Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-10-29 / 87. szám
87. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882. Vasárnap, október 29. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Mathcovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: сВеЪ'иМ'еиг 01cdtü KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. « Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. hivatalos közlönye, Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyílttá r sora 15 kr. Arany Jáoos temetése után. Л költő már elment, oda, a hol pihenni fog a fáradalmas munka után. Nagy tisztességgel élt, nagy becsületet szerzett az országnak ; nagy tisztességgel siratta meg az ország, virágokkal halmozta koporsóját s a menet, a mely kisérte, oly nagy, oly impozáns vala, minőt Deák Ferencz temetése óta nem láttunk. Koporsójánál megjelent, a képviselőim és főrendiház, ott volt tehát a parlament egészen, megjelent a miniszterelnök, a külügyek minisztere és valamennyi miniszter, a ki a fővárosban jelen van, megjelentek az összes honvédtábornokok, s ott voltak országunk minden nagyjai. Jókai Mór, And- rássy Gyula, Mailáth, Lónyai Menyhért, Haynald sat. A megyék is itt. lettek volna minden bizonynyal, ha a rövid idő engedi. És megjelent a nép nagy tömegekben s bebocsáttaf.ást kért a ravatalhoz. A kik nem fértek, azok zúgolódtak s fenyegető állást foglaltak el a rendőrökkel és a rendet fenfartó rendezőkkel szemben, mert érezték, hogy egyforma joguk van Arany Ján os koporsójánál I en n i. M i nd n yá j u u к á volt. Aztán megjelentek a tanulók. Ezek a jövő reményei. Hadd nézzék meg eltávozóban a múltnak egyik legfényesebb alakját; ki tudja, lesz-e köztük olyan; hadd nézzék meg annak a koporsónak az egyik csücskét, melybe több fért be, mint a mennyi maradt. S végül mentek még a gyerekek is. Egy apa elhozta a kis fiát s így szólt, hozzá: Látod, most temetik Arany Jánost. Ha nagy leszel, majd akkor tudod meg, ki volt az. Nagy temetés volt, az egész ország temetett, : az egész ország átérezte a veszteséget. A gyászoló beszédek is elhangzottak, egyik szebb volt, mint a másik. Elérzékenyitették a közönséget. Az ország miniszterelnöke a könyeit törülte s a nagy csarnok szögleteiből majd innen, majd onnan feltört a zokogás. A család veszteségét szavakba szorította a főpap. Az akadémia fájdalmát gyönyörűn tolmácsolta S/.ász Károly ; Gyulai Pál hangos sírásra fakadt, midőn el monda, hogy a „Kisfaludy-Társaság“ díszét. veszté el benne. Egyik beszédből sem hiányzottak sem a fájdalom közvetlenségének szépségei, sem ama szeretet, tisztelet és hála kifejezése, mely- lyel a nagy halott iránt viseltettek. Megérdemelte ő mindezeket. A közös költségvetési előirányzat 1883-ra. A) Kiad á s. rendes rendkívüli összesen о sztr. ért. fo ri n t Külügyminisztérium . . . 4210100 361700 4246900.— Hadügyminisztérium . . . 102700921 8774621 111575542.— Közös pénzügyminisztérium 7G978G 2825 172611.— Nyugdijak .......................... 1787000 1 050 1790050.— Közös legfőbb számvevőszék 125GG5 — . 125665.— Összesen . . 109095472 8815296 117910768.— B) F e d e z e t, Külügyminisztérium . . . 696900 — 696900.— Hadügyminisztérium . . . 25-18790 —2548796.-Кözös pénzügyminisztérium 1410 — 1410,— Nyugdijak .......................... 15 99 — 1509.— Közös legfőbb számvevőszék 1G5 — 165.— Összesen . . 3248780 — 3248780,— C ) So m m á za t . A kiadás főösszegeiből 109095472 8315296 117910768,— levonva a fedezet főösszegeit 3248780 — 3248780.— marad tiszta szükséglet 105846692 8815296 114661783.— Ennek fedezésére szolgál első sorban a határvámjövedéki többlet, mely irányoztatik elő . . . — — 14670225,— marad még . . . , — — 99991763,mely összegből Magyarország terhére levonandó, 2% .......................... — — 19 99335.26 a többiből Ausztria terhere esik' 70% .... —. — 68594349 42 Magyarország terhére 30% — — 29397578.32 Hozzászámítva ez utolsó összeghez a Magyarország által fizetendő 2% • — — 1Ä99835.26 Magyarország által összesen fizetendő ..................... 31397413 58 Ez en kívül az okkupáit területen levő katonaság 1883. évi szükséglete .......................................... 8988000.— mely összegből Magyarország terhére esik összesen 2822232.— A boszniai lázadási tünetekről újabban elterjedt híreket a „Nemzet“ mai száma megczáfolja E „hírek — Írja az emlitett lap — hihetőleg arra vezethetők vissza, hogy jelentések érkeztek az országos kormányhoz három bandáról, mely Montenegróból betört vagy betörni készült. De ezen jelentések maguk is, melyek különben sem eredtek hivatalos közegektől, alaptalan mende-mondáknak bizonyultak. Mindaz, a mi tényleg előfordult, apróbb rablóbandák garázdálkodása főképen a montenegrói határon. E bandák 10 — 30 emberből állanak, foglalkozásuk főképen a marhalopás, a katonaság és csendőrség elől mindig kitérnek, és ha összeütközés mégis történik, nehány puskalövés után elmenekülnek.“ E rabólbandákra nézve különben felvilágosítást találunk a „Moszkovszkija Vjedomoszti“ egy különben is érdekes herczogovinai levelében, mely a többek közt következőleg szól: A Montenegróba menekült herczogovi- naiak inkább készek éhen halni, semhogy „osztrák uralom“ alá térjenek vissza. A montenegrói kormány által nyújtott élelem 21/3 font kukoriczakenyérből áll, mely adag az utóbbi időben négy napra szól. Niksicsben e miatt igen sok kihágás történt, nevezetesen az éhes herczegovczok kukoriczát mentek lopni a montenegrőiak földjére, a miért ezek megpuskázták őket. Ennek tulajdonítandó, hogy a Neveszinjéből való menekültek odahagyták Montenegrót és mint a vadállatok, fegyvertelenül, éhesen bujdosnak a határszéli sziklák közt. A pozsonyi zsidóüldözések alkalmával Pozsonyba küldött két zászlóalj gyalogságra vonatkozólag a budapesti főhadparanesnokság kérdést intézett a kormány- biztossá kinevezett Eszterházy gróf főispánhoz, hogy vájjon az emlitett katonaság nem volna-e már Pozsonyban nélkülözhető, s Komáromija visszahívható. A főispán és a térparancsnok erre igenlőleg válaszolt, de a városi tanács, kivált Gokl polgármester szükségesnek tartván, hogy a tél kezdetéig, vagy legalább mig a mostani vásári bódék el nem hordatnak, a katonaság Pozsonyban maradjon, a két zászlóalj Pozsonyból egyelőre nem fog elvonulni. A belgrádi merényletről lapunk múlt számában már nem emlékezhetvén meg, röviden csak annyit említünk fel arról ez alkalommal, hogy Markovics Helén, kinek férjét a szerb király az 1879-iki összeesküvés miatt kivégeztette, személyes boszuból gyilkosságot tervezett s a templomban kétszer lőtt Milánra, de nem talált; a harmadik lövést már nem tehette meg, mivel egy tiszt a kíséretből megakadályozta abban. Marko- vics Helénről újabban a következőket írják : Markovics Helén Zajcsárban lakott anyósánál, a kivégzett Markovics Jefrem anyjánál és csak ritkán járt Belgrádba. Az utóbbi időben nagy búskomorság jelei mutatkoztak rajta és környezete attól félt, hogy megtébolyodott, Be’- grádba csak néhány napja érkezett, Markovicsné magán - házába szállt és rendkívül keveset érintkezett másokkal. A templomban az asszonyok helyén az első sorba tolakodott és innét lőtt a királyra. A delegácziók Az osztrák delegáczió f. hó 25-én 12 órakor tartotta első ülését az akadémia termében. Elnökké dr. Smolka választatott, ki megnyitó beszédében ily alkalA „Nemere" tárczája. Meg sem ösmer édes... ? Elbeszélés. Réthi Lajostól. (Folytatás és vége) Nem tudom, mit mondott Agnes kisasszony nagyapának. Az igaz, hogy te azt. honnan is tudnád! Hát azt mondotta, bog} ... te és \ iktor nagyon szeretitek egymást. — Az úgy van nagyapám! He komolyan-e, vagy csak úgy játékból, a hogy a gyermekek szoktak. Nagyon, nagyon komolyan, olyan komolyan a minél nincs komolyabb semmi. — No látod, most már, hogy megmondottad, nem haragszom többé. Azért haragudtam, mert Agues kisasz- szony mondta meg. Azt hittem, hogy csak rágalmaz vele. Most már te kelj fel és szeresd nagyapát ; később me«-. Dtjnk, mi lesz. VI. Volt az öreg urnák egy ezüstgombos meggyszin attilája^ is még. Azt vette fél, úgy ment Teversnéhez. 1 eversnet szokatlan rósz kedvűnek találta; de ezt eszie sem tudta venni, annyira el volt foglalva a saját izgatottságával. л„()]Уаи lz#at°ft es habozó volt, mint egy liusz esztendős ifjú ember, mikor készül az első szerelmi vallomásra. kezdett egyről is, másról is: még az iu(íj;u us! ól, ню" a kitörő f ol I.K* * n levő kel о ti kérdésről is. hanem meglátszott, hogy valami egyéb nyomja a ízivét. Végre is kisegítette egy nagy fekete láda, mely az egyik szegletben nyitva és ruhaneművel jól tele rakva állott. — Mit jelent e készülődés? — kérdé — hiszen tegnapi nyilatkozata szerint még egy hétig itt marad. — Azóta megváltoztattam gondolatomat, és indulok, mihelyt lehet. — En pedig épen azért jöttem, hogy maradásra kérjem, hogy ne is váljunk el, a mig lehet, a mig élünk. Teversné nagyot nézett az öregei], aztán bus mo- solylval felelt: — Milyen ábrándos ön még most is! Mennyire nem veszi észre, a mi körülötte történik. Hát nem tudja-e, hogy a lehető messzire kell kerülnünk egymást? Nem sejti-e, hogy talán egész életünk végéig átkoznunk kell újabb találkozásunk perezét? ... Oh a mi találkozásaink ! Az elsőt követte hosszú szívfájdalom, az ifjúkor életörömeinek lerontása; a másodikat . . . talán még nagyobb, talán gyógyithatlan ? Es úgy megfényesedtek a szemei, a hogy ezeket elmondotta! Le is hajtá fejét, hogy a végig gördülő könnyeket elrejtse. Torja felállott; hozzá lépett; megfogta kézéi és szeretettől remegő hangon szólitá meg: Anna! Eegyen nyugodt, Anna ! én sem vagyok már sem olyan önző, sem olyan hiú, hogy csakis magammal foglalkozzam. Az én gyönyöröm is csak gyermekeimben van ; reménységem is csak számukra épiti a jövendőt. Mert látja, úgy megszerettem azt a Viktort, és annyit ábrándoztam azon, hogy ő voltaképen az én ham lehetne; egészen úgy nézem, úgy szeretem most is, mintha az is volna, Vájjon tudna-e ő engem apjának tekinteni? Teversné kérdőleg nézett az előtte álló nemes öregre. — Most azonban könnyű volt a további magyarázat. Torja megkérte a Teversné kezét s elmond,i, hogy Viktort fiává akarja fogadni. Ha az ő nevét tartja fenn, leányának sem lehet semmi kifogása, hogy Jankával ösz- szekeljen. Szegény Viktor olyan busán, egészen kétségbeesve tért haza, mert a bizalmas szobaleány megsúgta, hogy ma semmi sem lesz a sétából, s kérdés, hogy lesz-e valaha, mert az öreg ur haragos, Janka sir és bezárkózott; felfordult világ van a háznál. A mint az öreget megpillantotta anyjával, azt hit" te, hogy itt már a végítélet. El is határozta hirtelen' hogy, ha már benne van a veszedelemben, ki fogja jelenteni határozottan, hogy nem mond le soha, akáimi történik. Mekkora lett aztán meglepetése, mikor nyájasan fogadták, bánatosságára kötekedve élezeltek az öregek s végül komolyan kérdezték, hogy beleegyezik-e a tervbe ? Nem felelt semmit, csak kezet csókolt az anyjának, azután Torjának. Majd átölelte a boldogságtól remegő asszonyt és lehajtá szép fürtös fejét, hogy csókolhassa az tetszése szerint. Mikor elbocsátotta fiát Teversné, azon vette észre, hogy a Torja feje van hozzá hajolva. Nem szólották semmit, csak rá olvadott egy gyöngéd csók a fehér fürtöktől fedett ősz homlokra. * A nagy fekete ládát ki kellett bontani. Nem utazhattak el, mert sok volt az eligazítani való. Idő telt bele, a mig a grófnőt értesítették a váratlan eseményekről; hogy vöt és anyát kap egyszerre. Előbbb el sem akarta hinni. Azután azt forgatta fejében, hogy meghiúsítja az egészet. Mikor azonban megérkeztek s megismerte a leendő anyát és leendő vöt és értesült az előzményekről : ő is bele nyugodott, hogy ez épen az isten akaratja; és akármennyit idózé emlé-
