Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-11-02 / 88. szám

— 350 — A tekintetes városi polgármester és járási szol g obi ró lírák­nál: és az érdemes községi elöljáróságoknak. Ma 12-ik napja, hogy a nagy méltóságú magyar királyi pénzügyminisztérium magas rendeletével Brassé­es Fogarasmegyék királyi adófelügyelői állásáról Három- székmegye kir. adófelügyelői állomására áthelyeztetvén, hivatalos állásomat elfoglalni szerencsém volt, mely rö­vid ittlétem alatt a hivatal beliigyeivel elfoglalva lévén, csak most veszek magamnak alkalmat, hogy ezen uj állomásom elfoglalása után a tekintetes polgármester és járási szolgahiró urakat s az érdemes községi elöl­járóságot őszinte magyar nyíltsággal üdvözölve, tiszta hazafiui érzülettől áthatottan felkérjem, hogy ezen ne­héz és tövises pályán nemcsak hivatalos állásukból ki­folyólag, de igaz hazafiui érzettel az édes haza, az önök és mindnyájunk érdekében támogatni szíves­kedjenek. Erős a hitem, hogy önök tudják és ismerik állá­som terhes voltát s a mint tudják és ismerik a királyi adófelügyelő jogait és kötelességeit, úgy érzik azt is, hogy mily fontos tényezők azok, a melyeket a törvény- hozás önökre hízott, melyeknek — az adóügyet véve — az adók kivetése és behajtása az oroszlánrészét képezik. Nem kívánja az állam senkinek túlterhelését, sőt a lehetőségig módokat is nyújt a magas kormány arra nézve, hogy a törvényes alapokon megállapított kötele- zettség a méltányossággal összeegyeztetve legyen loróv ható; de ép úgy gondoskodnia kellett a törvényhozás­nak arról is, hogy a törvényes alapokon megállapított kötelezettségek —az államháztartás és igy mindnyájunk érdekében szükségelt kiadások teljesithetésére - - bizto­san és pontosan leróvassanak, illetőleg befolyjanak. Örömemre szolgált líáromszékmegye tekintetes közigazgatási bizottságának folyó évi szept. hó ő-én 1 222, sz. alatt hozott ama határozata, melyben kijelentette, hogy az állami követelések behajtását az állami végrehajtók al­kalmazásba vétele nélkül kívánja eszközöltetni; mert az én meggyőződésem az, hogy ezek behajtását a tekinte­tes polgármester és járási szolgahiró urak, valamint az érdemes községi elöljáróság jóakarat és hazafiui készség és körültekintő gondossággal nemcsak legképesebbek fo­ganatosítani; de a nagy közönségben a fizetési hajla­ni )t is nemcsak fülébresíteni, de kötelességük önkéntes teljesítésére re i szoktatni és igy kellemetlenségek é< terhes költségektől megkímélni a leghivatottabbak is. Szükségtelen ezekután kijelentenem, hogy én az állami végrehajtók alkalmazását csakis a legvégső eset­ben tartom czélszerünek és szükségesnek, s hogy ezek évről-évre alkalmazása a viszenyok rendezetlen állapo­tának a legkirívóbb tanúságai. Л bizalom bizalmat szül. Legyenek önök meggyő­ződve arról, hogy nehéz feladatom teljesítésében a nagy közönség érdekét az állam érdekével összeegyeztetni tö- rekvendek, hogy a buzgalom és ügyszeretettel párosult tevékenységét mindenkor a kellő és megérdemlőit mél­tánylás és elismerésben fogom részesíteni, hogy a leg­nagyobb készséggel fogom önök jogos és igazságos ügyelt támogatni. De midőn ezeket ígérem, ne kívánják azt tő- h*m, hogy a kötelesség teljesítésében pontatlan és ha- nyag eljárást elnézzem; mert ezt annál kevésbé fogom tanm, minthogy az érdemet kellőleg jutalmazni erős és töltött szándékom. Bízva az önök hazafias jóakarata támogatásaikban, maradtam hazafiui üdvözlettel Sepsi-Szentgyürgy, 1882. október hó 29-én Babarczy Ferencz, magyar királyi adófelügyelő. A ..Hánmsz’*kmpgyei tanítótestület^ köz­gyűlése. E ezim alatt lapunk múlt számában közölt tudó­sításunkhoz még az alábbi részleteket vettük : A szép számú közönség előtt — miután elnök gyen­gélkedő állapota miatt a gyűlésen nem jelenhetett meg, másod-elnök, László Lukács, szép és eszmékben gaz- d ig s az egyetértést ezélzó beszéddel a gyűlést d. e. 10 órakor megnyitotta. A megnyitás után fölolvastattak a megerősített alapszabályok, a melyek a szerkesztendő „Evkönyv“-be határoztattak mellékeltetni. Ezután kü­lönböző bizottságok neveztettek ki : u. m. a gyakorlati tanítás meghallgatására: a tisztviselők választására; az országos tanítói gyűlés képviselőinek megválasztására szavazatszedő bizottságok; és végül egy 15 tagból álló bizottság is küldetett ki, a mely a humanistikus intéz­mények iránt oly annyira érdeklődő és tevékeny magas rangú urhölgy báró Szentkereszty Stephanie ő mélt^sá- gásak — a testület nevében legmelegebb üdvkivánatát fejezze ki. Ezen intézkedés után felolvastatott a titkári jelen­tés, mely hű képét adta a testület múlt évi munkálko­dásának. Ha merültek is töl drffjrencziális kérdések, de általában véve n múlt évi munkásság fényes bizonyíték arra nézve, hogy a testület minden egyes tagja föl tudja lógni ama magasztos czélt, melynek egyik igénytelen napszámosa. A titkári jelentést gyűlés éljenzéssel tudo­másul vette. Értekezést olvasott fel \ aj n a Ivárcly ily czimen : „Mik a legszükségesebb teendők a tanítói állás emelé­sére erkölcsi és anyagi tekintetben'?“ Ezen, valóban gond­dal írott értekezést a gyűlés figyelemmel hallgatta végig s nem is késett Írónak jegyzőkönyvileg köszönetét sza­vazni. Az értekezésben fölhozott „segély-egyleti“ eszmét pártolta, s azt bővebb tanulmányozás végett áttette a választmányhoz. — Előterjesztetett titkár által az or- I szágos tanítói árvaház eszméje. Ezen magasztos eszmét gyűlés melegen karolta fül annyiban, a mennyiben ha- tározatilag kimondotta, hogy társadalmi utón is fog gyűj­tést rendezni ; e végből megbizatott minden tanítói kör elnöke, jegyzője és pénztárosa, hogy a gyűjtést úgy a maga kebelében, mint a társadalomban eszközölje: ki­mondatott továbbá, hogy minden nagygyűlés alkalmával tartandó hangverseny tiszta jövedelmének 1 a nevezett ezélra fog fordittatni. Nsgos Komáromy Andor kir. tan­felügyelő ur pedig 10 éven át. évenkínt 10 irtot aján­lott fel az orsz. taintói árvaházra, s ezen kívül ígéretet tett, hogy egymaga is, mint gyűjtő bizottság fog mű­ködni. Megyénk érdemes tanfelügyelője e tette nem szo­rul dicséretre. Olvasta Szász János ily czimii munkáját: „Miké- penlehetne a természetrajzi oktatást a gazdasági és ker­tészeti gyakorlatokkal összekötni?“ írónak a munkásság­ért köszönet szavaztatott. Az első napra kitűzött tárgysorozat lejárván, mi­után az ember nemcsak szent igével, hanem kenyérrel is él, közös ebédre mentünk. Alig, hogy a test melegítőt magunkhoz vettük, megeredtek a pohárköszöntések. Pohárköszöntő mondatott : dr. Trefort Ágoston, vall. és közokt. miniszter ur ő nagyméltóságáért, mint tanügyünk vezércsillagáért; a közokt minisztérium ve* zérfértiaiért; főispán ő méltóságáért; megyénk tanfel­ügyelőjéért; testületi elnökségért; /ágon községi isko­laszékért s lelkes közönségért stb. Este 8 órakor hangversenynyel összekötött táncz- vigalom is rendeztetett, felerészben az Eötvös-alap, fele részben az orsz. tanítói árvaház javára. A hangverseny sikerültéről elmondják véleményüket mások; a jövede­lemre nézve pedig, mint ki tartozom tudósításom ke­retébe fölvenni, álljanak itt a következő számok: brutto bevétel 94 Irt. 98 kr.. ebből leszámítva a költségeket, marad netto 50 frt 84 kr. Rendeltetésük helyére a vá­lasztmány í el к üldend i. * Második nap, okt. 24-én. Tárgyalás alá vétettek a választmány javaslatai, 1) A magyarnyelvtan tanítása olvasókönyv alap­ján. E javaslatot a gyűlés elfogadta és pedig kérelmezni fogja a vall. és közokt. minisztériumnál, hogy oly ol­vasókönyvek szerkesztessenek, a melyeknek alapján a. magyarnyelvtant sikeresebben lehet tanítani s e kére­lem pártolására hasonló kérelmek fölterjesztésére a ha­zai tanítótestületeket is felszólítja. 2) Hozzuk kapcsolatba ,a tanitó-egyesületi gyűlé­seket az iskolaszékekkel javaslata a választmánynak némi vitára adott alkalmat. Mindazonáltal a gyűlés többsége kimondotta, hogy kéressék meg vallás- és közokt. miniszter ur ő nrnéltó- sága, hogy bocsásson ki a megyei kir. tanfelügyelőhöz egy oly rendeletet, melynek alapján a kir. tanfelügyelő utasítaná a községi iskolaszéket is, hogy a gyűlésbe menő tanítójukat, vagy a#hol több tanító van, a testü­letet szólítsák fel, hogy a tanítói gyűlés tanácskozását figyelemmel kisérve, arról hazajövet az iskolaszéknek tegyenek kimerítő jelentést. Ezek után a kiküldött bizottságok tették megje­lentéseiket, és pedig a tisztújító szavazatszedő bizottság. (A választások eredménye közölve volt lapunk múlt szá­mában. Szerk.) A gyakorlati tanítás meghallgatására kiküldött bi­zottság jelentéséből örömmel győződött meg a gyűlés, hogy a zágoni iskola a kornak megfelelőleg van beren­dezve; a Tattiás Eerenczné és Kovács Bálint tanításai a nevelés oktatás- színvonalán állanak. A méltőságos báró Szentkereszty Stephanie magas rangú urhölgyhöz küldött bizottság jelentését harsogó éljenekkel fogadta a gyűlés, kívánva, hogy ő méltósá­gát, mint a humanistikus intézmények védangyalát, a mindenható sokáig éltesse ! A megyei központi tanítói könyvtár ügyében tette meg jelentését ngos Komáromy Andor ur, mint a könyv­tár szervező bizottság elnöke. Örömmel győződött meg gyűlés a jelentésből, hogy egy rövid év alatt mily szép eredménynyel működött az e ezélra kiküldött bizottság. — A terjedelmes jelentésből kiemeljük, hogy a Mikó- tanoda igazgatósága a könyvtára rendezése alkalmával a duplumok és hiányos munkák egy részét, összesen 110 müvet 280 drbban a tanítói könyvtár részére adó mányozta ; ngos Komáromy Andor, Benke István a Mi- kó-tanoda tanvezetője és Nagy Géza muzeumőr urak tar­tottak c ezélra felolvasásokat; tagsági dijakból és ma­gán adakozásokból teszen tehát az egész összeg 105 frt GO krt. Nem is késett a gyűlés, úgy a bizottságnak a fáradságot nem ismerő munkásságért, mint Benke Ist­ván és Nagy Géza uraknak a szives adományért, illet­ve buzgó közreműködésükért jegyzőkönyvileg legforróbb köszönetét kifejezni. Olvasta Kovács Dénes ily czimii értekezését : „A családi nevelés befolyása az egyén társadalmi állására.“ Ezen értekezés absolut becsűnek ismertetvén el. a szer­kesztendő „Évkönyvébe határoztatok fölvétetni. Előterjesztette titkár feldobolyi veterán tanító és szakképzett méhész Mátyás Mihálynak abeli javaslatát, hogy egy méhészeti egyesület létesittessék. Ennek tár­gyalásába azonban az idő rövidsége miatt nem bocsát­kozhatott a gyűlés; tüzetesebb tanulmányozás végett áttette a választmányhoz, de a 83 éves kartárs, legna­gyobb sajnálatára a gyűlésnek, javaslatát visszavette. Jövő évi nagygyűlés helyéül — meghívás folytán — U z о n jelöltetett ki. Demeter Sámuel ev. ref. lelkész urnák a község nevében tett köszöneté és az elnök záróbeszédé után „Isten aidd meg a magyart“ hymnus eléneklésével a gyűlés délutáni fél 2 órakor véget ért. Adjon az ég hazánknak sok oly lelkes s a tan­ügyért melegen érző községet, illetve honfiakat, mint /ágon s annak élén álló fórfiai — s akkor a magasz­tos ügy rövid idő alatt el fogja érni kitűzött czélját. Egy legyen ! Gyöngyösi István, titkár. 31 agya г szim'\sz<‘t. Brassó, 1882. október 3o. В hét folytán ismét több jeles darab került szín­re. Hétfőn, folyó hó 28-án „Az uj háziúr“, Henri Chi- \"t „5 emeletes“ bohózatát adták. Közönség igen szép számmal volt s kitartó béketüréssel hallgatta s nézte végig eme nem igen (legalább a brassóiak által nem) „kedvelt“ darabot, melynek, mint mű-darabnak, feles számú hiányait csak azért tűrjük anuyira-amennyire, mivelhogy a fővárosban „kedvelik“, meg aztán, mint a ezime is mutatja, bohózat, még pedig „üt emeletes“ éi semmi egyél». Annál érdekesebb, tanulságosabb volt a keddi óarab, L'Arronge „Aszalai uram leányai“ czimii* 4 fel - vonásos vigjátéka. A „Czif'ra nyomorúság“ hasonmása, mely igazán a nép életéből van merítve. Sok jelenet könnyeket csalt a kevés számú közönség szemeibe. Sok mi ismerhetett volna önmagára Xlorbála asszonyban (ífo- mokainé), kinél a nagyzás hóbortjai minden természe­test felforgatván, sem lát, sem hall, mígnem egész csa­ládját a bukás örvényébe rántja magával, — ha ugyan nem akadnának Aszalai uramhoz (Püspöki) hasonló egészséges eszű, munkás férjek, kik határozott komoly­sággal még idejében oda kiáltják: netovább! Homokai- né és Püspöki, mint mindig, most is derekasan megol­dották nehéz feladatukat. P. Rótt Mari (Róza) ezen ki­tűnő tehetségű drámai alak, és Sárdi M. (Szántai) kit oly örömmel látunk mindennap a színpadon, mintha csak a legnemesebb versenyre keltek volna a mindket­tejük által kiérdemelt babérért. Kecskeméti 1. (Sárika), Fábiánná (Emilia), Csikász L. (Pataki) és Németh (Pa­rányi) csinos játékaikkal mozditák elé a darab sikerült előadását. Gsötörtökön telt szinház mellett Leterrier és Yan- loó „Kisasszony feleségem“ czimii, igen sz'p zenéjU 3 felvouásos operetteje került szilire. A darab meséje igen egyszerű, de elégé erőltetett. Az írókat Charles Lecocip a darab zenéjének szerzője, jóval tulszárnya'ta. A mi a zenei részt illeti, derék városi zenekarunk szépen ér­vényesítő a szerző gondolatait, Bényeiné (Marjolaine) dalaival pedig az elragadásig voltunk megelégedve. Sza­bó B. (Avelin) pár sikerült dalát szívesen megtapsoltuk. Német (Erikkel) és Lendvai (Palamed) sok szép áriát hallattak s „a vig legények társaságának tagjai“ áta- lában jól viselték magukat. Alig sikerült még egy darab úgy, mint Suppé ferencz igen kedvelt operetteje, a „Boccaccio“, mely szombaton, folyó hó 28-án került szilire. A szinház is „zsúfolásig“ telt meg; sokan nein is kaptak jegyet. A darab iránt mutatkozott érdekeltség mindvégig megma­radt, sőt néhol ritkán tapasztalható, feszült figyelemmé fokozódott, elannyira, hogy gyakran a mély csendben „még a légy röppenését is meg lehetett volna hallani.“ Boccaccio (Bényeiné) akár mint frivol diák, akár mint még frivolabb .beszélyiró, avagy mint koldus, de főkép mint lángkeblü szerelmes mindvégig uralta a közönsé­get, mely őt, kedvenezét, őszinte tetszésnyilatkozataival halmozta el. Igen szép feledata van a darabban Fiamet­tának, Boccaccio „angyali“ imádottjának. Es e szép feladatnak Tóth Berta lt. a. dicséretesen megfelelt. Ez volt az ő eddigi legnehezebb szerepe, melyben, ha n m is teljes, de mindenesetre iskolázott s tiszta csengésű, magas szoprán hangjával és kellemes játékával vált tetszésünkre. Kitünően alakított Isabella szerepében P. Iíott Mari és sikerültén énekelt Beatrice (Szabó Berta). Scalza (Völgyi), Lotteringi (Lendvai) és Lambertuccio (Püspöki) triója nagy tetszésben részesült és Pietro (Csikász) csinos játékával hódított. Csikászról egyéb­iránt örömmel jegyezzük fel, hogy egy év óta és a'att szépen haladt a színművészet terén ; ha igy halad, szép jövő vár reá. — Megemlítem még, miszerint a Püspöki által componált, találós szöveg, mely a nagy közönség­re, a mai előadás menetére és helyi viszonyainkra olyan a propos illett, kellemes áriájával együtt tapsviharban nyilvánuló tetszéssel fogadtatott. Ki merem mondani, hogy „Boccaccio“-val telje­sen meghódította Bényei ur a brassói közönséget, mely hogy nem marad háládatlan, minden jel arra mntat! Valóban arra mutat, mert hiszen a inai napon még a szászok sem maradtak részvétel nélkül. Es ezt vastag betűkkel jegyzem fel. Természete a magyar embernek a megbocsátás, a feledés s legveszettebb el­lenétől is szívesen ragadja meg a feléje nyújtott kezet. Nem czélom a jelzettek által a szászokat úgy tün­tetni fel, mint a magyarok esküdt elleneit ; nem ! — Hanem, tudj’ Isten, én úgy érzem, hogy nekünk már az is igen jól esik, ha magyar színészeinkhez úgy néha-néha ellátogatnak. Tegyék meg többször, többen ! A szinház nagyon jó iskola azokra nézve, kik bármi­nemű gyűlöletet hordanak kebleikben; s ha találkozik valaki, ki eddig kaján szemekkel nézett reánk, jöjjön el a mi körünkbe s látni, érezni fogja, hogy a magyar nem méltó senki megvetésére. ^ . Tegnap végre Lukácsy S. „A szerelem sötét ve­rem“ — czimü .8 felvouásos népszínműve került szinre. A közönség egészen megtöltötte a színházat; hanem a da

Next

/
Oldalképek
Tartalom