Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-08-20 / 67. szám

67. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882. Vasárnap, augusztus 20. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheoviés-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: CD<Z m-btzxn 0ÍCázE KÖNYVX YOMDÁJA, hová a hirdetések és ’előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és Holtte­rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. hivatalos közlönye. Megjelenik ezen lap heteu- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ér helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A király erdélyi útja. Sepsl Szentgyorgy, 1882. augusztus 19. (?) Pár nap előtt liiríil hozták a lapok, hogy a magyar király le fog jönni Gőrgénybe vadá­szatra. Azok, a kik ismerik uralkodónk utazásá­nak czéljait, tudni fogják, hogy Magyarország ko­ronás királyának látogatása nem csupán a vadá­szat kedvéért történik ; magasabb, sokkal szebb és önzetlenebb czélja van annak: atyai szeretet a né­pe iránt. Kevés alkalommal jut erdélyrészünknek azon szerencse, hogy koronás királyát bérczei közt fo­gadhassa ; de valahányszor alkalma nyílt e népnek hódoló tiszteletét és ragaszkodását kifejezhetni, oly ünnepélyes alakban nyilvánult az mindig, melynek párját más országok uralkodói hasztalan keresnék. S épen azért, mert e páratlan ragaszkodás, e ha­gyományos szeretet ily fényes jelekben nyilvánul a magyar nemzetnél, megdobban a szivünk az öröm miatt, ha azon boldogságra gondolunk, mi­dőn Ferenc/ József királyt az erdélyi magyarság kebelében üdvözölheti. A király erdélyi utjának tehát az lesz a czélja, hogy ezt az odaadó, meseszert! hódoló szeretetet atyai megjelenésével viszonozza, hogy részesítse a magyar nemzetet, habár kevés időre is, azon várva- várt szerencsés óra gyönyöreiben, midőn a leghí­vebb alattvalók a legszeretőbb király lábai elé te­hetik le ragaszkodásuk és rendületlen bizodalmuk zálogát. Ezen mélységes, benső viszonynak, mely­ben Magyarország királya és a magyar nemzet egymáshoz állanak, történeti hagyományos múltja van. Meg nem törik az az erő, mely az alkotmá­nyos királyt a magyar nemzettel összetartja, az idegen elemeknek semmi razkódása alatt. Szent István birodalmában a magyar királynak olyan gyermekei laknak, kik szívok vérével pecsételték meg annyiszor már azt a szeretetet, melynek, fé­nyes nagy eredményei a történelem lapjaira letö- rülhetlen betűkkel vannak bevésve. Hogy ne volna hát nagy a mi örömünk, mi­dőn olyan uralkodó lépi át a Királyhágó bérczeit, ki ezen odaadást méltányolni is tudja, ki ezt a határtalan bizalmat jósággal, kegyelmes szívvel viszonozza. Ez a látogatás újabb igazolása annak, bogy I. Ferencz József a magyar nemzetnek va­lóban atyja, ki leszáll a magas trónról, hogy övéit tűzhelyei mellett lássa meg, hogy mutes ;a meg alatt­valóinak, miszerint nincs oly magasságban a király koronája, a hová fel ne tudna hatolni a népek millióinak szeretete. . . . Ötvenkét éve már, mióta apostoli királyunk­ért minden esztendőben zsolozsmák szállanak fel s a lélek az ima szárnyain fölemelkedik a min- denség urához, hogy tartsa meg a magyarok ki­rályát, nyújtsa hosszúra életét népei boldogitására. Magyarország királyának ma ötvenkettődik szü­letési napját ünnepeli a nemzet s azon templomi áldozatok, melyeket ma a nép királyáért bemutat, nem a rideg kötelesség vagy tartozó udvariasság kifejezései, s nem is a hatalom előtt porba hulló alattvalók tömjénezései, hanem a léleknek elszál- lott legtisztább fohászai azon királyért, a kit szive teljességéből szeret. El fog jönni uralkodónk bérezés hazánkba. Látni fogja, hogy ez a nép, melynek nincsenek fé­nyes palota-sorokkal büszkélkedő városai, melynek lalvain sok tekintetben a szegénység egyszerű nyo­mai látszanak, ez a nép nem cserélne hatalmasok városaival, ragyogó paloták fényével, mert sokkal gazdagabb amazoknál, van egy olyan kincse, mely többet ér a millióknál: tud szeretni. Ez a nép szivét adja oda királyának, azt teszi ajándékul lábai elé s ez az ajándék a legdrágább egy oly uralkodó előtt, ki népét úgy szereti, mint I Ke- rencz József. A király látogatása örömmel tölti el szivün­ket; hozza isten bű népe körébe minél