Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-08-10 / 64. szám

— 255 — felterjesztetik illetékes elbírálás védett a nagymél- tóságu íöldmivelésügyi minisztériumhoz. Sepsi-Szentgyörgy rendezett tanácsú város erdeinek használati módja és állapota sem felelvén meg a törvény értelmében támasztható igények­nek : a kir. erdöfelügyeló inditványára meghall- gattatik az erdőbirtokos város is, és ezen adatok alapján az ideiglenes használati terv elrendelése végett fölterjesztés tétetik a földmivelési minisz­tériumhoz . Végül az erdőbirtokosok felhivatnak az üzem tervek készítéséről gondoskodni, mivel e tekintet­ben a törvény súlyos pénzbüntetést helyez kilá­tásba a mulasztásért. A m. kir. p ostaigaz gató s ág beküldött jelentése szerint a megye területén levő posta- és távirdahivatalok állapota a lefolyt hóban változást nem szenvedett. A posta közlekedés a 19-iki fel­hőszakadások miatt több helyen pár napig fenn volt akadva; a baj azonban hamar elhárittatott. Utóhangok a Kriza-ünnepélyrőL Nagy-Ajta, 1882. augusztus 1. Alig tudjnk fékezni lelkűnkben a méltó föl- háborodást, amaz emberi gyengeség fölött, mely- lyel némelyek a szív legnemesebb érzéseiből is gúnyt űznek és piaczra viszik olcsó árért. Ha meg nem történt volna, el sem hinné az ember, hogy julius 30-án Nagy-Ajtán a Kriza-ün- nepély alkalmával akadt ember, kit nem a ke­gyelet nemes és szent érzése hozott oda, hogy akad székely ember, kinek itt más dolga is van, mint szivében, lelkében ünnepet szentelni halhatatlan jelesének ; hogy az az ember, ez a született székely, éppen az ünnepély színhelyéről nevezett választó kerületnek országos képviselője Incze József ur ! Örvendettünk, mikor az ünnepély reggelén ötét is körünkben s az ünnepély színhelye, a papi­lak és templom felé sietni láttuk, hol hitfelekeze- tek lelkészei, világi elöljárói, politikai pártfelek legélesebb ellentétei, a kegyelet szent érzésétől áthatottan, félretéve a fegyvert, melylyel egymás ellen szokott harczolni, siettek a székely nép g e- n i u sá n ak lábaihoz borulni, hol a kolozsvári uni­tárius főtanoda nemes ifjúsága hozzá méltó lelke­sedéssel óvja meg a teledékenységtől a hajlékot, melyben Kriza János, „a feledhetetlen püspök, költő, püspök és iró“ született. Oh, mily lélekemelő is volt az az ünnep min­den mozzanatában 1 Szeretnők átélni az ihletettsé- get újból, midőn az unitárius hitfelekezet főpásztora rokonszenves halvány alakjával fölemelkedett a szószékre és buzgó imájában a föld gyermekét a porból fölemelte az örök isten zsámolyához a meny­be; majd az ifjúság összhaugzó éneke felelt a meg­ható imára, mint angyalok szent zsolozsmája, ke­resvén útját sziveinkhez. Mikor a viszhang is el­némult, egy az ünnepélyes pillanat meghatottsá gától sápadt arczu hitszónok reszkető hangon hivja fel a Hallgató közönséget : „tartsátok meg a néktek adott tudományt“ s aztán fölfejtve, hogy mi az a tudomány, melynek ő hirdető apostola, kipirul arcza s elfeledi, hogy mint égették meg azt máglyán, mint dobálják sárral még ma is . . . elfeledi, mert az ő hite és reménye „prófétái a tá­vol jövőben“, hol az igazság győzedelmet vészén; mintha csak az apostol, kitől a jeligét vettb, lei­kébe szállott volna egész hite és reménységével ; mintha csak a thessalonikai gyülekezet lett volna előtte s bár más szavakban, de azt mondta volna: „hol vagyon halál a te diadalmad, hol vagyon ko­porsó a te fulánkod? az istennek legyen hála, a ki adott nekünk diadalmat az ur Jézus Krisztus által, a ki tegnap és ma ugyanaz volt, mindörökké ugyan az is leszeni“ Oh milyen szép, milyen lélekemelő volt az ifjú hitszónok lelkesedése, mely magával ragadta a hallgató közönséget. Majd a kis igénytelen papi lak telt meg zsú­folásig minden zugában s a gyermaksereg a kert fáira mászott, hogy hallja a megnyitó beszédet, melyben az öröm és fájdalom kettős érzése küzd skér meghallgatást; ismét szép összhangzó éneke az if­júságnak, hogy helyet adjon az apró részletekig kitűnő emlékbeszédnek, mely az országos hirü tu­dós ajákáról követte azt; majd a meleg hangon irt szép óda lelkesített és a már-már megpróbált és fáradt figyelem a zárbeszéddel, a közebédre ment a hallgatók lelkében, hogy a szebbnél-szebb pohárköszöntökben újra felelevenedjék, s hogy ké­sőbb az ünnepély teljes befejezése, az ifjúság jóté­kony czélra rendezett tánczvigalmában egészen megfrissüljön. — Lélekemelő szép volt az ünne­pély s a kit ez meg nem hatott, a ki egész leikével nem érezte ez ünnepet, a kinek még egyéb dolga is volt e napon, a Kriza-ünne- pélylyel kapcsolatosan végezni: ez Incze József ur volt; ő beszámoló beszédet tertott, arról a mély­séges hallgatásról, melylyel nézetünk szerint igen bölcsen képviselte választó kerületét. Lz a képviselőnek joga is, kötelessége is; de nincs joga akkor tartani, midőn a választó közön­ség, bármilyen számban más czélból, mások egybe hívására gyűlt egybe és nem kötelesség, de sarla- lánság, eszeveszett bárgyuság, akár önelhatározás, akár pártfelei rábeszéláséből ilyen magatartásra ha­tározni el magát, melylyal botránkozást idéz elő, ha csak egy embernél is. Megbotránkoztunk rajta sokan, 3 ha az ifjú­ságnak a képviselő ur ezen magatartás feletti fölháborodását a higgadtabb rész nem mérsékeli és az szabad utat nyer, méltólag lett volna a kép viselő ur beszámolója fogadva: kifütyölve. Ettől megmentették képviselő urat, nem pártfelei, de|épen mások, s hogy elmélkedjék a mentő ke- 2ek fölött, nem is mutatunk rá, csak e szóban : loyalis ellenfelei. Nem akarunk martyrt csinálni a t. képviselő urból, de emlékeztetjük rá, hogy e napon a t. kép­viselő ur nem képviselte választó közönségét; mert itt és e napon minden választója a Kriza-ünne- pélyre és nem az ön beszámolójára volt hivatalos; megfeledkezett ön a köteles tiszteletről, melylyel egy a szegénység, úgyszólván a porból magát or­szágos tekintélyre felküzdött, áldásos munkásság és eredményekben gazdag élet szelleme iránt visel­tetni köteles lett volna; elfeledte ön, hogy e na­pon a székely nép a Kriza János szellemében, a székely nép geniusa előtt borult le s mikor a tisz­telet és kegyeletnek ilyen tárgya van: eltörpül ez előtt az önéhez hasonló élet munkásságról való számadás, még azon esetben is, ha ezt öntől vá­lasztó kerülete elég tapintatlan lett volna épen e napra kérni ! Sikerült önnek beszámolója, vagy nem, meg­tapsolták-e párthívei érette, vagy neszét vévén a méltó felháborodásnak, uj beszámolásra határozta el magát: azt nem tudjuk, de elég, hogy ön meg­próbálta; hogy önt a Kriza ünnepélyen kívül be­számoló beszédének egy Krizához igen, de önhöz még ma nem illő népes közönség előtti rnegtartha- tásának reménye is vonta: ez ma előttünk szo­morú tény. Még e szomorú históriával kapcsolatban meg­említjük azt is, hogy az ünnepély előtt hetekkel keringett a hir a képviselő urnák ezen beszámoló csinyjéről; de senki sem hitte, nem még azon a napon és ott jelenvalók sem, míg a képviselő ur után tolongó gyermek és asszony népség azon zsongó lármával nem tódult: „menjünk, hallgassuk meg a képviselőnket, mert beszélni fog.“ Fejet csóváltunk rá s azt mondtuk: legjobb lesz agyon hallgatni az egész dolgot s úgy hisz- szük,alig is vesz tudomást róla mis lap; de mi azon sajnos helyzetben vagyunk mint vidéki lap s a képvi­selő ur szerencsétlenségére épen az ő választókerüle­tének is minden a nyilvános élet mozzanatait érdeklő események figyelemmel kisérő orgánuma, hogy teljes­séggel nem hagyhattuk a dolgot szó nélkül, ha mulasztással nem akartuk vádoltatni magunkat lel­kiismeretünkben ; nem hagyhattuk szó nélkül a nagy-ajtai választókerület reputatiója érdekében sem, nehogy, habár csak kéz alatt, tudomást vé­szén az ön magatartásáról, a Kriza szelleme iránt tisztelettel viseltetők itt meg nem jelent nagyse­rege, azzal vádoljon minket, hogy öntől beszámo­lót vártunk e napon. A mennyire meghajlunk egy országos képvi­selő előtt, ha ő a politikai élet küzdteréről, hol önnek eddig egy haja szála sem görbült meg, ide jő seb­zett szivével gyógyulást keresni, a keresetlen tisz­telet és hódolatban, melylyel a nyáj feledhetetlen szelíd pásztorának, a hős faj lelkesitni tanító dal­nokának, a tudomány a kivívott tekintélynek, az elismerés a valódi érzelemnek adózik : ép úgy meg- botránkozunk az országos képviselőn, ki daczára annak, hogy a tiszteletnek mindezen tárgyai részletesen és egy tömör egészben képvisel­ve, megtestesülve működtek a Kriza földi életében s élnek ma is szellemében, nem veszi észre saját parányiságát s számit a közönség tapsára, a di­csőség egy foszlány sugarára; a lelkesült közön­ség egy mosolyára a puszta névért: országos képviselő! Nagy gyengeség biz ez és megróv- juk érette a nyilvánosság előtt a t. képviselő urat. Az ünnep eltelt, most tessék felhívni válasz­tóit s beszámolni nekik; de ha még ilyen ünnep lenne megyénkben és épm az ő választó kerülete székhelyén, az ehhez tartozó községek valamelyi­kében: legyen óvatosabb ne tömjénezzen parányi munkásságának; vagy ha párthívei unszolásara tette, jövőre járjon a maga lábán, hallgasson józan eszére és ielkiismerete s.avára. — Kérjük az ün­nepélyen jelenvoltak kő ül: Többen. VEGYES;,HÍREK, — Színház. Múlt szombaton bérletben ada­tott a „Kapitány kisassiony“ 3 felvonáso.s vig Ope­rette. Ctak a legnagyobb dicsérettel emlékezhe­tünk meg az előadásró. Egyike volt ez a legjobb estéknek. A szereplők közül főleg Bényeiné (Fan- chet Mishel) teljesen eemében volt. Ily könnyűd- séggel és kedvesen játszani őt alig láttuk párszor. A közönség minden jelenetében bő tapsokkal ju­talmazta. Mellette Püspöki tűnt ki leginkább, mint főczeremoniás mester as ő finom humorával, a kö­zönséget folytonos derítésben tartva. Tótfalusi, a a királyné titkos férje kitünően a'akitott. Kápol nay (Don Januario) jó énekelt, de Ízléstelen játé­kával rontotta az illuzót. A többi szereplők mind résztvettek a sikerben — Vasárnap a Balázs Sán­dor „Körösi lány“-a '.ózta enthuziazmusba a kar­zati közönséget. Nen tudom, a budapesti lapok hogy ítéltek ezen dar-bról, de mi nem kérünk be­lőle. Az egész darab nem egyéb erőltetett mond va csinált valaminél, áz a részeges tótzember az ő kedves feleségé vei, no meg Verái Hazafi János rendőr kollegájával cak úgy illenek be az egész históriába, mint a szekérbe egy ötödik kerék. Kü­lönben a szereplők mindent elkövettek a darab megmentésére, a mi főleg Tharaszovits Marinak sikerült legjobban. — Kedden Bónyei társulata egyik legrokonszenvesebb tagjának, Kecskeméti Irmának volt jutalomjátéka, mely alkalommal Bar­riere drámája, a „Völgy lilioma“ került színre A tapsok és virágok, melyekkel a közönség fogadta, midőn mindjárt az első felvonás elején, mint Em­meline, megjelent, jól megérdemlettek valának, Mert Kecskeméti Irma határozott tehetség, hiva­tott személyesitője^a' naiv kis leányoknak, a salo- nok naiv kis leányainak, kiknek naivságával igen jól megférnek egy kis affectálás, kényeskedés, duz- zogás, ártatlan csintalankodások s apró cselszövé­nyek. Egész egyénisége ily elemekből való sze­repkörre utalja s oly szerepekben, melyekben • vonások vannak összeolvadva, mint pl. a „Pry Pál“-ban Eliz, vagy a „Becsületszódban Róza jel­lemében mindig igen kedves jelenség. Mostani sze­repében is azon jelenetek voltak a legsikerülteb bek, melyekben a fönnebb jelzett vonásokat kelle kifejezésre juttatni, mint az első és negyedik felvo­násban, kivált azon jelenetekben, midőn Emmeline panaszkodik apjának (Sárdi) Félixre (Fábián), vagy midőn bevallja neki, hogy Félixet szereti. Kevésbé felel meg egyéniségének a naivság azon neme, melynek egyik alapvonását a sentimentalismus ké­pezi ; oly jelenetekben, melyekbe sentimentalis vagy pathetikus elem vegyül, kissé egyhangú s taglejtése nem eléggé markirozott, de annálin- kább érvényesítheti ilyenkor azon valóban ritka kincset, melyet kifejezésteljes szemeiben bir. Sze­rettük volna a többi szereplő közül még Bényei (Mortsauf), P. Rótt Mari (Henriette) és Fábián (Vandenesse) szép játékát is részletesebben jelle­mezni, de kifogytunk a helyből. Velük együtt Sárdi (Chessel), Tharasszovits Margit (Arabella) és Németh (Cerni) emelték még az előadás sikerét. — Meghívó. A háziipart és ipari oktatást fejlesztő székely-egyesület választmányi tagjait, f. hó 15-én délután 3 órakor, Háromszék megyehá­zánál tartandó gyűlésre tisztelettel meghívjuk. -— Sepsi-Szentgvörgy, 1882. augusztus 8 Potsa Jó­zsef, elnök. Révay Lajos, titkár. — H aj tó vadász a t. Augu sztus 13-án Nagy- és Kis-Borosnyó s Egerpatak községek erdősé­geiben ragadozó vadakra hivatalom hajtóvadászat fog tartatni, melyre a vadászat kedvelők oly é - tesitésse! hivatnak meg, hogy ezen vadászatra a vadászjegyek a fenn irt napon Kónya Gábor szol­ga bíró segéd úrtól fognak kiosztatni. —■ Sepsi- Szentgyörgy. 1882. augusztus 7. Tompa Miklós, szolgabiró . — H ent er Lajos tímár legény folyó hó 5-én főbelőtte magát. E végzetes tettre az vezette, hogy mint annyi más, jövedelmét Ö is elkártyázta Most egyéve fiútestvére akasztotta fel magát. — Tímár István alsó-cseniátoni jó módú gazdánál f. hó 5-én d. u. 2 órakor egy teljesen fel- resztungozott álarczos lovag tette tiszteletét. Min­den bemutatás nélkül a háziasszony előtt azon sze­rény kívánságának adott kifejezést hogy 200 fo­rintra van szüksége, melyet ha hiány nélkül átve­het, azonnal távozik, különben erőszakhoz folya­modik. A házi asszony a pénzt elhozta. Lovagunk pedig az asztalon szépen megszámlálva, miután meggyőződött, hogy abból egy krajczár sem hiány­zik, tovább állott Most ütik bottal a nyomát. — R ej té 1 y es g y i lkо sság. Drágomér Mik­lós, helybeli lakost folyó hó 6 án szobájában fel- alakasztva találták. A rendőrség értesülvén a do - logrói, jelentést tett a kir. járásbíróságnál, mely a helyszínére kiszállva, a törvényes bonczolatot teg­nap végre is hajtotta. Mint a bonczolásnál felvett jegyzőkönyvből kitűnik, Drágamér magát nem akaszthatta lel, hanem halála után követte ezt el valaki rajta. E mellett bizonyít az, hogy ő évek óta magával annyira tehetetlen béna volt, hogy mankó segítségével is alig léphetett egyet kettőt. A szobában megejtett vizsgálat alkalmával pedig kitűnt, hogy a szij, melylyel fel volt akaszva,a szoba felső gerendájához volt megerősítve, lába alul pe dig egy szék kirúgva. A bíróság véleménye sze­rint ö a szijut fenn meg nem erősíthette, sem pe- dig egy magas székre fel nem állhatott. E mellet bizonyít a bonczolat, mert azon jelenségek, a me­lyek akasztás után elő szoktak főleg az agyon for­dulni, Drágamérnél nem voltak kimutathatók. Az orvosok véleménye özerint mérgezés következté­ben halt el s csak a gyanú elhárításáért hajtották végre rajta az akasztást. A belek vizsgálata és a bírósági nyomozat folyamatban van. — Barátosi apróságok. Az aratás már nagyobb részben elvégződött. A tavaszi száraz­ság igen kártékonyán hatott a gabnaféléknek nem­csak növésére, hanem kalászképzödésére i s; e miatt középszerű termésünk volt. A kukoricza job­ban áll s további kedvező időjárás esetében bő termést adhat. — Deák Mihály barátosi lakos nak múlt hó 23-án éjjel 400 o. é. írtját sikkasztották el. A tettes ismeretlen. — Légutazás. Barátos- ról egy tanítójelölt augusztus hó folytán léguta­zást kiván tenni egy saját maga és kollégája ál­tal készitett lég-jármüvön. -- Barátoson a múlt hóban két halottat temettek el pap, mester és ha­rangszó nélkül; az egyiket a kovásznai harmad­rendű zenekar három tagja ének szó helyett zené­vel kisérte örök nyugalomra s erre irta „Borivó“ a következő alkalmi sirverset: „Sem kenyere, зет ereje nem volt,“ — atb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom