági állam nagyban és egészben szintén azon közgazdasági politikát folytatja, mint a milyent „ez az átkozott Ti- szakormány“ folytat : a tulmagas vámokat nem tartja az állam, a nemzet érdekeivel megegyeztet- hetőnek, nem tartja egyáltalában helyes közgazda- sági politikának. „Ez lehetséges lehet — mondja kétségkívül bölcs ellenzékünk — de mit sem bizonyít; mert hát az Egyesült-államok elnökének is lehetnek helytelen közgazdasági nézetei.“ Hogy igy okoskodni lehet, azt készséggel elismerjük, sőt azt is hozzá tesszük, hogy esetleg egy ily okoskodás tökéletesen helyes is lehet. Jelen esetben azonban aligha megfordítva nincs a dolog. Legalább ezt látszik bizonyítani a következő szószerint ^idézett tétel is : „Mindenütt, a hol a vámok lejebb szállíttatnék, az ipar vészit, de a közgazdaság nyer. Az iparczikkek olcsóbban jutnik a piaczra, a fogyasztó, a nem producens, a gazda olcsón jut hozzájok. Olcsóbban produkálhat a tekintetben is, hogy a többé nem protegált iparvállalatokat egy nagy csomó ember oda hagyja s máshol keres foglalkozást — ez által pedig a gazdasági munka is jutányosakba válik íme, mily talpraesett érvek a nagy vámok ellen s a Tisza közgazdásági politikája mellett. S talán azt hiszi a nyájas olvasó, hogy ezen érveket valamelyik haza-, nemzetáruló Tisza-mameluk bocsátotta világgá, hogy azt az átkos közösügyes politikát védje? Isten mentsen ! S jó is, hogy nem ez tette ; neki az ellenzékiek még el sem hinnék. Xem kormánypárti expectoráczió ez, hanem a legtekinté- Ivesebb ellenzéki lap egyik vezérczikkének az alapja, a legfőbb tétele. Az „Egyetértés“ jelen évi deczember 6-iki 337-ik száma vezérczikkéből Írtam ki ugyanis azt szószerint. Igaz, hogy ezen igazságok — a jeleztem helyen — az amerikai Egyesült-államokra vonatkozólag hirdettetnek ilyen igazságoknak-; de hát vájjon a közgazdaság, a természet törvényei lehetnek-e mások Amerikában, mint Magyarországon? Bizonyára nem ! Tehát, midőn az ellenzék az amerikai azon közgazdasági politikát, a melyet a Tiszakor- mány is követ, helyesli, ugyanakkor a legfényesebb elismerésben részelteti a Tisza politikáját is. Csakhogy ezt bevallani nem akarja. Hanem azért az igazság igazság, a tény tény marad. A nagy közönség pedig okulhat belőle : kétségbe vonhatatlanul meggyőződhetik, hogy az ellenzéki dörgedelmes frázisok, állítások semmi hitelt sem érdemelnek. És hogy a közös vámterület elleni dörgedelmes frázisok s annak folyton is hangoztatása, hogy Ausztria miatt a vámokat nem használhatván kellőleg ki, közgazdaságilag tönkre tesszük magunkat — csak ellenzéki, semmit mondó frázisok, a melyeket maga az ellenzék is, ha kormányra jutna, épen ugy fogna ignorálni, — ha tudniillik a közérdek iránt van egy mikszem- nyi érzéke — mint ignorai a jelenlegi kormány. Dr. Cseh Károly. Politikai hírek. A hanyag községi bíráknak a fennálló törvények értelmében csakis fegyelmi eljárás rendén gyakorlatban levő felelősségre vonatása ellen, mint a mily eljárás nehézkessége és hosszadalmisága miatt igen hátrányosnak mutatkozik, mert ez eljárás a vádlott félnek engedett felebbezés következtében a legjobb esetben is fél — egész évig elhúzódik, s az elintézés eredménye az illető községi tisztviselőt sok esetben mar hivatalon kívül találja, — a megyei törvényhatóságoknál egyre számosabban merülnek fel a panaszok. Ezen körülményre, illetőleg arra, hogy nem lenne-e sokkal előnyösebb, hl a felettes hatóságok a községi elöljárók m olaszt ás ai esetében a bírságolást alkalmazhatnák, F ehérm egye közönsége is felhívta a kormány figyelmét, melyek részéről azonban csakis a községi törvény mgefelelő módosításával történhetnék míg a kívánt intézkedés. A Hieronymi Károly államtitkár és Rohoaczy Gedeon orsz. képviselők közt a kéviselőház szombati ülésében felmerült személyes ügy — lovagias utón elin- téztetett. — A párbaj hétfőn délután 2 órakor a régi lóversenytéren történt meg. fi eroaymi segédei gróf Károlyi Tibor és H írváth Gyula or-iz. képviselők, Ro- lionczy segédei dr. Fenyvessy Ferencz és báró Prónay Dezső orsz. képviselők voltak, A feltételek szerint kétszeri golyó váltás volt mog állapítva 12 lépésnyi távolságból. Az első menetnél Hieronymi lőtt, körülbelül 16 másodperczczel a jeladás után, Rohonczy pedig a 30 másodpercznyi időt czélzással töltötte el s igy már nem lőhetett. A második menetnél Rohonczy lőtt először, utána mindjárt H eronymi, a párbajozók közül azonban egyik sem sérült meg. Hieronymi mögött néhány lépés- ^ nyíre meg is találtatott az egyik golyó. I A „Nemere" tárczája. I г ш a • — Elbeszélés. — Dr. Ludasi, sebész, szemész, szülész és belgyógyász, boldog