Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-09-24 / 77. szám
Belföld. Ifj. Ráday Gedeon grófnak honvédelmi miniszterré kinveztetése, — mint az „Orsz. Értesítő" Írja — már a legközelebbi napokban Ö felsége itt időzése alatt meg fog történni. C’sáky Albin gróf, szepesi főispánnak jelöltségét a közlekedésügyi tárczára, irányadó körökben ismételten komolyabban emlegetik. Nemrég Csáky gróf a „Nemzetihez intézett soraiban határozottan kijelentette, hogy vele ez ügyben tárgyalások nem folynak, de a jelöltségéről szóló hir, úgy látszik, mégis alapos, mert most maga a „Nemzet“ közli, hogy irányadó körökben a gróf kinevezteté- sével foglalkoznak. Az AHaiiiliivatalnokok, altisztek és hivatalszolgák nyugdíjaztatásáról a pénzügyminiszter tir törvényjavaslatot készített, mely az egyes szakminisztériumokban most van tárgyalás alatt. A törvényjavaslat rendelkezése szerint a nyugdíj nem az állam bevételeiből, hanem a hivatalnokok tiszti járulékaiból alakitandó;*nyugdijalapnak a most szolgálatban levő állami tisztviselők olyképen lesznek részesei, hogy az állam az ezek által a nyugdíjra befizetett összegből az alkotandó nyugdíjalapba bizonyos évi 0 0 befizetéseket teend. — Különösen kedvező határozmányokat tartalmaz a ja /aslat az özvegyi dijakra, s árvák ellátására nézve, valamint azon nagy előnyben is részesifi a tisztviselőket, hogy a nyugdijképességhez megkívántaié tiz éven felül minden év számítani fog. A debroczeni reformált zsinat munkálatát a kormány — mint a „N.“ értesül — minden módosítás nélkül fogja király ö Felsége legfelsőbb szentesítése alá terjeszteni. A magyarországi evangélikus egyház egyetemes felügyelői tisztségének szavazatok utján való betöltése végett 20-án Pestmegye székházának nagytermében Földváry Mihály esp. felügyelő elnöklete alatt ülés tartatott. A szavazatok összeszámításából kitűnt, hogy az egyetemes felügyelő tisztségre Prónay Dezső b., a dunántúli kerület felügyelője kapott 278, Fabinyi Theofd bányakerületi felügyelő 183, és Péchy Tamás, a tiszai kerület felügyelője 122 szavazatot. A beadott öoo szavazatból a többi szavazatok egyesek között oszlottak meg. Minthogy ezek szerint abszolút több séget, mely a megválasztáshoz szükséges, senki sem kapott, Prónay 'Dezső és Fabinyi Teofil között uj szavazásnak lesz helye. tunk, magunk elé tekintettünk, s mint valami szert liget, egy kicsinyke tisztás nyílt meg előttünk, hol a mythologiai berek istennője enyelgett az újszülött kri tály gyöngyeivel. Ott szökött ki a sziklabölcsöből a fejedelmi szülött ragyogó tisztaságában, büszkén, mintha érezné és tudná, hogy ki ő. Ágyához keskeny kis fényű vályú van alkalmazva, mintegy 2—3 centiméter átmérővel, s fél méter hosszúságban, ezen fut végig szemlélői előtt a királyfi, aztán lehull és eltűnik a bozótok közt, hogy nehány száz lépésnyire már, udvari kísérőivel egyesülve, mint folyócska jelenjék meg. A forrás előtt van egy hosszú asztal, körül lóczával, itt szoktak megpihenni a látogatók, kocz- czintani és inni a Tiszából, ott, a hol még szűz és salaktalan. Jóizü hideg viz, mint az ilyen hegyi forrás szokott lenni. A forrás fölött volt egy havasi rózsabokor, teljes virulásában. Ez volt az első havasi rózsa, melyet láttam. Az egész rózsatető tövistelen. Rózsája hasonlít a csipke rózsájához, csakhogy az megragadóbb, élénkebb szinü. Borús lévén az idő, de csepegett is, tehát kénytelenek voltunk felhagyni azon szándékkal, hogy a forrásnál táborozzunk, mert vissza kellett menni a deszkaházba, otc bontván föl az elemó- zsiás kosarakat és fogván az étkezéshez. Itt aztán elmulattunk délutáni 4 óráig; pohárköszöntések persze nem voltak, nem volt okunk hízelegni egymásnak, mert egyik sem várhatott a másiktól sem mit. Pontban négy órakor elfogyott a bor, mely szomorú tény konstatáltatván, " a hazaindulásba egyhangúlag beleegyezett az egész karaván. Még egyszer megnéztük a forrást, ki-ki ivott még belőle fJSy pohárral, s egymással kezet szorítván : hogy vájjon találkozunk e még valaha ez életben ? — búcsút vettünk a forrástól! Lefelé már könnyebb volt a haladás, és más fél óra alatt visszaértünk a vizfogó gáthoz, hol a segéd erdészekkel még egyszer kezet szorítván, kocsinkra ültünk. Ilaza felé aztán már azok közt az érzelmek közt haladtunk, melyeket az emberek ünnepélyek után szoktak érezni; hogy hát ez is megtörtént! Másnap reggel tutajra ültünk s száguldva ragadt bennünket a viz Bocskó felé! Külföld. Az Kg.vp'om rendezésének kérdése már teljesen kiszorította a háború utóhangjait a politikai légkörből. A lapok mind csak erről írnak és készítik elő az európai konczertet s tudjuk előre, hogy fájni fog a fejünk bele, mig megértjük, ki mit akar Fgyptomból. Már is azt írják hogy az európai konczert elvárja az angol kormánytól, hogy teljesíteni fogja ismételten hangoztatott Ígéreteit. Egyelőre azonban — igy szól egy párisi jelentés — időt kell engedni a/ angoloknak, hogy állítsák hcdyre a rendet Egyotomban és készítsék elő a javaslatokat, melyek a konstantinápolyi konferen- cziának előterjesztendők lesznek. A konferenczia, mini kormánykörökben hiszik, tanácskozás fit, melyek nagyfontosságuak lesznek, október elején fogja megkezdhetni. Francziaország készül arra, hogy a konferenczián nyomatékos módon érvényt fog szerezni egyptomi érdekeinek. Anglia különben nem nagyon fogja magát befolyásoltatni a most felzuduló kívánságok által. Az Egyptomba küldendő török csapatok iránti tárgyalások folytatását az angol kormány — mint közük — feleslegesnek nyilvánította s e részben a portához jegyzéket is intézett, melyben egyúttal hozzáteszi, hogy ez nem fogja megzavarni a két állam barátságos viszonyát, miután Angolország és Törökország Egyptomot illetőleg egy véleményen vannak. — 306 — Az orosz ezár koronázására komolyan készülnek, ha ugyan komoly szándékról szó lehet. Л czár és a czárnó — mint röviden már említettük, 22-én érkezett Moszkvába, és udvari körökből származó értesülések szerint ott is maradnak mindaddig, mig a koronázás megtörténik. Hogy a koronázásra ezúttal komolyan készülnek, rria több jel és hir mutat. Először is kopenhágai udvari körökben beszélik, hogy a czár koronázása október 10-én megy végbe, azután a koronázással összefüggőnek tartják azt, hogy az orosz átépítő hivatal több mérnöke a napokban útra kelt a nikolai vasút alapos megvizsgálása végett. Legnagyobb fontosságot azonban annak tulajdonítanak, hogy a czárnak Moszkvába érkezéséig, Moszkva irányában a magántávirdai és vasúti szolgálat felfüggesz- tetett. Moszkva városa különben készül az ünnepélyes fogadtatásra, s az utczák fel vannak lobogózva. Egy távirat Szentpétervárról jelenti, hogy a czár, a czárné, a trónörökös, György , Alexis, Sergius és Pál nagyherczegek í. hó 20-án Moszkvába utaztak. 21 én délután 2 órakor volt a főnemesség fogadtatása, azután a császári pár részt vett az Uspenszki székesegyházba vonuló körmenetben, Ha felveszem is, sir, ha leteszem is, sir. Kézdi-szék, szeptember 17.*) Hogy még az Őrültségben is rendszernek kell lenni, azt már Shakespeare is tudta, különben nem adta volna a Polonius szájába, hogy a Hamlet őrültségében csakugyan meg van „a rendszer“; a nagy tragödiai hős csak fokozatosan ment a bus komorságból az őrült dühöngésbe át. /V hol ezen fokozatos átmenet, ezen rendszeresség nincs meg, ott chaost lehet előidézni, de üdvöst alkotni absolute lehetetlen. A természetben nincs ugrás. Ez oly régi axióma, mint a milyen régi maga az emberiségi kultúra. S ellenzékeink (többesben szólok, mert ezt illetőleg valamennyi ellenzéki árnyalat — mérsékelt és nem mérsékelt egyaránt, egy húron pen- dül) politikája még is teljesen nélkülözi a legprimitívebb rendszerességet is ; no, kivéve a/.t az egyet, hogy a kormányt minden intézkedéséért, legyen az bár a legüdvösebb, egyaránt megtámadja. Ma hazaárulással vádolja öt, mert ezt vagy azt a dolgot még nem valósította; holnap azonban arra ébredve fel, hogy tegnapi követelésében felállított kívánat ma megtestesült, most azért kívánja azt a „hazaáruló“ kormányt felnégyeltetni, mert ily „nemzetellenes, nemzetet megölő“ intézkedést tett, (mert kérem alásan: mind az, a mitez az „átkozott“ I'i- sza-kormány tett — és ennek igen nagy már a száma — és ezután t-mni fog, egytől egyik „nemzetet megölő“ cselekvér.y volt és lesz, már t. i. az ellenzék szerint, s ez az impertinens nemzet még sincs megölve s úgy látszik, egy hamar nem is lesz.) Hogy ezen fennebbi állításom mennyire való, arról minden isten áldott nap meggyőződhetik bárki is, ha az ellenzékiek eljárását csak futólag is veszi szemügyre. En ugyanazon napról, jelen hó 12-éről, vettem kezembe a „mérsékelt“ ellenzéki „Pesti Naplót“ és a szélső ellenzék fő-fő közlönyét az „E—s“-t s mindkettőben ugyanazon mindenáron i el lenzékeskedés üti a nagy dobot, viszi a vezéri szerepet. A „Napló“ a dühtől tajtékzik, mert kilátásba van helyezve, hogy az az „átkozott“ J isza a magyar ügy diadalmát megint legalább is egy lépéssel közelebb vis/i a teljes győzelemhez. Isten a megmondhatója, hányszor átkozta ki ezen lap 1 iszát azért, mert liât ez „a magyar ügy *) Mull számunkhoz későu érkezett. Szerk, diadalát nem elé, hanem hátra viszi“ s jelesen legalább is százakra, ha nem épen ezerekre megy a „Naplónak ‘ I isza ellen azérti támadásai, mert a bécsi keleti akadémiában a magyar nyelvet, a magyar történelmet épenséggel figyelembe sem veszik; (bezzeg midőn a „Naplóék“ voltak a kormányon, akkor rendben volt minden ; hiszen nemcsak a keleti akadémiában, de még tisztán a magyarországi vasutainkon sem beszélték, sőt állami tanodáinkban sem tudták a tanárok, pl. bányászati s gazdasági akadémiánkban a magyar nyelvet). Es most ott állunk, hogy ezen keleti akadémiában is a magyar nyelvet, a magyar jogot, a magyar történelmet illetőleg is érvényre emeltetik a paritás, azaz; ezután a magyar nyelv, a magyarjog s a magyar történelem is épen úgy fognak ezen akadémiában taníttatni, mint tanittatik a német nyelv, az osztrák jog, az. osztrák történelem. S a ki ezzel megint nincs megelégedve, a kí ebben a nemzet jogainak feladását, hazaárulást lát, az megint a kedves „Napló“. Neki, a ki a paritás elvén alapuló kiegyezést nem csak megkötötte, de azt a paritásnak csak is czafrangos czégérével,,— mert biz. alattok a paritásnak csak a ezégére volt meg, maga a paritás lényege nem létezett — a nemzetre rá erőszakolta, nem kell a paritás, neki к ü 1 ö n к e- leti akadémia kell. Azonban próbálná meg csak Tisza, nyújtana be egy törvényjavaslatot, vagy másfél millió költséget illetőleg, hogy egy keleti akadémiát felépítsünk és felszereljünk, s venne be a budgetbe ezen akadémia fenntartására évenkint vagy 200 ezer forintot, pedig még eny- nyivel is szegényesen volna egy keleti akadémia fenntartható; vájjon ki volna, a ki Tiszát megint a legkérlelhetetlenebbül megtámadná s akkor még nem is épen egészen alap nélkül, azért mert ez megint ily tetemesen növeli a szegény magyar állampolgároknak adóvali megterheltetését, akkor, midőn azt egy harmadnyi költséggel is tökéletesen ellehetne érni. ha Becsben a paritást ezt illetőleg is érvényre juttatnák. De hát nemes ik, hogy ennek keresztül vitelére képtelen Tisza, de meghunyászkodó szolgalelküsege annyira megy, hogy ilyes valamit még szóba sem mer hozni ; hanem a helyett a nemzet utolsó véres verejtékét is piócza módra akarja kipióczázni. Szóról.szóra igy fogná ezt a „Napló“ megírni, ha Tisza egy külön keleti akadémiát akarna felállítani. Es az „Egyetértés“ ?! Száz darab aranyat mernék jutalmul tűzni annak a részére ki, a ki az „Egyetértésinek egy oly számát képes volna felmutatni, a melyben ne lenne hangoztatva, hogy a Tisza-kormány az. éh hálásig elkoldusitotta a magyar nemzetet (a nyomor legfőbb fokára jutatta). Es mégis ugyanezen lap ugyanazon napi (szept. 12-ki) számában azért vezérczikkezik, szórja rettenetes villámait Tisza ellen, mert hát egyik-másik rablógyilkos sociaüsta elfogatásira a magyar kormány is segédkezet nyújtott és nyújt. Pedig hát az „Egyetértés“ ad oculos demonstrálja, hogy Magyarországon nincs és nem lehet talaja a socialis- musnak, a mely csak a szegénységgel küzdő nép között, a nélkülözések, a nyomor hazájában tud gyökeret verni, virágzásra indulni, lombos fává nőni. Ezen feltételek Magyarországon nem léteznek (mondom az „E—s‘ szept 12-iki számában ezt bizonyítja) s mégis az az „átkozott“ Tisza hadjáratot indít ezen ártatlan emberek ellen ! Rettenetes ! Igen, igy járnak az ellenzéknek még legtekintélyesebb, legtisztességesebb, legnagyobb napi lapjai is el. Képzelhetni, hogy aztán a kevésbé tisztességes rész mily durból beszél. Egy-egy is- kolakerülő, kövezettaposó, minden foglalkozást nélkülöző bus hazafi beáll, mert hát más fajta embert nem lehetett kapni, egy-egy vidéki laphoz szerkesztőnek. Természetesen azt hiszi a jámbor, hogy egy lapszerkesztőnek nemcsak, hogy nincs szüksége egy piczinke kis tudományra, logikára ; de ezek még kárára vannak. Aztán ir badarul, bután, mint a hogy tőle kitelik Piszkolja, ócsárolja, barbárnak teszi még saját faját is, azt sem tudván megkülönböztetni, hogy az általa betanult szólásformák nem mindenüvé illenek. Es igy úgy tesz, megengedem, hogy néha öntudatlanul, mint azon madár, mely a saját fészkét piszkitja be; pedig hát régi közmondás az, hogy az ilyen madár „csúnya madár“. Valóban; ellenzékünk táborából is folki- álthatnának „Hamlet“ Claudius királyával; „Oh, a saját tettem rothad; bűze egész az egekig hat fel!“ Népünk pedig saját érdekében fog eljárni, ha ezen bűz elől orrát lehetőleg elzárja. Rusticu#. Egyről-másról. Sepsi Szettigyörgy, 1882. szept. 22. A magyar szabadságharcz egyik legnagyobb élő alakja nyolezvan évét töltötte be. Mennyi remény, milyen sok eltemetett ábránd fűződik e névhez! A magyar nemzetnek leviharzott múltja, tünékeny álmai mind felujulnak ma, midőn az agg férfiú születésének nyolezvanadik évfordulóját szivünk és lelkünk legbensőbb tiszteletével megünnepeljünk. Kossuth Lajos szereplése ma már csak a történelemé. Az a magas ideálizmus, mely őt alkotási munkájában hevitette, a honszeretetnek ama
