Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-09-17 / 75. szám
— 293 — hogy a Boroszlóoan most folyó nagy német hadgyakorlatra meghívott Rudolf trónörökös és neje megérkezése alkuiméval az ott időző W ladimir orosz nagyherczeg és neje, valamint az orosz tisz tek is a fogadtatási tisztelgéstől távol maradtak. Berlini politikai körök egyenesen politikai okot tulajdonítanak e ténynek, főleg arra alapítva e kombinácziót, hogy az összes, jelenleg Во oszlóban időző uralkodó házakhoz tartozó herczegek, kül földi katonai méltóságok stb. a fogadtatásnál jelen voltak, s csak az oroszok „tündököltek távollétükkel.“ Az ilyen kombináczióra nem igen lehet mist mondani, mint hogy majd megválik, volt e fontossága ama ténynek, melyből következtetve lön. Az egy|domi liarczféren nem történt változás. Döntő ütközet nem volt még s a harcztéri tudósi tások mind a szombati ütközet részleteivel foglalkoznak. Annyit kivehetünk e jelentésekből, hogy az egyptomiak igen komolyan vették a dolgot az Utolsó ütközetnél s döntő csatára készültek, e tervük azonban nem sikerült. Hogy miért, azt az egyoldalú, s mindig angol forrásból jövő tudósitások nem mondják tisztán, csak azzal dicsekednek, hogy abban a pillanatban, a mikor az angolok a védelemből (tehát mégis csak erősen nekik mehettek az egyptomiak) a támadásba mentek át, akkor az egyptomiak hátráltak. Egy kasszaszint távirat, azt mondja, hogy Arabi személyesen vezényelte a 15,000 — 20,000 főre menő ellenséget, melynek soraiban valamennyi fegyvernem képviselve volt. Az egyptomiak meglepő elszántsággal harczoltak, ágyúikat kitünően kezelték s noha az angol csapatok által erélyesen üldöztettek, jó rendben vonultak vissza. Hogy mikorra várható a döntő ütközet, az a jelentésekből szintén nem vehető ki, nyilván az angol hadvezér eddigi dispoziczióit megváltoztatta. A török-angol egyezmény ügyében azt jelentik Konstantinápolyból, hogy az annak létrejöttére vonatkozó tárgyalások utolsó fázisában ismételve közvetlen sürgönyváltás folyt a szultán és Viktoria angol királyné között, lörök körükben kétségbe vonják, hogy az egyezmény aláírását rög- rögtön követné Törökország tényleges akcziója, sőt azt hiszik, hogy Törökország előbb be fogja várni az alkalmat, hogy akczióba lépjen. A görök-török eTenségeskedések megújulásától tartanak Konstantinápolyban. Hogy a viszálykodás véget még nem ért, az abból is kivehető, hogy — mint konstantinápolyi és athéni táviratok megegyezőleg jelentik — daczára a két kormány által megállapított fegyverszünetnek, egyik fél sem vonult vissza a határon elfoglalt pozic/iókból. A görögökre vonatkozólag említett ama fon os hir, hogy készülődnek, megerősítésre talál abban, hogy a határon 9000 görög katona van összpontosítva, ennyi pedig egyszerű demonstráczióra kissé sok volna. Ez a tény eléggé hihetővé teszi, hogy a csapatok mindkét részen elsánczolják magukat s előkészületeket tesznek a támadásra. sonló embernek látva, bizalmasabbak lettünk egymás iránt, adtuk át magunkat a nem remélt pihenés és kényelem élvezetének. Vacsoráltunk Ízletesen és beszélgettünk olyan zamatos bizalom és barátsággal, mintha gyermekkorunk óta mindég ismertük volna egymást. Olyan tökéletes derék magyar ember ez a fiatal pap, mint akárki más, és olyan hazafi, hogy különbet keresni kell s a mint nekünk beszélte, lelkész társainak nagy része hasonló magyar és hazafias érzelmektől van áthatva. Ide ugyan hiába jön az orosz, propagandát csinálni. Es milyen boldog, milyen elégedett itt a rengeteg vadon közepén! Müveit emberekkel pedig alig értintkezhetik, sőt.még híveivel is csak akkor, mikor a torony kis harangja vasárnapi isteni tiszteletre megszólal, s ti-zta érez hangjával bezi- negvén hegyeket, völgyeket, az embereket imád kozni hívja. Ilyenkor aztán a szétszórt galibák lakói ünnepi öltözetükben minden oldalról a közös templom felé irányozzák lépteiket, ilyenkor bújik elő ruthén pásztor vadonat erdők sőréjéből és ereszkedik le a havasokról, hogy vasárnapi imáját elzengvén, istenbe vetett bizalommal térjen oda visz- sza ismét, hol a szelek ordításánál, vihar bömbö- lésénél, vízesések morajánál és vadak üvöltésénél egyebet nem hall. Mikor az ég megcsattan és a zápor zuhogva ömlik a földre, mikor az éj átláthat- lan sötét fátyolét villám hasogatja s a békés hajlékok lakói ágytakaróik alól hallgatják a fergeteg recsegését, felhők ropogását, — akk >r áll talpra a ruthén pásztor s néz szemébe a villám as égnek, akkor veri őt a zápor szakad Isa legjobban, tépi, szakgatja az orkán s dörög, lecsap, fákat hasogat mellette a sziszegő menykő: — ekkor keli neki nyáját a legjobban őriznie. E féle és mis hasonló dolgokról beszélgetve, be a késő éjfélbe tlrsalgottuk magunkat, mikor aztán kezet szoritva, s jó éjt kívánva egym Innak, Az egyptomi háború. Nincs ma érdekesebb esemény a világon, mint a mely olt játszódik le a sivatag szélén. Kas- sasin és IV1 el-Kebir közt, hol ma dől el vagy ián már el is dőlt Egyiptom sorsa Angol-török kon- venczió, szultán proklatnáeziója, nagykövetek konfe- rencziája mind-mind hát térbe szorul most a fegyverek mérkőzése előtt. „Arabinak ügyes tábornoknak kell lennie, hogy megakadályozza egészen serege elfogását; délután fél ötig el lesz döntve az egyiptomi sereg sorsa“, ezt siirgönyözte a „Daily News“ harcztéri tudósítója. Egy londoni távirat pedig igy hangzik; „felel Kebir hévévé; 40 ágyú zsákmányul ejtve; Arabi serege szétszórva. Szinte hihetetlen ; nem maga a tény, Arabi megveretése, de hogy ily könnyen történt legyen az. Az utóbbi harezok — igaz — rósz katonáknak bizonyítják az egyptomiakat; de azt lehetett hinni, hogy csak a nyílt csatamezőn viselik magukat oly gyáván Hiszen tudjuk, hogy mindannyiszor a legjobb szándékkal a legpompásabb vezetés mellett vonultak ki Arabi csapatai, hanem mihelyt megpillantották az angol lovasság kardjait s a gyalogság szuronyait, nem volt hatalom, mely őket előnyomulásra bírta volna; mindjárt meghátráltak. De hogy heteken át emelt hatalmas sánczai- kat, melyeken a világ legjobb ágyúi voltak elhelyezve, úgy létszám, mint ágyuk dolgában sokkU kisebb haderő első rohamára hűtlenüI ott hagyják s megfussanak a szélrózsa minden irányában : valóban csak a deinoralizáczió legmagasabb foka mellett képzelhető. Ha úgy történt, e diadal fényes elégtételt szolgáltat — az angol harcztéri tudósítóknak, kik váltig bizonyitgatták, hogy az egyptomiak ellenállása alig lesz komoly, de mit eddig nem voltunk hajlandók hinni nekik. Kaszaszin, szeptember 12. Wolseley tábornok a hadosztályparancsnokok kiséretében jókor reggel odahagyta a tábort, hogy a támadások tervét megállapítsa. A hadsereg teljesen kiegészitte- j tett. Az előnyomulásra a parancs minden pillanat- I ban várható. 25о ember hat Gatling ágyúval az előőrsi szolgálat teljesítése czéljából a városon ki viil egy mértfökl távolságra állást foglalt. London, szeptember 12. A harcztéri tudósítók birálják az angol parancsnokok szombati rendelkezéseit. Zavart okozott, hogy előbb Graham dandáros, azután Willis hadosztályos, végre a fő- parancsnok vezérkedett. I.owe tábornok üldözni akarta az ellenséget, de Wolseley megállította őt. Kaszaszin, szeptember 12. Az angol főparancsnok reméli, hogy e hó 21-én Kairóban lesz. Arabi sánczai hét mértföld hosszúra nyúlnak éjszakról délre. Ezen sánezok közt xooo yard távol ság van. Tegnapelőtt az egész gárda-dandár ide érkezett. A skótok Alison tábornok alatt tegnap jöttek meg; két nap alatt Izrnailából idáig 38 kilometer utat tettek a pusztában, két katona napszurás következtében meghalt. Útközben 46 Celsius fokra hágott a hőség. Wolseley tábornok köszönetét mondott Alison tábornoknak és bámulatát fejezte ki a pusztában megtett menetelés fölött. Ma délelőtt az kiki elfoglalta kényelmes és valóban nem remélt nyugvó helyét. Ш. Másnap korán reggel nyolez órakor, mint a- íéle városi emberekhez illik, kimásztunk az ágyból és élveztük az erdei friss levegőt, mely már akkor eléggé meleg volt s annak rendje-módja szerint megreggelizvén, nagy bálálkodások közt vettünk búcsút derék házi gazdánktól, mire aztán a jármű is előállt s a magukat kipihent ezoezók lépésben elindultak, hogy egy órai nem haladás után végre leszálltunk a szekérről s déli 12 órára be is értünk Kőrös Mezőre — gyalog. Kőrös-Mező egy nem rég épült mezőváros, egy óra távolságnyira a galicziai határtól. Egészben kincstári telepitvény. Házai elég csinosak, s mint e tájon minden ház (a kincstári épületeket kivéve) fából vannak épitve. Az utasra nézve az a nagy előnye ennek ц városkának is megvan, hogy vendégfogadója — nincs. Van azonban egy kincstári beszálló az erdész rendelkezése alatt kincstári tisztviselők számára, hanem tisztességes halandóknak is megnyittatik, s a mi fő — ingyen. Czékus erdész ur volt is olyan szives, hogy az elég csínnal és kényelemmel berendezett két szobában elhelyezett bennünket. Még az nap kimentünk a lengyel határra, sőt Jabloniczára, az első lengyel falura le is ereszkedtünk gyalog (de erről más alkalommal) s következő nap hajnalán négy órakor már talpon voltunk. A Tisza eredetéhez tehát! — ez volt a jelszó. 1 ulajdonképen nem is volt egyéb ezélunk, mint ez, melyért messze vidékről, világ közepéről, Bu dapest tájáról, vasúton, fél magyar és fél lengyel forsponton, vagy kiváltképen gyalog, vagy hatvan mértföldön át, ide zarándokolunk vala, Czékus erdész ur szives volt a kalauzolást magára vállalni; de nem is tudom, hogy mire mentünk volna nélküle. Hozzánk szegődött még a kőindiai csapatok is megérkeztek. Napkelte óta igen élénk a tábor. A hőség csökkent; árnyékban log- fölebb 36 Celsius. A legénység igen jókedvű. London, szeptember 12. A „Times“ tudósítója erősen bírálja az angol csapatok által szombaton tanúsított tétlenséget ; sajnálkozik, hogy az angol táborban oly csekély az éberség. A tábornokok "tanácsolták, hogy meg kell támadni Tel el Kebirt, de Wolseley főparancsnok ellenkező nézetet vallott. „A Standard“ tudósítója még erősebb bírálatot mond szakértők véleménye alapján a szombati rendelkezésekről. A britt tábor kénytelen volt eleinte lel óra hosszat tűrni a bombáztatást. Tel el-Kebirt kétség nélkül elfoglalták volna csabaijaink, ha visz- sza nem hivatnak. Lowe és Buller lovastábornok valóban a fölött tanácskoztak, hogy Zagazig felé kiküldik csapatjaikat, midőn megkapták Wolse- leytől a parancsot a visszavonulásra. A küzdelem legfontosabb momentuma volt egyik ütegünk azon tette, hogy öt ellenséges ezredet tartott sakkban. Különben, mondja a tudósitó, nem nagyon dicsekedhetünk; lassúságunk lehetségessé tette, hogy az ellenség meglepjen, és oly állást foglaljon el, a melyet nem lett volna szabad elfoglalni engednünk. Csak nehány egyptotni gyalog zászlóaljak gyávasága ellensúlyozta az ellenség sikerét. A debreczeni zsinat. (A „Nemzet“ tudósítása.) Debreczen, szept. 12. A külön bizottság délután fél három óráig tanácskozott és az egyházalkotmányi és bíráskodási résznél а к о r m á n у összes módositvány ait elfogadta. A zárt ülésnek teendő szószerinti szövegezésével Tóth Sámuel theologiai tanár és zsinati jegyző bízatott meg. A bizottság ma este 7 órakor ülést tart, melyen jegyző hitelesítés végett elő fogja terjeszteni az előterjesztést. Hírlik, hogy a vallásügyi minisztériumtól holnapra miniszteri tanácsos fog ideérkezni, nehogy a zsinat olyan határozatokat hozzon, melyeket a kormány ismét nem terjeszthet szentesítés végett ő Felsége elé. Holnap délelőtt 10 órakor zárt conferentia fogja folytatni üléseit. A nyilvános ülések legújabb hir de szerint csütörtökön kezdődnek. Debreczen. 1882. szeptember 13. (А „Х.чпргс“ külön tudósítójától.) Daczára annak, hogy a zsinat előtt álló tör. vények revisiojára nézve még máig egyetlen egy betű érdemleges határozat sem hozatott, még mindig csak kóaferencziázunk, mégis mire e tudósítás olvasóink kezéhez jut, már akkor a zsinat bevégezte munkálkodását, mind anyaszentrgyházunk, mind a magyar államra nézve messzire kiható határozatot hozott. Lapunk azon olvasóira nézve, a kik más utón nein szerezhettek tájékozást, rövidbe összefoglaljuk, mi körül forog a kérdés, miért fog a zsinat oly nehezen és későre az érdemleges tárgyaláshoz? rösmezei gyógyszerész és még két lengyel tourista, kik az nap jöttek át Galicziából s épen kapóra jött nekik ez a kirándulás a Tisza forrásához. -- Elláttuk magunkat borral, elemózsiával, hússal, szalonával és vittünk bográcsot gulyásfőzéshez, serpenyőt pisztrangsütéshez, szóval uriasan kiad- jusztéroztuk magunkat, aztán három szekéren megindultunk, miután hogy a Tisza forrása még négy óra távolságra van Kőrös-Mezőhöz. Két órai utat szekéren kell megtenni, két órát pedig gyalog, vagy lóháton. Ámde lovat csak akkor lehet kapni, ha azt előre tudja az emoer, mert szerte vannak a havasokon, s igy a gyógyszerészt és sógoromat kivéve, kik maródiaknak jelentették be magukat, reánk a gyalog hegymászás mulatsága várakozott. Nagy itt a havasok közt, az optikai csalódás. A hány kopasz tetejű hegyet lát az ember, az mind havas, volt is még hó rajtuk elég, s a hány havast lát az ember, a/.t mind oly közeinek látja', mintha csak karját kellene kinyújtania, hogy elérje. Es bezzeg mily messze vannak! Másfél napot is gázolhat az ember, rnig felér egyiknek vagy másiknak a tetejére, hogy 11 ári Jánosként a naphoz dörzsölje a hátát, vagy levéve egy csillagot az égről. azt vigye maga előtt lámpás helyett. Kőrös-Mezőről három nagy havast látni ; a Pietrázát, ez egészen Magyarországban van ; a Jvraszna Mórát, ennek fele lengyel, fele magyar; és a Csernagórát, ez már egészen lengyel. Mind három magassága 7000 láb körül van. Van aztán számtalan apró havas, mdyek nagyobb részén még akkor is — július közepén — hó csillogott. Mikor Kőrös-Mezőt elhagytuk, C’zékás erdész úr, ki vele n ült kocsin, egy havadra mutatva mon- dá; Az alatt van az „okula“ vagy is a forrás. Hiszen az nagyon közel van! — kiálték föl. (Folytató ;a következik )