házasságának hetedik évében özvegységre jutott. Az ő felesége is csak ugy elpatkolt a sok orvosság daczára, mint szegény ember felesége orvosság és doktor nélkül el szokott vándorolni a más világra. S ámbár nagy gondot adott egyetlen gyermekének, a hat éves Irmának nevelése, nejének halálos ágyán tett fogadását hűségesen megtartotta. Nem nősült meg másodszor. De miért is nősült volna meg? Neje hozományának, az 50.000 írtnak kamataiból, meg az orvosi praxisból, mely szintén nem a legroszab- bul jövedelmezett, asszony nélkül is igen könnyen meglehetett, annyival is inkább mivel már átugrotta azt a kort, a melyben okos ember megnősül. Ha pedig csak asszony kellett volna, a mi már nem kellett, jutott volna az is. Melyik doktornak nem jut — ha kell ? Ev óv után repült. A kis Irma kisasszonynyá növekedett, s eljött a bálozás ideje is. Ludasi doktor csak most vette észre, milyen szépen kifejlődött az a csöp leány. Örült a lelke, a midőn az első bálba menve, meglátta rózsaszín öltönyében, mely a gömbölyű idomokat, mint minden női báli öl- lön y, csak félig takarta. Irma önmagának is tetszett. A nagy álló tükörben igazítván apró kezecskéivel fejdiszet, gyönyörben úszó atyjának mosolyogva monda: Lgy-e apa örülsz, hogy ily szép vagyok? Örülök gyermekem; azonban kétszerié jobban örvendenék, ha megboldogult jó anyáddal gyönyörködhetném szépségedben. A doktor ur könyeit torié le arczárói, mikor a szobaleány özvegy Fényesinét, Ludasi nővérét jelentette be, ki bárom hajadon leányával bét év óta többet tánczolt mint az egyetem összes ifjúsága. Fényesiné gardirozása mellett ment Irma kisasz- szony az első bálba, mely bármily fényes volt is, hozományát, az ötvenezer forint anyagi részt százszor több gázláng sem homályosithatta volna el. Volt is udvarlója annyi, hogy számát sem tudta; s mig Fényesiék petrezselymet árultak, addig Inná repült a sima padozaton, hol egyik, hol a másik széptevő karján; de a sok közül Mozdouyi Kálmán vasúti titkár vitte el a diadal pálmáját. Kitűnő tánozos volt, s udvarolt gőzerőre. Bókjai nem tévesztettek irányt. A szív meg volt sebezve s Irma kisasszony ezen naptól Mozdouyi felől ábrándozott. Mozdonyi a bálból hazamenet, meghűlt. Nagyon természetes, hogy még a herkőpáter dok- torja sem gyógyította volna ki biztosabban, alaposabban és hósszadalmasabbán, mint éjien Ludasi doktor. Tudta a pácziens, mitől veszekszik meg a légy. Kelletinél többször vette igénybe a doktor ur páratlanul jótékonyan liató rendelvényeit, kit rendesen abban az időben keresett fel, midőn tudta, hogy betegjeit látogatja, s legalább is óra számra kell hazajövetelére várakoznia, a mely idő alatt Irma kisasszony assistált a társalkodónő felügyelete mellett. A négy hónapig tartó gégéim rútnak lakzi lett a vége, melyben — legalább Mozdouyi részéről nom nagy volt a köszönet. Irma, — most már Mozdonyiné, — hajadon korában nagy figyelőmmel, de mindig lopva olvasott “orvosi müvekből merített theoretikus tapasztalatait csakhamar a „praxis“ terén érvényesítette; azért is, a boldogság helyébe perpatvar lépett, különösen akkor, midőn Irma alaposan megmondta, hogy férjéből a gőz feltűnően párolog, s nincs szellentyü, raelylyel a gőz elillanását meg lehetne akadályozni. Neki pedig sok gőzre volt szüksége. Az uj gőzgép, egy csinos fiatal „rokon“ alakjában, rövid idő alatt megszereztetett, kire Mozdonyi, —- minthogy feltűnően gyakran és rendesen abban az időben tette látogatásait, midőn hivatalában volt — féltékeny és gyanakodó lett. Reá lesett, s nem lilában. ( > neje által meg lett csalva, a „rokon“ pedig általa pofon nyalva. A rokon fel is hagyott, ezen csattanós fellépés következtében látogatásaival. Mozdonyinak a „rokon“ hirtelen kimaradása feletti öröme azonban nem volt tartós; mert berukkolt a második, harmadik gőzgép is, a kikkel nem lehetett ám oly könnyen pofozkodni, mivel legények voltak, és kard is csörömpölt az oldalukon. A második még esik hagyján, szót sem érdemel; de már a barin ülik, hí az már több a valaminél. Megszöktette Irmát férjétől, az anyát gyermekétől. Mozdonyi dühöngött, s oly nagy lármát csapott, hogy még annak is tudomására jutott neje szökése, a ki nem is ismerte. Válni akart, de mikor a jó após, kézzel fogható argumentumokkal állott elő, a dühös férj egyszerre meglapult, és utazott esze nélkül neje után, kit Becsben sikerült elcsípnie és visszahozni — csábító nélkül. Az olyan utazást, mint a min') ez a visszautazás volt, megüthetné a menydörgős menykő. Szökés alatt ölelő karok, forró és sűrű csók; mist fagyos és gúnyos tekintet, mely gyilkol. Egy hétig nem szóltak egymIsii íz. De az asszony
