Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-12-10 / 99. szám
99. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882. Yasamap, deczember 10. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyőrgyön Csiki-uteza, Matheovics-féle h4z, hová a lap szellemi részét illető köziemén/ek kiildemlőlc. hivatal : Kiadó cBc г и>1\м и КОХ V VN VOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendó'k. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. XII. évfolyam. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. Л fpHláiraiiiCTszéfei feázítfar-egyestökt33 tabatalas kSzlätiyec Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár .helyben házhoz hordva, v^gy vidékre postán küldve: Egész évre 6 írt — kr. Eel-évre 3 írt — kr Negyedévre 1 írt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Méltányos panasz. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. cleczember 8. (%*) Annak a bölcsnek volt igaza, a ki azt irta vagy mondta, hogy : „az emberek mindenben és mindenkiben magukat szeretik.“ — Ez persze, hogy egy bölcsnek mondása volt, ki sem tetszelegni, sem hízelegni, sem frázisokat gyártani nem akart, népszerűséget nem keresett, hanem igazságot akart mondani. Nem vitatom pedig, hogy vájjon e mondat alkalmazható e a hazafiságra is, — vitassák azok, a kik jónak látják ; hanem egy esetet mégis elbeszélek és ezt az esetet egyúttal az igazságügyi miniszter ur figyelmébe is ajánlom, mert azt hiszem, hogy nem csak azon az egy helyen van ez igy, de máskülönben meg azt is hiszem, hogy az illető panaszt tevőknek, illetőleg pa- naszkodóknak igazuk van. Két éve lehet, hogy egyik vidéki törvényszéknek bírái közt és egyéb hivatalnokai közt az elnöktől kezdve lefelé — megfordultam ; de hogy melyik törvényszéknél, azt már nem mondom meg, de nem is tartozik a dologhoz. Elég az hozzá, hogy két évvel ezelőtt ez az egész törvényszék erős kormánypárti vo!t, most pedig nagy meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy nagyon neheztelnek valamiért a kormányra és hogy a hangulat olyan ellenzéki-félére mutat, vagy mi. . . . Ennek az okát megtudni persze, hogy kíváncsiság ébredt bennem; az ok pedig az volt, hogy két évvel ezelőtt egy erős kormánypárti bíró dominálta őket, a ki azonban meghalt, ennek helyére pedig egy ellenzéki neveztetett ki és most az dominál. íme, mit tehet egy ember. Ez az ember pedig azzal agitál az ő kollegái közt a kormány ellen, a mivel a „Pesti Napló“ szokott, hogy : a kormány az ügvvédi és bírói karnak ellensége. (!) A „Napló“ csak az ügyvédi kain к „súgta“ ezt meg, hanem a biró ur már a bírói kart is bele vette. Bele vette pedig azért, mert úgymond : Igaz-e, hogy a törvényszékek rendezésének már tiz éve múlt és hogy a nyugdij-t.örvény még most sincs meghozva. Sic ? Ez mutatja, hogy menynyire szereti a kormány a bírói kart. A nyugdíj képességének ideje ime már megjött, hanem azért senki se tudja, hogy mi vár reá, hanem a miniszter kegyeitől függ, hogy kit és hogy díjazzon. És hogy ez az argumentum hat, az egész törvényszéknek minden tagja rajongott a kormányért és azt a legjobb, a leghazafiasabb kormánynak tartotta. Hanem ime, a törvényszék tagjainak érdekét sértő nyugdíj-törvény, vagyis inkább nyugdij- Öiikény az egész törvényszéket kihozta sodrából s hogy a kormányt ma már nem tartják a leghazafiasabb kormánynak, azt állíthatom Eltekintve pedig attól, hogy a meg nem lio- zott nyugdíj-törvény említett törvényszéknél mily hangulatot alkotott., magunknak is azt kell hinnünk, hogy itt a hivatalnokoknak van igazuk. Mert hogy eddig nem volt nyugdíj-törvény, annak van mentsége, a mennyiben a nyugdíj csak tízévi szolgalat után adatik meg, holott maguk a törvényszékek sem voltak még tiz évesek, az osztrák rendszertől átve-t hivatalnokok pedig a régi szokás szerint nyugdíjaztalak. Ámde most már a a nyugd;j-igény érvénybe lép s az osztrákot nem szolgált hivatalnokok — a mint állítják — egészen a miniszter önkényének vannak kitéve. Nem hisszük ugyan, hogy egészen igy állana a dolog, hanem annyi tény és maga a méltányosság is megkövetelte volna, hogy a mint a törvényszékek rendezése után a tiz év letelt, hát hogy a nyugdíj-törvény is készen lett volna akkorára. Elhisszük mi, sőt tudjuk is, hogy a kormány sürgős teendőkben nem szűkölködik, — hanem tiz év alatt talán csak mégis tehetett volna valamit, s habár a legnevetségesebb argumentum az, hogy a kormány az ügyvédi, plane birői karnak is ellensége, és azt. kellene hinnünk, hogy ez csak a gyengébbek kedvéért van kitalálva, — úgy látszik, hogy a hol érdekek forognak szóban, az emberek a legnagyobb képtelenségek elhivésére is hajlandók. Bátrak volnánk tehát a kormány figyelmét felhívni, hogy erről a nyugdij-törvényről, a menynyire lehet, hamarosan intézkedjék. В о 1 föld. A felsömagyarországi kivándorlások ellen — mint Becsből jelentik — az osztrák kormány, a magyar kormány megkeresésére szintén szigorú rendszabályokat fog alkalmazni, A kivándorlóknak ugyanis osztrák területen kell átmeniök Amerika felé. Az osztrák hatóságok ezentúl mindenkit visszaküldenek a határról, kivéve azokat, a kik igazolni bírják távozásuk jogszerűségét. A világgá induló védkötelescket temészetesen ez a rendszabály első sorban fogja érinteni. A képviselői mandátumnak három évről öt évre való kiterjesztése tárgyában — mint az „0. E“ értesül, — ,már ismét megindult a képviselők körében az akczió. Az említett czélu indítványt számos képviselő irta alá. A képviselők uagy száma által egyszersmind a házszabályok revíziója terveztetik. A szász nemzeti egyetem f. hó 5-én tartotta Nagy- Szebenben közgyűlésének második ülését. Az ülés első tárgyát a belügyminiszter junius 22-iki rendelete képezte, melyben a többség által elhatározott szervezeti javítás jóváhagyása megtagadtatok. A gyűlés egy bizottságot, küldött ki a rendelet tanulmányozására és javaslattételre. A gyűlés további tárgyai segélyzési és folyó ügyekre szorítkoztak, melyek egyike sem bírt általános érdekkel. К ü 1 f ö 1 d. Angliában legújabban egy forradalmi propaganda támad, mely még sok bajt o'-:ózhat. Tiszteletbeli tagjai közt Louise Michel, Rochefort és Krapotkingh neveivel találkozunk. Vezére a mozgalomnak Angliában egy ed- digelé ismeretlen személy, a ki radikális lapokban utóbb megjelent közleményei által keltett figyelmet. Egy, az angol néphez intézett szózatában e „nagy ismeretlen“ igazolni törekszik a politikai gyilkosságot. A télre tevékeny agitácziót helyeznek kilátásba, mely őzéiből heves hangú forradalmi röpiratok fognak forgalomba hozatni. Az uj szövetkezet „nemzeti forradalmi liga“ nevet fog viselni. A halálbüntetés felélesztése Svájczban átaiánosau elszomorítja az emberiség barátait, főleg mivel ez azt bizonyítja, hogy a reakcziónárius mozgalom más téren is erősbül a svájczi kantonokban. Egyik távirat azt jelentette, bogy Luzerin kanton nagy tanácsa kimondotta a liálálbüntetés ismét életbeléptetését. Az izgatás ez ' irányban már régen folyik s általános támogatásra talált. fájdalom, az újabb időben napirendre került borA „Nemere" tárczája. A ]) á г 1) a j . — Sándor Kálmán felolvasása a maros-vásárhelyi „Kemény Zsigmond-társaság“ deczember havi ülésén. — A „Kemény /siyrnond társasáig“ deczember havi rendes gyűlése 8-án, vasárnapon délután tartatott meg, a városi tanácsház nagytermében. Tagok és közönség szép számmal jelentek meg. A közönség között a közös hadsereg, honvédhuszár és gyalog tisztikar is képviselve volt, jelezve azt a jó viszonyt, mely a székely fővárosban polgárság és katonaság között soha megzavarva nem volt; sőt a zord, szeles és havas idő daczára, még nők is ékesítették a vendégek sorát. Elnök báró Apor Károly felhívására helyettes titkai- előterjeszti a mai ülés tárgysorozatát ; a mi után Sándor Kálmán rendes tag helyet foglal a felolvasóasztal mellett s „A párbaj1' czirnü értekezését már is- mert gyakorlott előadással olvassa fel. Idegen és megnevezett források után előadja a párbaj jogtörténelmi vázlatát, rajzolja annak eredetét, a germán jogintézményekből, az „Istenítéletek“-bői való leszármazását, ismerteti az Istenítéletek különböző nemeit, a szentelt falatot, szent vacsorát, tűz- és vizpró- hát, gyászpadot (nálunk a „tetemre hívás“) és a törvényszéki párbajt. Csodálatosnak tartja, hogy inig ez istenítéleteket ma már — midőn az Isten beleavatko- zásat nem hisszük — sa véletlen szerencsére bízott jogtalanságnak, sőt nevetségesnek bélyegezzük, a szintén « alapon álló párbajt mégis dédelgetjük társadalmilag hozott törvénynyel szemben is s maguk a párbaj ellen törvényi hozók is. Ismerteti Mária Terézia 1752. jifiius M iki szigorú nyilt parancsát, mely a párbajt- Vivókra és segédeikre halálbüntetést szabott ; a kihívást és elfogadását, habár a felek meg nem jelentek is, 10 évi börtönnel bünteti. Ismerteti az 1845-iki magyar büntető törvény- javaslat határozatait a párbajról, a mely minden esetben büntetést szab a párbajra; csakhogy annak enyhébb, vagy súlyosabb voltát, a bekövetkezett eredményektől tette függővé. Kár, hogy e javaslat törvényerőre nem emelkedhetett. Az újabb törvények, igy az életbe lépett magyar büntetőtörvénykönyv is azt tanúsítják a párbaj megkülönböztetésével, s a párbaj szabályok elismerésével, hogy a törvényhozás azon reménynyel, hogy a párbajt a t öгVény Irezás utján kiirtassák, oly sok sikertelen próba után, kezdenek felhagyni és bízni abban, hogy a mindinkább fejlődő művelődés által fog a párbaj leszorittatni a térről. Eelolvasó különösen a sajtó, a társadalom és a törvényhozás együttes működésétől remélli a sikert. Ismerteti Rousseau, Schoppenhauer és Lamartine tekintélyek a párbajt élesen elitélő nézeteit s Lamartine megjegyzését, hogy „több bátorság kell egy párbajnak visszautasítására, mint tíznek elfogadására.“ „A törvénynek — mondja Lamartine — a kihívót és segédbit minden esetben, akár jött létre a párbaj, akár nem, szigorúan büntetni kellene és pedig érzékeny büntetéssel ; a pénzbüntetésnek olyannak kellene lennie, mely a kihívók anyagi romlását okozza.“ Es ily tekintélyek szava is, ez ideig még csak „kiáltó szó a pusz- sztaban“ ; a párbaj-mánia Európa kultur népeinél, s e tekintetben a kultúrától nem maradhatván el, nálunk magyaroknál is burjánzik. Csak egy kultur nemzet van Európában, mely a párbajt, mint esztelen hóbortot s elégtételszerzésre nem alkalmas eszközt ki tudta küszöbölni. Az angol az. Pedig a személyes bátorság tekintetéljen bizonyára nem áll hátrább egy nemzetnél sem. 1843-ban volt angol földön az utolsó párbaj. A botrány- krónikában .említették fel azt is. Megemlékezett a felolvasó a nálunk gomba módra termő harczlovagokról, a kik azért vívnak párbajt, hogy ez utón a lapokba kerüljenek, érdekessé, eraleget- té váljanak; hirt, nevet szerezzenek s egy pár brutális brávour stiklival megnyissák az utat a nyilvános szereplésre. E részben bunrészességgel, sőt bünszerzőséggel vádolja a sajtót is; mely elméletben mindig elitéli a párbajt, s gyakorlatban protegálja azzal, hogy ha két kávéház-hős egymás tyúkszemére lép s párbajt viv, hasábokat közöl az ez által emlegetette vált harczlovagok hős tetteiről. E tekintetben felolvasó is csatlakozik a „Pesti Napló“ folyó évi november 4-iki 804-ik számában tett indítványához, melyet a hírlapírói egylet figyelmébe és tárgyalására ajánl, hogy t. i. „A hirlap- irói egyesületnek“ volna hivatása, sőt kötelessége e tárgyban közös eljárás kezdeményezését és megállapodását minden -hírlapra reá kényszeríteni. Es ez annál könnyebb volna, mert a megállapodásnak nem kellene egyébből állania, csak e nehány szóból : ezentúl a hírlapok semmiféle párbaj újdonságot, sem ezekre vonatkozó törvényszéki tárgyalásokat nem közölnek. Ezzel a megállapodással vége lenne a párbaj-mániának is, mert akkor az emberek is belátnák, hogy az dicsőség hiányában, minden ostobaságért párbajt vívni nem is érdemes. A társadalom nyerne, s a sajtó nem vesztene vele : maradna elég érdekes dolog, a miről írni lehetne. Felolvasó a párbajt is közönséges bűnténynek kívánná törvényhozási lag minősíteni, minden megkülönböztetést és kételkedést v.eUözendömk tartva, s a törvényhozás mellett nagy su’yt fektet a sajtó és társadalom együttes és határozati fellépésére; s a becsületsértési ügyek elbírálását az alakítandó becsületbiróságokra, az esküdtszékekre, és a hírlapírói egyletre kívánná bízni ; csakhogy itt aztán az eddigieknél szigorúbb eljárást kívánna alkalmaztatni, s a sajtószabadság megóvhatja
