Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-08-06 / 63. szám
— 250 — Teleki Sámuel diszfogata Malomvizig eléje ment a fenséges urnák. Barcsay alispán már reggel négy órakor Malomvizre ment a szükséges intézkedések megtétele végett. Mangescu, a szomszéd romániai megye pre- f ék tje felajánlotta szolgálatát s hajtók állitását a trónörökös vadászatára. A főispán köszönetét fejezte ki a figyelemért. Beck udvari vadász visszaérkezett Kolczvár- ról, hová a sasvadászat rendezése végett ment. A vadászat holnapra van tervezve. A sasvadászat Stefánia főherczegnő mulatságára rendeztetik. A trieszti kiállítás. A trieszti kiállítás megnyilt. A magyar osztályban Herich osztálytanácsos és a magyar közp. egylet elnöke intézett beszédet a föherczeghez, ki • mint ő felsége helyettese végezte a megnyitást. Beszéde igy hangzik : „Császári és királyi fenséged ! Áthatva azon meggyőződéstől, hogy e század közgazdasági és művelődési törekvései közepette is előkelő helyet foglalnak el az ipar- és közgazdasági kiállítások és igen jelentékeny hatást gyakorolnak, a m. kir. íöldmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter bennünket, mint a magyar országos központi bizottság tagjait megbízott, hogy a fenséged védnöksége alatt rendezett kiállítás alkalmával a magyar kiállítók érdekeit képviseljük. E minőségünkben tőlünk telhetőleg oda törekedtünk, hogy a kiállítás ügyeit minden irányban előmozdítsuk és a mai ünnepély alkalmával azon óhajjal bátorkodunk fen ségedet a legtiszteletteljesebben üdvözölni, hogy a komoly és nemes eszme, mely a kiállítás alapját képezi, a legtávolabbi körökben is viszhangot keltsen és a termelő tényezők mind nagyobb gyarapodását vonja maga után.“ Erre a főherczeg magyar nyelven következőleg válaszolt : „Legmelegebb köszönetemet nyilvánítom a magyar központi bizottságnak hozzám intézett üdvözletéért. Osztozom a bizottság azon véleményé ben, hogy az ipar- ós közgazdasági kiállítások a közgazd. és művelődési viszonyokra nagy befolyással vannak. Különös örömemre szolgál, hogy a trieszti kiállítás megnyitásánál az ipar- és közgazdasági termelés haladásáról meggyőződést szerezhetek magamnak, és azon óhajomnak adok kifeje zést, hogy ezen kiállítást az egész osztrák magyar monarchiára nézve a legjobb siker koronázza.“ E szavak elmondása után élénk élj en kiáltások hangzottak fel. — A megnyitási ünnepélyt diszebéd követte. Trieszt, aug. i. A diszlakoma után Károly I.ajos főherczeg az alkonyat beálltakor a „Pela- gossa“ állami gőzösön körutat tett a muggai öbölben. A hadihajók és a „Lloyd“ gőzösei lampionokkal voltak feldiszitve. A beláthatlan számú bárkák és egyéb jármüvek ki voltak világítva s a tengeren gyönyörű látványt nyújtottak. Az „Albrecht“ gőzödön felállított villanygép a környéket mértföldekre világította meg. A két hajón rendezett igen sikerült tűzijáték emelte az esti ünnepély lényét. A kiállítás előterét sűrű néptömeg foglalta el, melyen a zenekar által előadott „Oh du mein Österreich“ czimü dallamot és a Rákóczy indulót nagy lelkesedéssel fogadta. Midőn „Pelagossa“ a íöherczeggel közeledett, rázendítették a Hymnust a közönség élénk tapsai közt. A fényes ünnepély kozott egy a királyi hadsereghez tartozó zászlóalj' jal. A császár szürke kabátjában elébe ment . . . „Czélozzatok!“ vezényelő a zászlóalj parancsnok. IJa „tüzet!“ is vezényelt volna, ki tudja mi történik. „Hát miként folynak a dolgok az ötödik ezredben."“ kérdezé a császár szorosan a sorhoz ér kezve. „Igen jól!“ Erre meztelen mellét mutatva, kérdezé: „akartok-e lőni?“ „Vivel Empereur!“ (Éljen a császár) dörgött végig a sorokon; örömkönnyekkel telt meg minden szem. „Jobbra fordulj!“ vezényelő Napoleon, és a zászlóaljból császári elővéd lett. Grenoble márczius 7-ón, Lyon ю-én nyiták meg előtte kapuikat. N e y tábornagy is át ment hozzá 13-án, s ekként már 20-án mint hirkoszoru- zott császár vonult be Párisba, honnal! XVIII. Lajos gyorsan elszaladt, Alig képzelhető nevetségesebb köpenyforga tás annál, melyet a párisi lapok, kivált a „Moniteur“ , ezen napok alatt tanúsítottak, midőn t. i. ahoz képest változtatták, a mint a rémalak diadal- utjában a fővároshoz közeledett. Az első hir a „gonosz szellemet“ számkivetése helyéről „elszökteti“. A második szerint a „korzikai farkas“ Cap Jüannál kiköt. Azután a „tigris“ Gapnál megjelenik, ott mint „nyomorult kalandor,, a hegyek közt barangol s nem tud „elкл1'Г ' Majd me£u£rik a szörnyeteg“ Grenoblebe. ivésőbb a „zsarnok“ Lyonban tartózkodik, mig az „Usurpator“ a fővároshoz közeledni merészel. Ezután „Bonaparte“ sebes léptekkel közeleg; mire „Napóleont“ holnap Páris falai alatt várják, és végre „íSapoleon császár“ Fontainebleauba megér- ke£k> Ь°еУ, mint „ő felsége a császár és király“ a 1 uilleriákban megjelenjék. Radáuyi József. ■ esti 1 ónkor végződött, midőn a főherczeg lakására tért. Ezalatt egy lényesen kivilágított bárka lampionokból alkotott császári koronával vonult a „Lloyd“ szertárától a mólóig. Triesz t, aug. 3 Tegnap fiste a hadastyán egylet fáklyászenét adott Károly Lajos főherczeg- nek. — Menetközben a corson egy ház harmadik emeletéről petárdát dobtak le, mely Dorn lapszerkesztőnek jobb lábát szétszakította és több egyént megsebesített Rendkívül nagy volt az izgatottság. A rendőrség rögtön elzárta a házat és megindította a vizsgálatot. Külföld. mert riás kombináczió alig volna lehetséges és a köztársaság elnöke meggyőződött .arról hogy a kamara utolsó szavazata nem Freycinet ellen irá nyúlt, hanem a béke melletti tüntetés volt. Grévy minden nap tanácskozik b reycinetvel, de még e tanácskozások eredményeiről semmit sem közölnek, csak annyit jelentenek, hogy Grévy állítólag igen neheztel Ferry és Say volt miniszterekre, kik cserben hagyták Freycinet elnöküket. Beszélik, hogy Freycinet a minisztertanácsban el akart állani a hit 1 követelésétől, de ezt Say és Ferry ellenezték. A vitában azonban ígéretük daczára sem vettek részt. Külügyminiszterül de Courcel berlini nagykövetet is emlegetik. Az egyptoini helyzet bonyodalmát a párisi kormány krízis még csak növeli, mert most Anglia izoláltan áll, — „nyugati hatalmakról“ többé nincs szó és a fordulat annál komolyabb, mert úgy a beavatkozás, valamint a Szuez csatorna megvédésének kérdésében az európai hatalmak szemben állanak Angliával, s a politikai helyzet most sokkal kevésbé tiszta, mint a törökök ak czioba lépésének ténynyé válása előtt. — Angliát egyedül nem szeretik látni s a spanyol kormánynak a beavatkozásra nyilvánított hajlandósoga, úgyszintén Hollandiának a részvételre nézve ma tett nyilatkozata arra mutatnak, hogy az európai hatalmak nem engedik át egyedül Angliának a szereplést. Más oldalról viszont olyan hírek merülnek fel, melyekből a konferenczia szétoszlására lehet következtetni, így a konstantinápolyi diplo- mácziei körökben az a hir szárnyal, hogy Oroszország kilép a konferencziából s azzal a konferenczia működése is véget fog érni. Hogy azután mi fog történni, arra nézve minden csak találgatás volna. Az angol kormány ezalatt szilárdan halad megkezdett utján. A kormány — mint Londonból jelentik — erősen el van határozva, hogy megakadályozza a török csapatoknak Egyptomba küldését, ha a porta előbb határozottan lázadónak nem jelenti Arabit. Angolország különben a porta beavatkozásáról nyilatkozott is Dufferin lord nagykövet utján, kijelentvén általa, hogy Angolország csapatait Egyptomból nem vonhatja vissza; a szultán tétlensége arra kényszeríti, hogy a rend helyreállításának feladatát egészen magára vállalja. — Angolország elfogadja aTörökországgal való együttes beavatkozást, de csak azon feltétel mellett, ha a porta minden kétértelműséget kizáró határozott nyilatkozatot tesz. Indokolja e nyilatkozatot а/, a hangulat is, mely az angol lapokból kivehető. A „Times“ azon aggódik, hogy a török csapatok Arabi pasa csapataival egyesülni fognak. Az együttes hadművelet Törökországgal szerinte csak akkor lehetséges, ha utóbbi mérsékelt számú csapatokat küld és azokat angol parancsnokság alá helyezi. Angolország okkupáló szándékait ezek. az értesítések majdnem kétségtelenné teszik Arabi „az izlám telszabaditőja“ — a mint őt a török ulemák nevezték, mind nagyobb népszerűségre tesz szert. — Alexandriából azt jelentik, hogy a beduinok 60,000 fegyverest ajánlottak fel Arabinak s belső Egyptomból érkező hírek szerint több beduintörzs véd- és daczszövetséget kötött Arabival. Ily viszonyok között nem csoda, ha azt hiszik, hogy Arabi, ha megtámadtatik, el fogja pusztítani Kairót és csatlakozik a szudáni felkelőkhöz, egyúttal felső-Egyptom függetlenségét proklamálja és felkelést támaszt Szíriában és Arábiában is. Annyi tehát világos, hogy az immár hónapok óta az érdeklődést teljes mérvben igénybe vett egyptomi ügy sem egyhamar, se n egy könnyen kedvező megoldást nem iog elérhetni. Konstantinápoly, augusztus 2. A portának azon jegyzéke, melylyel Dufferin julius 30-ki közleményére válaszol, kinyilatkoztatja: 1. A török csapatoknak Egyptomba küldése iránt tett felszólításra és Angolország azon elhatározására vonatkozólag, hogy a megkezdett hadműveleteket nem fogja félbeszakítani, a porta azt hiszi, hogy magának a terület hatalmasságának közvetlen és független működése előnyben részesítendő. 2. An- gotország azon nyilatkozatára vonatkozólag, mely szerint a rend helyreállítása után a hatalmak közreműködését kívánja igénybe venni, hogy jövőre nézve az intézkedéseket megállapítsa és Egyptom- ban kormányt alkosson — a poria kijelenti, hogy maga is mindig a hatalmak közreműködését kérte. 3. Azon kiáltványra vonatkozólag, melyben Arabi pasát lázadónak nyilvánítsa, a porta azt hiszi, hogy e kiáltvány kibocsátásának csak akkor lesz kellő hatása, ha majd a török csapatok a helyszínére érkeznek. Végül a porta felszólítja a nagyköveteket, hogy a Törökország és a nagyhatalmak közt uralkodó egyetértést hathatósan előmozdítsák. A f ran ez «a kabinetválsftg megoldása tekintetében mindeddig semmi sem történt. A kamara elnapoltatott, s e ténynek oly értelmezést adnak, hogy a kamara mintegy tiltakozni akar ez által Freycinet megtartása ellen, a mire a köztársaság elnöke hajlandó lenne. Különben nem csak Grévy látszik ezt a megoldást óhajtani, de a legtöbb fran- czia lap is azon nézetnek ad kifejezést, hogy Freycinet kénytelen lesz ismét átvenni a kormányt, Az angol kormáuytálság. Az angol kormány lemondással fenyegetőzik, ha a felsőház ragaszkodni fog a bérhátralékokra vonatkozó javaslat módosításához. A „Daily News“ ezt Írja erről a kérdésről : Lehetetlen megmondani, hogy mi fog történni, ha a felsőház nem ejti el a módosításokat. Vagy elnapoltatik a parliament októberig, hogy akkor ismét napirendre tétessék a bérhátralékokra vonatkozó javaslat, vagy Gladstone lemondása. Gladstone lemondása azonban az egész cabinet lemondása. A minisztériumot újjáalakíthat ná ugyan más kormányelnök, de most hatalmasabbak azok az okok, a melyek 1880-ban lehetetlenné tették a Granville-Harington cabine$et. Harmadik eshetőség, hogy Gladstone föloszlatja a képviselő- házat vagy Salisbury, miután kineveztetett kormányelnökké. Ezek az eshetőségek mind benfog- laltatnak jazon események fejezetében, a melyet tegnap kezdett megírni a felsőház Ezután, mint ilyen alkalommal mindenkor, megtámadja a „Daily News“ a felsőházat és fölszólítja az angolokat annak megvizsgálására, vájjon a felsöház jelen szerkezete összefér-e a parlamenti működéssel. Jakab Elek emlékbeszédéböi. — Tartotta N.-Ajtán 1882. julius 3-0áu Kriza János lelett. — Róla szólok előbb, azután müvéről. Kriza arcza typicus barna, vonásai határo zottak; ez arezon igaz, szivjóság, mosolyra kész vonásain élczelö vidor szellem van kifejezve; szeme mély nézésében gondolkodó észre mutat. Született 1811. Nagy-Ajtán, Erdöv déken, e tudósokat és írókat csaknem pazar bőséggel termő földön, hol Cserey Mihály, a Rákéczy-kor hires történet •> írója porai nyugoszuak, hol a múlt század köze • pén Cserey Elek székely jogtudor élt, Cserey Farkas udvari tanácsos, államférfi és kitűnő iró, Lázár István és Körmöczy János, unitárius püspök, Molnos Dávid, az ifjúság kedvelt történettanára, Thukydides görög történelme fordítója születtek ; a honnan irta magát Kovács István magy. tudna akadémiai lev. tag, tisztult kritikai érzékű törté netbuvár, könyvkedvelő és gyűjtő, ki az unitáriusok kolozsvári főtanodájának tízezer forintnál többet érő könyv- és ké/.iracgyüjt-uné lyt hagyott; közelében van Közép-Ajta, hol a nagy Benkő József élt, késő napjaiban martyrkod itt s történeti mun kássága által oly fényt ára.sztoit nemzetére, mint a minő árnyat vet korára s Erdély akkori vezér férfiaira, méltatlan üldözése és nyomora. Közel a Barczaságon született Apáczai Csere János, a XVIL ik századi magyar tudományosság dicsősége; amott a hegyeken túl Baróthon a lelkes Szabó Dávid, a kinek uj mértékű versei s székely-magyaros szép költői nyelve már a múlt század végén tapssal fogadtattak az anyaországban, újjá alakitólag ha tottak az irodalomra s a kit Toldy a magyar pro- zódia megalkotójának, a magyar nemzet hajnal- csillagának nevezett. És hogy a kép teljes legyen, amott a délnyugotra vonuló hegyek lábánál, Hid- végen született Mikó Ferencz XVII-ik századi, gr. Mikó Imre jelenkori nagynevű székely hazafi és író, államférfi miniszter és tanoda-alapiió mindkettő. Ha Görögország szigetvilágának dicsőség, hogy ott Homer, Tyrtheus, Anacreon, Sappho s még sok nagy költő született, tán a kis Erdővidéknek is annyi derék fiára, a szegénység megsértése nélkül, szabad szivében némi büszkeséget érezni. Ez irodalomtörténeti nevezetességhez köztör- ténetiek és földrajziak is járulnak. Az apai ház közelében ódon várkastély van, közből góth stilii templom, melynek tornya felett sok század ferge- tege zúgott el, melyben szent zsolozsmát s Ave J Máriát énekeltek hajdan az első magyar keresztény századok katholikusai, s ma benne az egyetlen egy Isten igéjén épült a hivő közönség, uv-ly látta átviharzani e tájon a reformatiót, szelíd eszmemozgalmával és pusztító tüzével; falai közt talált meuhelyet tatár és oláh portyázó hadak ellen a gyönge asszony- ós gyermeknép. mig a férfiak nyílt csatában űzték tovább határukról, s mely templom kevéssel ezelőtt ezernyi testvérnépet egyesített szeretetben és emlékezésben. Szemben északra a Rika őserdeje emelkedik föl sötétes zöldjében, Attila egyik hitvese, Réka királyné ösmondájával; keletre az égbe meredt Hargita hegy ossiáni örök borongó ködével; délre a vadaserdő rengetege rabló meséivel; nyugotra a brassói Czenk növény- telen ormózata .... . . Ily fenséges természeti visszonyok s fölemelő hagyományok emlékezései, nem csoda, ha már zsenge korában költői hatást