előbb! * A bárom8zékmegyei főjegyző választás fölött, úgy látszik, sehogy sem akar napirendre térni az ellenzéki hajlamokkal megáldott része a közönség­nek. Addig, a mig csupán korteskedni kel­lett, nem merték bevallani, hogy politikai elvek csoportosítják őket báró Apor Gábor mellé; nagy hangon deklamálták, hogy egy megyei választás­nak nem szabad politikai jellegűnek lennie. Es eb ben mi is tökéletes igazat adtunk nekik. Most az­tán, hogy megvan a választás, nem győznek eltelni örömmel az ellenzéki pártok s főkép a szélső balol­dal közlönye, a kolozsvári „Ellenzék,“ hogy mily nagyot nyert a párt Apor báró személyében s mekkorát bukott a szabadelvű párt. Az „E ien- zek“ szerdai száma plane úgy tünteti fel a válasz­tást, mintha az Apor báró pártja az utolsó szálig szélső baloldali vitézekből állott volna, a kik „leszavazták a kormánypártot.“ így van az ott meg­írva. Ugyanezen lap szemérmetlensége még attól sem tartózkodik, hogy a főispán magatartásáról ez ügy­ben egy szemenszedett hazugságot is napvilággá bocsásson. A kik ismerik a helyzetet, jót moso­lyognak a szélsŐbali igazságszeretet emilyen enun- cziacioi fölött, mert igen jól tudják, hogy Apor személye mellé nem politikai érdekek csoportosul­tak, a minthogy választóinak nagv többsége sza­badadé Ívű pártiakból állott. Azt is tudja még az „Ellenzék“ is nagyon jól, hogy ennél a válasz­tásnál, a dolog természete szerint, a főispánnak nem volt pártja, tehát vereség-et sem szenvedhetett ; ha­nem azért üti a dobot, szabdalja a levegőt, hogy lássa meg a világ, mire jó az ő politikája. Tőlünk füllenthet az „Ellenzék“ ennél még nagyobbakat is, nem fogunk rá észrevételeket tenni, nem tart­ván egyenes eljárásnak a rendes mederbe terelt viszonyokat zavarni a közügy, a törvényhatóság kárára. Apor Gábor igen helyesen nyilatkozott a közgyűlés előtt, hogy uj állásában nem kí­vánja érvényesíteni politikai elveit. Ez elég érthető magyarázat arra, hogy az Ellenzék politi­kai ternót épen nem csinált e választással. Hagy­juk tehát ezek feszegetését s ne zavarjuk mende­mondákkal a közvélemény nyugalmát s egy tiszt­viselő helyzetét ne tegyük nehézzé a nélkül is ter - hes hivatalának lelkiismeretes betöltésében. A czár külföldi utazásáról e napokban felme­rült hirt Szt. Pétervárról is többszörösen megczáfol ják, és jól értesült körökben azt hiszik, hogy a czár ~~ ki egyátalán nem barátja a hivatalos láto­gatásoknak — kényszerítő ok nélkül nem határoz­hatná el magát hosszas utazásra. Ellenben а кого názást illetőleg közölt hírek úgy látszik, alaposab­bak, mert szt.-pétervári távirat jelentése szerint a szent zsinat által felülvizsgált hirdetményeket árusítottak Pétervár utczáin, melyek arról adnak hirt, hogy a császári pár koronázására javában folynak az előkészületek. E szerint nagyon való­színűnek látszik az a hir, hogy az augusztus 4-dikén Pétervárott tartott családi tanács abban állapodott meg, hogy a koronázást még ez év szeptember havában megtartja. Erre az elhatározásra Koszlov rendőrfőnöknek az a biztatása bátoritá az uralkodó családot, hogy ő kezességet vállal a rendért s a czár életéért. Aztán meg a czárné fivére, a dán trónörökös is nagyon sürgeti a koronázást. Kosz­lov legközelebb Moszkvába utazik, hogy megtegye a kellő intézkedéseket. letőleg azt kívánja, hogy az ottomán csapatok mű­ködési szabadsága a katonai műveletek tekinteté­ben fennmaradjon s az angolok csak bizonyos meg­határozott te» iiletet szállhassanak meg. Erre pedig az angol kormány bajosan fog ráállani, tehát ismét a huzavona régi stádiumában állunk. Nevez* tes, hogy Arabi most a porta remélt támogatásának meghiúsultával egyenesen a szul­tán ellen fordul. Alexandrából jelentik ugyanis, hogy Arabi pasa az ulemák által vasárnap tartott gyűlésen két fetvát eszközölt ki, melyek által a szultán letétetik és a mekkai Sherif a szultán utód- jáyá neveztetik ki. Arabi tehát ugyancsak felül­kerekedett s az őt lázadónak nyilvánító prokla- máczióra — тэ1у még nem is szentesitetett — az­zal felelt, hogy simpliciter megfosztja a kalifát trónjától. Nem tagadhatjuk el e ténynyel szemben azt a meggyőződést, hogy a rebellis Aiabi mégis csak „fenegyerek.“ Egyptomban a hadseregek újabb mozdulatot nem tettek s valószínű, hogy a hadjárat tulajdon- képeni megindulása e hó vége előtt nem is igen fog végbemenni. A porta és Anglia közt folyó tárgyalásokról eddig hallatszott kedvező híreket most az a meg­lepő fordulat váltja fel, hogy tulajdonkép a kriti­kus kérdések egyike sincs még megoldva, sőt Pe- rából és Londonból egybehangzóan jelentik, hogy a katonai konvenczió dolgában megadatnak a tár­gyalások, és hogy a porta vonakodása oly világos kifejezésekben nyilvánul, hogy a konvenczió lét­rejötte nagyon kétséges. Az Arabi pasa ellen ki­bocsátandó proklamáczíót sem hagyta még jóvá a szultán, s e halogatást arra vezetik vissza, hogy még mindig reményük, hogy az egyiptomi felke­lők vezére megadja magát. A porta fel is szólítot­ta Arabi pasát, tegye le a fegyvert, s mielőtt e felhívásra válasz érkezik, nehezen fogja a szultán azt a kiáltványt szentesíteni, mely Arabit lázangó- nak mondja ki. A helyzet komolyra fordulását s a kedvező megoldásra nézve felmerült nehézségeket még nö­veli az is, hogy a porta a katonai egyezményt il A Székely Nemzeti Muzeum. Bronzkori tárgyak. Az emberiség fejlődésének egyik legfonto sabb mozzanata az érczek megismerése és haszná­latba vétele volt. Minden körülmény a mellett bi­zonyít, hogy a fémek között legelébb is az arany lett ismeretessé, mely a föld felszínén tisztán is előfordulván, oly helyeken, melyek aranyban bő­velkednek, ragyogásával csakhamar magára vonta az emberek figyelmét. Az arany azonban sokkal ritkább, semhogy a mindennapi használatra alkal­mas lehetne s á’vehette volna az ősember háztar­tásában a kő helyét. A fémek korszakalkotó sze­repe csak akkor kezdődött, midőn a réz is isme­retessé vált. Európában több helyen található; van Ma­gyarországban, Németországban Franc zia-, Spa­nyol-, Angol- és Svédországban : de semmi nyoma sincs annak, hogy hazánkon kívül azon réztermő országok valamelyikében egy önálló rézkultura fejlett volna ki. Európában a kőkorra mindenütt a bronz, egy rézből és ónbul álló fémkeverék hasz­nálata következeit ; de kétséget sem szenved, hogy mielőtt e fémkeverésre rájött volna az ember, a rezet tisztán is kelle használnia. Magyarország ős­lakói használták. Nemcsak a nálunk lelt réz esz­közök nagy száma — mely több, mint az Európa többi részében talált réz tárgyaké együttvé­ve — hanem azok készitésmódja is bizonyítja ezt. A tiszta réz időnkénti használatát az ón hiánya is megmagyarázná ; az ón ugyanis hazánkban épen nem, Európában is csak három helyen, Cseh- és Szászországban s Walesben fordul elő nagyobb mennyiségben. E'lenben határozottan egy külön, közvetlen a kőkorbul kifejlődő s a bronzkort meg­előző rézkulturára mutat azon körülmény, hogy a magyarországi rézeszközök, a lapos vésük, a ne­héz kalapácsok, csákányok és balták nem — mint a bronzeszközök — öntés, hanem kalapácsolás ál­tal készültek s alakjuk egészen megfelel a hason- nemü kőeszközök idomának, mig a szokott bronz­kori formáktól, mint a peremes és tokos vésüktől (palstab és celt) meglehetősen eltérnek. Hogy a rézkorszaknak a székelyföldén is maradtak emlékei, azt egy a múzeumban levő, a csernátoni csonka várban talált kétélű csákány ( bizonyítja. Egy a helybeli Mikó tanoda birtokában j levő díszes rézbalta pedig, melynek alakja azon­ban inkább a bronzkorra mutat, Bessenyőrül való, hol pár évvel ezelőtt mintegy 15 — 16 darabot ta­láltak. E rézkultura azonban nem lépte át Magyaror­szág határait. Mielőtt ez megtörténhetett volna, — egy nagy népvándorlás indult meg kelet felöl, mely Európa kulturális és néprajzi viszonyait gyö­keresen átalakította. E népvándorlás rajai hozták a bronz isméretét. Az ősrégészetnek egyik legérdekesebb prob­lémáját kétségkívül azon kérdés képezi, hogy az európai bronz kultúrának hol volt bölcsője, s mely nép és mikor hozta azt földrészünkre? Az olvasó meg fog bocsátani, ha tulajdonképeni tárgyamtól, a Székely Nemzeti Muzeum őskori gyűjteményé­nek ismertetésétől kissé eltérek ; szándékom lévén azonban nemcsak a muzeum tárgyaira terjeszkedni ki, hanem a kort is jellemezni, melyből erednek, nem akarok kitérni a kérdés elől. A bronz kultúra eredetét sokan a phoenikia- belieknek, mások az etruszkoknak tulajdonítják,

Next

/
Oldalképek
Tartalom