Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-11-16 / 92. szám

3GG — az olasz nagykövet, Robillant gróf is. Mondják, hogy Robillant gróí nyilatkozatai is megerősítik, ltogy Olasz­országban megnyugtató benyomást tettok Kálnoky gr. felvilágosításai az olasz látogatás ügyében. A vasárnapi munkaszünet ügyében minden rész­ről megindult mozgalom gyors eredményre látszik ve­zetni. A köztörvényhatósági fölterjesztések, — Írja az „Egyetértés“ - a képviselőházban s a napisajtóban nyil­vánult gyakori óhajok, de különösen a hazai katholi- kus egyház főpapjainak a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztériumhoz intézett sürgető megkeresései folytán, melyek mindannyian egyértelmiileg hangsúlyozzák azon eljárásnak halaszthatatlan szükségességet, miszerint a vasár és ünnepnapok megülésének fontos kérdését na- gvou figyelemre méltó vallás-erkölcsi, közrendészeti és társadalom-politikai indokból maga a törvényhozás oldja meg, a belügyminisztérium vezetésével megbízott minisz­terelnök ez érdemben törvényjavaslat benyújtását hatá­rozta el és a szerkesztési előmunkálatoknak mielőbb le­kötő megindítása ózdijából a folyó évben megkereste a közös külügyminisztert az iránt, hogy az osztrák-ma­gyar monarchia külképviselete utján eszközölj ■ mind­azon és külön idevágó rendeletek összegyűjtését, melyek Európa többi államaiban a vasár- és ünnepnapok meg­ölésének s helyenként a kötelező munkaszünetnek mód­ját szabályozzák. A közös külügyminiszter a belügy­minisztérium ezen megkeresésének teljes készséggel meg­felelt, s a követségek beszerezték s már összegyüljtve á.l is küldték mindazon érdekes adatokat, melyek a szó­ban forgó kérdés helyes megoldásánál alkalmasan hasz­nálhatók. — Közvetlen forrásból nyert értesülésünk sze­rint ezen becses adatok összegyűjtésével a belügymi­nisztérium illetékes ügyosztálya azon helyzetbe jutott, hogy elkészítheti a vasárnapi munkaszünetet tárgy azó törvényjavaslat tervezetét. Arra nézve, vájjon ezen tör­vényjavaslat tervezete véglegesen egy e őzéiből összehí­vandó vegyes bizottság által szövegeztessék-c, vagy pe­dig a törvényhatóságok és egyéb valamint a különösen érdekelt egyházi főhatóságok a minisztérium osztályá­ban készült tervezet közlése mellett külön-külön véle­ményezésre szúlittassanak fel -- még a miniszterelnök nem határozott. Albán kívánság. Л zárni „Nar. List“ — megbíz­ható forrásból Skutariből a következőkről értesül: Az albán liga s több kiváló albán egyéniség a skutarii osztrák-magyar konztilságnál azt kérte, hogy Ferenc/, •lózsef császár és király osztrák-magyar csapataival szál Íja meg Albániát. — E hirt több lu lyen komolyan lógják föl s úgy emlékeznek, hogy Bosznia-Herczegovi- ua megszállását is hason ó „kívánságok“ előzték inog. Politikai szóiulo. Miután и fnuicziíi képviselőkamara cso­portjai elhatározták, hogy a minisztériumot a költségvetés megszavazása előtt interpelláeziók- Ы többé nem háborgatják, a legközelebbi két hét valósziniileg nyugodtan folyik le. Ki áll­hatna jót hosszabb időre?! Bár nem lehetet­len, hogy a kabinet az egész ülésszakot kihúz­za. Egy politikai személy' erre vonatkozólag következő megjegyzést tette : „A minisztérium helyzete olyan, mint egy kártyaváré, melyet néha kis szellő is feldönt, s máskor ismét, azt stau tudni, hogyan, még az asztalra tett erős ökölesapás sem képes szétrombolni.u Gladstone, mint hírlik, kedden minden ívszre megnyugtató beszédet tartott Egyiptomra vonatkozólag. A „Memorial Diplomatique“ je­solyogya hirdeti: A világ hunezut, ha boldogulni akarsz, múld lelül a hunezuts igban, és figarót eszményképül ullitja lel. a. kit minden okos embernek utánozni kel­lenne. Shakespearéban érdekes példát látok a pessiiniz- nms és vilagbánat közti különbség kimutatására. Athéni I anon han maga limon világbáimtos, de optimista, aki esik azért keseredett el a világ ellen, meit az embe­reket sokkal jobbaknak tartotta, mint a minők valóság­gal. Apemartas, a komikus lilozóf ellenben pessiinista; de a mellett jól érzi magár, nincsenek álmatlan éjsza- Iwii, nieit „Keble óriása“ nem zavarja. Megrrvőződése, hogy a világ egy poharát sem ér, és a szerint él. Nem bed érit az emberekre, de nem is vár, nem is kér tő­lük semmit. Így aztán solisem jönnek konfliktusba egy­mással. Hogy ki jár közelebb az igazsághoz. Timon e vagy Apemartus V Egyik se. Valahol a kettő között ke­lesetek az igazat. De azért bizonyos, hogy minden csa­lódás, minden fájdalom egy lépéssel közelebb hoz az lósághoz. A könnyek lemossak a világ arezárói azt a un íajta hamis, a (estéket: azért kiált' tol l.enau : A >h Sehmertz, wie bist du wahr!“ Reviczky Gyula. f leütése szerint Dufferin lord nem marad addig Egyptomban, mint eleinte tervezték, hanem 4 hét múlva már visszatér Konstantinápol vba. Mát ezt persze nem annyira a „Mem. Diplom.“ mint inkább az angol kormám' fogja a körül­ményekhez képest megszabni. Azt is tudni véli a franezia közlönv, lmgv Dutferin közvetlenül a szultánnal fog levelezni s őt a foganatositan- dó reformról eleve értesíteni, a portának viszont köteleznie kell magát, lmgv rendkívüli biztost nem küld Egyptomba. A berlini kormány és római кипа közt fen forgói viszonyokat teljes homály fedi. llog\ a viszonyok meg* nem sza,kittattak, azt több ol­dalról is megerősítik : de azt is bajos föltenni, mintha e viszonyok nagyon szivélves természe­tűek lennének. Elárulja az ellenkezőt a ,. Polit. Dorr.“ félhivatalos berlini jelentése, a mely el­mondja, hogy az uj porosz országgyűlés egyik fő feladatát képezendi törvények alkotása az egyházpolitika terén, bár másrészt alig várható, hogy az illető törvényjavaslatok már az első ülésszakban terjesztetnének elő. Sőt. meglehet, hogy ez ülésszak hoz még csak válságot a Hó­mával rég folyamatban levő tárgyalások függő állapotába. Ezek a tárgyalások amaz értekezle­tek óta tartanak, melyeket Bismarck még 1.878 nyarán lvissingenben folytatott. Masella, nunczi- ussal. Igaz. hogy e négy év alatt több hó esett a tárgyalási szünetekre, mint magukra, a tár­gyalásokra, de ezek végleg soha sem szaki itat­ta к meg; elvégre is azonban positiv vagy ne­gativ eredményre kell vezetniük. Berlinben bizonyosnak tartják, hogy maga \ il in os császár mint porosz király nyitja meg a porosz országgyűlést e hó 14-én. Ebből azt köyetkeztetik, hogy a trónbeszéd rövid lesz, mert az agg uralkodó állapota nem engedi meg a. hosszas felolvasást. A görög pénzügyminiszter Kalligas által a görög képviselőkamra elé terjesztett jövő évi költségvetés 7.-> milliónyi bevételt s 89 millió kiadást tüntet fel, tehát a hiány 9 millió. Az egyensúly helyreállitilsára Kalligas a szesz, bor és dohány megadóztatását s egy-két más adó­nem 12 százalékkal leendő fölemelését hozta javaslatba. A Mikó-tanoda kegyelete. Sepsi-Szentgyöryy, 1882. november 13. A „Mikó-tanoda“ elhunyt igazgató tanárá­nak, (í () r ö g 1 s t V á n n a k, tanártársai, barátai és tanítványai szép síremléket készíttettek, melyet j a boldogult hamvai fölé ma délután helyeztek el ünnepélyesen. Három órakor a tanoda udvaráról indult meg a kollégium és polgári fiúiskola ifjúsá­ga gyászlobogókkal, koszorúkkal a tanárok veze­tése alaft. A zord idő daczára számosán csatla­koztak a menethez az elhunyt, ismerői és jóbará­tai közül. A temetőbe érkezvén, sorfalat képezett az ifjúság s megkoszorúzták az emlékoszlopot. — Ezután a Mikó tanoda énekkara zengett egy gyász- dalt, melynek végeztével Bőd о г 1) о in okos igazgat('» tanár mondotta az ifjúsághoz a következő szép beszédet : A halottak csendes honába jöttünk ; nem temetni, hanem, hogy felkeressük sírját egy ezelőtt nem rég el­hunyt férfiúnak. E férfiú néhai Görög István, a Székely- Miké tanoda volt igazgató-tanára. Az 1877-ik év hozá másodszor iskolánkhoz. Nem volt oly rég; mindnyájan emlékezünk még: mily ifjú vala, tele hévvel; mily erő­teljes, tele mnnlcakedvvel ; hosszú életpályán sikerdus munkálkodás álla előtte. Fájdalom ! ideje gyorsan lejárt, és igy a lioszákö- tött szép remények is hirtelen megsemmisülének, mi­dőn az 1880 ik év április 13-án megdöbbenve vettük a. liirt, hogy Görög István, a sepsi-szentgyörgyi Székely- Mikó tanoda igazgató tanára nincs többé ! Némán áll­tunk koporsója mellett fájdalmas könnyüket hullatva, hisz oly kegyetlen vala a sors iránta; pedig mi szép reményekkel fogadtuk őt; mi szép, mi nagy tervekkel jött ő! megküzdeni ama szép, ama nemes liarczot, mely reá várakozék. A kegyetlen sors csak két és fél évig hagyta ne­mesen küzdeni, s e rövid idő után a küzdtérrőf le, az ágyba fektette őt; éspedig az 1880-ik év április 15-én az általános részvét elkísérte őt ide, a halottak csendes honába, s átadtuk c helyen az örök nyugalomnak ; azóta itt pihen. — Két és fél év óta alszik csendesen, két és fél év óta őrzik e néma hantok békés nyugalmát, két és lél évig volt sírja oly puszta, oly elhagyatott^ hogy kő sem mutatta az elhunyt nyughelyét. Talán a felszáradt könnyük beheggeszték a sebet, a melyet halála okozott szivünkben ; talán a két és fél évi hosszú idő elfeledteté nevét is annak, ki mint barát és mint ember oly kedves emlékeket hagyott hátra ba­rátai, embertársai szivében V Oh nem! nevét fájó szive­inkben hordoztuk mindennap, emléke mélyen élt fájó sziveinkben; kegyeletes visszaemlékezés: ez vala az emlékoszlop számára szivünkben. De fiát csak egyszerű ember és barát vala-e ő, hogy csak szivünkben emel­jünk számára oszlopot? Ó a Székely-Mikó tanoda igaz­gató tanára volt. Es mily időben volt! Egy sötét árny fenyegetve lebegett iskolánk felett, s habár a gr. Mikó Imre nagy szelleme elűző c sötét árnyat, mégis oly idők valának ezek, midőn nem azt kellett néznünk, hogy mit tesz, hanem hogy mit akar; igen, mert két és fél évi rövid pályája alatt a nyomasztó anyagi körülmé­nyek ólomként sulyosodtak iskolánkra. Hogy egyebet ne említsek: ott valának asztalán felhalmozva öt évről a benyújtott, de vizsgálatlan számadások, ott fekvőnek j )bbja felől a papírok, melyeknek nagy száma oly rémitőleg kiálták az iskolát terhelő adósságot; és ott valának balfelől az okmányok, melyeken a kis hetük oly kétségbeejtőleg suttogák az iskola szerény jövedelem- íorrássait. Amazokat megvizsgálni, emezeket <gymássa összliangzatba hozni, nem vala kis munka. Es ő még sem csüggedett, megtörlietlen buzga­lommal kezdett a nagy munkához, hogy megteremthesse az alapot, melyre szép terveinek fölépítését megkezdje, ezért virraszta asztal mellett, láttam, gyakran valók 'ta­núja. Nagy munka után kevés eredmény: két és fél év alatt csak 10 ezer írttal könnyebbültek meg az iskola vállai. E loppant anyagi gondok, bár idejének nagy ré­szét fölemésztették, de nem csiíggeszték el. hogy az is­kola szellemi életére is kiterjesz ze jótékony műnk is á- gát, nem! hisz lelke egész odaadással csüngött a szé­kely ifjúság nevelésén, tudományának összes erejével munkálta tanítványainak tudományos ele hal a dúsát ; ifjú tüzével és orélyével, fáradhatlan szorgalommal huzgól- kodott. hogy megvalósíthassa másjk szép tervét, mi nem vala más, mint a székely nép legdrágább kincsének, a Székely-Mikó-tanodának szellemi felvirágoztatása. Megegyengeté az utat, s már már azon ponton álla, honnan megkezdhető szép terveinek valósítását. ; a kegyetlen sors nem engedő, e pillanatban elragadó a halál. Ezek röviden az igazgatótanár érdemei ; nem sok- talán kevés is — mondhatnák sokan ; de hát várha­tunk-e többet két és félévi rövid munkálkodás után V várhattunk-e többet főkép oly i lobi n, midőn iskolánk­nak életét csak úgy kellett egyik napról a mis kra át­tengetni V E nyomasztó körülmény meghiúsító minden szép tervét; hisz várhatjuk-e a szellemi életnek czélba vett s követelt előhaladását akkor, midőn az anyagi kö­rülmények inegzsibbasztnak minden magasra törekvést? S ha mindezek daczára két és fél évi érdemei nem lettek volna elégségesek arra, hogy oszlopot emel­jünk hamvai fölé is, de a Székely-Mikó-tanoda első el­hunyt igazgató-tanárának emlékét a hálás kegyelet a feledés tengerébe merülni nem enged hété. Barátai, kartársai, tanítványai kegyeletes érzésük nemes adóját meghozók e téren is. Itt áll sirhal ma felett az emlékoszlop, e sírkő az. E kő az, mely az elhunyt igazgató-tanárnak nyug­helyét mutatja; e kő, e mozdulatlan hideg gránit az mely a székely Mikó-tanoda első elhunyt igazgatótaná­rának emlékét örökiti meg. Egyszerű e sirkő, mint egyszerű volt az, kinek nevét hirdeti; és mégis fenséges, hisz egy magasztos őzéiből a szív legszentebb, legnemesebb érzelmei euie- lék azt. Es mi eljöttünk ide. az elhunyt egyszerű sírjához, hol két és fél év óta pihen csendesen; eljöttünk, hogy megzavarjuk békés nyugalmát s kegyeletes érzésünknek még egyszer ünnepélyes alakban adjunk kifejezést, el­jöttünk, hogy a kegyelet-állitotfa ez emléket a fájó ei. zések könnyűivel megszentelve, átadjuk az utókornak, hogy őrizze meg ez is nevét és emlékét a székely Mi­kó-tanoda első elhunyt igazgato-tanáranak. Barátai, kartársai, tanítványai a/, elhunytnak ! lia szivetek megdöbbent a barát, kai fais, a tanai e.hunyta felett, ha egykor fájó könnyüket hullattatok koporsójá­nál : dobbanjon fel még egyszer szivetek, ejtsetek még egy belső, egy néma'könnyüt e sírnál is ; a nemes szív e könnycseppjei szenteljék meg a követ, melyet az el­hunyt sírja fölé a hálás kegyelet állittata veletek. E tett megnemesite titeket, s midőn e tettel meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom