Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-10-22 / 85. szám
85. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882, Vasárnap, október 22. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovies-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cBe tuo te i и 01 Cd г ft KÖNYVNYOMDÁJA, hocá a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendök. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. nye. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt 1er. i-'ól évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért tí kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Ei?y képviselő beszédének a hatása alatt. Kézdi-szék, 1882. október 20. Rohonczy Gedeon képviselőnek a képviselőház október 13-án tartott ülésében mondott beszéde különös benyomást tett reám, sőt kétségkívül másra is. Tudjuk ugyanis, hogy Rohonczy a közlekedési minisztérium ellen nagy emphasissal lépett fel, a2t imput,alván ezen minisztériumnak, hogy itt a korrupezió rendkívül nagy,, hogy főleg a tiszai munkálatoknál a minisztérium bizonyos tagjai meg lettek vesztegetve. Egy-egy elkeseredett bús hazafi itt is, ott is egy-egy visszaélésről panaszkodott Rohonczy urnák s Rohonczy, ámbár legnagyobb részét nem is ismerte, mindannyinak minden kritika nélkül teljes hitelt adott. És igy felállított egy rettenetes vádat : a korrupezió, a megvesztegethetés vádját s .aztán úgy beleélte magát ezen missziójába — hogy t. i. mindenütt csak comipcziót, megvesztegetést lát — hogy a higgadtan gondolkodó embernek önkénytelenül is azon gondolatra kell jönnie : vájjon teljesen beszámítható állapotban van-e Rohonczy ur ? De lássuk : ő maga azt mondja szóról-szóra egyikéről azoknak, a kiknek állítására építette rét tentes vádját, hogy: „Én részemről meggyőződtem azonban később, hogy ez a Barkoczy egy közönséges svindler. . . . Kimondom egész őszintén, hogy Barkoczy közönséges svindler.“ Es alább egy másik tanújáról igy nyilatkozik : „Ezen Schvartzról nem akarok hosszasan beszélni ; ez közönséges, szegény, rongyos zsidó . . . Lehet, hogy bizonyos fokig fanatikus bolond volt, mert bizonyos dolgok bolonddá tehetnek józan embereket, kik talán okosabbak, mint azok, a kik nevetnek.“ íme tehát maga Rohonczy tanúinak egy részét közönséges svindlernek, a másikat fanatikus bolondnak nevezi, s mégis a korrupezió, a megvesztegetés vádja mellett megmarad akkor, midőn ezen korrupezió, ezen megvesztegés kiderithetése végett épen az általa vezetett vizsgálat semmi eredményt sem tudott kideríteni. Hát teljes beszámithatóság alá jöhet az ily egyén? Hát nem valóságos mániává vált itt a korrupezió, a megvesztegetés keresése, utón útfélen való feltalálni vélése ? Kétségkívül! Az, hogy Rohonczy ur különben értelmes ember, ez ellen mit sem bizonyít. Hisz ő maga is világosan mondja, hogy: „bizonyos dolgok bolonddá tehetnek józan embereket, kik talán okosabbak, mint azok, a kik nevetnek.“ Ez a kép, a melyet Rohonczy ur a szegény rongyos zsidó Schwartzról festett, ő reá is alkalmazható. Neki már fixa ideájává, mániájává vált a világot a korrupcziótól, a megvesztegetéstől megmenteni akarni. Különben okos ember. Fájdalom, nekünk is voltak még hasonló embereink. A kik például a szegény Szemere Bertalant, a volt 48 — 49-iki zseniális minisztert, a Schwartzer tébolydájában meglátogatták, bizonynyal vissza fognak emlékezni, hogy vele a világon mindenről értelmesen lehetett beszélni, ha valahogy a rendőrségre nem lett emlékeztetve. Itt már meg volt a fixa ideája itt már bolond volt. S ha Szemerének a rendőrség, egy másiknak hogy ő római pápa, egy harmadiknak, hogy ő üvegből van és igy tovább — lehet a mániája, miért ne lehetne valakinek az, hogy a levegő tele van korrupcióval ? a mely mánia, lia az illető korán nem igyekezik abból kigyógyulni, — épen úgy a tébolydába vezetheti őt, mint vezette annyi sok mással egyetemben a lánglelkü Szemerét a rendőrségtőli félelem. Különben a tudomány kimutatta, hogy J. J. Rousseau, Voltaire, Beethoven és annyi sok más sem volt ezen bajtól ment —- minden lángelméjük daczára sem — mert, mint egy szaktekintély mondja : „a hol lelki tévely van jelen, ott beteg ség is van jelen s még pedig, álljon különben az értelem bármily magas fokon, — - egy lelki betegség. “ Nekem ezeket juttatta eszembe a Rohonczy ur beszédeinek az elolvasása, s ezekre gondolok, ha a zsidó-hecz fő-főmatadorainak működését viszgálom. „Nullum magnum iiigenium, nisi stuUitia quedam mixtum“ — monda már Seneca. Természetesen, ez csak a fő-főmatadorokra vunatkozlia-. tik, mert a minorum gentium — mint nem egy vidéki lapszerkesztő, újdondász stb. — vagy buta, vagy rósz májú, a ki csak ily búj tógát á s, izgatás szitása által képes nyomorult existentiáját fentar- tani : ezek úgy tesznek, mint azon gyáva tolvajok, a kik felgyújtják — és csak azért gyújtják fel a másemuer házát, hogy aztán kényelmesen lophassanak. Rusticus. В e 1 fii 1 <1. A delegácziók tárgyalásaira — melyek tudvalevőleg f. hó 25-én kezdődnek — gróf Kálnoky Gusztáv külügyminiszter és Szögyényi osztályfőnök már e hó 22-én érkeznek Budapestre. Bylandt gróf közös pénzügyminiszter egy nappal később érkezik a fővárosba. Uj osztálytanácsos a kultuszminisztériumban. A szombathelyi püspökké kinevezett IUdassy Kornél helyébe Hornig báró esztergomi kanonok fog kineveztetni, az eddigi combinatiók tehát alaptalanoknak bizonyultak. A novemberi katonai előléptetésekre vonatkozó javaslat még e hét folyamában ő felsége elé fog terjesztetni. úgy, hogy az erre vonatkozó rendelet megjelenése e hő 25-re várható. Mint az „ Armeeverordnungs-Blatt“ jelenti, sok előléptetés lesz. A szegedi kir. pénzügyigazgatóság — mely az 1870. árvíz következtében ideiglenesen Nagy-Kikindára helyeztetett át — mint a pénzügyminisztérium közhírré teszi, ismét Szegedre visszahelyeztetett s f. hó 1-től kezdve Szegeden folytatja működését. A kópviselöház pénzügyi bizottsága október 17-én tartott illésében tárgyalta az ő Felsége személye körüli minisztérium költségvetését, és azt csekély módosítással elfogadta, megszavazván egyszersmind az ezen minisztérium felügyelete alatt álló bécsi kincstári épület — a volt magyar kanczellári palota — tatarozására előirányzott 2000 irtot. Ezután tárgyalta és elfogadta a bizottság az állami számvevőszéle 109,123 frtnyi előirányzatát, a királyi udvartartás 4.050,000 frtnyi tételét, a kabineti irodáét 70,515 írttal, az országgyűlés költségeit 1.229,083 írttal, a központi kormány közeA „Nemere" tárczája. Meg sem ösmer édes...? Elbeszélés, Réthy Lajostól. (Folj tatás.) Elfásultam minden iránt; szenvedés és öröm egyaránt elveszítették jelentőségüket rám nézve. Csak szegény szüléimét sajnáltam, a miért annyit aggódnak miattam. Mindegyre igyekeztek rábeszélni a jó lelkek egy- egy előnyös házasság elfogadására; de én elhatároztam, hogy soha sem megyek férjhez. Örökségem elég volt arra, hogy egyedül megéljek. Elszakadásunk után két esztendővel hallottam az első bizonyos hirt önről, még arra is jól emlékszem, hogy egy Jánosnapi vásárkor. Ismerős kolozsvári kereskedő beszélte, mily fényes volt a menyegzője, s hogy egy igen előkelő grófnővel kelt össze. És képzelje csak : ez a liir, a helyett, hogy levert volna, egyszerre megerősített, Bizonyosságot nyertem a bizonytalan hányko- das helyébe. Elhitettem magammal, hogy önt kényszeríteni kellett erre a házasságra, és sírtam ugyan olykor, ha esténként egyedül maradhatok, de lassanként csendes megnyugvás szállott kedélyemre. Elhatározásom azonban, hogy férjhez nem megyek, szilárd volt, és szüleim is belenyugodtak, mert nem tudtak változtatni rajta. Nehány esztendő múlva egy újonnan jött ezredor- vos kezdett házunkhoz járni, a kí atyámmal a gyógy- tárban kötött ismeretséget. Csakhamar rendes vendégünkké vált. Ezzel az emberrel mind bizalmasabban éreztem magamat; egyszerre csak egészen megdöbbenve vetém föl a kérdést, mintha bűnös volnék, hogy vájjon egy képződő szerelem érzete-e ez? Oh nem, nem lehet az, hiszen Tevers orvos nem is ifjú többé, jóval túl van a 30 esztendőn; szépnek sem mondható, csak becsület és értelem teszik vonzóvá tekintetét; nem is úgy lépett föl, a hogy a széptevők szoktak. Nem volt ok reá, hogy fejlődő bizalmasságunkat megszakítsam. Voltaképen tanítómnak nevezhetém az uj ismerőst. Sokat beszélt nekem élményeiről, távol levő társadalmi körök szokásairól és a nagy világ eseményeiről. Különös kedvteléssel foglalkozott a német remekírókkal. Göthe és Schiller szépségeit az ő felolvasása és fejtegetése közben kezdettem megérteni ; és egészen uj világot nyitott lelkem előtt, a mint Shakespeare német fordításával megismertetett. Közben elbeszélte ifjúsága szerelmi történetét, a mely, egészen hasonlóan az enyémhez, társadalmi tekintetek miatt szakittatott ketté; és észre sem vettem, mikép történt, én is elmondottam neki önnel folytatott viszonyomat. Annyira nélkülözbetlenné lett nekem ez a testvéri, vagy baráti viszony, hogy szenvedtem, ha egy-egy napon kimaradt az orvos. Egy évig tartott ismeretségünk, midőn az én kedves barátom azzal a hírrel döbbentett meg, hogy el fog távozni, mert előnyös meghívást kapott a moldvai fejedelem udvarához. Nem tudtam eltitkolni, hogy ez reám nézve váratlan és rendkívüli csapás, s érzelmeim nyilvánításából ő bátorságot merített kezem megkérésére. Erre addig nem is gondoltam. Midőn azonban az állott előttem, hogy örökre el kell veszítenem e nélkii- lözhetlenné vált barátot, elhatároztam mngamat azonnal : nejévé lennem és követtem őt Moldvába. így lettem én Teversné asszonynyá, a mit nem is bántam meg soha. Férjem tekintetében halálig megmaradott az értelem és becsület kifejezése, mert azok a tulajdonságok a lelkében laktak. Es önre, kedves Torja Félix, úgy gondoltam mindig, mint egy szép álomra, a mely csakis álom volt. IV. — Ugy-e kedves nagyapám elmegyünk ma sétálni a fiirészmalomhoz? Az olyan kedves, mikor úgy zakatol, hogy az ember a saját miga hangját sem hallhatja tőle. Aztán olyan különös a nagy tőkék sivitása, mikor a fűrészek egyszerre vágják fi—8—10 darabra. Olyan szép idő van ; a levegő is olyan kellemes ott a filyó partján. Aztán Tevers néni is velünk jön; délelőtt ígérte meg nekem a fürdőben. Ugy-e elmegyünk '? A nevelőnő kedvtelenül hallgatta azt a kérlelést ; mintha épen készülődött volna is, hogy ellenvetést tegyen, hanem a czirogatott öreg ur ígéretet tett hirtelen és félre vonult egy kis délutáni álomra. — Sokkal helyesebb volna, ha engem is megkérdezne előbb az ilyen dolgok felől — szólt a nevelőim feddőleg az öreg ur eltávozása után. — Igen fogom sajnálni, ha a mama kérdéseire nem felelhetek minden tekintetben dicsérőleg. Egy grófi hölgy nem engedhet meg mindent magának, a mi közönséges leánynál fel sem tűnnék. — Ugyan mi lelhette Agnes kisasszonyt egy idő óta? — nevetett föl Janka grófnő. Ah, tehát az a nagy bűn, a mi egy grófi hölgyhöz nem illik s a miért be leszek vádolva a mama előtt, hogy sétálni vágyom a zöld gyepen, és meghallgatni a fürészmalom dörömbö- lését? — Jól tudja maga, hogy nem az ellen van kifogásom; csak ne magyarázza félre. Ki is mondom kereken, hogy már az elválhatatlanná való társaságot nem tartom hozzánk valónak. — Hogyan. Agnes kisasszony, talán a nagyapa, társasága veszedelmes és illetlen reám nézve? vagy az öné? vagy épen a jó öreg Tevers nénié? — És senki sem lesz velünk ezeken kívül?
