Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-08-17 / 66. szám

— 262 —

Ha pénzűm van, ur vágyom, hintón járhatom, tehát mondok: was neküm Vaterland, Vaterlandsliebe 1“

Úgy van: okosan teszik Élőpatak urai, hogy arra a másfél ezredéves lim lomra, a magyar nemzeti jelleg rnocsoktalan megtartására nem sokat, vagy talán épen semmit sem adnak Csak egy hi bát követtek el eddigelé : legalább vagy kél szá zaddal elébb kellett volna ezt az univerzális nem zeti jellegét megszerezni; akkor ma már magya rok ugyan nem, de valószínűleg milliomosok vol nának, s a Károly király nyári mulatója nem Szi nájban,. hanem valószínűleg Élőpatak valamelyik kiálló1 hegygerinczén tündökölnék. No, de a mi még.nincs, az meg lehet. Tehát melegen ajánlom Élőpatak urainak, ne tanuljanak a borszéki székely góbéktól ; ezek mit sem értenek a g’schehfthez s különben is tudvalevő dolog, hogy keresztül fektetve a lajtorját a csíkiak vitték volt az erdőn át. Így elszalasztanak évenkiná legalább is 6 — 8 román atyafit, a kik pedig pengő sárga aranyakat szoktak magukkal czipelni, hogy aztán ott hagyják, a hol őket nemzeti nyelven, nemzeti feliratokkal, 4,'jt épen katrinczába öltöztetett egész, vagy fél angyalkákkal fogadják.

De hja szerkesztő ur, most veszem észre, hogy habár nem seprünyélen, de valóságos boszorkány- tánczot járok : hipp, hopp, a hol akarok, ott legyek! pedig tessék elhinni, Borszékre meg csak 8 kilométer óránkinti sebességgel haladó vasút sem vezet, (Oh az az átkozott, az az átkozott „Tisza“!) ergó Sepsi-Szentgyörgyről jó döczögős szekéren legalább is jő két egész nap kell idáig (a ki az apostolok lovát akarja használni, az is elvágtathat ide 4 nap alatt) s midőn aztán Málnás, főleg pe dig. Tusnád gyönyöreiben elmerült, kimerültén, desperatuson megérkezik abba a „riugy-rongy “ faluba, a mit Borszéknek neveznek, a hol még csak kipingált házak sincsenek és nem szetreász- ká-val köszöntik az utast, és látja, hogy ez a hely egyszerűen csak Borszék, a mely fenyvesek közepette, egy tágas völgykatlanban fekszik, a hol még csak annyi élvezetben sern részesülhet az ember, hogy egy hétig tartó esőzés után a csizmáját’besározhassa, vagy 35 R. fokú melegben pecsenyévé süljön.

Hát csak ilyen Borszék!? ki látott ilyet? itt még csak ház ház hátán sincs; a lakások, ha nem is épen .elszórtan, de épen olyan falusias módra vannak'építve: egy cseppet sem hasonlít (még az építkezést illetőleg is) sem Budapesthez, sem Becshez’ sem Parishoz, szóval semmiféle nagy városhoz és .-.mégis azt mondják, hogy ez szép fekvésű, szép vidékü fürdő! Az együgyüek ! S aztán ide jöjjön a beteg idülni, a hol a levegő, a szél szabadon járhat (a kaszárnyaszerü házak nem fogják azt fel) s hol a világosságot semmi sem zárja el ! na, ki véve a fenyveseket.

Égy ismerősöm ugyan váltig vitatja, hogy Borszék vidéke szebb, mint a Tusnádé; de ennek szerkesztő ur, hitelt ne adjon, még ha önt akarná* is erről meggyőzni. Ez nincs úgy. Nincs ! A mint az utas Tusnádra belépik, már az első pillanatra Tusnád összes szépségei egész teljében szembe öt- lik. Azutánra aztán nem marad semmi. Absolut semmi. Éppen úgy, mint azon kereskedői kirakat, a melynek összes mindene a kirakatban van. Borszéke^ ellenben, ott még olyan a milyen kirakat sincsen. A kirakat helyét komor vasajtók foglalják elé Itt az embernek be kell menni, ha valamit látni akar, a kereskedésbe s benn kell szemügyre . venni az állványokat, szekrényeket s a különböző raktárokat. Ha ezt teszi, csak akkor látja a roppant kincset, a pazar fényt, mit itt a természet leihalmozott. Tt minden lépten más-más szépség más meglepetés vár az emberre. Az erdei kúti séta’ a kerekszéki körönd, a szerelmesek útja (ezt a nevet Háromszékmegye egyik volt képviselője nyomán vette fel ezen hely), a Csibi-féle te- lek melletti sétány (én ezt P e t ő f i-u t j á n а к szeretnem nevezni), a kocsi-uttól a körönd felé vezető sétány (ezt lehetne úgy nevezni, hogy a m e- rengők útja) a medvebarlangok, a jégbarlang száz meg száz különböző, elragadóbbnál el- ragadóbb pontja; a Szacsvai, a Hollóutja, a \ erőié nyes oldal teteje, a Bükk havas ol dala, teteje stb. stb, a honnan megszámlálhatatlan számú szebbnél szebb, gyönyörűbbnél gyönyörűbb panorama tárul a szemlélő elé.

Mindezek igaz, Így vannak, de hát okos, főleg pedig a termeszét szépségei iránt érzékkel biró egyén veheti-e ezeket számba, midőn az első be nyomás annyira nem kielégítő, az ezeket annyira aiiem dominálja. J

Azonban hagyjuk ezeket. Legyen Borszék olyan, a milyen az ő Lobogójával, Kossuth- és Arany János kuijával, s ne szóljunk Salamon zenekaráról se, a melyek mind Borszékhez tartoznak, attól elválhatlanok, hanem említsük meg az időt, a mely a jelen fürdőidény alatt nagyon ked- wzö volt, s ezzel a társadalmi életet, a mely bizony Borszéken is egész a legutóbbi napokig oly fanyar volt, mint akár a vadalma, Púdig hát sem é szellemi töke, sem a női báj és szépség nem hi- ‘u.!yzottT'^ürsz^kröl. ^ voltak pl. a női szépségek kozott Jónás Ferenczné, Bartos Károlyné Sylvester Dénesné, br. Bántfy Zoltánné, Keresztes Károlyné, Pochkor Károlyné, a herczeg Cantacuzene leánya, \áiady Lujza, Yendelin Adél, Nemessányi \ il ma, a Merza család, a Bede család, Kozma Gyuláné, dr. Engel Imréné, Ugrón Lázárnó Róza

leányával, gróf Béldy Györgyné, báró Bálintitt Józsefné, báró Splényi Ödönné Blaha Lujza, Splé- nyi .Margit, gróf Lázár Jenőné, báró Bors Rudolf- né, br. Bornemisszáné, dr. Machekné leányaival, Vén Andrásné, a Gyertyánfy kisasszony, Szőllősy Irma, То1пзу Regináldné, Fehér Károlyné, Gál Juliska, Katonay Eliz, Kuthy Albertné, Glaser Etelka és még annyi mások, a kiknek hirtelené- ben nem jut eszembe a nevök. a férfiak között egy csomó biró, orvos, tanár, pap, ügyvéd, hivatalnok, katonatiszt, birtokos, kereskedő stb. és mégis semmi, de semmi társadalmi élet. Mi lehet ennek az oka? Mert a kinek hivatásuk volna, azok nem értenek hozzá, hogy hogy kell a társadalmi életet megteremteni. Tehát a vezető, a kormányozó egyéniségekben található fel ezen hiány.

Hogy ezen fádságnak vége vettessék, legalább részben, megalakult egy úgynevezett m lila tó club Moldován Gergely tanfelügyelővel az élén. Ennek aztán sikerült augusztus 5-ére egy estélyt rendezni, a melyen volt felolvasás, zongora, hegedüjátszás és szavalat, (zongorán játszottak Jónásné és Katona Eliz k. a., énekelt Szőllősi Irma k. a.), ezek után pedig táncz.

Hanem a főfő ténykedés augusztus ç-éi e esik. Az ekkorra rendezett estélyen maga a nemzet csalogánya, Blaha Lujza is közreműködött. A bálte rém zsúfolásig megtelt a legelegánsabb közönséggel. Most is volt zongora (Jónásné), felolvasás, hegedű és ének ; hegedűn Nikolics játszott, még pedig oly bravourral, hogy az egész közönséget magával ragadta. Hanem a lelkesedés oroszlán része mégis Blaha Lujzát, a nemzet csalogányát illette. Két szakaszban három dalt énekelt : „Lehullott a rezgő nyárfa levele“, „Nincsen annyi csillag az égen“ és „Szeretni, szeretni, haj könnyű azt mondani“ ; mindannyit szűnni nem akaró frenetikus taps követte.

Hogy a művésznő toilletteje, plasztikája milyen volt, hogy szemének tüze hogy égett, azokat is szerettem volna leírni, de hát a boszus mulató club kegyéből (mert ö volt az ur a háznál, csak ö osztogathatott kegyeket) magam is azon szerencsétlen flótások közé tartoztam, a kik a nekik jutott helynél fogva látni ugyan absolut semmit sem láttak; igy tehát a semmit leírnom teljességgel nem lehet.

Mondom, ezen istentelen kegyben a mulató club boszuja folytán részesültem. Boszus volt re- ám ezen klub azért, mert nem állottam be a mulató kompániába. De hát én istenem, ha az embernek nincsen mulatókedve ! Hogy miért nincs ? ez oly fogós kérdés, a melyre én ugyan feleletet nem adok; tehát csak a jóságos isten s no, talán még az a kékszemü angyal, a kinek megbocsát- hatian bűne az, hogy . . . oly kegyetlen . . . bájoló, adhatnának némi felvilágosítást.

A Blaha-estély is tánczczal végződött. A szem nem győzött a sok szép nő szemléletén eléggé kéjelegni. Egyik szebb volt a másiknál; de mind ennek daczára is engemet egyetlen egy alak bilincselt le. Ez azon típusokból való. a honnan a Márthák, Ráchelek kerültek ki s a honnan Rafael Madonnáját vette: magas karcsú termet, zerge

hajlékonysággal, finom szabályos arczél, szép, arányos, szabályos darabokkal, puha, élénk piros arczbör, finom metszetű rózsa-piros ajkak, melyek barátságos, megnyerő mosolyra nyílnak ; aztán hozzá szép, nagy, szelíd szemek, de a melyeknek sugarai mégis perzselnek, mintha épen a gyeneha tüzét lehelnék ki. S hogy a Madonna-kép még teljesebb legyen, egyszerű, testhez álló ruhát visel, a mely művészi redőkben omlik a finom, karcsú, hajlékony termeten végig. Idegen hangzású név viselője — Adél, — a magyarság ellen a legellen- ségesebb érzelmeket tápláló helyről jött, s mégis magyarul tudó egyének közt csak magyar szót lehet ajkáról hallani s még pedig oly ékeset, mely az Arany János nyelvére emlékeztet.

Es aztán az ember ne legyen ábrándozó s még ebben a fásult, az anyagiasságnak tömjénezö világban is eszményi rajongóvá ? !

Augusztus 10 dikén este a fürdővendégek a Blaha Lujza tiszteletére, ki a borszéki iskolánál szegény, de jó tanuló gyermekek számára két szép alapítványt tett, egy bankettet rendeztek. 70 egyén vett benne részt, köztük számos nő is ; ott volt pl. Ugrón Lázárné is bájos Rózájával, Gál János curiai bíró Juliskájával, és a többi, kényes társaság volt és kitünően mulattak, úgy hogy észre se vették, miszerint a vacsora éjfélig benyúlt. Salamon János zenekara húzta a szebbnél szebb darabokat és a tust ; mert természetesen a toistok- ban sem volt hiány, a melyek kettő kivételével mind az ünnepelt Biaha Lujzát éltették. Br. Splé nvi Ödön a közönségre ürítette poharát. A vacsora 12 óra tájt ért véget; hanem a lelkesedés azért reggelig tartott, azaz — ne tessék félreérteni — csak ezzel mondani, hogy a többség egész reggelig maradt helyt, hajnalban aztán még egy fél- tuczat éjjeli zenét is adván a szépek szebbjeinek.

Ezen estén is — valamint egyáltalán az egész idény alatt mágnási köreink teljes távollétükkel tündököltek. Vájjon helyén van-e ez, azt vitatni nincs szándékunkban, csak annyit jegyzünk meg, hogy a korábbi években egy gróf leleky Domokos, az ősz Teleky Elekné, egy br. Kemény János, gr. Bethlen István, br. Kemény Kálmán, br. Bethlen Gábor stb. stb. bele vegyültek a közönségbe s bizony bizony tekintélyükből egy mák- .

szemnyit sem veszítettek, sőt a nagy közönség annál nagyobb tisztelettel adózott nekiök, Augusztus 11-én este nagyszerű fáklyászene rendeztetett a Blaha Lujza tiszteletére ; a főtér teljesen és fényesen ki volt világítva, rákéták bocsáttattak fel. A több mint 40 fáklyavivöt a Salamon zenekara kisérte. A közönség nevében Jónás tartott rövid búcsúbeszédet Blaha Lujzához * ennek nevében pedig férje, br. Splényi Ödön mondott^ köszönetét. — Ma itt hagyta az ünnepelt művésznő Borszéket; de csakis azon reményben és Ígérettel, hogy ezután évenkint meglátogatja ; mert rendkívül megtetszett neki Borszék.

Hozza isten !

Egy szerencséden liötás.

A kisdednevelés ügye Hétfaluban.

Hétfalu, 1882. augusztus 7.

( ^ Kisdedóvódák (illetőleg menhelyek) szervezésére megyénk ügy buzgó tanfelügyelőjének becses felhívására a megkeresett községek az illő lépéseket megtették. Azonban ezen nemes ügy mint kezdeményezés, kiterjedt mind a tiz brassiá- megyei rnagyarajku községekre, mert ugyanis a f. év július hó 13 án nagys. Szathmáry Károly vall. és közokt. rn. kir. miniszteri biztos ur személyes megjelenésével megtisztelvén Hétfalu közönségét, a mikor is Hosszufaluban az állami felső nép- és müfaragó iskola faragó termében rögtönözött gyűlés tartatott egy kisdedóvó-egyle-t megalakítása tárgyában, mely egyletnek czélja minden községben részint községi, részint állami segélyből egy- egy megfelelő kisdedóvódát felállítani és azt a szükségesekkel berendezni.

Megválasztattak : egyl. elnökké ngs Koós Ferenc/, bras.sómegyei kix. tanfelügyelő ur; jegyzőnek (titkár) tek, Bede Dániel áll. felső népiskolai tanító ur; pénztárnoknak tek. Kupcsay Jánosmü- faragász tanár ur;'orvosnak dr. Pataki Albert községi orvos ur.

Nem czélom a gyűlés lefolyását leírni, mert nagyobb volt a lelkesültség, minthogy megkísérlem is tudhatnám, hanem az országos kisdedóvódák bajnokának becses felvilágositásaiból van szerencsém a gyűlésben részt nem vevők, de szivvel- lélekkel ezen nemes ügyet pártoló és felkaroló t. olvasóimnak a következő részleteket a felvetett kérdésekből és megmagyarázott feleieiekböl közölni. \rajha igénytelen soraim, habár nemes szándékomon felül az ügy fontosságához mérten csak cseppviz a nagy tengerben, hasonló részvételre és lelkesültségre buzdítaná t. olvasóimat, de különü sen az érdekelt községbelieket, mint lelkesítette Prof. Szathmáry Károly ő nagyságának lelkes beszéde a gyűlésben résztvevőket !...

I) Miért, mi czélból szükséges minden község ben bár egy kisdedóvódát (gyermek-menhely) felállítani ?

Ezen felvetett kérdés után a következőkkel indokolta ő nagysága a kisdedóvó székségességét

a) A községek lakói disznaikat, borjaikat, ló és szarvas marháikat nem külÖn külön őriztetik, mert igy igen sok munkaerő elveszne, hanem fogadnak együttesen egy pásztort a disznók mellé, a borjak mellé stb., ki felügyel mindenkinek az okta- lan állataira. Az oktalan állatok nemde, igy egész nap felügyelet alatt vannak?

Estvére pedig a munkára volt gazdának semmi utánjárása nélkül, évi csekély bérért, mindig haza kiséri a hajcsár. Hát a szegény gyámoltalan, minden felügyelet nélkül utczára hagyott gyermekek, holott nekünk vérünkből származott vér, — alább becsültessenek az oktalan állatoknál? Nem, ezt továbbra elhanyagolni, gyermekeinket utczára dobni, különösen a dolgos idő alatt szégyen, gyermekeinkről igy megfeledkezni nem szabad. Gyermekeink nevelésének elhanyagolását nemdp, eléggé érthetően megmagyarázza a Gáspár Olvasókönyv „Az elhanyagolt szántóföld“ czimü olvasmányban, a hol is a nevelés nélkül hagyott gyermeket a szántatlan föld terményeihez hasonlítja. Hiszen a gyermekek kis koruktól fogva, a hogy neveltetnek, a szülőknek úgy lesz örömük, vagy bánatjuk bennök. Kérdem tehát: Nem jobb lenne-e a munkára menő napszámos, földműves, avagy üzletével és mesterségével elfoglalt szülők utczákon kóborászó gyermekeiket egy közös gondviselőre bízni, ki egyszersmind ahhoz értő lenne, hogy szeretteiket az isteni félelemre, imádásra, szeretetre, egymás iránti jószívűségre szoktassa, megóván őkec a helytelen cselekedetektől, hasznos, de nem veszélyes gyermekjátékok, dalok, versek, mesék által szivüket, lelkűket nemesíteni, a jóra fogékonyokká tenni? Hiszen ezen kettős czél elérése sem kerülne tán még annyiba sem, mint oktalan állatai körül egynek a pásztor bére.

Hát a gyermekeink által okozott károkat, veszteségeket el tudja-e feledni a szülő, utczasor, avagy egész község ? Hány példát jegyezhettek t. olvasóim magoknak, hogy a felügyelet nélkül ott- j hon hagyott veszélyes játék közben meggyujtot- Я ták, elégették nemcsak saját szülőik házait, hanem egész községeket. Nemde önkénytelenül ily keserű visszaemlékezésekre a kárt okozó gyerme- ... két hibáztatják? Pedig ha jól meggondoljuk, a gyermeke iránti kötelességet nem teljesítő szülő az oka.

Hányszor történt ós történhetik mai napság j is, hogy a felügyelet nélkül hagyott gyermekek