Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-10-05 / 80. szám

— 318 — gal való szövetkezést ajánlja, a „P. C.“ egy sugal­mazott értesülése — (rambettának tulajdonítja, ki az egyptomi bonyodalmakból keletkezett helyzetet akarja másodizbeni és sikeresebb uralmának alap­jául tenni és az európai hatalmak ellentétes cso­portosítását óhajtja a franczia akczió támpontjául. Ama czikk tehát nem volt egyéb, mint kérdés Ang­liához: vájjon idején van-e már, hogy Francziaor- szág kezet nyújtson Oroszországnak, vagy remél­heti-e Francziaország, hogy mint Anglia kedvelt szövetséges társa, másféle ellentétes csoportosításo­kat létesíthessen? Ifj. gróf Kádly Gedeon honvédelmi miniszter. (T.) Ifj. gróf Rád a y Gedeonban ismét egy olyan tagot nyer kormányunk, a milyennel mind a parla ment, mind pedig az ország meg lehet elégedve. Tisza Kálmán az ö választásaiban mindenesetre a szerencsésebb miniszterelnökök közé tartozik, mert nem volt még miniszter a 1 i s z a-Kabinetben, ki, a midón távozott, ne a legnagyobb elismerés­sel szólt volna róla még az ellenzéki sajtó is. A választás, mely ifj. gróf Ráday Gedeonra esett, szintén szerencsésnek mondható, mert habar a gróf még csak 41 éves, és eddigi előéletéről a lapok лет sokat beszéltek is, az a 41 év úgy meg van tömve cselekmény nyel, hogy annyira nem ké­pes, csak a legszívósabb tetterő és csak a valódi tehetség, mely a tevékenységre való ösztönt ön­ön magában leli töl. * Álljanak itt az ifj. gróf Ráday Gedeon élet­rajzából a következők : Ifj. gróf Ráday Gedeon Pestmegyében, Fé- czelen, családjának ősi birtokán született, iizénkét éves koráig részint nagyanyjánál gróf leleky Zsó­fiánál, részint nagynénjénél Zeyk Józsefnénél Er- délyben, részint pedig szü 1 • *i házánál növekedett. 12 éves korában a Gönczy Pál jelenlegi miniszteri tanácsosnak akkori nevelő intézetébe adatott és itt tanult 15-ik évéig. Tizenötödik évétől kezdve fia­tal élete már csupa carrier, csupa tevékenység. Már ifi éves korában mint huszár hadnagy volt a Haller-iiknét. 19 éves korában már főhad­nagy, s mint ilyen vett részt az 1859-iki olasz had­járatokban; és még alig volt húsz éves, mikor ő felsége hadsegédévé és cs, kir. kamarássá nevez­tetett ki. Szédítő karrier egy fiatal emberre nézve, még ha mágnás is ! » A königgrützi ütközetben saját óhajtása foly­tán vett részt mint századparancsnok, s hősiesen viselte magát. Hymen lánczai azonban nemsokára egy bájos hölgyhöz, a gróf Baityáni Kázmér unokahagához, szül. Pergen Philippin grófnőhöz fii/.ték, kinek ol­dala mellett aztán a csendes polgári életbe, a fa­lusi élet boldog magányába vágyott. Tevékeny lelke azonban csak itt vette észre, hogy pihenni nem tud. Kezdetben a gazdaság terén igyekezett tevékenységet kifejteni, s habár jószágából minta­gazdaságot teremtett, ez a tér neki nem volt elég. A tetterő, melyet a lóriikor csak hatalma­sabbá érlelt benne, nagyobb kört kívánt, s a gaz­dálkodásnak reá nézve szűk határán keresztül is tört minél előbb, s a neveié:-ügygyei is foglalkozi i kezdett. A váczi kerületben Szász Károly tanfel­ügyelőt helyettesítette egy ideig, saját német falu­ját pedig, Jkládot, megmagyarositotta. Aztán részt vett a megyei mozgalmakban mint bizottmányi, közigazgatási, és igazoló bizottsági tag. Később elnöke lett az aszódi takarékpénztár­nak; igazgató tanácsosa az erdélyi vasút, társulat­nak ; alelnöke a rima-murányi és salgó-tarjáni vas- finomitó társulatnak; igazgatósági tatja a „Fonci­ère pesti biztositó társulat-' nak; elnöke az „orszá­gos kisdedóvó intézet és árvaház“-nak ; választ­mányi tagja a veres-kereszt egyletnek, sat. A Már- Kus István halála óta pedig ö volt a parlamentben a honvédségi előadó. Mindezekből egy tetterős férfi életének óriási tevékenysége és fáradhatlansága tűnik ki, mely ha a honvédelmi miniszter személyében öszpon- tosul, a haza a legszebb reményekkel tekinthet e kinevezés elé. Elvagyunk ugyanra kiszülve, hogy az ellen­zéki lapok mindjárt az első hét.-n találnak, h'bát, de arról is megvagyunk győződve, hogy nem lesz igaz. A honvédségről való sötét képek persze hogy egymásután fognak mázoltatni ezután is. noha semmi se lesz úgy. Az ijesztgetés, rémitgetés terjesztetni fog ezután is, noha nem lészen semmi alapja; de ne is legyen! A legmélyebb bizalommal tekintünk tehát e kinevezés elé, mert tudjuk, hogy egy olyan szak­ember, egy oiyan hazafi, egy olyan tevékeny em­ber, mint ifjú gróf Ráday Gedeon, sem magát | lekisebbitletni.js*- m ambiczióját pihentetni nem fogja, i Az álláshoz mért tehetsége megvan, czak akarnia kell. Akarni pedig fog is, tud is! Kossuth Lajos levele. Nagy hazánkfia szept. 17-ikéről -— mint már említők — I lelfy Ignácz országgyűlési képviselő- hő; levelet intézett, a melyben felkéri őt, hogy nevében vegye át a 80-ik születésnapjára készült albumot. F levélnek is az a fájó, elegikus hangu­lata van, mint általában mindazon leveleknek me­lyeket Kossuth az utolsó években irt. E levél is eg-yik mestermüve Kossuth tollának, egy magasz­tos nagy szív és nagy elme terméke, a melyet nem lehet gyönyörűség, de helyenként bensó meg­indulás nélkül is elolvasni. — Először köszönetét mond honfitársai megemlékezéséért, a mely neki nagy örömet okoz, bár az alkalom — mint mond­ja — nem éppen örvendetes Aztán igy folytatja: Az én kis családi körömben mi nem is szók tűk az név- és születési évnapokat megünnepelni. Még csak emlékezetbe hozni sem. Ne-n jól esnék magunkat s azokat, kiket szeretünk, emlékeztetni, hogy az év, melyet leéltünk, egy hossza lépéssel közelebb hozott az elváláshoz, mely ha az. elköl­tözőre nyugalmat hoz is, a felmaradókra gyászt borit. Hát még mikor a születési évnap a r.yolcz- vanadik ? Nem tagadhatom, hogy ez a szám komor gon­dolatokat ébreszt agyamban, s ajkamra fájdalmas- sóhajtást idéz. Nem, mintha az bántana, hogy az ily korú ember, még ha ta'pon áll is, már a sírban-áll, lesve a billentést, mely lefekteti. Ez rendén van ig'y, és nem is baj. A kinek annyi bú, annyi keserv jutott osztályrészül az életben, mint énnekem, az, ha lel­kiismeretével tisztában van, a mint én vagyok, nem pusztán megnyugvással, hanem még egy ne­mével a sóvárgásnak is gondol a halálra, „mert, lia bíró, nem furdal vád, mert ha álom, nyugalmat ád “ Nem is azért szomorít a 80 év, mivel az öreg­ség örömtelen Ez is rendén van Az örömtől ne­héz a megválás, az örömtelenségtől nagyon küny- nyü. Bölcsen rendelte a természet Istene, hogy az évek súlya alatt öreg embernél az élet jóformán lengéssé változik, mely érzéketlen mindannak be­cse iránt, a mi személyileg értékes lehet Ez. a ten- gés nagyon jó átmenet, mind annak, a mi az em­berben anyagi, ásványelemekké szétbomlásához; hogy örökös körutjokban a természet három or­szágánál, nj meg uj élet hüvelyeivé csoportosítja nak az örökkévalóságon keresztül Es nem is a miatt szomorít a 80 év, ho^y a tehetetlen öregségben az ember elrozsdásodik, mint az ellökött kard. — Fn ez elrozsdásodást eddig még kevésbé érzem, mint a korombeliek közt má­sok tán sokan. Ha az esélyek kereke még éltem­ben akként fordulna, hogy nemzetein magát örök létjogának számonkérésére elhatározná, még elég ruganyosságot érzek agyamban, elég akaraterőt lelkemben, s elég munkatehetséget izmaimban, hogy mint egyszerű napszámos, ki is kérjem, le is rohassam részemet a nagy munkában. Az, a mi miatt a 8o év lenne felejthetlen, bú­val sulyosodik le'kemre, azon szomorú kényszerű­ségben áll, hogy nekem, ki hazámat annyira sze­retem, mint ember hazáját jobban nem szeretheti, idegen földön kell meghalnom hontalanul. P« d g kell, mert szivem minden dobbanása visszaborzad, minden erkölcsi érzelem, hazafisá- gom, minden kötelesség érzete, eltilt attól hogy megtagadva életem religióját. „Osztrák“ Magyar- országba menjek meghalni ; én! ki egyik kezem mel nemzetein örök létjogára, másikkal a vértenger- te mutatva,mely névtelen félisteneink éré ből a gazi.l megtámadott haza szent védelmében kiömlött, ha­zám függetlenségének decretálását indítványoztam s indítványom nemzeti határozattá emeltetvén, Is­ten és a nemzet színe e őtt esküvel fogadtam, hogy hazám függetlenségéhez utolsó leheletemig hü ma­radok ! Az is maradok, Isten engem úgy segéljen, mind ez életben, mind a siron túl! Sokat tanulgattam hosszú életemben, de nem­zet irt érdekeinek alárendeltségébe belenyugodni nem tanultam meg. — Sokat feledtem, de hazám szent jogát nem. Hát nekem ide en földön kell meghalnom, mert a mint a dulgok a hazában állanak, nem re- ményelhetem, hogy azon maroknyi napok alatt, melyek még számomra fentartva lehetnek, a ma­gyar nemzet újra felemeli azon függetlenségi zász­lót, melyet előbb a népnek szent jogát lábbal ta- podó idegen avatkozás rántott ki kezeinkből, utóbb a nemzet maga feladott, de melynek én hűséget esküdtem. Az a zászló még lobogni fog; „az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért, s keservében annyi hü kebel szakadt meg a honért,“ Az a zászló lobogni fog: ezt hiszem, — tudom; de én 80 éves öreg ember vagyok, nem érhetem meg. Azután áttér hazánk viszonyai, közállapotai bírálatára, s nagyon szomorú képet fest erről, s végül azon erős reményének ad kifejezést, hogy nem leimt magyar ember még az opportunités po­litikájának hívei közt sem, a ki szive mélyében ne osztoznék az ő érzelmeiben és vágyaiban a melynek végczélja nem más, mint: Magyarország függetlensége. — Levelét a következő szavakkal \ égzi : Hát én idegen földön halok meg, de nem halok meg reménytelenül. Köszönöm e reménynek sugarát, lelkem mé­lyéből köszönöm. Sursum corda. Segits magadon magyar, és Isten megsegít. A pozsonyi zavargások. Pozsony városa az utóbbi napok alatt anti szemitikus zavargásoknak volt színhelye. A fellá zitott csőcselék megtámadta a zsidók házait, abla­kait beverte, úgy hogy a zavargók lecsillapítására katonaságot kellett alkalmazni. Ennek következ­tében a vagyonosabb zsidó családok tömegesen távoznak a városból Bécsbe. Eddig körülbelül 300 család távozott el s az indoházban folyton számos zsidó család vált jegyet Bécsbe. — A Palugyuy szállodában 80 zsidó család van elszállásolva, kik lakásaikról távoztak, mert léitek a tömeg iu/ul táozióitól. A városban okt. i-én esti 7 óra után szokat­lan élénkség uralkodott; a járdákon kiváncsi kö­zönség j ír. A városi kapitányi hivatalban az egész éjszakán át a tanács permanens ülést tart. A külvárosokban egyes csoportok láthatók ugyan, de e pillana.ig még komolyabb rendzava­rás nem történt. A zsidó-imaházakban szombaton istenitisztelet nem tartatott, nehogy ez inszultáczióra adjon al kaimat. Jekelfalussy miniszteri tanácsos, mint kikül­dött kormánybiztos, személyesen intézkedik a köz­biztonsági teendők iránt, s tervben van, hogy Po­zsony városa területére a kisebb ostromállapot lépjen életbe. A bécsi lapok a on jelentése, bogy statárium léptetett hatályba, minden alapot nél­külöz. Szombaton délután a báró Pirquet dragonyos ezred egy osztálya, vagyis két század érkezett meg, s a malomvölgyben foglalt állást; itt esti 9 órakor csoportosulás történt, egyes munkások fe­nyegető magiartást mutattak, de a vonalon keresz­tül senkit setn bocsátottak. Katonai őrjáratok vonulnak végig a víroson. Az akadémiai tanács a tanulókat felhívta, hogy esti 7 órán túl az utczán ne mutatkozzanak, mert különben a legszigorúbb büntetéssel fognak suj. tatni. Komáromból és l'rencsénből до°—-З00 gya­logos és Nezsiderból 210 dragonyos érkozik 1 olnap. A városházán óránként veszik át a e enté­s e к e t. A dynamitgyárat és a gazoméiért erős ka­tonai fedezet őrzi, mert híre terjedt, hogy ezeket meg akarják támadni. A városházán minden eshe­tőségre — ha ugyanis a gazométer megtámadtat- nék — számos gyertya van előkészítve. A pálinkaboltok 0 órakor, a korcsmák g óra­kor Jekelfalussy intézkedésére, bezáratnak és csu­pán a fogadók vannak nyitva. Több pá inkabclt katonai hatalommal záratott be, mert a pá'inka- mérők nem akarták üzletüket bezárni. A zsidó-ut- czában, melyet katonai kordon zár el, a zsidók maguk alakítottak őrséget, mely kisebb csopor­tokban jár fel s alá az utczán. , A katonaság töltött fegyverrel van ellátva s eddig 12 egyént fogott el, kik nem akartak az első felszólításra szétoszlani. A rendkivüli erélyes katonai intézkedések folytán a zsidóellenes zavargások két napon át nem ismétlődtek; ellenben Szempcz, Csek- lé z. Ivánka s más szomszédos községekből rémhirek érkeznek. Cseklészen a nép iszonyú rablást vitt véghez. Egy zsidó asszonyt, agyonvertek. A fanatizált tót lakosság mindenütt kirabolta a bol­tokat; a katonaság még mindig elégtelen a nép dühének fékezésére s valószínűleg a statárium egész megyében kihirdettetik. LEVELES. Brassó, 1882. október 2. Brassó város müvészetkedvelő magyar közön­ségének szép kilátá ai vannak. Béniéi István ki­tűnő nevű szí ligazgató, babérokat szerzett társu­latával e napokban ide érkezik, hogy megkezdje a mind megannyi remek darabokból összeállított jatékrendjét. — Bényei ur mintegy két hó előtt S^psi Szentgyörgy városát szerencséltette igen jól szervezett s/.intársulatával. A „Nemere“ különben kényes színházi kritikusa azon időben őszinte el­ragadtatással vallja be, hogy „a közönség kipótol- hatlan mulasztást követ el, ha a derék társulat előadásaiból csak egyet is elmulaszt.“ S lelkese­dése, dicsérő nyilatkozatai az utolsó előadásig tar­tanak ; a közönség pedig mind végig, egész a ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom