Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-11-02 / 88. szám

rab „vasárnapi“ marad. Annál dicséretreméltóbb a fd szereplők buzgósága, mely amazt az élvezlietőség szín­vonalára emelte. Az oroszlán-rész természetesen a Bé- nyeinéé (Rózsa Yicza) volt, de dicsérettel kell megem­lékeznünk Tóth Bertáról (Zsuzsika) és' Németről (Gyur­ka) Mihályi (Béni bácsi). Völgyi (Jámbor), Csikasz (Sár­kány) és Egri (Garad János) mindannyian jeles alakok valának. Előbb kell vala még említenem Homokainét. (Trézsi), ki gazdasszonyi szerepében ma is remekelt­igen kellemes jelenség volt mindjárt az első felvonás elején a Jámbor tanitó-bács i nagyság szerint sorba ál­lított négy leánya, kik közül legkivált Kati (Kecskeméti I.) vonta magára a közfigyelmet. A k. a. valóban bá­jos színpadi alak. Hazafi. TVleky Sándor a székelyekről. Hogy a székely góbé sok jóizü és sok izetlen anekdota tárgya, az már nem uj dolog többé. Nem is jó adomázó az, a ki a székely atyafiról egy egész ka­lendáriumra valót el nem tud regélni. Hogy aztán ezek az adomák legtöbbje mennyire felel meg a székely nem­zet sajátságainak, a székely józan észjárásnak, arról azok tehetnek tanúságot, a kik a székelyt közel eb b- r ő 1 ismerik. Petőfiről Teleky Sándor, az ismeretes könnyű iró tollából olvastunk a „Függetlenség“-ben egy „Morzsák“ czinr alatt közlütt csevegést tegnapelőtt. Ott a többiek között elbeszéli, hogy v a 1 a h о 1 (!) Erdélyben együtt táborozott Petőfivel. Egy cseh katona hárijánosozott a tűz körül, a min ők nagyokat nevettek. Petőfinek rend­kívüli kedve volt. „Török, az én ordináncz káplárom — igy folytatja Teleky Sándor — hozzám jön s azt mondja : — Őrnagy ur! az uj székely tisztek akarnak az őrnagy úrral beszélni. — Miféle uj székely tisztek? Кérdéin. — Azok, a kik tegnap jöttek. — Mondja, hogy megyek. Ilozzájok mentem s kérdérn : —- Mivel szolgálhatok ? Egy öreg kapitány, kiről láttam, hogy soha nem szolgált, és soha nem volt egyébb székely tábla­in rónál, Szikuliát most hagyta el életében először, s minden katonai tudománya abból állt, hogy üti a né­metet, megszólal : — Istálom alásson nagyságos őrnagy uram, az egész népség egy kéréssel bátorkodik nagyságos ura­mat megistálni. — Tessék, mivel szolgálhatok ? — Hát — még otthon azt hallottuk, hogy a na- sás nr nagy prétyinségbe van Petőfi urfival a ki azokat a szép izéket csinálja, mondja meg neki, kér­jük alássan, hogy mondana nekünk is valamit, ha már ide jöttünk. Szívesen. Sándor jöjj csak egy szóra ! — kiáltám Petőfinek. Petőfi oda jött. — A székely atyafiak kérnek, szavalj nekik valamit. Petőfi bámulva néz rám, összeránezosítja homlo­kát s neheztelve mondja: — Megbolondultál, s belőlem is bolondot akarsz csinálni. De az én kapitányom nem tágított, modora, elő­adása, székely es kiejtése, észjárása, az istálom és a nagycsás ur annyira megtetszett, hogy nem állhatott ellent, a tűzhöz vezette őket s igy kezdte : — Ha furulyám lenne s tudnék furulyázni, in­kább furulyáznék minthogy szavaljak ; de önök kíván­jak (mosolyogva) legyen meg a székely nemzet akaratja. Elkezdette „Erdélyben“ végre „Dalaim.“ stb.“-J-оУ R Teleky Sándor. Már most akármennyire tiszteljük is az öreg tárezairó szellemességét, bármeny­nyire bizzunk is szavahihetőségébe, de azt mégsem tudjuk elhinni, hogy egy székely intelligens ember, aki legalább is táblabirónak néz ki kívülről s kapitány­ságig vitte a honvédeknél, hogy az olyan együgyű be­széddel állott volna Petőfi elé, a kinek a versét: „Nem mondom én, előre székelyek!“ amúgy is ismerték már egesz Siculiában. Az ilyen költeményre nem mondhatta azt a székeiy kapitány, hogy az „izé“ s ha látta vol­na Petőfi, hogy ilyen buta deputáczióval van dolga, bi­zony nem szavalta volna ő ezeknek el sem az „Erdély­ben“, sem a „Dalaim“ czimü verseit, hanem ott hagyta volna őket a kapufélfánál. Inkább hisszük, hogy Teleky Sándor szokása sze­rint igen erősen színezte ki a székely ember egyszerű­ségét, s ebben a hitben szívesen megbocsátjuk neki ezt a legújabb székely adomát. VEGYES HÍREK. — Halottak napjára még az ég is sötéten öltözött. Hideg ólmos cseppek hullanak alá; a szomorú őszi képet busán egészíti ki a temetőben zizegő avar, a lakról lepergett zörgő lomb. Az emlékezet kijár a ha­lottak országába, elsírja bánatát a kedves halott fölött. A kegyelet összegyűjti koszorúkba az ősz utolsó virá­gait s felékesiti velők azt a kopár dombot, mely annyi édes emléket zárt magába. Kigyul a láng, a szeretet örök tüze, s a lobogó mécsvdágon áthallszik a hit biz­tató szava: feltámadunk! A bus ország csöndes la­kói nyugodtan alasszák álmaikat, az itt maradt élők fáj­dalma pedig csak akkor pihen el, mikor ők is beköltöz­nek abba a néma birodalomba, a hol enyészetről suttog a hulló lomb, nyugalomról beszél az utolsó fűszál is. A kegyeletes megemlékezés nem zavarja őket álmaik­ban, csak a fájdalmat érzi meg a sir, mint a költő mondja: „Mert a holtnak fáj a hosszú bánat! . . . Nyu­godjanak csendesen a drága halottak ! . . . . — Legtöbb adót fizetők Iláromszékme- gyében. Ezen megyének az 1883-ik évre összeállított viril is lajstroma szerint a 120 legtöbb adót fizető bi­zottsági tag között Nemes János gróf hídvégi birtokos 3102 fr 84’/2 kr évi adóval, Kálnoky Péter gróf 1322 frt. Békli Tivadar 1198 írt. Apor Károly báró 807 frt. ' Szentkereszty Béla báró 829 frt. Béldi Gergely 790 frt évi adót fizetnek. Fogolyán Kristóf az utolsó virilista 178 írttal jutott be a névsorba. Minősítés alapján csak 10 egyénnek számított az adója e sorrend megállapítá­sánál kétszeresen. — Ezt is a „Kolozsvári Közlöny“ után közöljük, hozzánk a névsor nem küldetett be. — A helybeli nőegylet választmánya kö­zelebb tartott ülésében egyik jegyzőjéül Szász Istvánná úrasszonyt választotta meg közfelkiáltás utján. Kapcso­latosan megemlítjük, miszerint a nőegylet közgyűlését november utolsó vasárnapján fogja megtartani, melyre a meghívások közelebbről küldetnek szét. — A sepsiszentgyörgyi M ü к ,e d v e 1 ő к Egyesülete szombaton, f. hó 4-én a városi zenekar alapja gyarapítására igen érdekesen összeállított prog­rammal előadást rendez. Nálunk egy városi jó zenekar valójában elférne már, mert a melyik most pöngeti zulu- kaffermődra a hegedűket s recsegteti a fülhasitó trom­bitákat, az minden egyéb lehet a világon csak nem ze­nekar. Epen azért igen életrevaló gondolat volt egy ze- noalapot teremteni, melyből rövid időn jó tagokat le­hessen tartani. S minthogy a czél közös mindnyájunk­kal, a Műkedvelők előadását kiváló figyelmébe ajánljuk közönségünknek. A november 4 iki estélyre a következő tárgysorozatot adta ki a rendezőség: — A m ü к e d v e 1 ő к egyesületének ható d i к előadása. Sepsi-Szentgyürgyön, a városház dísztermé­ben szombaton, 1882. november hó 4-én a létesítendő városi zenekar alap javára a műkedvelők egyesülete ál­tal adandó műkedvelői előadás sorozata. I. szakasz : Zenenyitány a helybeli zenekar által. „A szellemdus hölgy“, vígjáték 1 felvonásban, irta Bérezik Árpád. — Czimbalom-solo népdalok, előadja Herepey Károly ur vendég zenemiikedvelő. II. szakasz. „Közügyek“, vígjá­ték 1 felvonásban, irta Bérezik Árpád. Hegedü-soló, előadja Nagy Elek ur. Őszi dal, éneklik Nagy Leona és Nagy Anna kisasszonyok. Tilinkő-solo, előadja Re- menyik Kálmán ur. Helyárak: Körszék 80 kr. Számzott- hely 00 kr. Földszinti állóhely 40 kr. Karzati számzott- hely 30 kr. Karzati állóhely 20 kr. Altiszti és tanuló- lőjegy földszintre 20 kr. Jegyek előre válthatók Fogo­lyán Lukács ur kereskedésében, este a pénztárnál. Az Előadás kezdete esti 7 órakor. Az előadást — a közön­ség kedélyhangulatához képest — tánczmulatság fogja követni. — Kelemen Lajos, sepsi-szentgyörgyi köztisz­teletben álló ügyvéd, megyei tiszti ügyész és lionv. sza­badságolt állományú főhadnagy az őszi kinevezések al­kalmával s z á z a d о s i rangra emeltetett. — A Székely Mikő-koílégiumban a folyó 1882/3-ik tanévre beiratkozott tanulók létszáma idáig 150, s igy 8-al több, mint a múlt évben ilyenkor. À beirt tanulók közül jelenleg tényleg tagja a kollégium­nak 143, s igy 12-vel több. mint a mennyi tavaly vé­gezte az iskolát — lévén akkor 142 beirt tanuló kö­zül 131 tényleges tanulója a kollégiumnak. — A ki­maradt 7 tanuló közül 5-én a helybeli nép- és polgári iskolába, 2-en pedig (mint IV. gymn. oszt. tanulók) a mű-szövőintézetbe távoztak. Azon hírre pedig, hogy a részvénytársulat itt egy uj műnyomdát állít fel, a tanve­zető felliivására, ugyancsak a IV. gymn. osztályból, 4-en hajlandók a nyomdászatra, mint ezen iparág jó és biztos kenyérkeresetet nyújtó terére, átlépni. Mindezen és más egyéb körülmények is oda akarnak mutatni, hogy kollégiumunk minden tekintetben hasznavehető, derék embereket s nem pedig, — mint szokták mondani — „proletárokat“ igyekszik nevelni, (e). — A háromszéki takarékpénztár 1882. október havi forgalmának kimutatása. Pénzkészlet okt. 1-én 6199 frt 82 kr. 126 takaróid betétből 10673 frt 44 kr. Visszafizetett váltókból 88163 frt. Visszafizetett előlegekből 760 frt. Befizetett kamatokból 2696 frt 69 kr. Befizetett illetékekből 676 frt 27 kr. Kölcsönből 19050 frt. Folyószámlán 302 frt 27 kr. Összeg 128521 frt 49 kr. 76 takaróid betétre 17140 frt 28 kr. Folyó kamatia 63 frt 76 kr. Leszámítolt váltókra 99261 frt. Leszámítolt előlegekre 740 frt. Folyó számlára 302 frt 27 kr. Osztalék és kamat 90 frt. Kezelési költségekre 8 frt 80 kr. Tiszti és szolgafizetésekre 168 frt 34 kr. Postadij 2 frt. Kölcsönre 5450 frt. Kölcsönök kama­taira 314 frt 58 kr. Készpénz 4980 frt 46 kr. Összeg 128521 frt 49 kr. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. október 31. Bogdán Arthur, pénztárnok. Vásárhelyi Samu, könyv­vezető. — Gróf Bethlen András, brassómegyei főis­pánnál vasárnap délelőtt a brassói posztöiparosok kül­döttsége tisztelgett és köszönetét mondott a főispánnak a külföldi gyapjú Brassóba való behozatalának meg­könnyítése körül kifejtett tevékenységéért, A küldöttsé­get id. Czell Fridiik vezette, kinek beszédére a főispán igen szívélyes hangon válaszolt. — A legfontosabb napi eseményről senki sem tud semmit, a ki nem olvasta a „Krönst. Zeitung.“ legközelebbi számát, melyben az ujságoltatik, hogy O z áj Adolf ur Budapestről Brassóba érkezett s valószínű­leg nehány napot kedves választói körében fog tölteni. Ebben a nevezetes hírben az a legfontosabb, hogy Czáj ur, kit az egyesült ellenzék a maga kebeléből ide-ha­marább kiferájnbólit, most azt beszéli meg a jó szá­szokkal, hogy kit válasszanak meg utána méltó embert, minthogy az érdemes képviselő ur megelégelte immár a parlamentben szerzett diadalait s a napokban leteszi a képviselői mandátumot. Mi nem hisszük. — Csik-Sze r edáb an a Mikó Bálint helyébe Sánta Lajos szabadelvű párti jelölt választatott meg 502 szavazattal orsz. képviselővé DeU'Anami Rezső füg­getlenségi párt ellenében. Es ezzel eldőlt az a kérdés, azt hisszük véglegesen, hogy a szélsőbaloldal ÍJgronjaira és Orbán Balázsaira lesz-e szükség jövőre Csikmegyé- ben. Pedig sok mindent elpróbáltak ott ezek a dicsősé­ges urak s a kapaczitáczió olyan fegyvereit vették alkal­mazásba, a mikkel egyebütt akárhányszor diadalmas­kodtak. Itt a nagyszájú hazafiskodást annak érdeme szerint mosolyogva fogadta a választókerület s mikor Ugrón Gábor a rendezett bemutatási komédia után ki- czihelődött a jelöltjével Csik-Szeredából, a jókedvű pub­likum olyan kedélyes hangok között kisérte ki őt a vá­rosból, hogy aligha lesz kedve többet Ugrón urnák (a Gábornak) még egy jelöltje mellett orácziőt tartani valaha. — C s i k-M a daruson a roncsoló toroklob már hónapok óta roppant mértékben szedi áldozatait. Mint onnan írják, eddig a betegséget megkapta 143, és 67 ezek közül belehalt. E borzasztó állapotnak, mint nálunk és egyebütt is általában, maga. a nép az oka. A nép terjeszti a betegséget az által, hogy inig egyfelől az óvó rendszabályokat egyszerűen mellőzi, addig az ily járvá­nyos betegségeknél tilalmas torozásokat és nagy csődü­léseket a halottas háznál és temetéseknél a községi elöl­járóságok behunyt szemmel nézik. Némely helyeken, a hol mégis megakad egy-egy kötelességtudó falusi biró, valósággal ellene szegül az orvos rendőri intézkedések­nek a közönség, minek aztán a fentebb említett szomorú állapot elmaradhatlan végzetes következménye. A csilc- megyei közigazgatási bizottság azon jár tatja az eszét, hogy az ilyen ellenszegülők megfékezésére katonai karhatalom segélyét vegye igénybe. Okuljanak e pél­dából azok a községek, a melyek ellen egyebütt is sok a panasz e tekintetben. — A mi kú uj fa lu si tűzvész károsultjai, kik­nek gazdasági épületei a Riunione Adriatica di Sicurta (Adriai biztosító társaság) előtt biztosítva voltak, ezen társaság vezérügynöksége által a biztosított értéknek megfelelően a legméltányosabban kárpótoltattak. Ezen pontosságot midőn a legmelegebb köszönettinket fejezzük ki, egyszersmind nem mulaszthatjuk el t. Weinberger Lajos kér. ügynök ur erélyes közreműködését hálás el­ismerésünk mellett megköszönni s a nevezett társulatot a biztosító gazdák figyelmébe ajánlani. — Mikó-Ujfalu, 1882, október 23-án id. Bartos György, Papp György, Ignácz Tódor, Deák István, Bartos György. — Arany János mint z e ne к ö 1 tő. A B. Hir- Lap Írja: Elhunyt nagy költőnkről többen megírták már hogy volt egy kedvenez hangszere, a gitár, melyen igen jól játszott s gyakran használta gondüzőnek, vagy bi­zalmas vendégei mulattatására. De azt kevesen tudják, hogy Arany János olykor maga is komponált apró da­lokat. E szerzeményeiből a legtöbbet megsemmisítette, de a legjobbakat megtartotta s irt hozzájuk népdal-szöve­get is. Kevéssel halála előtt 18 ily gitárra szerzett ma­gyar népdalt s a szöveget kedves levél kapcsán, küldött régi barátjának, Bartalus István akad tagnak, kérve őt, hogy a hangjegyeket nézze át s a dallam fiihoz — ha jóknak találja — Írjon zongora-kísérete h De a köz­zétételt csak halála utánra engedte meg. Bartalus ur a nagy költő kívánságainak eleget tesz s a népdalok kö­zelebb meg fognak jelenni. A nagy közönség bizonynyal nagy örömmel fogadja ez érdekes hirt. — Arany János végrendeletét e hó 23-án hirdették ki a budapesti törvényszék előtt. A végrendelet kelt 1881. deczember 2 án, a pótvégrende­let kelet nélkül. Arany János vagyona a végrendelet szerint áll: 57.000 frt értékpapír a földhitelintézetnél van letéve, 10,800 frt. betáblázott követelés; Szalontán nehány hold fekvőség ; pár ezer frt. folyó számlára a földhitelintézetnél, 8 —10,000 frt követelés a munkái kiadási jogáért. Legatumok: Akadémia 1000 frt, Kisfa- liuly-társaság 50 arany alapítványa kiegészítés; a sza­lonjai ref. fiúiskolának alapítványul 1000 frt; 50,000 frt nejének. Örökösei: Arany László és Szél Piroska. Az egész végrendeletet sajátkezüleg irta az elhunyt költő. — Ezzel egyidejűleg fölemlítjük, hogy Arany János asztalfiókjábau, a mint múltkor is jeleztük, — igen be­cses kéziratokat találtak; e kéziratok közt Aranynak egy egósz kötetet tevő, eddig kiadatlan versei vannak. Á versek egy a költő által sajátkezüleg bekötött füzet­be vannak ina s ifjú korából származnak; legnagyobb részük a költő nejéhez van intézve. A füzetet Arany sajátkezüleg rajzolt initiálékkal látta el. Ezen kívül „Hadak útja“ czimü költői elbeszélés, továbbá több rész­let a „Toldy“ trilógiából, miket azonban Arany épo- szából kihagyott. — A tisza-essl ár i ügy. Nyíregyházáról okt. 28-ról jelentik: A vizsgáló biró a tisza-eszlári esetben tegnap, miután ügyészi indítványra a fővádlottakat még egyszer kihallgatta, a vizsgálatot tökéletesen befejezte s az összes periratokat áttette indítványtétel végett az ügyészséghez. Az államügyész azon indítványának, hogy a letartóztatott Vogel Ancsel, Taub Manó és Scharf Jó- zsefné szabad lábra helyeztessenek, a vizsgáló biró csak annyiban adott helyet, hogy Vogel Ancsel már szabadon bocsáttatott. Ezenkívül, a vizsgálóbíró még Smilovics Jankel szabadon bocsáttatását is kimondotta. E végzé­sekkel szemben a királyi ügyész a törvényszékhez fel- lebezett azon inditványnyal, hogy a fogva levő Laub és Scharfué is szabad lábra helyeztessenek, Smilovics

Next

/
Oldalképek
Tartalom